információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Tyler Gage (CHANNING TATUM) Baltimore utcáin nõtt fel azzal a biztos tudattal, hogy számára onnan nincs kiút. De mikor a törvénnyel összetûzésbe kerülvén Tylert közszolgálati munkára ítélik, melyet a város Táncmûvészeti Középiskolájában kell gyakorolnia, egy csapásra megváltozik minden. Megismerkedik Norával (JENNA DEWAN), az iskola elsõszámú balerinájával, aki kétségbeesetten kutat valaki után, aki helyettesíthetné sérült táncpartnerét a záróvizsgán. Mikor véletlenül meglátja Tyler mozdulatait, Norának azonnal feltûnik a fiú csiszolatlan, de lélegzetelállító tehetsége. A lány elhatározza, hogy próbát tesz Tylerrel; és ahogy elkezdõdnek a közös tréningek, kölcsönös vonzalom alakul ki közöttük, melyet álló környezetük egyáltalán nem néz jó szemmel. Végül Tylernek csak egyetlen lehetõsége marad arra, hogy bebizonyítsa Norának és magának is, hogy meg tud felelni egy olyan életnek is, amely több lehetõséggel kecsegtet, mint amennyirõl életében valaha is álmodott.
EGY TÁNCFILM ÚJSZERÛ, MAGÁVAL RAGADÓ MEGKÖZELÍTÉSBEN:
A STEP UP TÖRTÉNETE
Miközben a Brad Pitt és Angelina Jolie fõszereplésével készült Mr. és Mrs. Smith executive producereként dolgozott, Erik Feiget már egy klasszikus stílusban forgatott, izgalmas táncfilm ötlete foglalkoztatta, ahhoz hasonló produkciót képzelt el, mint amiken õ és barátai felnõttek. Olyan filmek voltak rá hatással, mint a Szombat esti láz, a Hírnév vagy a Dirty Dancing, s Feig úgy érezte, itt az ideje annak, hogy ismét életet leheljenek ebbe a mûfajba, méghozzá a mai fiatalok zenéjéhez és világához igazítva.
"Ez az ötlet már évek óta foglalkoztat" mondja Feig. "Emlékszem, hogy annak idején a nagy táncfilmek nem csupán lányokhoz szóltak, hanem a fiúk oldaláról is megközelítették a témát, s ezt nagyon érdekesnek találtam. Van valami univerzális a tánc és a zene szeretetében, s szerettem volna forgatni egy olyan táncfilmet, amely mindenkihez szól, legalább annyira a férfiakhoz, mint a nõkhöz. Ezért is tetszett az a megközelítés, hogy a STEP UP egy olyan srácról szól, akinek semmi esélye a kiemelkedésre, s mégis megadatik neki a lehetõség, amit ki is használhat, ha mindent belead."
A sztori felépítésében Feignek egy saját, sorfordító élmény is sokat segített. "Mikor kissrác voltam, néhány barátommal betörtünk valahová, randalíroztunk, tomboltunk, és ezért közmunkára ítéletek minket" emlékszik vissza. "Az élmény hatására a barátaimmal erõsen átgondoltuk, hogy mit szeretnénk az élettõl." Ez hívta életre Tyler Gage karakterét, aki közmunka teljesítése közben kap még egy lehetõséget a sorstól, hogy sorsa új irányt vegyen.
Partnerével Patrick Wachsbergerrel elõadták az ötletüket Duane Adler forgatókönyvírónak, akik korábban már nagy sikert aratott a Julia Stiles fõszereplésével készült
Adler kívülállóként nõtt fel, s ezen élményeit készséggel belevitte a produkcióba. "Mikor fiatal voltam, állandóan költözködtünk, tinédzserként hat különbözõ iskolában is megfordultam" meséli. "Ugyan nem voltam mostohagyerek, mint Tyler, de hozzá hasonlóan én sem tudtam beilleszkedni, s gyökeresen az életem a mûvészetek felfedezésével változott meg."
