információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A TÖRTÉNET
Kale-t (Shia LaBeouf) minden tizenéves megirigyelné. Egész nap csak videójátékokkal játszik, netezik, nassol és tévét néz. Övé az egész ház, és egy gyönyörû, fiatal lány, Ashley (Sarah Roemer) éppen most költözött a szomszédba.
Egyetlen probléma van csak: nem hagyhatja el a házat. Kale-t háromhónapos házi õrizetre ítélték, és ha harminc méternél messzebb merészkedne a háztól, azonnal igazi börtönbe csuknák. Ott pedig nincsenek sem videójátékok, sem kábeltévé.
Kale élete nem mindig volt ilyen. Egy évvel ezelõtt még édesanyjával (Carrie-Anne Moss) és édesapjával boldog családként éltek. Azután apja meghalt autóbalesetben, amiért Kale felelõsnek érzi magát. A traumának komoly pszichológia következményei lettek. A korábban nyílt, barátkozós fiú most zárkózott és visszahúzódó. Amikor egy érzéketlen tanár szóba hozza az apját, Kale elveszti a fejét és megveri. Csak az anyja közbenjárása menti meg a börtöntõl.
A fiú a bezártságtól kezd valóban megõrülni, miközben az anyja éjt nappallá téve dolgozik, hogy eltartsa magukat. Ahogy a falak összezáródnak körülötte, Kale felfigyel a külvilágra, és elkezd kémfelszerelés segítségével leskelõdni a szomszédai után. Fõleg Ashley érdekli, aki nemsokára észreveszi a fiút. Meglepetésére azonban nem haragszik, hanem õ is érdeklõdni kezd a fiú "hobbija" iránt.
Ami kezdetben játéknak tûnik, halálosan komollyá válik, amikor Kale és Ashley felfedezik, hogy egyik szomszédjuk (David Morse) valószínûleg sorozatgyilkos. Ám ki fogja ezt elhinni nekik? Az is lehet, hogy csak a képzeletük játszik velük, de az is, hogy az általuk leleplezett titok az életükbe kerül.
Hiszen minden sorozatgyilkos valakinek a szomszédja...
A FILM KÉSZÍTÉSÉRÕL
Utazás "Disturbiába"
A film írója, Christopher Landon a Los Angeles-i kertvárosban élõ nõvérénél tett látogatásakor kapott ihletet a Disturbia megírására. - Minden emberben az a kép él a kertvárosokról, hogy ott idillikus és szép az élet... de engem mindig kirázott tûlük a hideg - mondja Landon. - Egyik este, amikor a nõvérem házától vezettem hazafelé, egyszercsak átfutott az agyamon egy ötlet: egy történet egy fiúról, akit fogságban tartanak a házában, és bizarr dolgokra lesz figyelmes a szomszédban. Végül rájön, hogy a szomszédja nem más, mint egy sorozatgyilkos.
Landon úgy véli, hogy a látszólag nyugodt kertvárosok lakói "nem látják a fától az erdõt". Az emberek csak élik az életüket, miközben elkerülik a figyelmüket a körülöttük zajló - akár ártalmatlan, akár veszélyes - események.
- Általában nem figyelünk oda arra, hogy mi történik a környezetünkben, mert túlságosan leköt a saját életünk - folytatja Landon. - Kale azonban most olyan helyzetben van, hogy nincs más dolga, mint figyelni. Nyugtalanító dolgokat vesz észre, és el kell gondolkodnia, hogy vajon csak a képzelete szüleménye vagy pedig valóság az, amit lát.
- Végeredményben minden film "kukkolós" bizonyos szempontból - veszi át a szót Joe Medjuck producer. - De vannak köztük nagyszerûek, amelyek másokat megfigyelõ emberekrõl szólnak. Ilyen az Antonioni-rendezte Nagyítás (Blow Up), Michael Powell Peeping Tomja, Hitchcock Hátsó ablakja (Rear Window), Coppola Magánbeszélgetése (The Conversation) és még sok másik. Egy olyan emberrõl szólnak, aki megles valakit, kamerával vagy anélkül. Azért hatásosak, mert arra emlékeztetnek, hogy mindannyian kukkolók vagyunk, amikor moziba megyünk. Még erõsebb a hatás, amikor olyan valaki szemszögét látjuk, aki maga is megles valakit.
A Montecito Picture Company vezetõi, Ivan Reitman és Tom Pollock (akik executive producerként dolgoztak a filmen) számára a Disturbia elrugaszkodást jelentett a rájuk jellemzõ stílustól. - A legtöbb filmünk vígjáték, általában tizenéves fõszereplõkkel, vagy legalább is olyanokkal, akik tizenévesként viselkednek, mint például a Sulihuligánok (Old School) és a Cool túra (Road Trip) - mondja Reitman. - Míg ebben a filmben is gimnazisták szerepelnek, ez thriller... és nem is akármilyen.
