nem vagy belépve:
microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
Egy Botrány Részletei (2006)
Notes on a Scandal

. . . . . . . . . . 6.90
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 6.6
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 92 perc
nemzetiség:  angol
műfaj:  dráma
eredeti nyelv: angol
formátum: feliratos
korhatár 16+
c tr tr
vissza a rövid tartalomhoz


A botrány kezdete

"Most jobban összekötnek minket a titkaink, mint valaha"
- Barbara Covett

A magány és az elszigeteltség korát éljük; miközben milliós városokban élünk, sokan érzik magukat teljesen egyedül. Ez az érzés dominál Zoë Heller 2001-ben megjelent izgalmas regényében, a "What Was She Thinking: Notes On a Scandal"-ben. A magányról és megszállottságról szóló fekete humorral és realizmussal megírt történet nagyon ügyesen ábrázolja az emberek társaság iránti igényét. Az olvasókat elvarázsolták Barbara Covett igen szórakoztató, ugyanakkor álnok kijelentései Sheba Harttal való úgynevezett barátságáról. Sheba veszedelmes viszonya egy tanítványával, és Barbara saját titkos dolgai a történet során egyre inkább thriller jelleget öltnek. A népszerû, számos díjat elnyert könyv filmes jogaira Scott Rudin és Robert Fox producerek gyorsan le is csaptak.
Richard Eyre rendezõ már olvasta a könyvet, amikor Rudin és Fox megkeresték, hogy elvállalja-e a film rendezését. "A történet a barátságról és a szexuális mámorról szól; két megszállott nõrõl, akik nem tudják kontrollálni önmagukra is veszélyes szenvedélyüket," magyaráz Eyre.
Patrick Marber forgatókönyvírónak nem volt könnyû dolga, amikor Barbara Covett igen szubjektív és manipulatív napló bejegyzéseibõl kellett forgatókönyvet kreálnia. "Valóban nem volt egyszerû feladatom, amikor ebbõl az irodalomban nagyon hatásos stílusú naplóból kellett egy izgalmas, látványos, filmre való mûvet készítenem, - magyaráz Marber. - A regény annyira gazdag és sokrétû, hogy nehéz volt 90 percbe sûríteni."
Marber a forgatókönyvet a nyomasztó izoláció köré építette, ami napjainkban sokak, például Barbara Covett életét teszi tönkre. "Remélem, hogy a film mondandója, a modern magányosság, a kétségbeesés, amit a több milliós lélekszámú városokban is lehet érezni, átjön," folytatja.
"Zoë fantasztikus figurát alkotott Barbara személyében, és ehhez hû szerettem volna maradni, - mesél Marber. - A különbség az, hogy míg a könyvben Barbara mindent a saját szemszögébõl ír le, a filmben mindent objektívebben mutatunk be, Barbara személyiségét, tüskés, vicces és sztoikus mivoltát is. A durva külsõ alatt érzékeny lélek lakozik. Barbara csak szeretetre vágyik, amit sosem kapott meg. Minden, amit tesz, a magányosságból ered, ennek ellenére idõnként tényleg olyan tud lenni, mint egy szörnyeteg. Mindig is vonzottak az olyan szereplõk, akiket egyszerre kedvelsz és gyûlölsz - Barbara pont ilyen."
Marber hasonlóan ellentmondásosnak látja Shebát is. "Shebát bohémabbnak ábrázoltam, mint a könyv, de sebezhetõsége és érzelmeinek összevisszasága és komplikáltsága megmaradt."
A kész forgatókönyv lenyûgözte Eyre-t. "Fantasztikus, ahogy Marber meg tudta õrizni Barbara nézõpontját, miközben reálisak lettek a jelenetek." Emellett igen fontos volt a rendezõnek, hogy a középkorú, házas tanárnõ és kiskorú tanítványa közötti vad románc is reálisan legyen bemutatva. "Elengedhetetlen volt, hogy Sheba és Steven kapcsolatát õszintén mutassuk be, azaz, hogy kapcsolatukat a mindent elvakító szexuális vonzalom mellett a gyengédség és kölcsönös kíváncsiság is jellemzi, - folytatja a rendezõ. - Természetesen nagyon helytelen, amit Sheba tesz, de a kapcsolat minden oldalát be akartam mutatni."
"Bízom benne, hogy a filmet szórakoztatónak, néha ijesztõnek, meglepõnek és szomorúnak találják majd a nézõk, - foglalja össze Eyre. - Van valami egyszerre komikus és szörnyû, ugyanakkor teljesen emberi Barbarának abban a tévhitében, hogy élete végéig igen szenvedélyes barátság fûzi majd Shebához. Barbara Sheba iránt érzett vágya olyasmi, mint Sheba érzelmei az iskolás Steven iránt. Ezek a nõk teljesen elveszítették a kontrollt - ahogy a legtöbb szerelmes ember is."


