információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Pete Garrison titkos ügynök. Húsz évvel ezelõtt azzal mentette meg egy elnök életét, hogy az ország elsõ emberének szánt golyók elé vette magát.
A megnyerõ külsejû és kollégái által szakmailag nagyra tartott Garrison pályája meredeken ívelt felfelé: most õ szavatol a First Lady biztonságáért. Tervek, térképek, gépkocsi-kíséretek, fedõnevek, szakkifejezések, akciók és hadmûveletek hierarchikus, fegyelmezett és szabályozott világában él. Az õ univerzumának van értelme. Ám a lassan felszínre kerülõ titkok egyre jobban kikezdik racionálisnak és biztonságosnak gondolt világát. Társa és barátja, Charlie Merriweather finoman a tudtára próbálja adni, hogy egy kellemetlen és igen bizalmas információt szeretne vele megosztani. Mielõtt azonban erre sor kerülhetne, Merriweathert, hogy-hogy nem, holtan találják saját lakásában. A gyilkosságot valaki láthatóan félresikerült betörésnek igyekezett beállítani.
Az ügy felderítését a titkosszolgálat legjobb nyomozójára, David Breckinridge-re bízzák, erre a hol az elõírásnak megfelelõen cselekedõ, hol pedig forrófejû ügynökre, aki mellesleg Garrison pártfogoltja, sõt egyik legjobb barátja - legalábbis mostanáig az volt. Breckinridge az egyértelmû nyomokat és csakis azokat követi, kínosan ügyel arra, hogy munkáját ne a megérzései vezessék. Végül is ezek a tulajdonságok tesznek naggyá egy nyomozót. Garrisonnak, a szervezet talán legjobb ügynökének viszont gyakran zsigerbõl kell cselekednie, pusztán a megérzéseire, az ösztöneire hagyatkozva. A védelmi, testõri munkában sokszor ez minden, amire támaszkodni lehet.
Garrison és Breckinridge nemrég összerúgták a port, mivel Breckinridge - tévesen - azt hiszi, hogy Garrisonnak viszonya van az õ volt feleségével.
Jill Marin, a makacs, szemtelen és ambiciózus fiatal ügynöknõ, aki most fejezte be (remek eredménnyel) fõiskolai tanulmányait, élete elsõ terepmunkájára érkezik. Azt kéri, hogy Breckinridge csapatába osszák be, mert Garrison, aki az akadémián tanára volt, azt mondta neki, hogy Breckinridge a legjobb nyomozó az egész ügynökségen.
Úgy tûnik, az elnök ellen merénylet készül, és a hiba a rendszerben van: áruló lapul a titkosszolgálat munkatársai közt. Garrison, Breckinridge és Marin hárman állnak neki ennek a belsõ nyomozásnak, amilyen még nem volt az intézmény 141 éves történetében.
A gyanú végül Garrisonra terelõdik, aki késõbb azzal szembesül, hogy iszonyatosan nehéz tisztára mosnia a nevét, mert valaki szándékosan rossz hírét kelti.
Bárki legyen is az, aki hamisan vádolja, Garrison tudja, hogy az illetõnek van sebezhetõ pontja: nagy erõkkel igyekszik elfedni egy titkot. Az árulónak bélyegzett Garrison nem adja fel - oldalán bajtársaival, Breckinridge-dzsel és Marin-nel, megpróbálja kézre keríteni az igazi árulót és megmenteni az elnök életét.
A produkció
"Filmünk politikai thriller, az elnököt és feleségét védõ titkos ügynökökrõl szól - mondja Michael Douglas. - Valaki a titkosszolgálat emberei közül meg akarja ölni az elnököt. Én egy ügynököt játszom, aki a First Lady biztonságáért felel. A film az ügynök saját jó hírének visszaszerzésérõl is szól. A figura, akit játszom, állami tisztviselõ, aki meggondolatlanságból valami ostobaságot követ el, és ez nekem nagyon tetszik. Nem ismerek túl sok olyan embert, aki minden szempontból jó, vagy minden szempontból rossz lenne. Szóval nincsenek fekete-fehér emberek. Vonzanak az olyan karakterek, mint Pete Garrisoné, akinek vannak ugyan hibái, de megpróbál azokon valamiképpen felülkerekedni. Még a titkos ügynökök sem tökéletesek.