- Azonnal felismertük a történetben rejlõ lehetõségeket, amikor elõször elolvastuk - teszi hozzá Pollock. - Kale és a barátai azért érdekesek, mert nem tipikus hõsök. Egyikük háziõrizetben van, a barátja különc, a barátnõje pedig félreértett szépség. Egy thriller középpontjába helyezve a közönséget azonnal magukkal ragadják.
Bár D.J. Caruso rendezõ karrierje során dolgozott más, a Disturbiához hasonló stílusú filmen (például az Életeken át /Taking Lives/ címû bûnügyi thrilleren), korábbi filmjei más közönséget szólítottak meg. - A filmjeim olyan karakterekre összpontosítottak, akik függõséggel vagy más problémával küzdöttek... egy esetben egy sorozatgyilkos leküzdésével. Ezért ez a film kihívás számomra. Nagyon szeretem a thrillereket, például Cameron Crowe és John Hughes munkáit. A Disturbia is hasonló stílusjegyeket visel, amelyeket eddig még filmkészítõként nem volt szerencsém kipróbálni.
A szereplõválogatás
Kale szerepére a filmkészítõk olyan színészt kerestek, aki kellõen kitartó, hiszen a karakter csaknem minden jelenetben szerepel. Ezenkívül a tizenévesek személyiségének minden apró részletét is el kellett tudnia játszani, vagyis okosnak, viccesnek és egy kicsit titokzatosnak és ravasznak kellett lennie, valamint irányítania és hõsként viselkednie is. A keresés akkor ért véget, amikor Shia LaBeouf jelentkezett a szerepre. LaBeouf sikeresen hidalta át a gyerekszínészet és a színészi karrier közötti szakadékot, legközelebb a Transformers (r.: Michael Bay) címû filmben láthatjuk.
- Amikor Kale elveszti az édesapját, az egész világ megváltozik számára - mondja LaBeouf. - Visszahúzódó emberré válik. Mivel az édesanyja ugyanúgy gyászol, tõle nem kap vigaszt, ezért kezelhetetlenné válik a háziõrizetben. Olyan ez számára, mint amikor a kutya elõtt húst lóbálnak. A börtönben az embert elzárják a külvilágtól, de a háziõrizet alatt a világ kínzóan közel van. És mindennek a tetejébe a szomszédja talán gyilkos.
A gyanúsan viselkedõ Mr. Turner szerepére a Disturbia készítõi a sokoldalú David Morse-t kérték fel, akit láthattunk már szeretõ apa (Kapcsolat; Contact), gondos orvos (St. Elsewhere) és börtönõr (Halálsoron; The Green Mile) szerepében is.
Caruso szerint bár Turner papíron összetett, a karaktere valójában egyszerû: szerény férfi, aki imádja az otthonát, és amikor Kale megzavarja némileg bizarr kis fészkét, nem tehet mást, mint hogy megpróbálja megvédelmezni a békét... akár erõszak árán is.
Morse izgatottan várta a feladatot, hogy megjelenítse a karakter belsõ logikáját, amely megmagyarázhatja szociopata viselkedését. Morse úgy véli, hogy Turner hasonlít Kale-re. Például mindketten szégyellõsek, ha a másokkal való kapcsolatokról van szó (fõleg az ellenkezõ nemmel). - Turner félénk. Szép házban él, jó autója van; mindene megvan, ami a kényelmes élethez kell, ám nincsenek kapcsolatai másokkal - magyarázza Morse. - Nincs felesége, sem gyerekei. Keres valamit. És ez sebezhetõvé teszi, ami tetszik nekem benne.
Morse módszeresen építi fel az általa megformált karaktereket, és azt találta célravezetõnek, ha nem ebédel együtt és nem ismerkedik sokat a szereplõgárda többi tagjával. Átgondolt munkájának eredménye többek között egy nagyon hitelesre sikerült verekedés Turner és Kale között. - Mivel a kamera nagyon közel volt, és a díszlet szûkös, nem használtunk dublõröket - meséli LaBeouf. - Azt akartuk, hogy a közönség ott legyen velünk. A forgatás remekül ment, egyre messzebb és messzebb mentünk; csodás volt. Csak késõbb tudtam meg, hogy három ujja is eltört közben, de nem szólt róla, mert nem akarta, hogy a karaktere gyengének látsszon.
Ami Kale többi szomszédját illeti, változatos figurákról van szó: egy hûtlen férj, egy megszállott kutyatulajdonos, egy szótlan egyedülálló... és minden gimis álma, egy lány, Ashley, aki nemrég költözött a környékre. A rendezõ ezt mondja róla: - Bár a szöveg korai változata átlagos, csinos lányként írta le, ahogy a történet továbbfeljõdött, a karaktere is több dimenziót kapott. Az õ házában is sok minden történik. És aztán megtetszik Kale-nek. A fiú számára minden rosszul megy, amíg a lány oda nem költözik, tehát õ jelképezi a reményt. Kale története részben arról szól, hogy mindig önmagán kívül keresi a válaszokat - és minden ablakból egy másik film látszik. A szemben lakó pár élete egy hûtlenségrõl szóló vígjáték. Turner gyanús viselkedését az édesapja dolgozószobájának hátra nézõ ablakából figyelheti meg. A hálószobájából pedig Ashley-t látja, álmai hercegnõjét.
