információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A Malac a pácban (Charlott's Web) címû filmben egy kismalac megtanulja, hogy a világ legerõsebb köteléke a barátság. Wilbur a legcsenevészebb malac az alomban, ezért a farmer véget akar vetni az életének, de a kislánya, Fern (Dakota Fanning) megmenti. Wilbur ezután költözik a farm többi állata közé. Gyermeteg viselkedése miatt naivnak tûnik az állatok szemében, ám Charlotte - a pók, aki a gerendák közt tanyázik - szívesen barátkozik vele. Barátságuk akkor mélyük el, amikor az állatok elmondják, hogy a malac napjai meg vannak számlálva. Úgy tûnik, csak a csoda mentheti meg az életét, ezért Charlotte szavakat szõ a hálójába, hogy meggyõzze a farmert, Wilbur nem mindennapi malac, és nem szabad bántani.
A Malac a pácban minden idõk legsikeresebb gyermekkönyvének, E.B. White Charlotte's Web címû regényének élõszereplõs filmváltozata. A hûségrõl és önfeláldozásról szóló varázslatos történetet, amelyet elõször 1952-ben jelentettek meg Garth Williams rajzaival illusztrálva, világszerte 45 millió példányban adták el, és 23 nyelvre fordították le.
EGY NEM MINDENNAPI KISMALAC
A Malac a pácban címû film ötlete akkor született meg, amikor Jordan Kerner producer felolvasta E.B. White meséjét a kislányainak. Kernernek valamikor az édesanyja olvasta fel a mesét, és kedves emlékként élt benne.
- Az egyik lányom azt kérdezte, "Miért hagyta Fern Wilburt a vásárban, amikor még nem tudhatta, hogy biztonságban van?" - emlékszik vissza Kerner. - Akkor jöttem rá, hogy ezt a filmet meg kell csinálni. Mindazok a kérdések, amelyeket három-négy évesen felteszünk magunknak - életrõl, halálról, hogy meddig élünk majd, és mi lesz azokkal, akiket szeretünk - velünk maradnak, és még égetõbbekké válnak, ahogy öregszünk és saját gyermekeink születnek.
A történet olyan alapvetõ értékeket vonultat fel, amelyek minden fajta közönséghez szólnak: fiatalokhoz, idõsekhez, egyénekhez és családokhoz. - A történet idõtálló, hiszen a témái az önzetlenség, a barátság és a család megteremtése - mondja Kerner. - Azt szerettük volna, ha filmünk mindenkihez szól, nem csak a családokhoz.
Kerner elõször egy 28 oldalas vázlatot készített Paul Neesan executive producer segítségével. Munkájukhoz E.B. White könyve adott inspirációt, valamint kiterjedt kutatómunkát végeztek az író munkásságáról a Cornell Egyetemen, ahol White diplomázott, és ahol írásait õrzik. - A filmben rengeteg utalás van E.B. White életére, és nagyrészt az általa írt párbeszédet használjuk - mondja Kerner.
Egy példa az eltérésekre könyv és a film között, amely Kerner és Neesan kutatómunkájának eredménye: a nyitójelenet. White a történet több mint nyolc változatát írta meg, mielõtt eldöntötte, hogy a végleges változatban az elsõ jelenet a malacok születése utáni reggelen játszódik. Fern reggelihez terít az édesanyjával, és azt kérdezi: "Hová megy apu azzal a baltával?"
A filmkészítõk úgy döntöttek, hogy egy korábbi változatot használnak fel a drámai hatás növelése érdekében: John Arable, Fern édesapja a pajtában van és látja, hogy a koca megellett, de több kismalac született, mint amennyit az anyaállat táplálni tud. Fern felébred a zajra és a pajtába szalad; látja az édesapját baltával a kezében, és megakadályozza, hogy megölje Wilburt.
A történet kialakítása után a filmkészítõk következõ feladata a forgatókönyv megírása volt. A producerek eldöntötték, hogy hûek maradnak White regényéhez. Kerner nagyra tartja Susannah Grant forgatókönyvíró munkáit, legfõképpen az Erin Brockovich (Erin Brockovich - zûrös természet) címû film forgatókönyvét, amelyet Oscar-díjra jelöltek. - Gyönyörû forgatókönyvet írt nekünk - mondja a producer.
A producerek Karey Kirkpatrick (Csibefutam; Chicken Run, Túl a sövényen; Over the Hedge) segítségét kérték, hogy humort is szõjön a történetbe. - Karey élettel töltötte meg a pajtában lakó karaktereket, és vígjátéki elemeket adott a filmhez - mondja Kerner.
Kerner 2004-ben látta a Hirtelen 30 (13 Going On 30) címû Gary Winick filmet, amelyben a producer szerint a rendezõ sikeresen egyensúlyozott számos bonyolult elemet. - Az érzelmek nem voltak érzelgõsek, és a karakterekre épített humor nem volt erõltetett - magyarázza Kerner. - Gary szép hangnemet ütött meg abban a filmben, és tudtam, hogy õ az, aki meg tudja csinálni a Malac a pácbant.
