információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A film 1935-be repíti a nézõt, Angliába, és a történet az év legforróbb napján kezdõdik. Miközben a második világháború fenyegetõen közeledik, a tehetõs családba született Briony Tallis éli a kiváltságosok életét viktoriánus villájukban. Amikor a család összejön egy hétvégére, a nyomasztó forróság hatására a régóta elfojtott érzelmek veszélyes robbanóelegyként törnek a felszínre. Briony élénk fantiáziával megáldott kislány, ezért írónak készül. Egy sor végzetes félreértés oda vezet, hogy ártatlanul meggyanúsítja Robbie Turnert, nõvérének, Ceciliának szerelmét egy bûncselekmény elkövetésével. A gyanúsítás is elég ahhoz, hogy tönkretegye Robbie és Cecilia bimbózó szerelmét, és örökre megváltoztassa mindannyiuk életét.
A REGÉNY FILMRE ÜLTETÉSE
Joe Wright rendezõ nem sajnálta az idõt, hogy együtt dolgozzon Christopher Hampton forgatókönyvíróval Ian McEwan regényének adaptálásán. - A szöveg elsõ változtata meglehetõsen elrugaszkodott a regénytõl - mondja Wright. - Mivel a könyvet tökéletesnek találtam, Christopher és én elölrõl kezdtük a munkát, és amennyire csak lehetett, hûek maradtunk a regényhez. Gördülékenyen ment a közös munka, aminek nagyon örültem.
- A regény illúzió; szimbólumok sorozata a papíron, amelyek az agyunkban történetté állnak össze - folytatja a rendezõ. - Minden könyvnek annyi változata van, ahányan olvassák. Én azt a változatát adaptáltam a könyvnek, amelyik az én fejemben játszódott le olvasás közben.
McEwan több korábbi regényét megfilmesítették, és az író is egyetért, hogy az Vágy és vezeklés adaptálása nem volt könnyû feladat. - Bizonyos szempontból a feladat rombolás, hiszen az általam írt 130 ezer szót kell átültetni egy 25 ezer szavas forgatókönyvbe. Ez a mû pedig különösen nehéz feladatot jelent a forgatókönyvíró számára, mivel "belsõ" regény; a történet a karakterek elméjében játszódik le.
Hampton úgy véli, hogy a jó regényeket sokkal nehezebb filmre ültetni, mint a rosszakat. - Véleményem szerint az Vágy és vezeklés az elmúlt húsz év egyik legjobb regénye, és nagy felelõsséggel járó munka megõrizni a minõségét.
Bár az Vágy és vezeklés a múltban játszódik, témái ma is aktuálisak. Wright Büszkeség és balítélet (Pride & Prejudice) címû filmjével bebizonyította, hogy képes a történeteket a mai közönségnek úgy tálalni, hogy a nézõk el tudjanak vonatkoztatni a filmbeli kortól és helyszíntõl. Hampton megjegyzi: - Szerintem minél hûebben jelenítjük meg egy kor jellemzõit, a nézõknek annál feltûnõbbek lesznek a történet ma is aktuális üzenetei.
AZ ELÕKÉSZÜLETEK ÉS A FORGATÁS
Wright egyik célja az volt, hogy a megfelelõ kameramozgással és színekkel tisztán elkülöníthetõen mutassa be a film három egymástól nagyon különbözõ részét a közönségnek. Ennek érdekében szorosan együtt kellett mûködnie a különbözõ produkciós részlegek vezetõivel, különösen az operatõrrel, a látványtervezõvel, a jelmeztervezõvel, a sminkmesterrel és a fodrásszal. Wright minden részleget eligazított, majd azok közösen dolgoztak, és egymás munkáját segítve járultak hozzá a film egészéhez. A csapat egy történész véleményét is kikérte, majd korabeli festmények, fényképek, filmek és különféle archívumok tanulmányozásával készültek fel a forgatásra.
A regény elsõ része 1935 legforróbb napján játszódik Surrey-ben, a Tallis család villájában. Ezen a furcsa napon a forróság minden családtag viselkedésére rányomja bélyegét.
Sarah Greenwood látványtervezõ és Katie Spencer díszlettervezõ feladata volt megtalálni azt a házat, amely illett McEwan leírásához. A filmesek archívumok végigböngészésével igyekeztek rátalálni azokra az ingatlanokra, amelyek szóba jöhettek forgatási helyszínként. Végül a Shropshire megyei Stokesay Court bizonyult megfelelõnek mind a külsõ, mind a belsõ jelenetek felvételéhez.