A még újoncnak számító Sarah Roemer kapta meg Ashley szerepét. - Ashley a városban született, de a szülei - akik maguk is problémákkal küzdenek - úgy döntöttek, hogy a kertvárosba költöznek, aminek õ nem örül - mondja a színésznõ. - Nem tud kijönni az édesanyjával, és amikor csak tud, elmenekül a házból. Aztán meglátja Kale-t, aki szintén a házában raboskodik, de egészen más okból. Mindketten csapdában érzik magukat, és ez összeköti õket.
Kale édesanyja, Julie szerepére a filmkészítõknek sikerült megnyerniük a Mátrix (The Matrix) sztárját, Carrie-Anne Mosst. A közönség erõs akcióhõsként ismerte meg, de a Disturbia címû film egészen mást követelt meg tõle: a mély, anyai szeretet megtestesítését.
- Amikor elõször elolvastam a szöveget, nagyon megtetszett az, hogy egy másik ember életét kell felépítenem - mondja Moss. - Vonzónak tartottam mint színésznõ és mint nõ. Ami a legjobban felkeltette az érdeklõdésemet, az Kale története, és az, hogy az õt alakító színésznek min kell átmennie - látni akartam. Shia fantasztikus munkát végzett. Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy csodáltuk õt.
A forgatás
A filmkészítõk hamar felismerték, hogy még az egyetlen utcán és egyetlen házban játszódó filmek forgatása is sok kihívással jár. - Elõször úgy tûnt, hogy ezt a filmet egyszerû lesz leforgatni - mondja Caruso. - Egy fiút tragédia ér a történet elején, és házi õrizetre ítélik. Onnantól kezdve csak a házában van és figyeli a szomszédait. Aztán elkezdtünk gondolkodni azon, hogy milyen házakra lenne szükségünk, és végül a hátsó kertet az egyik városban találtuk meg, az elõkertet egy másik városban, a házbelsõt pedig díszleteken építették fel. Sokkal nehezebb volt, mint amilyennek elõször képzeltem.
A filmesek Észak-Karolinában, Georgiában és Kaliforniában kutattak a megfelelõ ház után. Az nehezítette meg a feladatot, hogy a szöveg szerint a háznak bizonyos tulajdonságokkal kellett rendelkeznie, például elõre, hátra és oldalra nézõ ablakok az emeleten, kocsifelhajtó (ami elválasztja Kale-ék és Ashley-ék házát) és hátsó kert (amely Turner kertjével szomszédos). A megfelelõ hátsó kert megtalálása bizonyult a legnehezebbnek, de Carusonak remek ötlete támadt: helikopterre szálltak. - Így találtuk meg végül Turner hátsó kertjét.
A Disturbia rendezése nagy élmény volt Caruso számára. - Filmkészítõként végül is kukkoló vagyok, akár akkor, amikor kihallgatok egy beszélgetést, akár akkor, amikor vásárolok a boltban. Ez a projekt számomra katarzist jelentett, hiszen egész életemben megfigyeltem és kémkedtem; ellestem apró momentumokat a színészek között. Képes voltam Kale helyébe képzelni magam, átnézni a válla felett, és megvalósítani a voyeurisztikus fantáziáimat mind filmesként, mind a közönség tagjaként. Szerintem ez a vonzó az ilyen fajta filmekben. A közönség is mindig egy kicsit bûnösnek érzi magát, amikor nézi õket.
A színészek ugyanígy éreztek. - Korábban mindig figyeltem az embereket - mondja Morse. - Amikor még színházban játszottam, és senki sem tudta, ki vagyok, sokat álltam a bostoni utcákon, néha órákig, sõt, napokig, és csak nézem, néztem és néztem. Nagyon szerettem ezt csinálni. De aztán az arcom ismert lett, és akkor már nehezebb volt. Mihelyt elkaptam valaki tekintetét, vége volt az egésznek. Most a legjobb hely, ahol megfigyelhetem az embereket, a New York-i metró, mert ott senki sem néz a másik szemébe. Így bárkit észrevétlenül megfigyelhetek.
Tehát minden a megfigyelésrõl szól, amire Kale-nek csak az ablakokon keresztül van módja. Ezek a különbözõ kilátások pedig nyugtalanító képet festenek a kertvárosi életrõl. Caruso ezt mondja befejezésképpen: - Ha elkezded megfigyelni a szomszédaidat és megismered a szokásaikat, elképzeled, hogy mi történik az otthonukban és miért. És bár talán mindenki ártatlan, az is lehetséges, hogy azoknak van igazuk, akik szerint a kertvárosokban sötét dolgok folynak.
"time is not money"