A titkok õrzõje

"Egy másik (jobb) korban ráérõ hölgyek lennénk, akik együtt ebédelnek,
galériákba járnak, utaznak... társak lennénk."
- Barbara Covett

Zoë Heller regényének fõszereplõjeként a kortárs irodalom egyik legérdekesebb és legmegbízhatatlanabb narrátora lett Barbara Covett. Az alkotók tudták, hogy ahhoz, hogy ezt a komplex és veszélyes nõt valaki el tudja játszani, egy nagyágyúra lesz szükségük.
Ahogy Rudin elolvasta a könyvet, tudta, hogy Dame Judi Dench-et kéri fel Barbara szerepére. Eleinte Denchet zavarta Barbara gyilkos nyelve és sötét lelki világa, Shebával való furcsa, manipulatív viszonyáról nem is beszélve. "Teljesen megdöbbentõ történet, de a kihívás része nagyon izgatott, - emlékszik vissza Dench. - Teljesen eltér a szerep mindentõl, amit eddig játszottam."
Éppen emiatt volt biztos Eyre abban, hogy Dench tökéletesen fogja ábrázolni a szereplõ kiszámíthatatlanságát. "Judi Denchet mindenki szereti, és az emberek általában egy fantasztikus, nagylelkû, gyönyörû és brilliáns embernek tartják, aki gyakran alakít uralkodókat és kiemelkedõ figurákat, - véli a rendezõ. - Éppen emiatt olyan szerepben látni, ahol csípõs, maró megjegyzéseket tesz, és minden, csak nem nagylelkû, igen izgalmas meglepetés lesz a közönség számára. Alakítása egy nagyon sebezhetõ nõrõl árulkodik, de ettõl még nem lesz kedves figura."
Denchnek nagyon tetszett, hogy a forgatókönyv nem mond ítéletet a szereplõk fölött. "A nézõknek maguknak kell eldönteniük, hogy mit gondoljanak a filmrõl, és ezt helyénvalónak tartom," véli a színésznõ.
Barbara igen gonosz tud lenni, ha elutasítottnak érzi magát, máskor pedig megrendítõ a magányossága. "Ismerek több, Barbarához hasonlító embert, - így Dench. - Olyat, aki nagyon magányos, és bármilyen emberi kapcsolattal megelégedne. De amikor Barbara megzsarolja Shebát, hogy ily módon szerezzen barátot magának, az nagyon durva."
Dench és Cate Blanchett szorosan együttmûködött, hogy minél jobban ráérezzenek a két nõ közötti kapcsolatra. "Nagyon intenzív és kemény munka volt, de rengeteget nevettünk, - emlékszik vissza Dench. - Cate fantasztikus színésznõ, jó képzelõerõvel és inspirációval."


A botrányhõs

"A kis hang bennem azt kérdezte, hogy miért is ne lehetnék rossz? Miért ne követhetnék el bûnt?"
- Sheba Hart