Át tudta érezni Tyler küzdelmét, amely az érvényesülésrõl szólt. "Úgy képzeltem el õt, aki rendkívül tehetséges, de reménytelen harcot vív a kitörésért. A mûvészeti iskola jelentheti számára a kiutat, de elõbb be kell bizonyítania, hogy érdemes a megtiszteltetésre, ugyanakkor meg kell birkóznia a régi barátai iránti érzéseivel csak úgy, mint a régi életvitelével, miközben nem szabad elfeledkeznie arról sem, hogy bármikor elveszítheti ezt az egészet. Ettõl lesz számomra olyan megindító a karakter."
Baltimore a történet helyszíne, mivel egyrészt mindketten ismerték a várost, másrészt kitûnõ háttérül szolgálhatott Tyler karakteréhez. "Rengeteg kétkezi munkás él ebben a városban, a sorházak és a terjedelmes szomszédságok nagy múlttal bírnak" jegyzi meg Adler. "Ugyanakkor a város rendelkezik egy gyönyörû, mûvészi oldallal is. A történet ezt a két világot állítja szembe egymással, ahogy Tyler ingázik az iskola és az otthona között."
Adler közel hat hetet töltött egy tipikus mûvészeti iskolában, a kaliforniai Culver Cityben található Mûvészeti Akadémián. "Együtt jártam órákra a diákokkal, végigültem a felkészüléseiket és az ebédszüneteiket, s figyeltem õket, ahogy felkészültek a záróvizsgáikra" mondja. "Mindezt azért tettük, mert filmünkben a lehetõ leghitelesebbnek próbáltuk lefesteni ezt a miliõt."
Idõközben Erik Feiget újabb nagy szerencse érte: a helyi konditeremben belefutott Adam Shankmanba, az elismert rendezõ/producerbe. "Erik odajött hozzám és pontosan ezt kérdezte: ’Ki jön utánad?’" emlékszik vissza Shankman. "Miért, gondoltam, lejárt felettem az idõ? Végem van? Aztán rájöttem, hogy azt kérdezi, ki lesz a következõ nagy koreográfus, aki rendezõként is be akar futni, s hátha ismerem õt."
A sors úgy hozta, hogy Shankman ismerte a megfelelõ jelöltet. Azonnal Anne Fletcher jutott eszébe, a kortárs filmmûvészet egyik legnagyobb tánckoreográfusa, aki a Bajos csajok koreográfiájával debütált, s azóta megtervezte közel két tucatnyi mozi- és tévéfilm kulcsfontosságú jeleneteit.
Fletcher találkozott a producerekkel, s azonnal lehengerelte õket folyamatos ötletparádéjával és lelkesedésével. Hogy protezsáltját szakmailag támogassa, Shankman is beszállt a filmbe producerként. "Mivel Anne még sosem rendezett filmet, s mivel nekem van táncos múltam, azt szerették volna, ha a testvéremmel és produkciós partneremmel, Jennifer Gibgottal nekik dolgozzunk.
Gigbot, aki egész életében táncolt, beleszeretett a táncfilm sztorijába. "Azt hiszem, a szerelem és a tánc mindig is nyerõ párosítás marad: ennek a történetnek ezen kívül még rendkívül modern és nyers színezete is van" nyilatkozza.
Mikor Anne Fletcher elolvasta a forgatókönyvet, úgy érezte, hogy a STEP UP óriási lehetõség lenne a rendezõi bemutatkozásra. "Tudtam, hogy képes vagyok arra, hogy leforgassam, ugyanis tövirõl hegyire ismerem a tánc világát és megértem a fiatal mûvészeket, mivel én is ilyen közegben nõttem fel" nyilatkozza. "Imádtam a forgatókönyvet, s úgy éreztem, hogy egy rendkívül igazságos történetet mesél el. Ugyanakkor tisztában voltam azzal, hogy csak úgy képes mûködni, ha megfelelõ embereket találunk a kamera mindkét oldalára, hisz a rendezõ csak annyira jó, mint a csapata."
