microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


keresés:
search
Kék Papagáj (2006)
Le Héros de la Famille

. . . . . . . . . . 5.42
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !

. . . . . . . . . . 6.4
(a cspv szerk-ek szavazata)

hossza: 103 perc
nemzetiség:  francia
műfaj:  dráma
eredeti nyelv: francia
formátum: feliratos
korhatár 12+
c tr tr


információ:

vissza a rövid leíráshoz

bővebb info
Interjú Gérard Lanvin-nel

Mi fogta meg leginkább, amikor elolvasta a KÉK PAPAGÁJ forgatókönyvét?
Mindig ugyanaz történik, az ember elolvas egy írást ...aztán ha emberi kapcsolatokról van szó, kedve támad többet megtudni róluk. A film egy család történetérõl szól, egy elrendezendõ örökségrõl, aminek következtében persze a karakterek egyre jobban felfedik magukat, egyre pontosabban kirajzolódnak...

Hogyan írná le az Ön által alakított személyiséget?
Nicky mindenek elõtt igazi csábító, egy férfi, aki tisztában van a hatalommal, amit az emberek felett gyakorol, aki nagyon vonzódik a nõkhöz... Amikor a függetlenség kikiáltását követõen megérkezik Algériából még csak tinédzser, egy férfi, Gabriel (Claude Brasseur) befogadja. Õ teszi azzá, ami, de ugyanakkor túlzott gondoskodásával sérülékennyé is neveli. E férfi halála ébreszti rá Nickyt arra, mennyire kevéssé is tisztelték, milyen gyakran árulták el a nõk, akik szerették õt.

Interjú Catherine Deneuve-vel

Mi vonzotta Önt a KÉK PAPAGÁJ-ban?
Kezdetben az vonzott leginkább, hogy olyan filmet csinálhatok, amiben nagyon sok színész szerepel. Néhányukkal már forgattam, másokkal soha nem találkoztam, és boldog voltam, hogy most együtt dolgozhatom velük. Aztán a forgatókönyvet olvasva megtetszett ennek a szétesett családnak a gondolata. Az egyik szereplõ halála ürügy arra, hogy újra összegyûljenek mindazok a nõk és férfiak, akik ismerték, akik szerették õt... Ennek a titkokban és váratlan fordulatokban bõvelkedõ történetnek van egy regényes oldala, engem pedig a regényesség mindig megérint...

Hogyan írná le az Ön által alakított személyiséget?
Egy kiállhatatlan perszóna! Egy igazi elviselhetetlen boszorkány! Jó, rendben, megvan az oka rá, hogy az legyen - de hát mindannyiunknak megvan az okunk arra, hogy egy bizonyos korban azok legyünk, akik vagyunk. Mindenkinek van múltja, mindenki megélt nehéz, vagy fájdalmas dolgokat, ez még nem mentség erre! De Alice azért végül is alapjában eléggé mulatságos és lelke mélyén meglehetõsen szentimentális nõszemély. Mellesleg a KÉK PAPAGÁJ összes szereplõjének egyszerre vannak nagyon szimpatikus tulajdonságai és komoly gyarlóságai. Bár a film a romantikus komédiák világához közelít, a benne szereplõk nincsenek túlságosan idealizálva.

Az embernek az az érzése, hogy amikor Thierry Klifa Önre bízta Alice megformálását, egy kicsit játszani akart az Ön hagyományos imázsával, részben felnagyítva, részben pedig kissé lerombolva is azt...
Ez igaz, de megpróbáltam a forgatás alatt nem túl sokat gondolni erre. Annál is inkább, mert az általam játszott jelenetek többsége inkább a vígjáték mûfajához sorolható. Amikor a forgatókönyvet olvastam, én kissé népszerûbb figurának képzeltem Alice-t, egy kicsit sötétebb, egy kicsit kevésbé hosszú hajjal, de Thierrynek egészen pontos elképzelései voltak: azt akarta, hogy szõke legyek, kissé távolságtartó, inkább elegáns. Természetesen követtem az utasításait, hiszen ez az õ filmje. És végül is szórakoztató volt játszani ezzel. Alice olyan személyiség, aki mindenbe beleszól, mindenhez van valami ironikus megjegyzése...És nem igazán a segíteni vágyás szól belõle. Ez nagyon mulatságos.
Azért van néhány gyengéje...
Igen, fiatalkorában, vagy korai érett éveiben elszenvedett néhány törést. Ez normálisnak tûnik nekem, és a végén mindig "a talpára esett"! (Nevetés). Talán megélt nehéz dolgokat, de nem hagyta legyõzni magát. Olyan nõ, akiben sok erõ és bátorság van.


