információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Az Oscar-díjas forgatókönyvíró és Oscar-díjra jelölt rendezõ, Sofia Coppola fiatalos, modern 21. századi filmet készített a 18. század egyik legendájáról, Marie Antoinette-rõl. A film idén megkapta a legjobb kosztümnek járó Oscar-díjat.
Coppola a legendás francia tinikirálynõ, Marie Antoinette életét mutatja be - sajátos, újszerû értelmezésben. XVI. Lajos király (Jason Schwartzman) jegyeseként a naiv 14 éves Marie Antoinette (Kirsten Dunst) bekerül a fényûzõ, ám konspirációktól és botrányoktól hemzsegõ francia udvarba. Tanácsadó nélkül, egyedül hánykolódik ebben a veszélyes világban, majd fellázad a versailles-i elszigeteltség ellen, és Franciaország legfélreértettebb uralkodójává válik.
Kirsten Dunst alakítja a fiatal hercegnõt, akirõl annyi mítosz és legenda kering. A történet onnan válik érdekessé, amikor a 14 éves hercegnõt elszakítják családjától, barátaitól, de még az összes tulajdonától is, és kénytelen Bécsbõl az elegáns, de romlott Versailles-ba költözni.
Marie Antoinette házassága a két nemzet közötti békét volt hivatott szavatolni. A tinédzser férj, Lajos (Jason Schwartzman) a francia trón örököse. Marie Antoinette azonban nem igazán kész arra, hogy olyan királyné legyen, akire a franciák vágynak. A sok pipere alatt egy gyámoltalan, ijedt fiatal lány lakozik, akit erkölcstelen becsmérlõk, kétszínû hízelgõk, és alattomos pletykák vesznek körül. A szûk lehetõségek között Marie Antoinette-nek meg kell találnia a helyét Versailles bonyolult, zavaros és árulókkal teli világában.
Szomorúságához és elszigeteltségéhez az is nagyban hozzájárul, hogy férje teljesen közömbös iránta: hét éven át egyáltalán nincs testi kapcsolatuk. A furcsa trónörökös szörnyû szeretõnek bizonyul, és ez komoly aggályra, valamint arra a könyörtelen pletykára ad okot, hogy Marie Antoinette sosem fog utódot szülni. A megzavarodott Marie Antoinette a francia arisztokrácia dekadens viselkedésében keresi a menedéket, és enged a vonzó svéd Fersen gróf (Jamie Dornan) csábításának. Magatartása hamarosan az ország fõ témája lesz.
Függetlenül attól, hogy kifogástalan stílusa miatt idealizálják, vagy az alattvalóival való kapcsolat hiánya miatt becsmérlik éppen, mindenki csak végletekben tud róla beszélni. Ahogy érettebbé válik, egyre inkább megtalálja a helyét feleségként, anyaként és királynéként is - ennek vet véget a véres forradalom, amely örökre megváltoztatja Franciaországot.
Marie Antoinette új megvilágításban
A Marie Antoinette - A tinikirálynõ Sofia Coppola harmadik filmje. A rendezõ modern, pörgõs filmet készített a konvencionális kosztümös történetbõl. Coppola Marie Antoinette-t és az egész versailles-i udvart a mai kor tömegkultúrájához közelíti.
"Minden, ami a filmben szerepel, részletes kutatásokon alapszik, csak éppen kortárs módon feldolgozva - magyarázza a rendezõnõ. - Biztosan tudtam, hogy nem akarok egy száraz, történelmi filmet. Fontos volt, hogy teljesen a saját szájam íze szerint mondhassam el a történetet. Azt akartam, hogy a közönség érezze, milyen lehetett abban az idõben Versailles-ban élni, és elveszni abban a világban."
Marie Antoinette-rõl ma mindenkinek az jut eszébe, hogy luxuséletet élõ királyné volt, akit egyáltalán nem érintett meg az alsóbb osztályhoz tartozó szerencsétlenek nyomora. A parasztok fellázadtak, és halálra ítélték a királynét a korábban tapasztalt megvetésért és közönyért. A friss történeti kutatások viszont azt mutatják, hogy amit a többség ma tudni vél a királynéról, csak mítosz.
A valódi Marie Antoinette naiv és elveszett tinédzser volt, aki nem volt felkészülve arra, hogy a turbulens 18. századi Franciaország egyik kulcsszereplõje legyen. Az osztrák születésû hercegnõ 14 éves korában került Versailles-ba, ahol meglepte az udvart jellemzõ szigorú etikett, a családon belüli brutális vetélkedés és a kegyetlen pletyka. Szenvedélytelen házasságban raboskodva, a kegyetlen tekintetek állandó középpontjában Marie Antoinette a fiatalság bujaságában talált menedéket. Könnyelmûsége viszont akarata ellenére botrányhõssé, a politikai támadások célpontjává és a forradalom küszöbén álló, éhezõ társadalom számára a fõ bûnbakká tette. A végén ellenségeivel bátran szembenézve, emelt fõvel vállalta sorsát.