Miközben Barbara Covett titkon azt reméli, hogy élete végéig tartó barátságot köt Sheba Harttal, Sheba akaratlanul besétál a kelepcébe azáltal, hogy követi a saját kétes vágyait - becsapja idõsebb, szeretõ férjét és családját, hogy összejöjjön fiatal tanítványával. Sheba megbotránkoztató viselkedése és titka megõrzésének vágya miatt Barbara fölényes helyzetbe kerül... legalábbis azt hiszi.
Patrick Marber az elsõ pillanattól barátját, Cate Blanchettet gondolta Sheba szerepére. "Amikor írtam a forgatókönyvet, végig tudtam, hogy ezt csak Cate játszhatja el," mesél Marber.
Zoë Heller ijesztõen közelinek látta Blanchett alakítását az általa elképzelt karakterhez. "Cate a szereplõ inkarnációja - mondja Heller. - Olyan volt mintha álmomból felkelve mindent eljátszottak volna újra nekem."
"A történet mindent Barbara szemszögébõl mutat be, az én feladatom részben az volt, hogy Shebát kiszabadítsam ebbõl, és különálló emberként mutassam be. A filmben a két nõ tükröt tart egymásnak," véli Blanchett.
Blanchett nagyon lelkes volt, hogy több oldalról is felfedezhette Shebát. "Ahhoz, hogy az ember hitelesen tudjon alakítani egy olyan szereplõt, aki átlép egy komoly morális határt, sok idõt kell a karakter megismerésére fordítani, - magyaráz. - Több dolog is van, ami nagyon meglepett a könyvben, és remélem, hogy ezt sikerül a filmen is visszaadni. Sheba egy olyan fiatal nõ, aki egy idõsebb férfihez ment hozzá, és közben úgy érzi, hogy egyre jobban távolodik ifjúságától, anélkül, hogy bármit is letett volna az asztalra. Kész arra, hogy megváltoztassa életét, és furcsa módon a lázadásának elsõ lépése pont az, hogy egy 15 éves fiúval kezd kapcsolatot. Azt lehet mondani, hogy próbálja visszaszerezni ifjúságát. Úgy tûnik, mintha nem tudna mûködni a felnõttek világában- Útja végére viszont el kell fogadnia, hogy az élete alakulásáért a saját döntései felelõsek."
A történet iróniája, hogy Barbara irigykedve azt képzeli, hogy Sheba teljesen kivételezett helyzetben él, és boldog. "Barbara szemszögébõl Sheba különleges helyzetben van: van egy szeretõ férje, olyan emberek veszik körül, akik felnéznek rá és kedvelik - ennek ellenére Sheba elveszettnek és izoláltnak érzi magát," folytatja a színésznõ.
Annak ellenére, hogy Blanchett az eszével érti, hogy Sheba miként került a botrányos helyzetbe, nehéz feladatnak találta beleélni magát szereplõje törvénytelen vágyaiba. "Eddigi pályafutásom legnehezebb feladata volt, mert azt könnyen megértem, hogy valaki miért vonzódik idõsebb férfiakhoz, de egy 15 éves fiúban én csak és kizárólag a gyereket látom, - magyaráz. - Szerintem Shebát is meglepi a vonzalom. Nem olyan nõ, aki a fiatal húst szeretné. Inkább azt gondolom, hogy a kapcsolatot az elején nagy szerelemnek gondolja, és feladatának érzi, hogy bátor legyen magával szemben."
Blanchett szerint Sheba már jóval azelõtt elindult a lejtõn, mielõtt Barbarának egyáltalán eszébe jutott volna veszélyes játékokat ûzni. "Ha Sheba akkor lezárta volna kapcsolatát, amikor Barbarának megígérte, akkor valami mással borította volna fel saját életét - véli Blanchett. - Azok az emberek, akik nem merik felvállalni még maguk elõtt sem a dolgokat, általában olyan helyzetekbe keverik magukat, amik leleplezik õket. Sheba a vonzalmat intellektuális síkon próbálja magának megmagyarázni; egy munkásosztálybeli fiúval megkedvelteti a mûvészetet és megmutatja neki a nagybetûs életet. Bár persze a vonzalom nem ennyire tudatos, és nem ilyen könnyen magyarázható valami."
"Nem hiszem, hogy egy ilyen témához humor, irónia és némi melegség nélkül hozzá lehetne nyúlni, - vélekedik. - A történet a magány portréja, és ezt tökéletesen visszaadja."
"Sheba szerepében képes ábrázolni egy nõt, aki az önrombolásig óvatlan, - mondja Eyre. - Lenyûgözött Cate bátorsága és felkészültsége, ahogy belemélyedt a szerepbe."
Eyre-nek külön tetszett, ahogy Blanchett bizonytalankodott a vonzalom és a félelem között. "Azok a jelenetek, ahol a fiatal Andrew Simpsonnal játszik, nagyon erõsek és teljesen hihetõek. Nemcsak azért, mert két jó színészt látunk, hanem mert brilliánsan adják vissza a kicsit félszeg, esetlen közeledést."


