információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Garfield, a világ kedvenc macskája a híréhez képest szokatlanul aktív: partra száll Britanniában, és végigrombolja a birodalmat. Nem hiányozhat mellõle Odie sem, akivel együtt szelik át az óceánt, hogy meglepjék Garfield gazdáját, Jon Arbuckle-t (Breckin Meyer), aki viszont azért utazott Londonba, hogy megkérje barátnõje, az állatorvos Liz Wilson (Jennifer Love Hewitt) kezét.
Garfield jött... látott... és hódított: sikerrel ostromolta meg a Big Bent, a Buckingham Palotát, a Scotland Yardot, sõt még egy új kedvenc ételt is talált: a húsos pitét (persze ez azért nem ugyanaz, mint a lasagna, de néha kompromisszumot kell kötni). Garfieldot ezen a földrészen is megtalálják a méltó feladatok: helyet cserél Herceggel, a királyi származású macskával, aki éppen akkor örököl egy kastélyt. Most tehát a kastély Garfieldé - és ki vágyna többre?
A hatalmas birtokon, amely egyik percrõl a másikra Garfield otthona lett, királyi ellátásban részesül a világ legkényelmesebb macskája: természetesen komornyikja is van, és egy egész állatkertnyi négylábú szolgája és híve. Királyi élet - igaz, Garfield csak egy herceg.
Nem is olyan könnyû azonban koronát viselni... Lord Dargis, aki a következõ az öröklési sorban, el akarja tüntetni Herceget, pontosabban az õt helyettesítõ Garfieldot. És a dagi macska színes, szagos, szélesvásznú új élete hirtelen veszélybe kerül...
A PRODUKCIÓRÓL
2004-ben Garfield, a világ legnépszerûbb képregényfigurája berobbant a filmvászonra is. A vegyes technikával, hús-vér szereplõkkel és számítógépes grafikával készült film hatalmas siker lett a mozikban és DVD-n is. Ez nem csoda: a pikírt macska kalandjait világszerte 2600 újság 260 millió olvasója követi nyomon. És Garfield végre egy akkora filmet kapott, amelyben a legszélesebb vásznat is betöltõ egója elfért.
John Davis producer, akinek nevéhez olyan filmek fûzõdnek, mint a Dr. Dolittle és az Oviapu, régóta tudta, hogy Garfieldnak a moziban a helye. "Már éppen itt volt az ideje, hogy Garfieldból filmsztár legyen. Arra született - jelentette ki Davis. - Lusta, szeszélyes, követelõzõ, ráadásul izgalmas egyéniség. Mindegy, hogy valaki öt éves vagy ötven, mindenki számára érdekes lehet."
Davis igazi Garfield-rajongó. "Gyerekkoromban is imádtam a képregényt, és õszintén hálás vagyok, hogy Garfield kitalálója, alkotója, Jim Davis rám bízta a teremtményét, és én csinálhattam belõle filmsztárt."
Jim Davis, aki csak névrokona Johnnak, boldog volt, amikor képzeletének szülöttét a filmvásznon látta viszont. "Azt hiszem, Garfield minden korosztály körében népszerû különbözõ okok miatt - mondja Davis. - A kisgyerekek imádják a rá jellemzõ helyzetkomikumot. A kamaszok magukénak érzik a mindenféle fennhatóság, hatalom elutasítását, Garfield ugyanis nagyon öntörvényû jószág. A felnõttek pedig felfedezhetik benne saját kisebb-nagyobb hibáikat a lustaságtól a zabálásig, a túl sok alvástól a mozgáshiányig. Megvan benne a bátorság, hogy kimondjon olyan dolgokat, amiket mi soha nem mernénk. Úgyhogy sokunk nevében beszél."
Garfield második mozijához John Davis olyan történetet keresett, amely méltó a bogaras macska elsõ filmmel elért sztár-státuszához. "Azt akartuk, hogy Garfield kiszabaduljon a megszokott környezetébõl - magyarázza Davis. - Szívesebben láttuk volna egy sokkal egzotikusabb helyen, mint gazdája, Jon Arbuckle otthona."
Davis ismét ahhoz a forgatókönyvíró-pároshoz fordult, akikkel az elsõ Garfield-filmen is együtt dolgozott. Joel Cohen és Alec Sokolow olyan vígjátékokat jegyeznek még, mint a Szakítópróba vagy a Tucatjával olcsóbb.
A második mozi alapötletéért nem kellett messzire menniük: Sokolow szomszédjai szolgáltatták az inspirációt. "A szomszédomban lakó házaspár meghalt. - meséli Sokolow. - A végrendeletükben kikötötték, hogy a szobalány tovább élhet a házukban, de csak akkor, ha gondját viseli a kutyájuknak."