Marie Antoinette félreértelmezett élete 2002-ben kapott figyelmet, amikor megjelent Antonia Fraser könyve a királyné életérõl. A könyv rögtön népszerû lett az alapos kutatómunkára támaszkodó újszerû felfogás miatt. Fraser a királynét nem dölyfös uralkodónak látja, hanem szeszélyes, élénk tiniként, aki alapvetõen melegszívû és empatikus, de még nem érett meg, nem készült fel a politikai élet intrikáira.
A dolog iróniája, hogy miközben ezernyi szolga és kíváncsiskodó vette körül, Marie Antoinette végtelenül egyedül érezte magát.
A könyv felkeltette Sofia Coppola figyelmét, mivel õ is csak a mítoszokat ismerte korábban. Fraser életrajzából azonban egy sokkal hihetõbb, hitelesebb és szimpatikusabb fiatal lányt ismerhetünk meg, aki küzd a tinédzsereket sújtó magányosságérzettel, vágyakkal, szerelemmel és a felnõtté válás nehézségeivel, ráadásul mindezt egy új és ellenséges közegben. Története a jól ismert történelmi következmények miatt vált különlegessé.
"Jól ismertem a Marie Antoinette-rõl és dekadens életvitelérõl szóló kliséket - folytatja Coppola. - De sosem jutott el a tudatomig, hogy milyen fiatal is volt valójában XVI. Lajos és neje. Gyakorlatilag tinédzserként kellett Franciaországot vezetniük egy igen változékony, robbanékony idõszakban. Ami a történetben nagyon izgatott, az volt, hogy vajon ezek a gyerekek min mentek keresztül ebben az extrém helyzetben, és hogyan próbáltak felnõni a feladathoz."
Minél többet tudott meg róla, annál jobban elvarázsolta Coppolát a királyné és élete. Ahogyan tiniként egyszer csak elküldik külföldre, és hozzáadják egy trónörököshöz, aki a minimális kedvességet sem adja meg neki, ahogy minden lépését górcsõ alá veszik, élete minden mozzanatát szabályozzák, a nép az õ kárára szórakozik - ugyanakkor helyzeténél fogva minden kívánságát azonnal teljesítik. Vajon a mai fiatalok hogyan tudnának egy ilyen szürreális helyzettel megbirkózni?
"Marie Antoinette-et kívülállóként kezelték a franciák, apósa és anyósa nem vélekedett elismerõen róla, a férje egyáltalán nem érdeklõdött iránta, és az egész udvar igen kritikusan állt hozzá - mesél tovább Coppola. - Olyan volt, mint az új gyerek az iskolában - egy nagyon idegen közegben. Beleképzeltem magam a helyébe. A történelemkönyvekben cselszövõként mutatják be, de nekem inkább egy kedves, naiv, burokban felnõtt, jószívû, kreatív embernek tûnik, akinek nem jutott el a tudatáig, hogy milyen a világ Versailles-on kívül."
Coppolát a királyné kínlódó feleségként is érdekelte: Marie Antoinette eleinte nagyon igyekezett férjét boldoggá tenni, az viszont mindig elutasító volt vele szemben. "Annyira boldogtalan volt a házassága, hogy vásárolgatni és bulizni kezdett, hogy elterelje a figyelmét - mint ma sok gazdag, unatkozó és boldogtalan feleség." Coppola be akarta mutatni a bukott nõt, aki visszanyeri méltóságát azáltal, hogy a döntõ pillanatokban oly bátran viselkedik.
"A nagy részét annak, amit tudunk róla, másoktól tudjuk. De engem nem a politikai és történelmi események izgattak elsõsorban, hanem a magánélete. Arra voltam a leginkább kíváncsi, hogy miként viselkedhetett, amikor zárt ajtók mögött volt" - vallja be a rendezõ.
Coppola mindenképpen érzékeltetni akarta a látványban is azt az édeskés, mézes-mázas rózsaszín világot, ami Marie Antoinette-t körülvette az utolsó pillanatokig. "Azt szerettem volna, ha a film színvilága is tükrözi a királyné szellemét - magyarázza. - Innen a cukorkákra emlékeztetõ színek és a fiatalos zene."
"Sofia megértette, hogy milyen különös volt mindaz, ami Marie Antoinette-el történt - szólal meg Fraser. - Gyakorlatilag eladták rabszolgának, hogy biztosítsák két nemzet között a békét. Majd elvárták tõle, hogy szüljön trónörököst, miközben férje nem volt hajlandó hozzáérni sem. Sofia nagy együttérzéssel mutatja be azt, hogy a fiatal királyné hogyan próbált meg ehhez alkalmazkodni. A vásárolgatás, az extravagancia és a dekadencia mind válasz volt arra a sok rosszra, ami vele történt."
