információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Egy farm gazdája hajlamos azt hinni, hogy õ az úr az állatok felett, de nagyon téved. Ugyanis amint látótávolságon kívül kerül, az õrszemnek kiállított birka azonnal elkurjantja magát, hogy "Tiszta a levegõ!", és az állatok két lábra ugranak, sétálnak, fecsegnek, tévéznek és tréfákat eszelnek ki.
Otis, a fiatal bika számára ez utóbbi a legfontosabb. Legjobb barátai - Pip, az egér, Freddy, a menyét, Peck, a kakas és Pig, a malac - a világ legnagyobb cselszövõi, akik mindig benne vannak egy kis szórakozásban. Otis kicsit olyan, mint egy nagyra nõtt borjú, és nagyon jól érzi magát velük.
Otis apja, Ben azt a feladatot vállalta magára, hogy megvédi a farm állatait közös ellenségeiktõl, a sakáloktól. Komolyan veszi a munkáját és azt szeretné, ha Otis végre felnõne és megtanulná, mi a felelõsség.
Ben bánatára fia egészen máshogy viselkedik, mint amit elvárna tõle. Amint a gazda kiteszi a lábát az istállóból, kezdetét veszi a buli. És ezen az estén még egy csinos, új tehén is jelen van, Daisy - Otisnak azonnal megtetszik, és Daisyt is vonzza Otis laza személyisége.
Ez nem Ben világa. Õ inkább odakinn a kerítésnél õrködik és védi a farmot a sakáloktól. Amikor Otis azt mondja neki, ez a munka "nem neki való", Ben így felel: "Otis, egy erõs bika kiáll önmagáért, egy még erõsebb pedig kiáll másokért".
Végül eljön az idõ, amikor Ben már nem tudja vezetni az állatokat. Otis megpróbál rendet tartani, de nem találja a helyét a vezetõ szerepében. Ben irányítása nélkül kitör a káosz, és a farm gazdája kezdi megsejteni az állatok titkát... ami pedig még ennél is rosszabb, az alattomos sakálok kezdik azt hinni, most már övék lehet a farm.
A film készítésérõl
Amikor a Nickelodeon vezetõi a legújabb projektjük alapötletét keresték az Oscar-díjra jelölt számítógép-animációs film, a Jimmy Neutron - Csodagyerek (Jimmy Neutron: Boy Genius) után, elég volt csak Steve Oedekerk asztalára nézniük, ahol a Pata tanya : Baromi buli karakterei sorakoztak. - A karakterek megfelelõek voltak egy szép nevelõdési történet elmesélésre, amely családi kapcsolatokat és problémákat boncolgat, mindamellett, hogy a figurák komolytalanok és viccesek is egyben - mondja Julia Pistor, a Nickelodeon Movies alelnöke.
A Pata tanya: Baromi buli ötlete közel két évtizede született meg, jóval azelõtt, hogy Steve Oedekerk letette volna névjegyét a szórakozatóiparban. - Egy barátomnál voltam vendégségben, és a kutyája folyamatosan engem nézett - emlékszik vissza. - Bármerre is léptem, mindig rajtam tartotta a szemét. Mivel eléggé vizuális típus vagyok, elképzeltem, amint kilépek a szobából és a kutya két lábra állva azt mondja: "Na végre, hogy lelépett már az a pasas!" Majd odabattyog a macskához, és visszatérnek a pókerezéshez. Ez csak egy vicces kis gondolat volt, mégis megragadott. És nem is telt el sok idõ, hogy azt gondoljam: "Ebbõl egy igazán remek film is lehetne!"
Az évek múlásával Oedekerk Hollywood egyik legsikeresebb forgatókönyvírójává nõtte ki magát, sõt rendezõként is kipróbálhatta magát saját sikerfilmjeiben. De továbbra is foglalkoztatta a más dimenzióban élõ állatok gondolata. Aztán egy nap megpillantotta az egyik karaktert, amelyet megálmodott. Egy kaliforniai mûvészeti galériában talált rá egy életnagyságú, karikatúraszerûen ábrázolt tehén szoborának képben - mely ráadásul két lábon állt. - Hatalmas barom volt - meséli. - Pont akkora, mint én!