Greenwood és a helyszínekért felelõs Adam Richards hónapokig keresgéltek az Egyesült Királyságban olyan helyszíneket is, amelyek a filmben a francia vidéket és Dunkirk városát helyettesíthették, mielõtt eldöntötték, hogy Lincolnshire, Norfolk, Cambridgeshire, Grimsby és Redcar tájai lesznek a legmegfelelõbbek.
Wright és Seamus McGarvey operatõr nemcsak a történet megörökítésére használták a kamerát, hanem az elmesélésére is a három részben alkalmazott különbözõ mozgatással és módszerekkel. Az 1935-ben játszódó jelenetek egyedi látványa részben a világításnak köszönhetõ, részben a McGarvey által alkalmazott eljárásnak. - Különleges filtert használtunk, ami tulajdonképpen egy Christian Dior-harisnya. Gyönyörû fényt von a fõbb vonalak köré, és finom, ragyogó hatást ér el - magyarázza az operatõr. - Miután a dolgok sötét fordulatot vesznek, mi továbbra is ezt a módszert követjük, ám ekkor az édesség lassan szacharinos ízûvé változik.
Az 1935 és 1940 közötti váltáshoz McGarvey és Wright más módszert alkalmazott, hogy érzékeltessék a különbséget a Tallis család pazar villája és a háborús London és Franciaország között. McGarvey ezt mondja: - 1940 és különösen Dunkirk merevebb és szimetrikusabb, majd amikor a háború megérkezik Londonba, átváltunk a kézikamerás felvételre emlékeztetõ kusza és szaggatott filmezésre, valamint a tört fény alkalmazására.
A Briony Tallist alakító három színésznõ külsejének is igazodnia kellett a korhoz, azonban fontos volt, hogy jól érzékelhetõ legyen az átmenet. Jacqueline Durran jelmeztervezõ ezt mondja: - Lényeges volt a három Briony közötti folytonosság megteremtése, és számomra ez azt jelenetette, hogy a palettát nem szabad sokat változtatni. Tehát, mivel Saoirse törtfehér ruhában jelenik meg elõször, Romola nõvérruhájához csak még egy kevés halványkéket adtunk. Így amikor Vanessa Redgrave alakításához értünk, elengedhetetlen volt, hogy tovább alkalmazzuk ezt a színsémát.
Ivana Primorac nagy gonddal tervezte meg a frizurákat és sminkeket, amelyek az 1935-ös fényûzéshez, majd az 1940-es eseményekhez illenek. - A Tallis-házban 1935-ben játszódó jelenetek a legendás harmincas éveket idézik, bár olyan szintre emeltük a kor stílusát, amelyet még az akkori brit arisztokrácia sem ismert, és így lett az a világ a filmen még káprázatosabb - mondja Primorac. - A negyvenes évek Londonjában a frizurák és a smink a kor kegyetlen valóságát tükrözik. Cecilia külsejét is ez határozza meg. Ezzel összehasonlítva a Tallis-házat, utóbbi szinte álomszerûnek hat, mintha az csak Briony visszaemlékezése lenne a boldogabb idõkre.
A Dunkirkben játszódó akciót, amelyet Redcar tengerpartján vettek fel, Wright döntése szerint egy állványon álló kamerával egyetlen felvétellel rögzítették. Merész döntés volt, tekintettel arra, hogy a jelenetben kétezer helyi statiszta, egy zenepavilon, egy mûködõ óriáskerék, lebombázott épületek és egy hatalmas, partra futott hajó is szerepelt, miközben egy kórus énekelt, katonák lovasbemutatót tartottak a roncsok között, és férfiak fociztak.
Wright így emlékszik vissza: - Az volt az ötletem, hogy egyetlen felvétellel rögzítsük egy állványra rögzített kamerával, csak elõtte próbáljuk el. Nagyon, nagyon izgalmas volt, és egész nap próbáltunk, reggel hattól este fél hétig, majd felkészültünk a nagy eseményre, és háromszor filmeztük le a jelenetet. Mindenkire átragadt az izgalom, amikor a statiszták is felismerték, hogy mit csinálunk, és mit próbálunk elérni. Így kicsit olyan lett, mint a színház. Nagyon jól szórakoztam. És még a fény is tökéletes volt.
"time is not money"