Coppola inspirációt talált a 80-as évek pop irányzatában - az akkori sztárok nagy része a 18. századi extravaganciát leste el, és a ragyogást, a luxust és hedonizmust dicsõítette. A popzenészek stílusa érdekes ellensúlyozása a klasszikus rock unalmasságának és a punk õsi dühének. Coppola a zene igen tudatos kiválasztásával (mint például az "I Want Candy" - "Cukorkát akarok" - címû dallal) is érzékeltetni akarta, hogy a királyné fizikai vágyai gyors kielégítésétõl remélte a boldogságot.
"A New Romantic nevû popirányzatot is ugyanaz a fiatalosság, színesség és romlottság jellemzi, mint Marie Antoinette korát - vélekedik Coppola. - Az embernek az az érzése támad, hogy miközben szétbulizzák magukat, és megpróbálnak mindenrõl megfeledkezni, a forradalom bármelyik pillanatban kitörhet."
Marie Antoinette kiválasztása
Coppola a forgatókönyv megírása elõtt tudta, hogy Kirsten Dunstot szeretné megnyerni Marie Antoinette szerepére. "Amikor a királynéról olvastam, mindig Dunst jelent meg lelki szemeim elõtt - vallja be a rendezõ. - Õ is olyan pezsgõ, élettel teli szõke, akiben több rejlik, mint azt gondolnánk. Bájos és mély, és mivel részben német származású, neki is olyan szép arcbõre van, mint amirõl a királyné olyan híres volt."
Dunst nagyon lelkes volt, amikor megtudta, hogy õ játszhatja az eleven, kedves de egyben lázadó tinédzsert, aki hirtelen ott találta magát a végtelen fényûzés és az állandóan leskelõdõ tekintetek közepette. Rögtön párhuzamot vont Marie Antoinette és Diana hercegnõ között, aki szintén kívülállóként próbálta megtalálni önmagát és helyét az uralkodócsaládban.
Dunst rögtön együtt érzett a fiatal királynéval: "Megértem, min mehetett keresztül, mert 11 éves koromban kezdtem el színészkedni, és azóta folyamatosan felnõttek vesznek körül, akiknek állandóan meg akarok felelni" - tárulkozik ki Dunst.
Majd így folytatja: "Amikor annyi ember figyel rád folyamatosan, és annyi mindent vár tõled, akkor nagyon könnyû magányosnak és elszigeteltnek érezni magadat. Folyamatosan azt kérdezed magadtól, hogy »vajon ez az ember csak használ engem?« vagy »hogyan látnak engem az emberek?«. Ez elkeserítette Marie Antoinette-et, és ezt eddig még senki nem fedezte fel. Valószínûleg azért választott engem Sofia, mert ugyanezt a szomorúságot és magányosságot érezte meg bennem."
A film Marie Antoinette életébõl 19 évet mutat be. "Az évek során Marie Antoinette gyerek maradt - véli Dunst. - Tinédzserként érkezett Versailles-ba, de ott annyira elszigetelõdött, hogy nem volt lehetõsége felnõni. Az igazi tragédiája az, hogy már túl késõ volt, mire igazán felnõtt és érett lett."
A nagy kihívás Dunst számára az volt, hogy ne kialakult egyéniségként játssza el a királynét: "Figyelnem kellett arra, hogy ne akarjak kiforrott személyiség lenni. Éppen emiatt érdekes a film. Ez nem egy kosztümös dráma, hanem egy hús-vér lány története. Az emberek gyakran nem úgy viselkednek, ahogy a kosztümös filmekben látjuk õket. Sofia ennél sokkal természetesebb filmet akart készíteni. Ez nekem nagy szabadságot adott, és szerintem ennek a megközelítésnek a segítségével az emberek sokkal jobban meg fogják tudni érteni, hogy min ment keresztül Marie Antoinette."
A szerepre való felkészülés jegyében Dunst megpróbált minél több olyan tevékenységet elsajátítani, amirõl Marie Antoinette híres volt: "Jártam tánc-, ének-, hárfa- és etikett órákra is. Úgy érzem, sokat tanultam arról, hogy miket is csináltak abban az idõben az emberek."
Dunst még a híres "Versailles-i siklás"-t is megtanulta - a túlzott mozdulatokkal jellemezhetõ tánc lényege, hogy az óriási abroncsos szoknyás lányok lába látszólag hozzá sem ér a földhöz.