Oedekerk elõször kicsit megdöbbent a szobor láttán, mely addig csak a saját képzeletében létezett, de aztán rögtön meg is vásárolta a remekmûvet.
A Pata tanya: Baromi buli nem az elsõ Oedekerk-film az animációs piacon. Ám ez az elsõ animációs film, melyet õ maga rendezett. A jó néhány élõszereplõs film irányítása után az animációs rendezés egyszerre volt ijesztõ és inspiráló számára.
- Az élõszereplõs filmeknél színészekkel dolgozunk és sorban egy-egy jelenetet veszünk fel - mondja Oedekerk. - Ahogy leforgattuk, kész van, és már csak vissza kell menni szerkeszteni az adott képsort. Az animáció készítésekor egy-egy jelenet több hónapot vehet igénybe, sõt, bizonyos esetekben akár éveket is - az animátorok csapata néha kilenc hónapon át tartó munka után még mindig olyan apróságokon dolgozik, mint egy karakter szemöldökének kicsivel feljebb emelése. Az animációs film rendezése azért izgalmas, mert számtalan aprólékos részlet megteremtését igényli, amelyeket azután teljes egésszé kell gyúrni. Aki szeret ilyesmivel foglalkozni és jól akarja csinálni, azt az õrületbe tudja kergetni a végtelen lehetõségek tárháza - hogyan nézzenek ki a fák? Milyenek legyenek a felhõk? Ez azért jó, mert minden apró fortélyt bevethetünk annak érdekében, hogy tökéletesítsük a jelenetet és hangsúlyozzuk az érzelmeket.
Ezek az érzelmes pillanatok adják a film lelkét. - Otis Ben örökbefogadott fia - folytatja Oedekerk. - A film végén Otis is örökbefogad egy kisborjút. Ez egy nagyon személyes történet, mert a testvérem és én is örökbefogadott gyerekek vagyunk. A film egyik mondanivalója az, hogy milyen nagyszerû is az örökbefogadás.
A Pata tanya: Baromi buli csípõs humorral és vicces látványelemekkel tarkított film. Sokat elmond a rendezõrõl, hogy a kedvenc jelenete az, amikor Ben és Otis, apa és fia, a hegyoldalban üldögélnek és beszélgetnek. - Na igen. Én már csak ilyen érzelgõs vagyok - vallja be Oedekerk.
Az író-rendezõ-producer annak is örül, hogy filmje a hangnemek változatos skáláját vonultatja fel, "kezdve az õrülten viccestõl az egészen a komolyig".
- A rosszfiú vérbeli rosszfiú - igazán ijesztõ figura - folytatja Oedekerk. - A film nemcsak arról szól, hogy az állatok buliznak, hanem egy szívhezszóló történetszál is fut benne egy fiúról, az apjáról, az õket körülvevõ családról és arról, hogy a fiú képes lesz-e felnõni a feladatához, vagy egész életében semmirekellõ marad. Ha jól belegondolok, pont olyan, mint ez én felnõtté válásom története...
A KARAKTEREKRÕL
A film fõszereplõje Otis, a fiatal, bulizós bika, aki titokban emberi szenvedélyeknek hódol: autókázik, tévézik és trükköket eszel ki, hogy megtréfálja a gazdát. Lázadó, éretlen és nem ismeri a felelõsséget - de minek is foglalkozna mással, amikor egész életét énekléssel és tánccal töltheti?
Otisnak a film eredetijében Kevin James (Férjek gyöngye; The King of Queens) kölcsönzi a hangját, aki ezt mondja a történetrõl: - Ez a film tele van csínytevésekkel - a bikák és a tehenek bolondoznak, csupa olyasmit csinálnak, mint a kollégisták, de aztán össze is kell tartaniuk, felelõsségteljesen élni, felnõni és emberré válni. Vagy tehénné és bikává. Történetünk szempontjából ez mindegy.
Daisy, a megfontolt és jószívû tehén az egyetlen, aki annyira megbízik Otisban, hogy arra bátorítja, legyen a farm állatainak vezetõje. A film eredeti változatában Courteney Cox (Jóbarátok; Friends) hangján szólal meg. - Tiszta cukor - mondja róla a színésznõ. - Daisy nagyon édes.