EGY UTCAI LÁZADÓ ÉS EGY KIVÁLÓ BALERÍNA A TÖKÉLETES PARTNER UTÁN KUTATVA: CHANNING TATUM ÉS JANNA DEWAN
Még szinte el sem foglalta helyét a rendezõi székben, Anne Fletcher máris lázas kutatásba kezdett, hogy megtalálja a megfelelõ szereplõket, akik képesek realizmust és egyediséget kölcsönözni a karaktereknek, s nem utolsó sorban nyers tehetséget sugároznak. Olyan szereplõket keresett, akik nem csupán a STEP UP karaktereit voltak képesek élettel feltölteni, de a táncos és éneklõs jelenetekben sem vallottak kudarcot. Hogy a film hitelessége ne csorbuljon, nem volt hajlandó dublõrökkel dolgozni, s a szereplõknek énekelni is a saját hangjukon kellett. Nem volt könnyû megtalálni a tökéletes színészeket, de egy kis szerencse, idõzítés és apró csodák kombinációja révén végül sikerült összeállítani egy igazán nagyszerû csapatot.
"Nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ugyanis hihetetlen mennyiségû tehetséget sikerült felvonultatnunk a STEP UP-ban" kommentálja Feletcher. "Ezek a srácok valódiak, nincs itt semmi trükk, mindent õk csinálnak. Mindig is ezt szerettem volna. Mindenki maga táncol és énekel: így a szereplõk rendkívül hitelesnek hatnak, ráadásul az érzéseik végig szemmel követhetõk, ugyanis a táncok során nem kell dublõröket bevágnunk. A legnagyobb sikerünk az volt, hogy ráleltünk Channing Tatumra, õt követõen pedig Jennára, aki eszméletlen jó táncos, ráadásul gyönyörû szép. És ami a legfontosabb, szinte szikrázik köztük a levegõ, ami hihetetlenül nagyot dob a történeten."
Megtalálni a megfelelõ Tylert kimerítõ munka volt. "Papíron az a szerep rendkívül összetett" mondja Erik Feig, "tudtuk, hogy óriási kihívás lesz megtalálni azt a színészt, aki képes helytállni a szerepben. Olyas valakire volt szükségünk, aki egyszerre karizmatikus , kemény, de szerethetõ, nehezen megközelíthetõ, de romantikus, és nem képzett, de hihetetlenül jó táncos. Elég sokat reméltünk a megfelelõ színésztõl..."
Aztán egyszer csak feltûnt a meghallgatásokon az alabamai születésû Channing Tatum, aki addig csupán egy Mountain Dew reklámfilmet tudott felmutatni. Ettõl kezdve az egész film gyökerestül megváltozott. "Abban a pillanatban, hogy megláttuk Channinget, egybõl tudtuk, hogy megtaláltuk Tylert" emlékszik vissza Feig. "És akkor láttuk, ahogy táncol: olyan mozgása volt, mint a víznek. Másképp nem tudnám jellemezni.
Shankman hozzáteszi: "Ha megpróbáltuk volna valakire ráerõltetni Tyler karakterét, a végeredmény katasztrofális lett volna. Olyan valakire volt szükségünk, akiben túlcsordul a szenvedély, tele van energiával, amit alig-alig tud kontrollálni, és Channing pontosan ilyen figura. Továbbá azt hiszem, õ a legjobb utcai táncos, akivel valaha találkoztam. Hihetetlenül markáns a megjelenése."
Tatum mélyen átérezte Tyler karakterét. "Egy felelõtlen kölyök, aki imád táncolni és szórakozni, ugyanakkor van egy önpusztító oldala is. Úgy gondolom, minden vele egykorú fiúban megtalálható egyfajta hajlam az önpusztításra. Ezt jelenti tinédzsernek lenni. Elbarmolod a dolgokat és tanulsz a hibáidból."
"Arra is emlékszem, milyen érzés volt az, hogy fogalmam sem volt, mit akarok az élettõl" folytatja, "ezen a pillanaton mindenkinek át kell esnie. Nagy szerencséjére Tyler olyan környezetbe kerül, ahol mindenki tudja, mit akar, s ettõl õ is magához tér kissé. Aztán mikor beleszeret Norába, egy egészen új világ nyílik meg elõtte."
Annak ellenére, hogy karakteréhez hasonlóan õ is évekig utcai táncos volt, Tatum sosem részesült tánctréningben, azaz hihetetlen intenzitással kellett tanulnia Jamal Sims, hip-hop koreográfus irányítása mellett. A tanfolyam sokkal keményebb volt, mint azt valaha is gondolta volna. "Mindig is képes voltam táncolni és mozogni, de nehezemre esett megtanulni egy szigorúan felépített koreográfiát, ugyanis olyankor rengeteg dologra kell ügyelned, s teljesen más, mint csak úgy, az ösztöneidre hagyatkozva táncolni" jegyzi meg. "nem tudom, hogy képes lettem-e volna erre Jamal irányítása nélkül. Akkora türelemmel bír, mint egy Zen-mester. Õ az egyik legkreatívabb, legtehetségesebb ember, akivel valaha találkoztam. Bízott bennem, s ennek köszönhetõen én is bíztam magamban."