A becsapott férj

"Ha tönkre akarsz minket tenni, miért nem felnõttel teszed?
Az a szokás. Évszázadokon keresztül bevált."
- Richard

Amikor Sheba Hart enged vágyainak, és romantikus kapcsolatba keveredik a kiskorú Steven Connelly-vel, nemcsak teret ad Barbara Covett ügyködésének, hanem elárulja férjét, az idõsebb professzort is, akit Bill Nighy alakít.
Mire Nighy-t megkeresték a szereppel, addigra már "lehetetlen volt nemet mondani az ilyen elõkelõ társaságra!" Hellen könyvét röviden így foglalja össze: "A szex mindannyiunkból bolondot csinál. Legalábbis remélem, hogy nem csak belõlem!" nevet.
Eyre majdnem 25 éve barátja Nighy-nak. "Mindig irigyeltem azt a könnyedséget, amit Bill sugároz. Mindig spontánnak tûnik. Romantikus szereplõ, de azért a lába mindig a földön van. És mindig meg tud nevettetni," véli a rendezõ.
Nighy szerint a filmekben ritka figura az olyan megcsalt férj, mint Richard, aki nem rosszfiúként van beállítva. "Az én szereplõm idõsebb korában vette el az akkor még 20 éves Shebát, - magyaráz. - Richard nagyon rendes férj, aki imádja feleségét és két kisgyereküket. A vicc az, hogy tökéletesen boldognak tûnnek, és így teljesen váratlan és érthetetlen, hogy miért kezd viszonyt Sheba egy 15 éves fiúval. Izgalmasabb és drámaibb így, mintha a szereplõm gonosz férj lett volna!"
"Nagyon élveztem a munkát Cate-tel is és Judi-val. Fantasztikus színésznõk, és külön izgalmas, hogy Judi tõle ennyire szokatlan szerepet vállalt," véli Nighy.
Patrick Marber nagyon örült a lehetõségnek, hogy végre Bill Nighy-val dolgozhatott. "Nem tudom hogy csinálja, de mindig hihetetlenül lazának és spontánnak tûnik. Nagyon jó fej pasas!", mondja róla a forgatókönyvíró.

A csábító diák

"Sírós történetet akartál. Megkaptad."
- Steven

Barbara és Sheba között akkor robban minden, amikor Sheba egyik tanítványa hízelgõ udvarlásából vad szexuális viszony alakul ki. Steven, a pimasz, szerelmes fiú eljátszása nagyon különleges tehetséget igényelt. A tökéletes Steven megtalálása nem volt egyszerû. Hosszas válogatás után Írországban találtak rá Andrew Simpsonra.
A rögbiben is tehetséges Simpson éppen Ausztráliában volt rögbi-meccsen, amikor visszahívták az utolsó fordulóra. "Nagyon szerettem volna megkapni a szerepet, de mégis meglepett, amikor rám esett a választás," vallja be az ifjú színész.
"Nem igazán gondolkodtunk ír színészekben, de Andrew annyival jobb választás volt a többieknél, - magyaráz Eyre. - És utólag úgy látom, hogy direkt használ a filmnek ír kiejtése, mert költõibbé, varázslatosabbá teszi õt, különlegesebbé, így jobban illik Sheba álmaiba."
"Már az elsõ találkozásunkkor nagyon összeszedett és fókuszált volt Andrew - emlékszik vissza Blanchett. - Tökéletesen táncol az ártatlanság és a felnõttség közötti határon."
Simpson szerint Steven kicsit pimasz és veszélyes. "Steven átlagos tinédzser, aki szerelmes tanárnõjébe, csak annyival tér el a fiúk nagy részétõl, hogy nem fél megtenni a következõ lépéseket. Amikor látja, hogy Sheba reagál közeledésére, nem hajlandó visszavonulni és lemondani róla," magyaráz Simpson. Míg Sheba romantikusan látja kapcsolatukat, pont a fiatal Steven látja sokkal reálisabban, felnõttesebben viszonyukat. "Nem hiszem, hogy Steven komoly kapcsolatot szeretne - véli. - Tinédzser. Tele van energiával, ki akar próbálni mindent, amit csak lehet, feszegeti a határokat, és próbálja felfedezni a világot. Amikor Sheba érzelmei egyre erõsebbé válnak, azt hiszem, rádöbben, hogy túl messze mentek el, és menekülni akar. Szeretne felnõttként viselkedni, de tudja magáról, hogy azért még nem teljesen érett."
A különleges lehetõségrõl, hogy Cate Blanchettel romantikus jeleneteket forgathatott, a következõket mondta: "A kezdeti izgalom után, amikor már huszadszor kell az adott jelenetet felvenni, az ember megszokja, hogy ez csupán a munka része, és nem szenvedélyes találkozásnak éled meg. És mindenki annyira profi volt, hogy egyáltalán nem volt furcsa."
A forgatás is külön kaland volt Simpsonnak, aki azelõtt nem járt Londonban. "A város olyan óriási, annyi emberrel, hogy megértem, hogy valaki tényleg magányosnak és elveszettnek érzi magát benne. Én olyan helyrõl jövök, ahol mindenki megáll köszönni és beszélgetni egymással. De London nem ilyen hely."