Bessy, az élesnyelvû tehén Daisy legjobb barátnõje. Wanda Sykes, az eredeti szinkronhang, ezt mondja róla: - Bessy nagyon odamondós. Ennek ellenére a kemény külsõ mögött nagy szív rejtõzik. Mindentõl óvja Daisyt, és gondoskodik róla, hogy ne keveredjen rossz társaságba.
Ben, az idõs bika a farm állatainak köztiszteletben álló vezére... és Otis szeretõ, de némileg csalódott apja. Gyermeteg fiával ellentétben felelõsségtudó, és a biztonságra felügyel, amíg fia bulizik. Olyannak szereti a fiát, amilyen, mégis azt kívánja, bárcsak felnõne végre.
Miles, az öszvér Ben jobbkeze és minden bölcsesség forrása. Oedekerk szerint "a film lelke. Miles lesz Otis iránytûje, miután Ben már nincs köztük". Idõs korának és tapasztaltságának köszönhetõen minden más állatnál többet ért a világból. (Ugyanakkor nincs ellenére a bulizás sem, ha arra kerül a sor.)
Etta a farm tyúkjai felett anyáskodik. Bölcs, öreg tyúk, és a csibék gondozásával és nevelgetésével foglalkozik. Ösztönösen megérzi, amikor Otis komoly bajban van, de soha nem beszél róla senkivel, mert tudja, hogy a fiatal bikának egyedül kell megoldania a problémáit.
Otis legjobb haverjai ugyanannyira szeretnek poénkodni, játszani és bulizni, mint õ. Pip, az egér Otis kicsi, de nagyszájú haverja. Minden témáról megvan a véleménye, és szóvá is teszi. A gyenge idegzetû Freddy, a menyét nem éppen a legbölcsebb állat a farmon, és jó oka van arra, hogy egy kicsit kuszák legyenek a gondolatai: azon igyekszik, hogy leküzdje természetes késztését, és ne egye meg legjobb barátját, Pecket, a kakast. Peck higgadt és jószívû - szinte érthetetlen, hogyan keveredett ilyen éretlen tréfamesterek közé. Az ötösfogat utolsó tagja Pig, aki egész életében másra sem vágyik, mint enni és sárban hemperegni. Legnagyobb szerencséjére Pig malacnak született, ezért minden vágya teljesült. Pig a legelégedettebb állat a farmon.
A legtitokzatosabb pedig Wild Mike. Amikor megszólal a zene, Wild Mike nem képes uralkodni önmagán, és azonnal táncra perdül. - Nem lehet megállapítani, hogy Wild Mike milyen állat - mondja Oedekerk. - Pontosan ez volt a célunk vele. Jelenleg én vagyok az egyetlen, aki tudom; mindenki más kénytelen lesz várni, amíg a Pata tanya sorozatot vetíteni kezdi a Nickelodeon. Õ Otis gyenge pontja - amikor Wild Mike táncra perdül, Otis sem bír nyugton maradni, és muszáj táncolnia neki is.
A film egyik legellenszenvesebb karaktere Snotty Boy, a nyafogó, kiállhatalan kisfiú. A film eredetijében Oedekerk kölcsönzi neki a hangját.
- Hát igen - mondja bánatosan. - Snotty Boy karakterérõl tényleg csak az jutott eszembe, "Lehet valaki ennyire idegesítõ?" Rájöttem, hogy nem létezik még egy ennyire ellenszenves ember, úgyhogy kénytelen voltam én "eljátszani".
AZ ANIMÁCIÓRÓL
Miután a szereplõk hangjait felvették, elkezdõdhetett a munka az animáción. Bár a film animációját végül számítógépek készítették el, a folyamat ugyanúgy kezdõdött, mintha hagyományos, két dimenziós animáció lett volna a cél - kézzel rajzolt vázlatokkal és karaktertervekkel. Elõször ezekbõl készül el a film, amihez hozzáadják a felvett hangokat, hogy a filmkészítõk körülbelül lássák, hogyan fognak kinézni a jelenetek. - Ez leginkább egy pörgetõs könyvre hasonlít - mondja Oedekerk. - Nincs animáció. Két elem létezik - a mûvészek által megrajzolt, nagyon vázlatos látványvilág, valamint a szereplõk hangja -, és az animátorok ezek alapján kezdik kidolgozni a mozgást.