Tatum Anne Fletchernek is köszönetet mond azért, hogy legjobbat hozta ki belõle. "Rengeteget tanultam tõle. Csodálatra méltó a jókedve és a vadsága, egyfolytában vele akartam lógni" mondja a rendezõnõrõl.
Miután Tatumot sikerült kiválasztani Tyler szerepére, a következõ lépés az volt, hogy olyan színésznõt találjanak Nora szerepére, aki megfelelõ balett-tudással bír, ugyanakkor elbûvölõ a kisugárzása. "Abban a pillanatban, hogy kiosztottuk Channingra Tyler szerepét és rádöbbentünk, hogy mennyire jó táncos, az elvárások automatikusan megnõttek Norával szemben is" jegyzi meg Feig.
Hosszas kutatás és számtalan meghallgatást követõen, a filmkészítõk megismerkedtek Jenna Dewannal, aki szintén újonc volt a film világában. Jenna 5 éves kora óta táncolt, számos videoklipben szerepelt és táncosként turnézott P. Diddy-vel és Janet Jacksonnal, mielõtt a filmek felé fordult. "Jenna szintén nagy felfedezés volt" mondja Feig. "Tudtuk, hogy Norának olyannak kellett lennie, hogy amikor a dühtõl forrongó Tyler belép az iskolába készen arra, hogy mindenkit gyûlöljön, aki csak szembejön vele, azonnal megtorpan, mikor megpillantja õt, s hirtelenjében bármit megtenne azért, hogy lenyûgözze és megnyerje õt. Jenna ilyen lány volt."
Tatumhoz hasonlóan Dewannak is nagyon tetszett a STEP UP története. "Imádom, hogy két különbözõ világ találkozásáról szól, s arról, hogy Tyler és Nora rengeteget tanul egymástól" mondja. "Az is tetszett, hogy Nora és Tyler nem a megszokott módon találkozik egymással. Tylernek rendkívül nehéz gyerekkora volt, s már nem vár semmit se az élettõl, hisz ha eddig vágyakozott valami iránt, az hamar elillant. De mikor találkozik Norával, máris tudja mit akar: küzdeni azért, amit a lány is el akar érni. Azt hiszem, ez felveri a srácot, és segít neki abban, hogy rájöjjön, mi az, ami igazán számít. Ugyanakkor õ is hatással van Norára, hisz a lány megtanul lazítani, nem lesz olyan görcsös. A fiú hatására a lány megismeri az igazi szerelmet. mindkettõjük élete megváltozik a másik hatására."
Mint Tatum, Dewan is úgy érezte, hogy erre a szerepre született. "Hihetetlenül kötõdtem Norához, hisz úgy éreztem, rólam, a 15 éves tinédzserrõl mintázták. Én voltam Nora! Mindenem a tánc, egész életemben táncolni akartam. Ugyanolyan szenvedélyes vagyok, mint Nora, és fogalmam sincs, mit tennék, ha nem táncolhatnék többé."
A dolgok akkor indultak be igazán, mikor a két fõszereplõ elõször találkozott egymással egy korai felolvasáson. "Attól a pillanattól kezdve, hogy találkoztunk, tökéletes összhangban voltunk" mondja Dewan, "s mikor elkezdtük a próbákat, úgy éreztük, mintha évek óta ismernénk egymást. Channing hihetetlenül nyílt és nagylelkû, továbbá nagyszerû táncos és csak az, hogy láttam táncolni és fejlõdni, óriási hatással volt rám."
Dewannak az sem okozott fennakadást, hogy Baltimore-ban dolgozzon: általános iskolás korában több évig élt a városban. "Baltimore-ban kezdtem el táncolni, és itt kezdtem el színészkedni is. Izgatottan vártam, hogy ismét ott dolgozhassak."
"time is not money"