Dunstnak nemcsak az érzelmi nehézségekkel kellett megküzdenie a játékos gyerekbõl tragikus királynévé váló Marie Antoinette ábrázolása során, hanem azokkal a fizikai nehézségekkel is, amelyekkel abban az idõben az arisztokrácia nõi tagjai nap mint nap találkoztak. "A napi hercehurca valami szörnyû volt - vallja be a színésznõ. - A fûzõ, a smink, a frizura. Állandóan csak fújták rám a hajlakkot. A sminkelés és a haj elkészítése után mindig ki kellett pihennem magam, mert annyira elfárasztott!
Nem is tudom, hogy bírták a nõk a fûzõt. Levegõt venni is nehéz bennük! - folytatja. - A versailles-i jeleneteknél mindig volt rajtam fûzõ, de a Kis Trianonban játszódó részeknél azt akartam, hogy Marie Antoinette szabadabb lehessen, és látszódjon is rajta a változás. Ilyenkor biztos szabadon szálló madárnak érezte magát Marie Antoinette, amikor a fizikai és átvitt értelemben is értendõ õt körülvevõ ketrecekbõl végre kiszabadult."
Szokatlan XVI. Lajos
Ahogyan Coppola elõre tudta, kit szeretne Marie Antoinette szerepében látni, a XVI. Lajost alakító színészrõl is konkrét elképzeléssel rendelkezett: Jason Schwartzmant képzelte el Franciaország legfurcsább, legfélénkebb és legkelletlenebb uralkodójaként. "Valami miatt mindig szimpatikusnak éreztem XVI. Lajost - meséli Coppola. - Bátyját szánták királynak, és Lajos csak bátyja halála után került elõtérbe. Valószínûleg állandóan azt érezte, hogy nem felel meg. Látása sem volt jó, és számos egyéb dologban is látszott alkalmatlansága. Jason nagyon érzékeny és kiszolgáltatott tud lenni, és ez kellett ahhoz, hogy Lajos hihetõbb, kedvelhetõbb figura legyen. Amúgy szerintem úgy néz ki, mint a Bourbonok. Ha megnézel róluk egy festményt, nagyon hasonlít, bár egyetértek Antonia Fraserrel, hogy azért sokkal vonzóbb, mint Lajos volt."
Coppolának imponált, hogy mekkora vehemenciával vetette bele magát Schwartzman magát a felkészülésbe. 20 kilót hízott, hogy jobban hasonlítson a hírhedten kövér uralkodóra, és hosszú órákat töltött táncórákkal és lovaglással, hogy úgy mozogjon, mint egy 18. századi uralkodó - persze a sajátos esetlen, rövidlátó módján.
"Tetszett, ahogy a történelmi figurákat megtölthettük élettel - így Schwartzman. - Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ezek a történelmi figurák is csak emberek voltak, akik néha féltek, néha túlették magukat, néha görnyedten mentek, és néha kételkedtek dolgokban. Emlékszem, amikor gyerekkoromban láttam az Amadeus címû filmet, teljesen ledöbbentem, hogy az emberek a 18. században is nevettek. Nagyon fiatal voltam, és a múlthoz való viszonyom nagyjából az volt, hogy régen az emberek öregek, ridegek és feszültek voltak. Ebben a filmben sem messzirõl nézed a piedesztálra emelt embereket, hanem a mindennapi életüket követed figyelemmel. Ez egy igen intim történet néhány nagy történelmi figuráról."
Schwartzman a szerepre való felkészülés során beleásta magát a Lajosról készült életrajzokba, történetekbe. "Minden történész máshogy vélekedik Lajosról - emlékszik vissza a színész. - Még a naplója is igen személytelen. Aznap, amikor elõször találkozott Marie Antoinette-el, akivel az egész életét le kellett majd élnie, annyit ír: »Találkoztam ma vele.« Ennyi. A nászéjszakáról pedig csak annyit jegyez le, hogy »Semmi nem történt.« Semmi többet. Szóval nem könnyû belelátni. Ezért aztán a sok kutatás és olvasgatás után úgy döntöttem, hogy teljes mértékben Antonia és Sofia történetére hagyatkozom."
"Végeredményben Lajos olyan fiatal fiú volt, akit túlságosan magas pozícióba helyeztek. Sok volt ez neki - folytatja Schwartzman. - Nem érezte magát elég erõsnek, elég okosnak vagy elég vonzónak a királyi szerephez. Ennek ellenére úgy gondolta, hogy Isten valami miatt királynak szánta."