A történet aktuális, mégis kiszámíthatatlan, van benne jó néhány csavar - folytatja Douglas. - Lenyûgözõ látni a titkosszolgálat belsõ mûködését, megismerni néhány általuk használt módszert és technikát. Remélem, a film hatására a közönség egy kicsit többet fog megtudni abból, ami a színfalak mögött zajlik: hogy hány halálos fenyegetéssel találkoznak, hogy mennyi kutatást végeznek ezek az ügynökök, ezek a bátor lelkek."
Producerként Douglas mindig is az érdekes, provokatív történeteket keresi. "Jó alapanyagot találni egyszerû feladatnak hangzik, pedig nem az - mondja Douglas. - Volt részem pár olyan filmben, amelynek volt üzenete, mondanivalója, de csak másodlagos szerepben, a szórakozás, a mulatság részeként. Én szeretek színészkedni, de a tény, hogy nem látok túl sok filmet, amiben szívesen játszanék, arra késztet, hogy magam készítsek filmet. A filmünk felvetette gondolat igen aktuális, mert egy ilyen félelemmel teli, paranoiás korban az emberek számára hihetõ a láthatatlan ellenségrõl szõtt elképzelés. A film ezt a kérdést járja körül: mi lenne, ha...?."
A Further Films még a megjelenés elõtt megszerezte a jogokat a The Sentinel címû regény megfilmesítésére a szerzõtõl, Gerald Petievich-tõl. "Úgy láttuk, a könyvbõl egy gondolkodásra késztetõ, mégis impozáns, klasszikus stílusú politikai thrillert lehet forgatni - meséli Marcy Drogin producer. - Minden hasonlóan ikonszerû intézménynek, mint az FBI vagy a CIA, megvolt már a maga botránya, de az Amerikai Egyesült Államok titkosszolgálata, az USSS az egy magasabb szint, minden gyanú felett áll."
A titkosszolgálat mûködésének minél realisztikusabb ábrázolása érdekében a film forgatókönyvírója és co-producere, George Nolfi széleskörû kutatásokba kezdett. "Már a kezdet kezdetén az volt az elképzelésem, hogy ennek a történetnek a lehetõ legvalóságosabbnak kell lennie - mondja Nolfi. - Az érdekelt, hogyan védik valójában az elnököt, honnan jönnek a fenyegetések, mi sodorná tényleg veszélybe az életét, és erre hogyan reagálna a titkosszolgálat?"
Miután Nolfi elkészítette a forgatókönyvet, Douglas és Drogin felkérték rendezõnek Clark Johnsont. Johnson korábban rendezett már egy pilotot a titkosszolgálatról "The Service" (A Szolgálat) címmel, és ez mutatta a téma iránti érdeklõdését. Johnson, aki mellesleg ismert színész, dolgozott már a filmkészítés szinte minden területén: volt kaszkadõr, felelt a speciális effektekért, és állt már a kamera másik oldalán is.
Johnson, Douglas és Drogin együtt válogatták a szereplõket a filmhez: Douglas mellé Kiefer Sutherlandet, Eva Longoriát és Kim Basingert sikerült megnyerniük a fõbb szerepekre. Douglas és Sutherland nem elõször dolgoztak együtt, hiszen a fiatal színész játszott az Egyenesen át címû filmben, amelynek Douglas volt a producere. "Amikor elõször találkoztam vele, rögtön láttam, milyen tehetséges. Most is elképesztõ hitelességet kölcsönzött az általa alakított figurának" - dicséri pályatársát Douglas.
Sutherland hasonló elragadtatással beszél Douglasrõl. "Michael filmjei elsõ osztályúak. Az a szerencse ért, hogy már nagyon fiatalon dolgozhattam vele, õ pedig igazán szívélyes és kedves volt hozzám. Ahogy éveken át néztem a filmjeit, megtanultam, mitõl is olyan fantasztikus producer. A munkáiból kiérezhetõ, milyen felelõsségérzettel viseltetik a téma iránt, és milyen méltósággal közelít hozzá. Figyeltem az észrevételeit, a megjegyzéseit, néztem, hogyan mozog a díszletek között."
