információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Clint Eastwood nemcsak legendás színész, hanem kiemelkedõen sikeres rendezõ is: Oscar-díjat nyert a Nincs bocsánat és a Millió Dolláros Bébi lefilmezésért, és ugyane kategóriában jelölték a Titokzatos folyó-ért. A forgatókönyvet a Millió Dolláros Bébi és az Ütközések Oscar-díjas írója jegyzi.
A csendes-óceáni harcok legfeledhetetlenebb fotója, ahogy öt tengerészgyalogos és egy felcser a japán Iwo Jimán, a kietlen, fekete homokos partok és kénes üregek borította szigeten állomásozó helyõrség elleni dühödt csata megindítása után néhány nappal a magasba emeli az amerikai zászlót a Suribachi-hegyen.
A fotón látható embereknek a zászló kitûzése csak egy kis formaság a kimerítõ csata közepén, ám az otthon maradtak fejében ezek a reménytelenséget legyõzõ, csendben ügyködõ emberek azonnal átformálják a hõsökrõl alkotott képet. A fotó elbûvöli a reményre vágyó, a végeláthatatlan háborúba belefáradt amerikai közvéleményt. Az anyák újra hinni tudnak fiaik visszatérésében, míg a gyászolók számára így nyer értelmet az elesettek halála.
A fényképrõl sugárzó szentimentalizmust tovább erõsíti, hogy a "zászlótûzõket" visszavonták a frontvonalról, és hazaküldték õket, hogy részt vegyenek a hadikötvény-kibocsátási kampányban. De csak hárman jutottak vissza élve. John "Doc" Bradley (Ryan Phillippe) felcser, Ira Hayes (Adam Beach), egy nyilvánosságot kerülõ igazi amerikai és Rene Gagnon (Jesse Bradford) híradós, aki egyszer sem tüzelt fegyverével.
A három zászlótûzõ tökéletesen játssza a hõs szerepét - fáradhatatlanul járják az országot, a megfelelõ kezekkel paroláznak, és a megfelelõ szavakat mondják a mikrofonokba -, miközben a róluk készült fotó átütõ ereje megmenti az egyre szûkösebb háborús költségvetést. Belül azonban érzik: lelkük egy darabkája a csatákban elvesztett barátaikkal és testvéreikkel együtt örökre Iwo Jima fekete földjén maradt.
A kétszeres Oscar-díjas rendezõ, Clint Eastwood új filmje hatásosan mutatja be, milyennek látszott távolról a háború, és hogy hogyan élte azt meg néhány egyszerû katona.
A FILMRÕL
Clint Eastwood érdeklõdését eredetileg James Bradley és Ron Powers Flags of Our Fathers címû bestsellere keltett fel. "A könyvet a sok szálon futó történet teszi érdekessé - mondja Eastwood. - És természetesen Joe Rosenthal, az AP munkatársának híres fotója. Amikor kiderül, hogy mi történt ezekkel a fiúkkal, hogy hogyan vonták ki õket a csatából, és vitték õket haza, hogy a hadikötvény-kibocsátási kampányban részt vegyenek, nagyon összetett érzelmek bontakoznak ki, különösen azért, mert ezek a srácok 19, 20 és 22 évesek."
A James Bradley bestselleré vált visszaemlékezésén alapuló A DICSÕSÉG ZÁSZLAJA az egyik zászlótûzõ szemszögébõl mutatja meg az Iwo Jima-i csatát. A film a történetet egy fiú utazásaként meséli el, aki azért kel útra, hogy feltárja apja szerepét az AP híres fotóján - és a fotón keresztül nem csak az ember jelenik meg hatvan év távlatából, hanem harcostársai és a csaták halottjai is. "Soha nem akartam könyvet írni - mondja James Bradley, akinek könyve a Bantam gondozásában jelent meg 2000-ben, és 46 héten keresztül szerepelt a New York Times bestsellerlistáján, ebbõl hatszor az elsõ helyen -, csak azt szerettem volna megtudni, miért volt olyan csendes az apám. Akkor döntöttem a könyvírás mellett, amikor világossá vált számomra, hogy a fotót ugyan mindenki ismeri, a történetet viszont senki."