A feleségével sem tud mit kezdeni Lajos. Coppola azt tanácsolta Schwartzmannak, hogy a jelenetekben ne próbálja meg oldani a feszültséget, hanem amikor kellemetlen csöndek vannak, hagyja, hogy nõjön a feszültség. "Nagyon nehéz volt megállnom, hogy ne legyek barátságos, mert nagyon sajnáltam Kirstent - mondja Schwartzman. - De azt hiszem, mûködött Sofia tanácsa, mert a filmben jól látszik, mennyire törekszik Marie Antoinette arra, hogy Lajos megkedvelje, ám a király nem képes könnyebbé tenni a lány dolgát."
A hálószobában még rosszabb volt a helyzet. A Lajosra és Marie Antoinette-re nehezedõ nyomás oda vezetett, hogy 7 évig nem történt közöttük semmi. Rengeteg elmélet született arról, hogy ennek mi lehetett az oka: Schwartzman szerint a teljesítési kényszer. "Szörnyû nehéz lehetett olyan fiatalon hatalomra kerülni, miközben tudod, hogy mindenkinek milyen komoly elvárásai vannak veled szemben - és közben pedig egyáltalán nem érzed magad jól a bõrödben. Ha két, kételyekkel küszködõ embert összezársz egy hálószobába, annak sok kellemetlen helyzet lesz az eredménye."
Az udvar
Marie Antoinette más szokásokkal, számára teljesen szokatlan kultúrával találta magát szembe Párizsban. Versailles-ban a nemesek kaotikus klikkjeivel állt szemben, akik anélkül gyalázták vagy éppen dicsõítették õt, hogy ismerték volna.
"A csapat igen színes képet mutat - véli a rendezõ. - A texasi Rip Torn, aki a francia királyt alakítja, az olasz Asia Argento, aki Du Barry-t játsza, és az ausztrál Judy Davis, akit De Noailles grófnõ szerepében ismerhetünk meg. A nagyon változatos gárda elõnye, hogy ez jobban tükrözi a kor szellemét, excentrikusságát és romlottságát. Imádtam nézni, ahogy a színészek egyre jobban beleélték magukat a szerepbe, és beleképzelték magukat a 18. századi francia nemesség bõrébe."
A színészeket ugyanaz izgatta leginkább a filmben: a lehetõség, hogy unalmas történelemkönyvekben szereplõ neveket töltsenek meg élettel. A kétszer is Oscar-díjra jelölt Judy Davis imádta karakterét, de Noailles comtesse-t. A családja által is csak "Madame Etikett"-nek becézett hölgy "totál fanatikus - lelkesedik Davis. - Nagyon szórakoztató személyiség. Marie Antoinette elsõ impulzusa az volt, hogy küzdjön a Versailles-t megfojtó etikett, szabályrendszer és a kivételezés egész rendszere ellen, míg de Noailles majdnem vallásos áhítattal tekintett a rendszerre."
A forgatókönyv olvasása során Davis azt a következtetést vonta le, hogy még a 18. századbeli propaganda is mekkora hatással van ránk. "Még ma is azt gondoljuk Marie Antoinette-rõl, amit párszáz éve mondtak róla. Kíváncsi vagyok, hogy a film segítségével megváltoztathatjuk-e azokat a történelmi közhelyeket, amelyek alapján ma is sokan megbélyegzik a királynét."
Az Emmy és Golden Globe-díjas Rip Torn alakítja a kéjenc XV. Lajost. A király csak Marie Antoinette kellemes külsejére kíváncsi, másra nem. Antonia Fraser írónõ szerint Torn nagyon jól adja vissza az öregedõ szatírt.
Az angol komikus, Steve Coogan alakítja Mercy D’Argenteau grófot, az elegáns osztrák nagykövetet, aki azt a kényes feladatot kapta, hogy Marie Antoinette tanácsadója legyen Versailles-ben. "Elég nehéz dolga van, mert akkor is igen diplomatikusan kell fogalmaznia (nehogy megsértse a királynét), amikor legszívesebben jól fenéken billentené õfelségét."
"Ebbõl a filmbõl az derül ki, hogy Marie Antoinette volt a negatív PR kampány elsõ áldozata - nevet Coogan. - Ami különösen tetszik a filmben, az, hogy Sofia a fiatalokat is meg akarta szólítani, és a mai sztárkultuszt párhuzamba állítja a történelmi eseményekkel."
Az amerikai Molly Shannon 9 hónapos terhes volt, amikor megtudta, hogy az õ neve merült fel Victoire néni szerepére. Ügynöke majdnem visszautasította az ajánlatot, de Shannon 10 nappal a szülés után már Franciaországban volt újszülöttével, és lelkesen várta a forgatás kezdését. XV. Lajos minden-lében-két-kanál lánya Shannon szerint "egész nap unatkozott, és szórakozásként csak arról pletykálkodott, hogy ki kivel feküdt le, ki mit rontott el."