A botrány

"Az olyan emberek, mint Sheba, azt hiszik, tudják, mit jelent magányosnak lenni. De az igazi, vég nélküli magányról elképzelésük sincs."
- Barbara Covett

Az Egy botrány részleteiben Richard Eyre el akarta kapni a történet különleges hangulatát, azt a pillanatot, amelyben a megszállottság és a magány keresztezi egymás útját. A filmet fõleg Eastbourne-ban forgatták, a Londonhoz közeli halászvárosban. Az operatõr Chris Menges-t "leginkább az emberek érdeklik, - véli a rendezõ. - Hihetetlenül jól el tudja kapni az emberi arc legapróbb rezzenéseit is, emiatt nélkülözhetetlen volt a filmhez."
"A spontaneitás nagyon fontos eleme a filmnek, ezért a jelenetek nagy részét kézi kamerával vettük fel, - folytatja Eyre. - Látszik, hogy Chris évekig forgatott dokumentumfilmeket; a kamera a szeme meghosszabbítása. Még akkor is, amikor a szereplõk mozdulatlanok voltak, például asztalnál ültek, õ akkor is mozgott, hogy feszültséget teremtsen."
"Teljesen magával ragadott Barbara izoláltságának története. Számára az ölelés vagy érintés nem realitás, bármennyire is vágyik ezekre a dolgokra, - mesél az operatõr. - Sheba õrülete is izgalmas; el akartam csípni az a pillanatot, amikor beleszeret az ifjúságba, az adrenalint, az izgalmat, a csodálkozást. Élveztem a lehetõséget, hogy két fantasztikus, ugyanakkor annyira különbözõ színésznõ játékát követhetem és filmezhetem. Eleinte direkt távolabbról vettem fel õket, és ahogy az idõ haladt elõre, és egyre közelebb kerültek egymáshoz, a képen is egyre közelebb kerülhettek."
Tim Hatley látvány- és jelmeztervezõtõl azt várta Eyre, hogy díszleteivel segítsen bemutatni Barbara és Sheba lelki világát.
Ritka, hogy egy filmen ugyanaz az ember legyen felelõs a díszletekért és a jelmezekért, de Hatley szerint ez nagy elõny: "Így egész világot tudok megálmodni, megtervezni. A színházban hozzászoktam már ehhez."
Próbált hû maradni a londoni valósághoz. " A tapasztalat szerint a legjobb komédia mindig olyasmire épül, amit jól ismerünk, és igaznak gondolunk, - folytatja. - Ezért mindent nagyon valósághûen próbáltam visszaadni."
Barbara és Sheba életmódja nagyon különbözõ, amit tükröz lakhelyük is. "Barbara fölszinti lakása kicsi és zsúfolt, tele régi vackokkal, amik neki komoly értéket jelentenek, mert emlékek. Sheba háza nagy és világos, divatos bútorokkal, miközben mûvésziesen bohém," így Hatley.
Sheba háza mellett van a menedékhelye, a stúdiója, amely a viharos románc helyszíne lesz, annak ellenére, hogy csak pár méter választja el a szerelmeseket Sheba férjétõl és családjától. "Nagyon fontos volt a stúdió helye, mert elég privátnak kellett lenni ahhoz, hogy szerelmi fészek lehessen, de elég közel Sheba családjához, hogy érezni lehessen, hogy komoly kockázatot vállal a nõ."
A másik kulcshelyszín a St. George iskola, ahol Barbara és Sheba története elindul. "Jó nagy iskolát találtunk, amin látszott az idõ foga, ahol a viktoriánus stílusba modern elemek is keveredtek. A rajzterem különálló épületben kapott helyet, ami jól illusztrálja, hogy a rajz a fontossági sorrend végén kap helyet az iskolában," magyaráz Hatley.
A fõszereplõk ruháinak kiválasztása elõtt Hatley sok idõt töltött Cate Blanchettel és Judi Dench-csel. "A színésznõk ismerik kívülrõl belülrõl a szereplõiket, amit az én tudásom segítségével láthatóvá is teszünk: így a nézõ azt látja majd a ruhákból is, amit sugallni szeretnénk," véli a jelmeztervezõ.