Néha videóra veszik a hangjukat kölcsönzõ színészeket, és az animátorok a felvétel alapján dolgozzák ki az animált karakterek arckifejezéseit és mozgását. Az is elõfordul, hogy az animátorok önmagukat veszik filmre.
- Minden animátor egyben színész is - mondja T. J. Sullivan animációs projektvezetõ. - Veszünk egy jelenetet, átnézzük, elgondolkodunk rajta egy kicsit, aztán meghallgatjuk párszor a hangot, majd megrajzoljuk, hogy lássuk, hogyan kellene részeire bontani, mielõtt nekiállnánk az animálásnak. Ha pedig el is tudjuk játszani, akkor egy kamera elõtt elõadjuk.
- Sokszor meglátunk valamit az arcunkon, amire nem is gondoltunk volna - teszi hozzá egy másik animációs projektvezetõ, Todd Grimes. - Apró finomságok ezek, amiket aztán beteszünk az animációba.
A jelenetek elõadása annyira fontos az animáció szempontjából, hogy David Andrews vezetõ animációs projektvezetõ egyenesen az animátorok színészmesterének tartja magát. - Sokan közülük fiatal animátorok, most hagyták el az iskolapadot - mondja. - Színészi tanácsokat adtam nekik, hogy segítsek a karaktereknek megfelelõ mozgás kiválasztásában. A csapatban volt néhány nõ, és ez segített a nõi karakterek esetében. De azért néha férfiakat kellett bevonni a nõi alakításba, ami elég viccesre sikerült. De a lényeg az volt, hogy a rendezõ elképzelését valósítsuk meg.
A karakterek megteremtése sok kihívást állított a csapat elé. Elõször is a négylábú állatok testfelépítése nem teszi lehetõve, hogy két lábon járjanak. Számos problémát kellett leküzdeni, amíg ezt elérték. - A lábujjaikon járnak, mivel tehenek - magyarázza David Andrews. - Köztudott, hogy a tehenek vagy a kutyák sarka a lábuk harmadánál helyezkedik el. Ezért a filmben a lábujjaikon járnak. Megtehetnénk, hogy a patára még egy sarkat és lábujjakat teszünk, de az úgy furcsán nézett ki. A kihívás mindig abban áll, hogyan érzékeltessük egy ekkora karakter súlyát. Mivel háromdimenzós világban mozognak, sokkal teltebbnek tûnnek, mint egy rajzfilm. A vígjáték nagyobb mozgásteret biztosít ilyen szempontból - megszeghetjük a fizikai törvényei, de óvatosan kell csinálni.
Sok karakternek számos verziója készült el a gyártás során. Néhány esetben csak apró módosítások történtek, de néhányat egészen meg kellett változtatni. Otis például sok finomításon ment keresztül a mûvészeti galériában álló szobortól az élõ, lélegzõ filmszereplõig tartó átváltozása során.
- Otisnak tökéletenek kellett lennie, ezért sokáig tartott, amíg elkészült - mondja David Andrews. - Domború legyen a koponyája a feje tetején vagy lapos? Az orrlyukai bemélyedjenek az orrába, vagy legyenek egy síkban? Milyen legyen az oldala kontúrja a bordáitól a csípõjéig? S-alakú, annyi biztos, de meg kellett találni a megfelelõ görbületet.
Dimitri Joannides dolgozta ki a karakterek kinézetét és mintázatát. - Mindennek rengeteg verziója készült el - mondja. - Otis foltjainak elhelyezkedésébõl most azonnal rá lehet ismerni Otisra, de elõtte harminc vagy negyven különbözõ mintával kísérleteztünk. Emlékszem, amikor Steve és én késõ éjjel még mindig az asztal fölé görnyedve rakosgattuk ki a különbözõ változatokat. Aztán ott van Daisy virág alakú foltja, amit én dolgoztam ki. Rengeteg verzióját tudnám megmutatni. A megfelelõ változatról azonnal egyértelmûen látszik, hogy az az igazi.