Sutherland David Breckinridge nyomozót alakítja. "Társadalmunk nagyra tartja azokat, akik valamilyen területnek a specialistái, akik a tanulás, a kiképzés és az állandó edzés folytán nagyon profik lettek a szakmájukban - mondja a színész. - Soha nem fogom elfelejteni azt a testõrt, aki balról Reagan elnök felé mozdult, csukott szemekkel, és várt. Ebben a pozícióban érte a találat. Nekem vajon lenne bátorságom vagy lélekjelenlétem ahhoz, hogy eszembe jusson, mit tanítottak az ilyen esetekre? Ezt a kérdést tettem fel magamnak elõször. Nagyon, de nagyon tisztelnünk kell emiatt a titkosszolgálat embereit."
Jill Marin, akit Eva Longoria játszik, a rendõrakadémián Pete Garrison (Michael Douglas) tanítványa volt, a diploma megszerzése után pedig Breckinridge (Kiefer Sutherland) irodájában kezd dolgozni. Jill eleinte nem tud a két férfi közti konfliktusról. "George Nolfi forgatókönyvíró csodálatosan szövi össze a szereplõk élettörténeteit - mondja Sutherland. - Jill és Garrison ismeretségének története David Breckinridge-et saját Garrisonnal való kapcsolatára emlékezteti. Szintén ez az ismeretség indítja a lányt arra, hogy megkérdõjelezze a nyomozás irányát. Tulajdonképpen itt minden a hûségrõl, a lojalitásról szól."
Sutherland, akárcsak a többiek, örült, hogy Clark Johnson személyében egy olyan rendezõvel dolgozhat, aki egyben színész is. "Van bennünk valami közös, ez tagadhatatlan - mondja Sutherland. - Nagy szerencse, ha a rendezõ és a színész ugyanabban a cipõben járnak."
Eva Longoria most szerepelt elõször nagyjátékfilmben, amely ráadásul nagyon különbözik a Született feleségek-béli alakításától. "Michael, Kiefer és én egy háromszöget alkotunk, de nem szerelmi háromszöget - mondja a színésznõ. - Ezért is választottam ezt a filmet: Jill mindenben a sorozatbeli Gabrielle ellentéte."
Jill Marin az egyetlen nõ a csapatban. "Jill egy stréber - folytatja Longoria. - Kizárólag tanulni akar, teljesen a háttérbe szorítja a szexualitását, a férfiakhoz képest kétszeresen is bizonyítania kell, és eltökélt szándéka, hogy a legjobbat hozza ki magából. Fiatal és új munkaerõ, de nem beképzelt. Egész más kategória, mint Gabrielle: nem a ruhák, a frizurák és a szemfestékek járnak a fejében. Jill Marint csakis a munkája érdekli."
Bár Longoria törékeny, apró nõ, ez nem jelentett problémát. "A testõrség kicsit agresszív, intelligens, edzett, ambiciózus és megbízható egyénekbõl áll - teszi hozzá a színésznõ. - A méret nem számít. Jill közöttük olyan, mint bármelyik srác."
"Én kényelmesen éreztem magam a sok tesztoszteron között, mert amúgy is fiúsítva vagyok - jegyzi meg Longoria. - Egy farmon nõttem fel, apámmal jártam célba lõni. Elõször hatévesen sütöttem el puskát! És én voltam a legjobb lövõ..." Longoria számára a felkészülés izgalmas játék volt. "Rengeteget kérdeztem a testõr-tanácsadóktól és szakértõktõl. Nagy tisztelet alakult ki bennem ezek iránt az emberek iránt, és nagyra tartom, amit az országunkért tesznek."
