információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A rendezõ jegyzetei
Felnõttként sokkal inkább szellemi, mint érzéki szemszögbõl tapasztaljuk, éljük meg a világot. Nem a varázsos teljesség, a háromdimenziós érzelmi minõség határozza meg többé tapasztalásunk. Engem sokkal inkább ez az elvesztett csoda, mint csupán a vágy életünk legmeghatározóbb idõszakának tanulmányozására késztetett egy gyerek történetének elmesélésére.
Mialatt a forgatókönyven dolgoztam, próbáltam gyerekszemmel nézni a körülöttem lévõ világot. Majd úgy folytattam a munkát, hogy megpróbáltam megtalálni azokat a szemeket. Több száz kisgyermekkel találkoztam. Minden találkozás különleges volt, sok közülük egészen kivételes. A vágy, hogy egyiküknek megadhassam az esélyt, hogy elmondja a gyerekek történetét egyre nõtt és erõsödött bennem. Eltökéltem, hogy rábízom egyikükre a papírra álmodott karaktert, egyikükre, aki megmutatja az életet az õ szemszögébõl.
Alessandro Morace egy eldugott kisiskola tanulója. Elsõ pillantásra teljesen átlagos kiskölyöknek tûnt. De ebben a félénk és zárkózott fiúban különös, sajátos energia munkál. Semmifajta szereplési vágy nem volt benne, azt hiszem csak azért érzett kedvet a forgatáshoz, mert tetszettek neki a játékos próbafelvételek, hogy Tommyt életre lehet kelteni. Ily módon saját érzelmeit is sikerült kifejeznie. Különleges élmény a vele való találkozás, a filmnek pont erre volt szüksége. Végül is õt kerestem mindvégig, szó szerint végigzörgetve otthonok és iskolák ajtóit.
Tommy számára a kora-kamaszkor nehéz idõszak. Többek között érzelmi és családi konfliktusokkal teli. Tehát küzd, keresi a megfelelõ támadó és védekezõ eszközöket, hogy sértetlenül élje túl. Rajta keresztül felismerjük, hogy néha a felnõttek vétenek súlyos hibát - melyeket igyekeznek eltusolni - és a kisgyerekekben van meg a megbocsátás és a megértés képességének lefegyverezõ ereje.
A film
A Kispálya igazi fõhõse a család, minden hibájával, és erõfeszítésével: magányának vigasztalhatatlan pillanataiban, és erõs, fékezhetetlen, néha az erõszakot súroló érzelmeiben. Ebben a filmben nincsenek jók és gonoszak csak emberek, akik törékenységükben, és tökéletlenségükben hibákat vétenek, szenvedést okoznak, mégis megpróbálják helyesen szeretni a másikat.
"A legolcsóbb megoldás lett volna a rossz szülõk sztereotípiáját választani" Kim Rossi Stuart
Az apa Renato 38 éves szabadúszó operatõr. Mióta felesége Stefania elhagyta, képtelen meleg, biztos otthont teremteni gyerekeinek. Ehelyett többé-kevésbé hagyja, hogy felnõtt módjára magukról gondoskodjanak. Mosnak, vasalnak, takarítanak, vezetik a háztartást. Renato nehéz természetû ember, temperamentumos, szeszélyes, bár tud kedves és megértõ is lenni. Mindazonáltal gyakran elfelejti kontrolálni éles, szarkasztikus nyelvét, és fájdalmat okoz. Szavai kemények és durvák tudnak lenni, a film párbeszédei néhol igen felkavaróak. Renato összetett személyiség, olyasvalaki, aki mindenképp érzelmeket kavar a vele kapcsolatba lépõkben. Apaként képtelen tolerálni gyermekei gyengeségét. Mégis támogató és bátorító szeretne lenne. Emberi, nagyon is emberi voltában, minden hibája és gyengesége ellenére azonban megpróbál minden szeretetet és gyengédséget megadni anyjukat vesztett gyermekeinek.
Stefania, az anya inkább kislány, mint felnõtt nõ. Törékeny, ingatag ember. A szeretet, melyet a maga ügyetlen módján próbál adni gyerekeinek és férjének, szintén gyerekes, nem teljes, nyers. Mégis a maga módján adott szeretete õszinte vágyból ered, tehát tiszta és igaz.
"A gyermekkort nyílt sebként szerettem volna ábrázolni, a pontot, ahol öröm és fájdalom keresztezi egymást, minden késõbbi titkos mércéjét..." Kim Rossi Stuart
A történet hõse Tommy, a család legfiatalabb tagja, igen érzékeny gyerek. Sértetlen még, játékra termett, tele a világra való rácsodálkozással és kalandvággyal, de már úgy érvel, mint egy felnõtt. Képes tervezni az életével, és ura szavainak és tetteinek. Persze, ez a képessége abban fejlõdött ki, hogyan tudja elkerülni apja, vagy mások dühét, hogy megpróbálja a ház ingatag egyensúlyát és békéjét fenntartani. Mindennek ára hihetetlenül zárkózott természete. Kemény páncél mögé bújik, mely az évek múlásával félõ, hogy egyre keményedik. Még nem veszett azonban ki belõle az érzékenység, és gyengédség. Ezt bizonyítja erõs barátsága kis társával Antonio-val, hogy sikerül elnyernie egy néma osztálytársa bizalmát, hogy bele tud szeretni Monica-ba. Úgy tûnik Tommy élete folytonos küzdelem, hogy betöltsön egy hatalmas ûrt. Szakadatlanul azért küzd, hogy megtartsa ingatag egyensúlyát a lehetetlen felnõttek világában. Látjuk õt a házuk tetején egyensúlyozni, a titkos rejtekhelyen, ahol teljesen egyedül lehet. Mert magasan a város felett, ez a hely az, ahol az ember ténylegesen el tudja veszíteni az egyensúlyát, ahol valós, érzékelhetõ ûr van körülötte.
"time is not money"