Spielberg - aki Ryan közlegény megmentése (Saving Private Ryan) címen már készített egy emlékezetes, Oscar-díjas második világháborús filmet - azt mondja, hogy Eastwood figyelemreméltó életpályája és filmezési nézetei szemernyi kételyt sem hagytak benne, hogy a film jó kezekbe került. "Az elmúlt harmincöt évben, mióta Clintet ismerem, mindig csodálattal tekintettem egyre változatosabb, egyre biztosabb és egyre mesteribb munkáira - mondja Spielberg. - Az õ munkássága - a témák és hangulatok hihetetlen változatosságával együtt - páratlan a modern mozi világában."
A munka kezdeteként Eastwood nekiállt az Iwo Jima-i csata kutatásának, melynek eredménye A DICSÕSÉG ZÁSZLAJA mellett egy másik munka, amit Eastwood ezzel a produkcióval párhuzamosan kezdett el: a "Letters From Iwo Jima" címû japán nyelvû film, ami a frontvonalak másik oldaláról meséli el a történetet. "A legtöbb háborús filmben, amiken nevelkedtem, mindig voltak jófiúk és rosszfiúk - mondja Eastwood - Az élet azonban nem ilyen, és a háború sem ilyen. Ezek a filmek nem a gyõzelemrõl és az elbukásról szólnak, hanem a háború emberi lényekre gyakorolt hatásáról, és azokról, akik jóval idõ elõtt veszítették el életüket."
ZÁSZLÓTÛZÉS
Az Associated Press fotósa, Joe Rosenthal által készített híres fénykép az Iwo Jima-i zászlótûzésrõl valójában a második zászlótûzést örökíti meg a szigeten. A február 19-i invázió után a tengerészgyalogság 5. hadosztálya - ahová a zászlótûzõk is tartoztak - megpróbálta elfoglalni a Suribachi-hegyet. Az ötödik napra az amerikai erõk számottevõ veszteségeket szenvedtek, de a japánokat sikerült beszorítaniuk a szigeten lévõ barlangokba. Ezen a reggelen a remény jegyében és a csatában részt vevõk tiszteletére tett gesztusként elrendelték, hogy egy zászlót ki kell tûzni a hegy tetejére.
Késõbb a tengerészeti miniszter szuvenírként meg akarta szerezni magának a zászlót, amit Chandler Johnson (Robert Patrick) ezredes, a rangidõs tiszt az egysége számára szeretne megmenteni. Végül a küldöncként szolgáló Rene Gagnon egy másik, nagyobb zászló kitûzésére kap parancsot.
Gagnon felmászik a hegy tetejére, ahol Michael Strank, Harlon Block, Ira Hayes és Franklin Sousley tengerészgyalogosokkal találkozik, akik a reggel folyamán egy telefonvonal lefektetésével voltak elfoglalva. Hamarosan találnak egy régi japán vízvezetékcsövet, aminek felemeléséhez hat emberre van szükség. Az emelésben John Bradley felcser segít.
A pillanat nagyságát megérzõ Rosenthal leteszi kameráját, és egy kõhalom építésébe kezd, hogy kedvezõbb pozíciót találjon magának. Amikor rájön, hogy elmulaszthatja a pillanatot, felkapja gépét, és négy századmásodperccel késõbb történelmet csinál.
A fotón megörökített férfiak közül hármat az ütközetben késõbb elfognak és megölnek, de három katonát - Gagnon és Hayes tengerészgyalogosok és Bradley felcser - sikerül hazahozni. A kormányzat, mely kétségbeesetten próbálkozik a második világháború amerikai költségvetésének fedezetéül szolgáló hadikötvények értékesítésével, felkéri a három férfit, hogy folytassák hazájuk szolgálatát, de immár a hetedik hadikötvény-kibocsátási kampány résztvevõiként.
Ryan Phillippe - Ütközések (Crash), Gosford Park - alakítja John "Doc" Bradley felcsert. "John Bradley nem egy bonyolult ember - jellemzi szerepét Phillippe -, becsületes és egyszerû, akinek megformálásában rendkívül nagy szabadságom lehetett. Nem hazudik, és nem is akarja másnak feltüntetni magát, mint aki valójában."