A másik kihívásokat jelentõ karakter Wild Mike volt. - Steve-nek pontos elképzelése volt arról, hogy mit szeretett volna, és ehhez kellett megtalálni a megfelelõ kinézetet - mondja T. J. Sullivan.
- Wild Mike a mi Yodánk - veszi át a szót Dimitri Joannides. - Sok tervet áttanulmányoztam, és láttam, hogy a Star Wars-hoz harminc vagy negyven Yoda-verzió készült. Steve elõször kis vázlatokat rajzolt... mindet megtartottam. A kezdetektõl a befejezésig számtalan irányba alakíthattuk volna - a testét, a bõrét, lehetett volna kétéltû, vagy szõrös. Szerintem a végére pont olyan lett, amilyennek lennie kell.
- Steve azt akarta, hogy a film megmutassa, a farmon milyen sok állat él - teszi hozzá Todd Grimes. - Nem akart olyan jeleneteket, amikben kevés állat szerepel.
Ennek eredményeképpen a filmben nagyjából száznyolcvan karakter látható.
David Andrews azt mondja, nagyon kevés jelenetben szerepel egy vagy két állat. - A mellékszereplõk sokat vannak jelen - mondja. - Például Pip, az egér mindig Otis vállán ül, ezért mindig együtt látjuk õket. Otis barátai is gyakran szerepelnek.
Néhány jelentben pedig, mint például az istállói "nightclubban" játszódóban, szinte a film összes karaktere egyszerre látható a vásznon.
Jason Barlow vezetõ technikai felelõs azt mondja, hogy csapatát elképesztette "a naponta átépítésre és javításra szoruló karakterek puszta mennyisége". - És akkor a szõrzetrõl még nem is beszéltem - több mint százhúsz szõrrel borított karakterrel kellett dolgoznunk - teszi hozzá.
Az animáció befejeztével az egyik legutolsó lépés a világítás hozzáadása. Ez a festészet vagy a hagymányos, kétdimenziós animáció esetében a mûvészi folymat része. Connon Carey, aki a film világításáért volt felelõs, elmagyarázza, hogy a háromdimenziós animáció esetében a világítás pontosan olyan feladat, mint az élõszereplõs filmeknél. - Egy virtuális díszletet kell elképzelni, ami úgy mûködik, mint egy valóságos helyszín - mondja. - A számítógép-animáció megvilágításánál ugyanazok az elvek érvényesülnek, mint a valóságos helyszín megvilágításánál. Ami elõlrõl kap fényt, az laposabbnak látszik, mint ami oldalról. A fénnyel hangsúlyosabbá tehetünk egy karaktert, vagy elérhetjük, hogy a nézõ figyelme oda forduljon, ahová szeretnénk. Elkerülhetjük, hogy a karakterek a háttérbe olvadjanak - a mi munkánk az, hogy a fények és az árnyak minden jelenetben azt a hangulatot közvetítsék, amit a rendezõ el szeretne érni.
Amikor a film már megfelelõen ki van dolgozva, eljön az ideje a zene kiválasztásának. Oedekerk John Debney filmzenéje mellé körültekintõen választotta ki a többi dalt. - Nagyszerû, eklektikus zeneválasztás - mondja Aaron Parry executive producer. - Az Aerosmith-tól kezdve a North Mississippi All-stars-on át Peter Gabriel-ig. Ritkán fordul elõ, hogy a zeneszámok ennyire aláhúzzák a vásznon megjelenõ eseményeket, és segítsenek belefeledkezni a film világába. Azt akartuk elérni, hogy a nézõk azt érezzék, buliba mentek. Szerintem a gyerekeknek nagyon fog tetszeni.
A gyerekek szüleinek pedig minden bizonnyal tetszeni fog a Won’t Back Down (Tom Petty és Jeffrey Lynne szerzeménye) Sam Elliott elõadásában. - Mindenképpen fel akartuk használni azt a számot, mert nagyon illik Ben karakteréhez. Megemlítettem, hogy szeretném, ha Sam maga énekelné el, és azonnal megkérdezték, "Gondolod, hogy benne lesz? Tud énekelni?" Azt feleltem, "Remélem, kérdezzük meg." Aztán Sam bejött, és mindenkit levett a lábáról, mintha titokban énekesi karriert is építgetett volna.
"time is not money"