A vaskezû, rafinált osztrák uralkodót, Mária Teréziát Marianne Faithfull játsza. "Anyám osztrák arisztokrata volt, így 800 évnyi hátterem van a szerephez," jegyzi meg. Marie Antoinette kedvenc bátyját, II. Józsefet Danny Huston alakítja.
Versailles kulcsainak megszerzése
Coppola különleges elképzelésit mindig is az eredeti helyszínen kívánta megvalósítani. Álma valóra vált, amikor a francia kormány - a szó szoros értelmében - átadta neki a palota kulcsát. Engedélyt kapott a stáb még arra is, hogy a legeldugottabb szobákba és legtitkosabb járatokba is bemenjen forgatni: Marie Antoinette hálószobájába vagy a Tükör terembe, ahol a királyné egyszer meghallgatta az ifjú Wolfgang Amadeus Mozart elõadását.
A Versailles-i palota a világ egyik legismertebb történelmi épülete. A luxust és gazdagságot szimbolizáló palotát XIV. Lajos rendelte meg, egy Jules Hardouin Monsart nevû építészt kérve fel a feladatra. A falakat francia mûvészek remekmûvei borították. Az 1680-ban befejezett épület 20 000 ember elszállásolására alkalmas - történészek egyetértenek abban, hogy a 18. századra Franciaország egyre csökkenõ bevételeinek nagy része a palota fenntartására ment el.
A palotában több mint 700 szoba, 2000 ablak, 1250 kandalló, 67 lépcsõház, valamint 1800 hektárnyi, szobrokkal és szökõkutakkal teli park található. "Fantasztikus érzés, hogy ott forgathattunk jeleneteket, ahol valójában megtörténtek. Marie Antoinette esküvõjét a még meglévõ katedrálisban vettük fel, ahogy a híres erkélyjelenetet is az eredeti színhelyen rögzíthettük," lelkesedik Coppola.
Persze a kihívások is óriásiak voltak. "Amikor meghallottam, hogy az eredeti helyszínen forgathatunk, el voltam ájulva - mesél KK Barrett látványtervezõ. - Szinte esélytelen lett volna, ha a Versailles-i palota hihetetlen gazdagságát egy épített helyszínnek kellett volna visszaadnia. De a valóság mégiscsak az, hogy Versailles ma múzeumként mûködik, és egy az idõben megfagyott pillanatot tükröz. Nem volt könnyû életet lehelni belé, és hihetõvé tenni, hogy több ezer ember él, alszik, eszik ott nap mint nap."
A helyszín megóvása érdekében számtalan szabályt is be kellett tartani. "Voltak szobák, ahol nem volt szabad kinyitni a redõnyöket, mert a napfény tönkretette volna a kényes anyagokat - folytatja Barrett. - A Versailles-i bútorokat nem használhattuk, ami persze érthetõ, de így azzal az óriási feladattal találtuk magunkat szembe, hogy temérdek olyan bútort kellett beszereznünk, amely tökéletesen illeszkedett a palota stílusához, egyéb tárgyaihoz."
Amikor a szereplõk megérkeztek Versailles-ba, körbevezették õket a palotában. "Megmutattak minden titkos zugot, titkos átjárót és szobát, ahova soha nem mehet be senki. Olyan érzés volt, mintha visszaléptünk volna a múltba - véli Schwartzman. - A mérete lenyûgözõ. Most ha Londonba megyek, és meglátom a Buckingham-palotát, az jut eszembe, hogy milyen pici!"
A forgatást nehezítette, hogy a palota olyan turista célpont, amit nem lehetett elzárni a közönség elõl. A gyanútlan látogatók ezért aztán gyakran találták szembe magukat a 18. századbeli királyi udvar tagjaival.
Cukorkát akarok!
Coppola az elsõ pillanattól pontosan tudta, hogy miként képzeli el a film képi világát: fantasztikus színek, érzéki örömök, dekadens divat, minden, ami vigaszt nyújtott Marie Antoinette-nek.
"Látni sem akartam a megszokott kosztümöket és frizurákat - így Coppola. - Vagy a saját vízióm szerint akartam, vagy sehogy." A látványért és kosztümökért felelõs csapattal összeállította a kívánt képi világot: elsõsorban élénk, világos, fagylalt-szerû színeket használtak. Amikor az érettebb Marie Antoinette anya lesz, és egyre több idõt tölt Trianonban, egyre több a filmben a természetes szín. Csak a film legvégén, a forradalom kitörésekor használtak az alkotók sötét színeket.
Coppola szerint "a film egy leányálom! Minden telis tele gyönyörû virágokkal, óriási tortákkal és selyemmel. A fénytechnika nagy szerepet kapott: mindennek világosnak kellett lennie, szemben az átlagos kosztümös filmekkel. Marie Antoinette luxusban élt. A bútorai, ruhatára, ágynemûje új kellett, hogy legyen."