Interjú Emmanuelle Béart-ral

Hogyan tudná leírni az Ön által játszott személyiséget?
Szerinte Léának hívják, de ... gyanítom, hogy megváltoztatta a nevét! Ez egy mélységesen egyszerû és szerény lány. Valaki, aki sokat megélt, sok ütést kapott az élettõl, ez nyilvánvaló... De ugyanakkor ettõl tud ilyen toleránsan tekinteni mindenkire, aki az útjába kerül, hibáikra, hiúságukra, haragjukra.

Mi érintette meg leginkább a KÉK PAPAGÁJ történetében?
A szerkezete... Az a mód, ahogyan mindezek a szereplõk találkoznak, elválnak, egymásra néznek, elhagyják, majd újra megtalálják egymást... Mindig is fogékony voltam a családi történetekre, mindarra, amit eltitkoltak, amit nem mondtak el, amit csaknem túl késõn fednek fel elõttünk. Gyermekként az ember úgy fogja fel a dolgokat, ahogy azok történnek. Amikor felnõtté válunk, nem olyan egyszerû felfedezni bizonyos titkokat, kapcsolatokat... rájönni, hogy hazugságokra, mások hazugságaira építettük fel az életünket ... Ezután máshogy kell tovább indulnunk...

Beszélgetés Claude Brasseur-rel

Mi fogta meg ebben a történetben?
A rám bízott szereplõ személyiségének kettõssége, paradox volta. Nagyon szeretem az olyan karaktereket, akiknek gyengeségei is vannak. A legnagyobb paradoxon e férfiban az, hogy ugyan heteroszexuális, de csúfondáros örömét leli abban, hogy a transzvesztita szerepébõl adódó ambivalenciára rájátsszon. Van egy másik paradoxon, ami ennél kissé súlyosabb: rendkívül világosan gondolkozik az életével kapcsolatban, és nagy jelentõséget tulajdonít az emlékeinek, de sajnos rá kell jönnie, hogy Alzheimer kórban szenved, és hogy pontosan az emlékei azok, amik lassan el fogják hagyni. Végül az utolsó paradoxon, egyáltalán nem öngyilkosságra hajlamos személyiség, de mégis úgy dönt, hogy véget vet az életének. Azt hiszem ráadásul bizonyos örömmel is teszi, mivel elõre látja tettének következményeit mindazokra nézve, akik körülveszik õt. Ahogy Nicky, a Gérard Lanvin által megformált szereplõ mondja neki: "Szép kis felfordulást okoztál!" Nehéz ellenállni egy olyan személyiségnek, akirõl ezt mondják!

Beszélgetés Thierry Klifá-val

Mi volt a KÉK PAPAGÁJ kiindulópontja? A szereplõk, vagy az éjszaka és a kabarék világa?
Egy kicsit mind a kettõ. Elõször is ott volt a vágy, hogy elmeséljek egy történetet egy apáról és két gyermekérõl, akik majdhogynem egyazon idõben születtek, de nem ugyanattól az anyától, és errõl csak sokkal késõbb szereznek tudomást. Aztán ott volt az a vágy is, hogy egy kissé marginális, bohémabb univerzumban találjam magam, ami így, vagy úgy kötõdik a színpad és az éjszaka világához. Azt rögtön tudtam, hogy a fõszereplõ bûvész lesz. Miért? Nem igazán tudom. Voltam egyszer egy gyerekeknek rendezett uzsonnán, ahol volt egy bûvész, aki magára vonta a figyelmemet. Kíváncsi voltam, milyen lehet az élete, hogyan látja a világot, mik az álmai...

A film címe az is lehetne "Család, szeretlek... mindenek ellenére"!
Kétség kívül - akkor is, ha Gabrielhez hasonlóan jobban hiszek a választott családban, mint a vér szerinti családban. Ez a film tulajdonképpen a továbbadásról és az örökségrõl szól, a családi titkokról, egy társadalmi és kulturális miliõhöz való akaratlan odatartozásról... Egy mondatból indultam ki, ami régóta a fejemben volt, és amirõl azt akartam, hogy a fiú mondja az apjának: "Annyi idõt elvesztegettem azzal, hogy próbáltam nem hasonlítani hozzád."


szereplők:
Gérard Lanvin ... Nicky Guazzini
Catherine Deneuve ... Alice Mirmont
Emmanuelle Béart ... Léa O'Connor
Miou-Miou ... Simone Garcia
Michaël Cohen ... Nino Bensalem
Géraldine Pailhas ... Marianne Bensalem
Claude Brasseur ... Gabriel Stern
Valérie Lemercier ... Pamela
Pierrick Lilliu ... Fabrice
Gilles Lellouche ... Jérôme
Claire Maurier ... Colette
Pierre Perrier ... Raphaël
Lorenzo Balducci ... Frankie


fényképezte:
Pierre Aïm

látvány:
François Emmanuelli

jelmez:
Catherine Leterrier

zene:
David Moreau

szereposztó:
Geneviève Acien

producer:
Saïd Ben Saïd