A ruhák egy részét elegáns londoni boltokban vették, a másik felét pedig turkálókban. "Azt akartam elérni, hogy a ruhák egy részén látszódjon, hogy használtak. Tulajdonképpen mindkét nõ uniformist hord - hasonló színû, stílusú, formájú ruhák közül válogatnak, persze a saját egyéniségüknek megfelelõen. Sokat játszottunk azzal, hogy a meglevõ ruhatárból különféle kombinációkat állítottunk össze. Gyûlölöm, amikor a filmekben minden jelenetben új ruhák kerülnek elõ. Az nem hasonlít a valóságra. Ha valaki végre megtalálja azt a farmert, cipõt vagy pólót, amit imád, addig hordja, amíg le nem esik róla. Barbara és Sheba is olyan ember, akiknek megvannak a szokásaik - az öltözködésben is."
A film hangulatának minél tökéletesebb tükrözésére az ismert minimalista zeneszerzõt, Philip Glasst kérték fel. "Az Egy botrány jegyzetei olyan regény adaptációja, amely egyes szám elsõ személyben lett megírva. Nincs olyan film, amely a könyv szubjektivitását hûen tudná visszaadni, - magyaráz a rendezõ. - A film zenéje tökéletesen tükrözi a fõszereplõ belsõ világát, hangsúlyozva önámítását, és az események szubjektív értékelését. A zene segít bemutatni, hogy a magány lassúságából hogyan pörög fel a két nõ."
Marber szerint "Glass zenéje a film motorja, amely löki elõre az eseményeket. Annyi erõ van a zenéjében, annyira erõteljes, hogy nagyon fontos része lett a filmnek."
"Valahogy sokkal intenzívebb folyamat volt ehhez a filmhez megírni a zenét, mint az eddigiekhez, - véli Glass. - Minden jelenethez sok változatot készítettem, mielõtt kiválasztottuk a végsõt. Amikor úgy éreztük, hogy nagyjából megtaláltuk a képsorhoz illõ zenét, feltettünk néhány a szereplõkre vagy a struktúrára vonatkozó kérdést, amitõl kezdhettem elölrõl a munkát. Ez fõleg a film végéhez közeledve lett jellemzõ."
Glasst a színészek játéka inspirálta. "A zene segítségével jobban ki tudtuk emelni a szereplõk nézõpontját - azt, hogy vajon Barbara miben sántikálhat, mire gondol Sheba, valójában sejt-e valamit férje, mit érez a fiú? A zene segít abban, hogy ezeket az érzéseket befolyásoljuk vagy sugalljuk. Ha másféle aláfestõ zenét tettünk volna a jelenethez, egész más hangulatot, érzelmeket sugalltunk volna."
"A zene Barbaráról szól. Vele kezdõdik a történet, és vele ér véget. Fontos volt, hogy az elsõ hangok is már Barbara egyéniségét erõsítsék, - mesél a zeneszerzõ. - A zenének is sugallnia kellett, hogy a szereplõk szépen lassan elindultak lefelé a lejtõn.
A film elején általában egyszerre csak egy hangszert lehet hallani, általában vonóst, a film vége felé egyre nagyobb zenekarokra írt dallamok hallhatóak. "A zene nem csak dekoráció, hanem komoly feladatot tölt be, mégpedig azt, hogy hangsúlyozza a szereplõk érzelmeit - így Glass. - A zene olyan, mint a csontváz, nem pedig a bõr, és remélem, hogy a nézõk is egyet fognak érteni velem."


szereplők:
Judi Dench ... Barbara Covett
Cate Blanchett ... Sheba Hart
Tom Georgeson ... Ted Mawson
Michael Maloney ... Sandy Pabblem
Joanna Scanlan ... Sue Hodge
Shaun Parkes ... Bill Rumer
Emma Kennedy ... Linda
Syreeta Kumar ... Gita
Andrew Simpson ... Steven Connolly
Philip Davis ... Brian Bangs
Wendy Nottingham ... Elaine Clifford
Tameka Empson ... Antonia Robinson
Leon Skinner ... Davis
Bill Nighy ... Richard Hart
Juno Temple ... Polly Hart


fényképezte:
Chris Menges

vágó:
John Bloom

látvány:
Tim Hatley

jelmez:
Tim Hatley

zene:
Philip Glass

mûvészeti rendezõ:
Grant Armstrong
Mark Raggett

szereposztó:
Shaheen Baig
Maggie Lunn

producer:
Robert Fox
Andrew Macdonald
Allon Reich
Scott Rudin