Ebbõl az alapötletbõl kiindulva Sokolow és Cohen több elképzelést is kidolgozott, amelyekbõl több elem átkerült a végleges verzióba. "Azt szerettük volna, hogy az új filmben Garfield sokkal intenzívebb kapcsolatba kerüljön a környezetével. Ehhez egészen máshová kellett helyeznünk, ahol olyan új, izgalmas impulzusok érik, amelyekre reagálni tud - folytatja Sokolow. - És itt jött a képbe a jó öreg Anglia és a nemesi környezet." Joel Cohen hozzáteszi: "Angliában olyan, máshol ismeretlen dolgok, helyzetek, körülmények vannak, amelyekbõl, úgy gondoltuk, sok poént lehet kihozni. A királyi, arisztokrata életmód olyan nevetséges etikettel jár együtt, amire mindannyiunk szerint référ egy kis Garfield-féle fazonigazítás."
A következõ ötlet egy Garfield-hasonmás volt. Pontosabban egy olyan macska, aki külsõre megtévesztõen hasonlít Garfieldra, a személyisége azonban gyökeresen eltér. Ezutá pedig csak össze kellett gyúrni az ötleteket. Sokolow mondta errõl: "Egy pillanat alatt megvilágosodtunk. Egy koldus és királyfi történetet kell ebbõl csinálni!"
Ahogy már az elsõ Garfield-mozi elõkészítésekor is tették, az alkotók rendszeresen konzultáltak Jim Davisszel a történetrõl. "Jim jobban tudja, ki is Garfield, mint bárki más a világon - mondja Cohen. - Garfield hangvétele és világképe nagyon fontos Jim számára, és természetesen nekünk is fontos volt, hogy õ elégedett legyen, ezért a forgatókönyv alakulására õ is komoly hatással volt."
"Amikor elõvezettük az ötleteinket Jimnek, azonnal tudtuk, hogy éppen mit gondol. Ha nem tetszett neki valami, azt mondta, ’hát, ez jó’, de közben egyáltalán nem volt lelkes - meséli Sokolow. - Ha viszont valami tényleg megtetszett neki, azt mondta, ’hát, ez JÓ!’ Ugyanazokat a szavakat használta, de teljesen másképp hangzottak. Tehát irányítgatott minket a maga finom, visszafogott módján."
Tim Hill rendezõ, aki a Spongyabob - A mozifilm forgatókönyvét írta, és a Muppet Show az ûrbõlt és a Kiskrapek visszavágot rendezte, lelkes lett Cohen és Sokolow ötletétõl, és elkezdte kutatni azokat a történeteket, amelyekben az emberek az állataikra hagyták a vagyonukat. "Felmentem az internetre, és rengeteg olyan esetet találtam, amelyben az emberek komoly összegeket, irigylésre méltó vagyonokat hagytak a házikedvenceikre - meséli Hill. - Nagyon megtetszett az ötlet, hogy a történetünk ebbõl induljon."
Hillnek az is tetszett, hogy brit környezetben játszódjon a mozi: "Angliában Garfield nem partra vetett hal, inkább egy másik állathasonlattal jellemezném a helyzetet: elefánt a porcelánboltban."
Hill és John Davis számára nem volt kérdés, hogy újra összehívják az eredeti film szereplõgárdáját: ismét Breckin Meyer alakítja Garfield jobb sorsra érdemes gazdáját, Jon Arbuckle-t, és Jennifer Love Hewitt játssza Liz Wilson állatorvost, Jon szerelmének tárgyát.
Breckin Meyer így jellemzi az általa alakított Jon Arbuckle-t: "édes, kedves, ugyanakkor ügyetlenkedõ, de nagyon szeretetreméltó figura. Tehát tökéletes ellentéte és kiegészítõje Garfieldnak: mint a jin és a jang." Meyer lelkesen fogadta, hogy az új filmben a romantikus vonal is erõsödött: Jon meg akarja kérni Liz kezét, és ezért még az óceánon is hajlandó átrepülni. "Jon elszánja magát, hogy felteszi a mindent eldöntõ kérdést. Ez nagyon komoly lépés - teszi hozzá Meyer. - Azon kevés megmozdulásainak egyike, amikor van benne kurázsi."