- A Charlotte's Web az egyik leggyönyörûbb történet a barátságról - mondja Winick. - Nem számít, hogy egy pók és egy malac barátsága, ugyanúgy kezeltem, mint bármely más kapcsolatot.
Winick hozzáteszi, hogy nem csak a forgatókönyv, hanem maga a film készítésének módja is tükrözi a könyv érzelmi lényegét. A filmben szereplõ legtöbb állat NEM számítógép-generált, hanem élõ - a forgatás után tehetséges számítógép-animátorok csapata dolgozott a filmen, hogy még jobbá tegyék a végeredményt. - Természetesen vannak vizuális effektusok - az állatok beszélnek. Ám a könyv szíve a mi filmünk szíve is - mondja a rendezõ.
A Malac a pácban ugyanakkor kihasználja a vizuális effektusok adta lehetõségeket; ezt a történetet élõ szereplõkkel nem lehetett volna eljátszatni a számítógépes trükkök kora elõtt. A film egyes jelenetei azelõtt nem kelhettek volna életre, például, amikor a kamera követi Templetont, a patkányt a járatain át a fészkéhez. Ezt a nézõpontot természetesen csak számítógéppel lehet megjeleníteni.
A SZEREPLÕK
Dakota Fanning alakítja farmer kislányát, Fern Arable-t, aki megmenti a csenevész Wilbur életét a születése éjszakáján. Kerner elmondja, hogy Fanning volt az elsõ és egyetlen választás a szerepre.
- Dakota egyszerre bölcs és fiatalosan vidám - mondja Kerner. - Korának megfelelõen okos és érzékeny, de mégis tud szaladgálni, nevetni és játszani, mint egy átlagos tizenkét éves. Kiderült, hogy olvasta a könyvet, és fontosnak tartotta, hogy õ játssza el a szerepet, és mi is így gondoltuk.
A fiatal színésznõt vonzotta az erõs akaratú Fern szerepe. - Éppen most kezd felnõni - mondja Fanning. - Elõször még fiúsan viselkedik, de amikor megtalálja Wilburt, anyáskodó és gondoskodó lesz. Aztán, amikor eljön az ideje, elviszi a pajtába, és elengedi; hagyja felnõni és kibontani a szárnyait, ahogy Fern szülei is elengedik õt, és hagyják, hogy kibontsa a szárnyait.
A tizenkét éves Fanning teljesen megérti, hogy Fern miért kényezteti annyira Wilburt. - Ha lenne egy kutyám vagy malacom vagy macskám, felöltöztetném, babakocsiba tenném és abban tologatnám - mondja nevetve. - Ilyen szempontból Fern és én ugyanolyan anyáskodóak vagyunk.
A szereplõgárda kiegészül Kevin Anderson-nal, aki Fern édesapját, John Arable-t alakítja és Essie Davisszel, aki Fern édesanyját alakítja. Gary Basaraba és Siobhan Fallon játsszák Homer és Edith Zuckermant, az Arable család szomszédait, akiknek pajtájában Wilbur és a többi állat lakik, és Nate Mooney játssza a napszámost, Lurvey-t. Végül Beau Bridges kelti életre Dr. Doriant.
A FORGATÁS AUSZTRÁLIÁBAN
A Malac a pácban forgatása kihívásokkal teli, hatalmas feladatnak bizonyult. - Elképesztõen összetett film, hiszen élõ szereplõket, elektronikus bábokat, gyerekeket, trükköket és számítógép-animációt is felhasználtunk hozzá - néhol mindezeket egyszerre - magyarázza Jordan Kerner.
Az idõzítés és a munkabeosztásuk miatt a filmkészítõk Ausztráliát választották forgatási helyszínül. Az évszakok váltakozását a kontinens hihetetlenül változatos tájain érzékeltetni tudták, továbbá ott és Új-Zélandon rendelkezésükre állt egy tehetséges stáb, akik olyan filmeken dolgoztak, mint A gyûrûk ura (Lord of the Rings) trilógia, a Narnia krónikái (The Chronicles of Narnia) és tíz évvel korábban a Babe.
A filmesek bejárták Új-Zélandot és Ausztráliát, hogy megtalálják azt a helyszínt, amely hasonlít Maine államra, míg végül az ausztráliai Victoriában találták meg. Az Arable és a Zuckerman család farmjait és a környezõ épületeket Greendale-ben építették fel, míg a belsõ díszleteket Melbourne-ben. A vásári jelenet helyszíne egy óriási krikettpálya Heidelbergben. Tehetséges kreatív stáb segítette a forgatást, köztük Seamus McGarvey operatõr, Rita Ryack jelmeztervezõ, Susan Littenberg és Sabrina Plisco vágók és Stuart Wurtzel produkciós tervezõ.