Barrett abban látta feladata lényegét, hogy elsõ pillantásra látszódjon a védett burok, amely elválasztotta Marie Antoinette-t a való világ szörnyûségeitõl. "Nem az volt a cél, hogy a királynét körülvevõk mit gondoltak róla, hanem hogy Marie Antoinette hogyan látta az õt körülvevõ világot. És ez az, amit a közönség is láthat."
Az elsõ pillanattól csak torta- és cukorkaszínekben gondolkodhatott a látványtervezõ. "Sofia összeállított egy füzetet, tele élénk vidám színekkel, szemben a megszokott királyi kékkel és bíborral" - emlékszik vissza.
A film minden érzékszervre próbál hatni - a filmeknél szokatlan módon a leginkább az ízlelésre. A film során a korabeli francia konyha remekeit mind felsorakoztatták. "Óriási mázlink volt, mert számtalan olyan szakácsot találtunk, aki a 18. századbeli francia ételek elkészítésére specializálódott - így Coppola. - Egész cukrászsereg dolgozott folyamatosan a bonbonok és rózsaszín sütikék elkészítésén."
18. századi divat modernizálva
Különleges, sápadt szépségével és fiatalságával Marie Antoinette-re ma is az egyik legdivatosabb trendalkotóként emlékszünk. Akkor érkezett Párizsba, amikor az arisztokrácia körében a túlzott extravagancia dívott. A nagyobb mindig jobb volt: minél nagyobb abroncsos szoknyák, minél inkább feltupírozott frizurák, teleaggatva gyümölcsökkel, játékokkal és tollakkal. Évekkel késõbb Marie Antoinette élen járt az egyszerûbb és kényelmesebb ruhák népszerûsítésében.
A kétszeres Oscar-díjas Milena Canonero jelmeztervezõ szerint "Sofiát is az izgatta leginkább egy jelmezben, hogy mit jelent majd a nézõk számára. A munkánk egy része divat, egy része pszichológia. Mindig megvan az oka, hogy miért egy adott színt vagy anyagot választottunk."
Canonero hihetetlen mennyiségû anyagot importáltatott különleges anyagokat forgalmazó olasz és angol kereskedõktõl. A több száz kalaphoz is rengeteg madártoll díszre volt szükség. A csapat hosszú órákat töltött csak a gombok felvarrásával, ugyanis Canonero szerint a gombok majdhogynem a legfontosabb részei voltak az akkori divatnak.
"Sofia mindenképpen azt szerette volna, ha a ruhák követik Marie Antoinette nõvé válását - folytatja. - Látszik, hogy amint nõ az önbizalma, egyre kivágottabb lesz a dekoltázsa is." Dunst sminkje ugyan eléggé vad, de ez volt a divat a 18. században. "Sõt, azt is megkockáztatom, hogy túl visszafogottak voltunk a királyné sminkelésében," nevet.
Canonero egyik kedvenc szereplõje de Noialles grófnõ, aki mindig elegáns és feltûnõ, de mindig citromsárgában van, hogy látszódjon, mennyire savanyú. A másik az egzotikus papagájra emlékeztetõ Madame Du Barry, aki moccanni is alig tud a sok ékszertõl, turbántól és tolltól.
A versailles-i etikett
Marie Antoinette egyszer azt írta anyjának, hogy »az egész világ szeme elõtt kell kezet mosnom és rúzsoznom magam.«. És nem is nagyon túlzott. Versailles-ban XV. Lajos korában több ezer arisztokrata élt, és ennél is több szolgáló leste - szó szerint - az urak minden mozdulatát és kívánságát. A 21. században nehéz elképzelni, hogy Marie Antoinette életét, testét és tevékenységeit Franciaország tulajdonának tekintették. Egy szabad, nyugodt perce nem volt, amikor ne vették volna körül. Magánélete semmi. Még a nászéjszakát sem tölthették el kettesben, mert egy ceremónia keretében megáldották az ágyat, majd egy kisebb tömeg vette õket körül. A királynénak késõbb számos kíváncsi tekintet elõtt kellett szülnie is!
Az igen szigorú etikettet XIV. Lajos alakította ki, hogy minél jobban tudja irányítani és ellenõrizni az egymással állandóan viaskodó nemeseket. A protokoll az élet szinte minden területére kiterjedt: viselkedésre, öltözködésre és az emberek közötti erõviszonyokra is. Még arra is külön szabályok voltak, hogy ki mit adhat a királyné kezébe, ki kenheti fel a rúzsát, ki érhet hozzá a bõréhez fürdetés közben. Marie Antoinette életének minden részletét (mint pl. menstruációja idõpontját vagy szexuális életének részleteit) feljegyezték és nyilvánosságra hozták.