Meyer az ellen sem volt semmi kifogása, hogy a címszereplõ ezúttal is egy számítógép rajzolta figura. "Az a szomorú helyzet, hogy allergiás vagyok a macskaszõrre, és ez persze az elsõ film óta sem változott - vallja be Meyer. - Ezért aztán az nem kifejezés, hogy boldog voltam, amikor megtudtam, hogy egy babzsák lesz a partnerem, nem pedig egy élõ cica." Ebben a filmben ugyanis egy babzsák helyettesítette a felvételek nagy részén a fõszereplõt. Meyer szerint ettõl a kevéssé high-tech megoldástól sokkal könnyebb volt a dolga, mint az elsõ moziban. "Az elõzõ filmben egy nemlétezõ Garfielddal szemben kellett játszanom - emlékszik vissza a színész. - Most viszont a babzsák lehetõvé tette számomra, hogy érezzem, milyen súlyos egyéniség a házikedvencem."
"Ráadásul a forgatás elején az animációért felelõs Chris Bailey elmagyarázta nekem, hogy minél több érek Garfieldhoz, minél többször kényeztetem, simogatom, vakargatom a fülét, annál hitelesebb lesz a figura - teszi hozzá Meyer. - Ez nagy szabadságot adott, hiszen ettõl kezdve tudtam, hogy nem tudok olyat csinálni, ami akadályozná az õ munkájukat. Ha hirtelen ötlettel úgy döntök, hogy átcipelem valahova, vagy átveszem a másik kezembe, megtehetem. Azt tehetek vele, amit csak akarok, és az animátorok nem fogják a felmenõimet emlegetni."
Meyerhez hasonlóan Jennifer Love Hewitt is örömmel vette vissza a szerepét. "Garfieldon nõttem fel. Nem csoda, hogy most meg egy hatalmas vörös macskám van - meséli nevetve. - Igaz, csak akkor kóstoltam elõször Garfield kedvenc fogását, a lasagnát, amikor az elsõ filmet forgattuk. Jó az ízlése, mégsem ezt szeretem benne a legjobban, hanem a szarkazmusát. Én is nagyon szarkasztikus vagyok, ezért kedvelem ezt a fajta humort."
A Garfield 2.-ben Hewitt ismét kipróbálhatott valami újat - olyasmit, ami még sosem történt vele a filmvásznon. "Sosem kérték meg a kezemet ezelõtt - vallja be a színésznõ. - Ezért talán azt a jelenetet élveztem a legjobban." Az viszont nem jelentett újdonságot Hewittnak, hogy egy láthatatlan partnerrel kell dolgoznia. "Az elsõ Garfieldban kissé nyomasztott, hogy a fõszereplõ még csak meg se jelent a forgatáson - ismeri el Hewitt. - De azután a film után, és a "The Ghost Whisperer" címû tévésorozat forgatása után, ahol szellemekkel teremtek kapcsolatot, egészen megszoktam, hogy magamban beszélek."
A színésznõ párhuzamosan dolgozott a Garfield 2.-n és a "The Ghost Whisperer" televíziós sorozaton, ezért komoly szervezõmunka is várt rá. Hétfõ hajnaltól péntek éjjelig a sorozatot forgatta, vasárnaponként pedig a filmet. "Nagyon kimerítõ idõszak volt - meséli Hewitt. - De mindkét munka a szívügyem volt, és így nem esett nehezemre egyik forgatásról a másikra rohanni."
A Garfield szereplõgárdájához ebben a filmben csatlakozott Billy Connolly, aki a mindenre elszánt Lord Dargist alakítja. Connolly így jellemzi Dargist: "komisz, veszélyes, semmirekellõ alak. Azzal hitegeti magát, hogy nagyon ravasz, pedig valójában csak egy sunyi, kisuvickolt tökfej."
"Imádok rosszfiút játszani - teszi hozzá Connolly. - Szerintem mindig a rosszfiúk mondanak és csinálnak érdekesebb dolgokat."
A Garfield 2. arra is lehetõséget adott Connollynak, hogy megcsillogtassa komikusi képességeit. "Fejbe vágnak egy piszkavassal, menekülés közben át kell evickélnem egy kerítésen és megharap egy rottweiler, lezuhanok egy lépcsõn, egy zongora teteje a kezemre csapódik, és párbajt vívok Breckin Meyerrel - sorolja Connolly. - Mindenki engem akar elcsípni. Vérbeli komédia, és nem kellett visszafognom magam, elõjöhetett belõlem a futóbolond."
A filmkészítõk Tim Hill rendezõvel az élen egyáltalán nem akarták korlátozni Connollyt, sõt lelkesen fogadták poénjait. "Billy nagyon hitelesen alakította Lord Dargist - meséli Hill. - Jó néhány angol arisztokratát ismer, volt honnan ellesnie gesztusokat. A figurát több olyan lordból gyúrta össze, akiket élete során megismert. Az õ megformálásában Dargis fellengzõs, nagyképû, és törtetõ."
"time is not money"