A szerephez fûzõdõ érzelmi viszonya mellett Phillippe számára a legnagyobb kihívás a Doc által felcserként végzett orvosi beavatkozások hû ábrázolása volt. "Megtanultam eret leszorítani, nyomókötést készíteni és karokat felkötni" - emlékszik. Az Iwo Jima-i csata brutalitása miatt sokak számára Doc arca volt az utolsó kép, amit életükben láttak.
A sors - vagy a véletlen - folytán Doc egy új, kisebb egységbe kerül, amit a három túlélõ zászlótûzõ alkot, köztük Rene Gagnon, akit Jesse Bradford - Hepiendek (Happy Endings), Hajrá csajok (Bring It On) - alakít. Gagnon, aki épp annyira beszédes, amennyire Bradley hallgatag, és éppoly extrovertált, amennyire Bradley magába forduló, kihasználja és élvezi a hadikötvény-kampány során szerzett hírnevet, mielõtt igazán felfogná annak súlyát. "Rene tizenkilenc évesen élte át ezeket - mondja Bradford. - Afféle mama kicsi fia, nem egészen háborúra termett ember. Másrészt pedig egy olyan srác, aki igyekszik jót tenni, és mindent megcsinál, amit kérnek tõle."
Bradford úgy érzi, hogy noha Gagnon lelkesedése erõs kontrasztot mutat a többi karakterrel, akik vonakodnak a hõs szerepének eljátszásától, érzelmi világa legalább annyira összetett, mint a többieké. "Sokat beszélgettem a fiával, hogy milyen ember volt - jegyzi meg a színész. - Azt hiszem, meglehetõsen esendõ volt, saját módján mégis hõs."
A harmadik zászlótûzõ a bonyolult lelkivilágú, enigmatikus Ira Hayes, akinek olyan legyõzhetetlen feladatot jelent a normális életbõl kilépve hírességgé válni, hogy végül a pohárhoz nyúl. Eastwood Adam Beach-et - A fegyverek szava (Windtalkers), Füstjelek (Smoke Signals) - választotta erre a szerepre.
"Ira sok szempontból klasszikus háborús hõs - mondja Beach. - Részt vett a három legvéresebb csendes-óceáni csatában, és mindent túlélte. Nem is akar mást, csak újra kint lenni a csatamezõn, és embereivel az oldalán tovább harcolni. Nem tud belenyugodni, hogy õ biztonságban van, miközben barátai, testvérei a háború kínjait élik át. Ezt egyáltalán nem tudja feldolgozni."
A film a csatában odaveszett három másik zászlótûzõ, Michael Strank, Harlon Block és Franklin Sousley végnapjait is figyelemmel kíséri. Strank, az egységet vezetõ õrmester szerepét Barry Pepper - Ryan közlegény megmentése (Saving Private Ryan), Halálsoron (The Green Mile) - játssza.
"Mike Strank 25 évesen szolgált Iwo Jimán, a csapata pedig tizennyolc-tizenkilenc évesekbõl állt - meséli Phillippe. - Egy csatákban edzett veterán volt. Vicces, hogy Barry hasonló szerepet töltött be számunkra is - a Ryan közlegény megmentésében és a Katonák voltunk (We Were Soldiers) kockáin szerzett háborús filmes tapasztalataival egyértelmûen õ lett a vezetõnk."
A katonaszerep megismerése céljából a fõszereplõk alapos elméleti katonai felkészítést kaptak, de nem vonultak kiképzõtáborba. "Gyanítom, hogy Clint azt akarta, hogy a jelenetek nagymértékben hasonlítsanak az igazi csatamezõkön lezajlott jelenetekhez, ahol fiatal férfiakra húztak zubbonyt" - mondja Pepper
A fotóval kapcsolatos elsõ újsághírekben Harlon Block õrvezetõt összekeverték egy másik tengerészgyalogossal, a Paul Walker által alakított Hank Hansennel. "Néha éjjel mínusz öt fokban, hihetetlen erejû szélben voltunk kint a parton - mondja Walker -, és minden erõmet összeszedve próbáltam futni a homokban, de alig jutottam elõre."
Az utolsó zászlótûzõt, Franklin Sousleyt Joseph Cross alakította. "Franklin egy felelõtlen mókamester - mondja Cross -, és talán valamivel naivabb a többieknél."