Martin Donovan, aki William Montrose speciális ügynököt alakítja, a következõket meséli. "Amíg nem olvastam a forgatókönyvet, nem mondhatnám, hogy tudtam, mit csinálnak ezek az emberek, vagy hogy nagyon kedveltem volna õket. Késõbb megláttam a kényszerûségbõl viselt maszkjuk mögött az embert. Kérlelhetetlennek, sztoikusnak, hiper ébernek és félelmetesnek tûnnek, de a fizikai megjelenésükben és a mozdulataikban van valami kecsesség."
A film készítõi jól ismert amerikai és kanadai színészeket válogattak a kisebb szerepekre is: David Rasche-t John Ballentine elnökként, Blair Brownt fõ biztonsági tanácsadóként, Gloria Reubent Nancy Merriweatherként láthatjuk, Raoul Bhaneja játssza Aziz Hassad ügynököt, Kristin Lehman Breckinridge nyomozó volt feleségét, és feltûnik a vásznon Ritchie Coster, Chuck Shamata valamint Taborah Johnson is.
A titkosszolgálat titkai
A titkosszolgálat munkájának minél pontosabb filmre vitele érdekében a producerek Gerald A. Cavist kérték fel szakmai tanácsadónak. A nemrégiben nyugállományba vonult titkos ügynök és országszerte ismert biztonsági szakértõ éveket töltött elnökök védelmével, a törvényi háttér kialakításával és biztonsági technikák kidolgozásával. Õ volt a biztonsági felelõse a 2001-es és 2004-es elnökválasztás kampányeseményeinek és ünnepi ceremóniáinak, a NATO fennállásának 50. évfordulóján rendezett washingtoni csúcstalálkozónak és II. János Pál pápa St. Louisban tett látogatásának. Ezek mellett fõtanácsadóként részt vett a Sea Island-ben (Georgia) tartott G-8-as találkozó, az elnöki tanácskozások és viták, illetve az Athéni Olimpiai Játékok védelmi munkájában.
Cavis eleinte kihallgatásra, hazugságvizsgálatra és kémtevékenységre szakosodott ügynökként dolgozott. Késõbb Washingtonban egy elit alakulatnál, az elnöki testõrségnél (Presidential Protective Division, PPD) szolgált 1994 és 1997 között, Clinton elnöksége alatt, ahol õ vezette a közvetlenül az elnök biztonságáért felelõs négy csoport egyikét, és az õ gondjaira volt bízva Clinton második beiktatási ünnepségének felügyelete is.
Cavisnek tetszett, hogy az eredeti könyv írója és a film készítõi is pontos és részletes képet akarnak rajzolni a titkosszolgálatról. "Gerald Petievich, a könyv szerzõje maga is titkos ügynök volt valamikor - mondja Cavis. - George Nolfi, a forgatókönyvíró pedig remek munkát végzett. Szinte már ijesztõen valóságos lett az általa ábrázolt világ, amelyet nagy tudására és kiterjedt kutatásaira alapozva sikerült megalkotnia."
A forgatókönyvet finoman meghintették a szakmai zsargon kifejezéseivel. "George, Clark és én sokat gyúrtuk a párbeszédeket, úgyhogy a színészek úgy beszélnek a filmben, mint az igazi ügynökök" - meséli Cavis.
A törvényszéki jelentések és a fenyegetõ levelek elkészítése és szakmai lektorálása mellett Cavis a díszlet- és látványtervezõkkel is összedolgozott, akik az õ útmutatásai alapján készítették el a terveket. Cavis segített a jelmezeseknek a különbözõ ruhák és anyagok, a cipõk és bakancsok kiválasztásában is: az ügynökök ugyanis inkább fûzõs, mint bebújós cipõket hordanak, "mivel - magyarázza a szakértõ - azokat nem lehet elveszteni futás közben". Õ segített megtalálni a legmegfelelõbb napszemüveget, fülhallgatót és csiptetõs mikrofont éppúgy, mint a legalkalmasabb autókat és egyéb páncélozott jármûveket.