Zenei inspiráció
A zeneszerzõ, Reitzell rögtön tudta, hogy nagyon sokféle zenét szeretne felhasználni a film során. Minden megtalálható a filmben az operától a rockzenéig. "A zene segít átérezni, hogy milyen lehetett ott élni, olyan élményeken keresztülmenni," vélekedik.
A film elején elég békés, nyugalmat sugárzó zenét választott a zeneszerzõ, a film közepén, a dekadens idõszakra az igen energikus modern zene a jellemzõ, míg a film végén, a hanyatlással párhuzamosan egyre kevesebb maga a zenei betét is.
Marie Antoinette életrajza
1755. november 2., Bécs: Marie Antoinette, Lotharingiai Ferenc és Mária Terézia gyermeke világra jön.
1765: A német-római császár, Ferenc halála után Mária Terézia veszi át az irányítást az egész Habsburg Birodalom fölött. Lányait Európa legnagyobb uralkodó családjaiba adja férjhez. Marie Antoinette nõvére, Johanna Gabriella halála miatt kénytelen a francia trónörököshöz hozzámenni.
1769: XV. Lajos megkéri a 14 éves Marie Antoinette kezét fia számára.
1770: Marie Antoinette maga mögött hagyja családját, barátait, sõt minden tulajdonát, és Franciaországba költözik. Soha többé nem látja viszont hazáját.
1770: A tinédzser Lajos és Marie Antoinette Versailles-ban összeházasodik. A házasságot 7 évig nem hálják el.
1774: XV. Lajos váratlan halálát követõen Lajos és Marie Antoinette 20 ill. 18 évesen király és királyné lesz. Az "Isten segíts rajtunk, túl fiatalok vagyunk uralkodni" híres szavak innen erednek.
1774: Marie Antoinette megismerkedik a vonzó svéd gróffal, Hans Axel de Fersennel, akivel rövid, ám szenvedélyes viszonyt kezd. A férfi egész életében hû marad hozzá.
1777: Az elsõ fizikai aktus Marie Antoinette és férje között.
1778: Marie Antoinette megszüli elsõ gyermekét, Marie Thérèse Charlotte-ot.
1780: Marie Antoinette elõször lép föl a trianoni színház színpadán; régi álmát váltva valóra.
1780: Marie Antoinette anyja, Mária Terézia meghal.
1781: Marie Antoinette elsõ fia, Louis-Joseph megszületik.
1785: Megszületik Marie Antoinette második fia: Louis Charles de France.
1786: Marie Antoinette második lánya, Sophie Béatrix nem éli meg elsõ születésnapját sem. Ebben az idõben Marie Antoinette-et már "Madame Deficit" néven csúfolják, és korlátlan költekezése miatt õt okolják a Franciaországot sújtó gazdasági krízisért.
1789: Az elsõ trónörökös, Louis Joseph 7 évesen tbc-ben meghal.
1789. július 14.: A Bastille lerohanása és a francia forradalom kitörése.
1790: A feldühödött tömeg lerohanja a királyi palotát, a királynõ õreit megölik, de Marie Antoinette bátran kiáll teraszára, a tömeg elé.
1792: A párizsi Tuileries-ben élõ királyi családot megint megtámadja a lázongó tömeg. Marie Antoinette elmenekülhetne, de inkább férje mellett marad. Õt és Lajost árulással vádolják.
1792. szeptember 21.: Franciaországot köztársaságnak kiáltják ki. Megkezdõdik XVI. Lajos pere.
1792: Franciaország hadat üzen Ausztriának, így Marie Antoinette osztrákként ellenség lesz.
1793. január 21.: XVI. Lajost lefejezik.
1793: Gyermekeitõl megfosztva a vigasztalhatatlan Marie Antoinette-et forradalmi ítélõszék hallgatja ki és elítéli. Október 16-án, 37 éves korában lefejezik.
Coppola a következõt nyilatkozta a filmmel kapcsolatban:
"Jól ismertem a Marie Antoinette-rõl és dekadens életvitelérõl szóló kliséket, de sosem jutott el a tudatomig, hogy milyen fiatal is volt valójában XVI. Lajos és neje. Gyakorlatilag tinédzserként kellett Franciaországot vezetniük egy igen változékony, robbanékony idõszakban. Ami a történetben nagyon izgatott, az volt, hogy vajon ezek a gyerekek min mentek keresztül ebben az extrém helyzetben, és hogyan próbáltak felnõni a feladathoz. A nagy részét annak, amit tudunk Marie Antoinette-rõl, másoktól tudjuk. De engem nem a politikai és történelmi események izgattak elsõsorban, hanem a magánélete. Arra voltam a leginkább kíváncsi, hogy miként viselkedhetett, amikor zárt ajtók mögött volt."
"time is not money"