A többi szereplõvel egyetemben Cross is úgy véli, hogy Eastwooddal dolgozni kiemelkedõ élmény. "Látni akarja, mire vagy képes, és nyugodt, szelíd, csendes természetével a kezedbe adja a szerep értelmezését. Emiatt persze hinni kezdesz Clint víziójában, és a lehetõ legjobbat szeretnéd nyújtani neki."
"Mindössze egy csapatnyi vézna kölyök voltak - jegyzi meg Eastwood - Sok ilyen srác szolgált a seregben, és csodálatos módon mindegyikükben volt egyféle bátorság: hittek abban, amit tesznek. Hittek, és kitartottak."
JÓ TÁRSASÁG
A DICSÕSÉG ZÁSZLAJA életre keltéséhez Eastwood újra egy csapatba szervezte megbízható veterán munkatársait. Robert Lorenz producer felügyelte Eastwood legutóbbi öt filmjének elõkészületeit, gyártását, utómunkáit, marketingjét és terjesztését. Michael Owens, aki elõször az Ûrcowboyokban (Space Cowboys) dolgozott Eastwooddal, a vizuális effektusok koordinátoraként és rendezõasszisztensként központi szerepet játszott a forgatás során. Eastwood stábjának tagja volt még Tom Stern operatõr (aki már öt filmet forgatott Eastwooddal), Deborah Hopper jelmeztervezõ, Joel Cox vágó és az idõközben elhunyt díszlettervezõ, Henry Bumstead. Eastwood Huffman és Bumstead emlékének ajánlotta a filmet.
A filmben az Iwo Jima-i csata képei olyan kísértetiesen jelennek meg, mint a visszaemlékezõ katonák emlékezetében, az ezt követõ sajtókampány és otthoni életük viszont sokkal naturalisztikusabb. "A film megjelenésében az emocionális tartalmat próbálja megjeleníteni - magyarázza Stern. - Hasonló ahhoz, amivel a Titokzatos folyóban (Mystic River) és a Millió dolláros bébiben (Million Dollar Baby) próbálkoztunk Clinttel, és ami mindkétszer sikeresnek bizonyult. A színekkel, a telítettséggel és némi mélyfeketével játszva értük el, hogy a képek hûen tükrözzék a történéseket."
Mint minden Eastwood-filmben, a zene itt is kritikus fontosságú. A DICSÕSÉG ZÁSZLAJÁ-hoz Eastwood saját maga komponált zenét, amibe belekeverte a kor nosztalgikus divatját is Irving Berlin, Sammy Cahn, Jule Styne és John Philip Sousa révén. A filmben Dinah Shore, Artie Shaw és a His Gramercy Five eredeti felvételei is felcsendülnek.
JAPÁN ÉS IZLAND: ÚJRA IWO JIMA-N
Eastwood még a film elõkészületeinek korai fázisában meglátogatta az Iwo Jima-szigetet. "A japán kormányzat engedélyével tavaly áprilisban meglátogathattam a szigetet - meséli. - Igazán megrendítõ volt a szigeten sétálni, ahol oly sok anya veszítette el fiait a frontok mindkét oldalán. Ahogy ott ülsz a parton, szinte hallod, ahogy a csapatok partot érnek, és elindulnak a pokolba."
Eastwood nem szerette volna kitenni a szigetet egy nagy stáb és a csatajelenetek felvétele okozta károknak, ezért a partraszálláshoz a stáb megkereste az Iwo Jimára kísértetiesen emlékeztetõ pontját a világnak - ez az izlandi Reykjanes nevû vulkanikus félsziget.
A hétszáz fõs stáb hamarosan ide helyezte bázisát. "Izland felszíne olyan, mintha a Holdon lennénk - mondja Ryan Phillippe. - Nehéz volt ott forgatni, mert annyira elszigetelt, annyira távol van a világ többi részétõl. Ennek köszönhetõen a szereplõk között olyan szoros kapcsolat alakult ki, ami egy hollywoodi forgatáson elképzelhetetlen."