Lõgyakorlat
Cavis és Charles Taylor fegyverszakértõ tanította meg Douglast, Sutherlandet és Longoriát igazi pisztollyal és ügynök-módra lõni. Az edzéseken, amelyek hasonlítottak a fõiskolai lõgyakorlatokra, a színészek elsajátították a biztonságos fegyverhasználatot: megtanulták, hogyan kell a pisztolyt kezelni, felhúzni és tartani, hogyan lehet vele pontosan célozni és tüzelni, hogyan kell tölteni és újratölteni. A szakértõk ugyanolyan típusú fegyverekkel és kiegészítõkkel szerelték fel a színészeket, mint amilyeneket az ügynökök használnak: 9 mm-es Sig-sauerekkel, pisztolytáskákkal, övekkel és tölténytárakkal valamint különleges védõöltözettel, amely golyóálló mellénybõl, illetve szem- és fülvédõkbõl állt. "Kiefer a 24-ben rengeteget dolgozott pisztollyal, de nem igazival - mondja Cavis. - Õ azt állította, számára nagyon hasznos volt, hogy megtanulhatta, hogyan lehet megtalálni a megfelelõ tüzelõállást, amelybõl az ember biztosan nem hibázza el a célpontot. Michaelnek is volt már némi gyakorlata, úgyhogy mindketten nagyon jól lõttek."
A lõgyakorlat után a színészek újabb feladatokat kaptak: meg kellett tanulniuk, hogyan kell megközelíteni a kísérõ gépkocsit, hogyan kell az autóba beülni és kiszállni, mikor melyik irányba fognak fordulni, hogyan kell mozogni a védett személy körül. Szabályokat kellett bemagolniuk, amelyek elõírják, hogyan használják pajzsként a testüket, hogyan védjék meg saját magukat, és hogy mirõl ismerhetik fel a gyanús személyeket. Szakemberek instrukciói alapján begyakorolták a különbözõ formációkat - így például a "Gyémánt" vagy a "Doboz" elnevezésû alakzatokat -, amelyekben a testõrök követik vagy körülveszik az elnököt vagy a First Ladyt. A gépkocsi-kíséretnek is sajátos rendje van, nem mindegy, hogyan szervezõdnek és sorakoznak fel a különbözõ jármûvek. A színészek rengetegszer elpróbálták az autóba be- és kiszállás, az épületekbe való bemenetel és az onnan kijövetel helyes útját-módját, a fedezés-takarás és az evakuálás végrehajtását.
Eva Longoria volt a legjobb lövõ a stábban. Cavis elmagyarázza, miért. "Neki nem voltak rossz beidegzõdései. Mindenre nagyon odafigyelt, és amit látott vagy hallott, azt képes volt azonnal meg is valósítani. Rögtön felvette a helyes testtartást, jól húzta meg a ravaszt, jól lõtte be a szöget a célzáshoz, vagyis megfelelt minden fizikai elvárásnak, amely a célpont eltalálásához szükséges."
Douglas, Sutherland és Longoria egy fedett csarnokban gyakorolták az éleslövészetet 3, 5, 7, 15 és 30 méterre lévõ céltáblákra, állva és térdelve, idõméréssel. Késõbb nehezítették a pályát: a 30 méteres lövés után 15 métert kellett futniuk, majd el kellett találniuk egy másik célpontot, végül pedig keresztüllõniük egy ajtónyíláson. Mindent pontoztak, mindent kikérdeztek. Persze Longoria mindent eltalált, a legtávolabbi céltáblákat is. "Kivételes tehetség - mondja róla Cavis. - Még a testõrök között is jó lövõnek számítana. Élvezet volt vele dolgozni."
Mindhárom fõszereplõ szemében nagyot nõttek a testõrök, amikor megtapasztalták, milyen nehéz egyszerre futni, mozogni és lõni. "A mi filmsztárjainkról senki nem mondja meg, hogy nem valódi ügynökök - mondja Charles Taylor. - Mindannyian meg is szenvedtek ezért. De azt kell mondjam, a nõk általában ügyesebben bánnak a fegyverekkel. Nyugodtabbak, nem hajtja õket a vérük a vadászatra. Csak felmérik a terepet, és lõnek. Gyakran még ha nem is a célpontra néznek, mégis eltalálják azt."
"time is not money"