A filmkészítõk arra törekedtek, hogy filmjük látványvilága idõtlen, mégis kicsit nosztalgikus legyen. - Kompromisszumot kötöttünk a jelen és 1952 között - mondja Jordan Kerner. - A farmok napjainkban nem nagyon különböznek a több évtizeddel ezelõtti farmoktól, kivéve bizonyos ruhadarabokat és az autókat.
A filmesek továbbá azt is szerették volna, ha a film követi E.B. White leírásait és Garth Williams népszerû illusztrációit.
Wilbur csaknem minden jelenetben szerepel, ezért Winick állatidomárok segítségére szorult. - Rájöttem, hogy nélkülük a film nem készülhet el - vallja be. - Õk a film igazi sztárjai.
- Az állatokkal való forgatás elõnye az, hogy nem tudják, szomorú jelentben szerepelnek-e éppen, vagy játékos jelenetben - folytatja a rendezõ. - Továbbá mindig ugyanazt a jelmezt viselik, tehát sokat ugrálhatunk a film jelenetei között.
A fõidomárok Larry Madrid és Larry Payne, akik a filmben szereplõ minden állatot felügyelték - disznókat, teheneket, ludakat, birkákat és lovakat, akik a farm állatait alakítják. Minden forgatási napon tizenegy állat volt jelen, akiket saját idomárjuk felügyelt.
- Természetesen tudtuk, hogy az állatok fontos részét képezik ennek a filmnek, de nem számítottam rá, hogy ennyi munkával jár majd a film elkészítése - mondja Winick. - Elõször is a malacokat Ausztráliában kellett kitenyészteni, mivel az országban érvényes törvény szigorú, hathónapos karantént ír elõ. Így az idomárok nem használhatták azokat a disznókat, amiket már betanítottak, hanem elölrõl kellett kezdeniük az egészet.
Ezen kívül a kismalacok naponta egy trükköt tudnak megtanulni, és ugyanennyi idõ alatt fél kilót híznak, ezért az idomároknak nagyjából 25 malacot kellett használniuk minden forgatási napon, hogy azt a malacot lehessen filmezni, amelyik éppen a megfelelõ trükköt végezte. A film végére összesen 47 különbözõ malac alakította Wilburt.
Amikor a többi állatról kérdezik, Winick csak megcsóválja a fejét és mosolyog. - Képesek vagyunk embert küldeni a Holdra, de arra nem, hogy magunkra irányítsuk egy tehén figyelmét, hiába sikoltozunk, pukkasztgatunk ki lufikat vagy hadonászunk elõtte minden elképzelhetõ tárggyal.
Mivel a történet eljátszásához különbözõ korú malacokra volt szükség - és az idõjárás nem mindig volt megfelelõ a tervezett jelenthez -, Winick kreatívan változtatta a munkarendet. - Harminc vagy negyven forgatási nap után egyetlen befejezett jelenetünk sem volt, mivel annyi apró darabból próbáltuk összerakni az egészet.
Winick a kiváló szereplõk és stáb segítségével végül sikeresen befejezte a forgatást, ám ez csak a kezdet volt. A forgatás után számítógép-animátorok csapata dolgozott a filmen, hogy az állatok beszéljenek, a pók bonyolult hálót szõjön, és még sok más hasonló. - Charlotte hat centiméter az egyik lábától a másikig. Ike, a ló két méter magas. Nehéz volt mindkettõjüket egyszerre megjeleníteni a megfelelõ szemszögbõl - mondja a rendezõ.
- A Charlotte's Web a legelsõ "igazi" könyv volt, amit olvastam - tehát nem képeskönyv - mondja John Berton, aki a vizuális effektusokat felügyelte. - Ebbõl a szempontból nagy hatással volt rám. Nem találkoztam olyannal, aki olvasta, és ne hatotta volna meg.
Berton hozzáteszi, hogy a múltban csak animációval lehetett volna megjeleníteni ezt a történetet. - Az elmúlt tizenöt év alatt olyan szintre fejlesztettük a vizuális effektusokat, amely lehetõvé teszi, hogy ezt a filmet élõ szereplõk játsszák el.
Összesen öt vizuális effektusokkal foglalkozó csapat fogott össze, hogy a film számítógép-generált részleteit megalkossák: Phil Tippett San Franciscóból, aki a szakma veteránjának számít, a Los Angeles-i Rhythm and Hues, és az ausztrál Fuel International, Digital Pictures és Rising Sun. A Rising Sun által kifejlesztett Cine Sync program lehetõvé tette, hogy Winick, Kerner és a vizuális effektusokon dolgozó szakemberek több ezer mérföld távolságból is akadálytalanul kommunikálhassanak egymással.
"time is not money"