Az invázió maga egy olyan monumentális támadás volt, amelynek rekonstruálásához minden csapatnak koordinálnia kellett teendõit a többiekkel. "Az Iwo Jima-i partraszállás szinte elképzelhetetlen mértéket öltött, sok-sok apró részlettel - emlékszik vissza Lorenz. - Nem csak folyamatos ágyútûzrõl beszélhetünk - gépek voltak a levegõben, hajók a vízen, hatalmas csapatokban. Egy végtelen nagy és kusza kép, amit Mike Owens észrevétlenül beolvasztott a forgatáson felvett képkockákba."
A speciális effektusokat felügyelõ Stephen Riley koordinálta a partraszállás helyszíni mozzanatait és pirotechnikáját. "Clint nem szokásos robbanásokat akart - meséli -, realisztikusan szerette volna megmutatni, hogy milyen az, amikor egy rakéta földet ér, és a föld felrobban."
Eastwood gyakran nem tudatta a szereplõkkel, hogy pontosan mikor és hol lesznek a robbanások. A színészek nem voltak veszélyben, de mindig meglepõdtek. "Amikor valami váratlanul felrobban az ember mellett, a reakciója a lehetõ legvalóságosabb" - emlékszik vissza Phillippe.
A helyszíni forgatás egyik legérzelemdúsabb napja nem meglepõ módon a zászlókitûzés napja volt. "Amikor emeltük a zászlót, valami különös dolog történt - emlékszik Barry Pepper. - Mindannyian kezet fogtunk és gratuláltunk egymásnak a végén. Ezeknek az embereknek az eljátszása, a történetük elmesélése, a tengerészgyalogosok Iwo Jima-i hõstettének elmesélése mindannyiunknak sokat jelentett."
"Azon kevés jelenetek egyike volt ez, amiket Clint többször is felvett - mondja Benjamin Walker. - Elõzõ este mind a hatan elpróbáltuk a jelenetet. Megkaptuk a felvételt, lelassítottuk, és megpróbáltuk a lehetõ leghûbb módon eljátszani."
A dicsõség zászlajának forgatása hatvanegy napig tartott amerikai helyszíneken, valamint Izland és Iwo Jima partjain.
AZ IWO JIMA-I CSATA
A japánok ellenõrizte Iwo Jima egy elõretolt riadóállásként funkcionált, aminek köszönhetõen a japán erõk felkészülten tudták fogadni az amerikai légitámadásokat. Ha a szövetségesek folytatni akarták Japán bombázását, Iwo Jimát semlegesíteni kellett. Iwo Jima lett a második világháború elsõ japán területen vívott csatája.
Az Egyesült Államok 1945. február 16-án intenzív légi és tengeri rohamot indított a szigetet védõ 22 000 katona ellen. Az amerikaiak három nappal késõbb partra szálltak.
A szigetért folytatott harcban az elsõ lépés a sziget legmagasabb pontjának elfoglalása volt. A 166 méter magas Suribachi-hegyet február 23-án sikerült elfoglalni, és kitûzni rá a zászlót (kétszer).
A csata még 31 napig tartott, és március 26-ra a már igen költségessé vált, különösen Japán számára. A 22000 katonából 1083 maradt életben, az amerikaiak 6821 embert vesztettek - köztük három zászlótûzõt, Michael Strank õrmestert, Harlon Blockot és Franklin Sousleyt. A csatában 20 000 amerikai katona sérült meg.
Az Iwo Jima-i partraszállásért huszonhét kongresszusi érdemrendet adományoztak - ennyit egyetlen csatáért még sosem adományoztak.
JOE ROSENTHAL, AZ AP FOTÓRIPORTERE
A Pulitzer-díjas, a világon az egyik legtöbb példányban sokszorosított kép postai bélyegektõl kezdve a Tengerészgyalogság arlingtoni háborús emlékmûvéig sok alkotást inspirált.
Néhány nappal a fotó megjelenése után egy riporter azt kérdezte Rosenthaltól, hogy elõre beállította-e a jelenetet. Rosenthal, aki azt hitte, hogy egy korábban készített képérõl van szó, amin tengerészgyalogosok mosolyognak a zászlóval, igennel válaszolt. A tény, hogy a kép a nap második zászlókitûzését örökítette meg, csak további zavart okozott, és az elkövetkezõ ötven évben Rosenthalt azzal vádolták, hogy egy korábban látott jelenetet reprodukált újra.
"time is not money"
