információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
részletesebb tartalom
A rátörõ emlékeknek engedve Ann Lord (Redgrave) megoszt egy régóta õrzött titkot a lányaival, Constance-szal (Richardson), aki boldog házasságban él, és Ninával (Toni Collette, a nyughatatlan egyedülálló nõvel. Mindketten ágya mellett állnak, mikor Ann kijelenti, hogy látni szeretné élete szerelmét.
De vajon ki lehet ez a titokzatos "Harris", s mit jelenthetett az anyjuknak? Miközben Constance és Nina megpróbálja megfejteni édesanyjuk életét, és egyúttal rendbe szedni sajátjukat, Ann felidéz magában egy jó 50 évvel ezelõtti hétvégét, amikor még Ann Grantnek (Claire Danes) hívták...
...és csak egy fiatal lány volt, aki azért jött New Yorkból, hogy legjobb barátnõje, Lila Wittenborn (Mamie Gummer) esküvõjén legyen nyoszolyólány. A menyasszony izgatott, de édesanyja (Glenn Close) helyett legjobb barátnõjéhez fordul segítségért. Ann Lila közelében marad, de még közelebb kerül a menyasszony forrófejû öccséhez, Buddy-hoz (Hugh Dancy).
Ám amikor az esküvõn feltûnik Harris Arden (Patrick Wilson), a Wittenborn-család régi barátja, Annben új érzések ébredeznek. Olyanok, melyek örökre megváltoztatják az õ és lányai életét is...
A film érdekessége, hogy a filmben két olyan színésznõ-páros - Vanessa Redgrave és Natascha Richardson, valamint Meryl Streep és Mamie Gummer - is játszik, akik anya és lánya kapcsolatban vannak egymással.
A produkcióról
Miközben az ESTE c. regényét írta, Susan Minot bízott abban, hogy "bárki, aki nyomon követi ennek a nõnek az életét, végiggondolja majd azt, hogy mi fontos a saját életében, mivel törõdik leginkább, s melyik az az irány, amit magának kijelölt."
A közkedvelt bestseller legtöbb olvasójához hasonlóan Jeffrey Sharp producer vonzalma a regényhez is egyszerre volt személyes és univerzális. "A regényben egy nõ visszatekint az életére" magyarázza, "miközben a gyerekei az ágya köré gyülekeznek, s számos titkot tudnak meg az anyjukról. Mikor valamelyik családtagod eléri élete alkonyát, gyakran eljut egy olyan helyre, melyet a gyerekei nem képesek megérteni. Ilyenkor az utódokban ott motoszkál az a vágy, hogy elkísérjék a szülõt erre a helyre, próbálják megérteni, hogy mi történik vele. De általában ez lehetetlen, hisz egy egész emberöltõ van a háttérben, melynek a gyermek csupán egyik eleme."
Sharp Minot segítségével megszerezte a film adaptálásának jogát, amelybõl független filmet tervezett forgatni. A megegyezést a forgatókönyv több változata követte.
A producer már dolgozott korábban Michael Cunninghammel, a Pulitzer-díjas szerzõvel, s úgy érezte, az író képes lenne megfogni az ESTE lényegét. "Megosztottam vele a könyvet. Azonnal elolvasta, s kijelentette, hogy nagyon szívesen segítene filmre adaptálni."
A könyv tényleg nagy hatással volt Cunninghamre: "A történet egy nõrõl szól, egy anyáról, aki visszatekint az életére és azon töpreng, hogy hibázott-e valaha. A könyv akkor került elém, amikor édesanyám nagyon beteg volt, így úgy éreztem, a gondviselés sodorta elém."
"Mélységesen tisztelem Susant. Imádtam a könyvet, de azonnal tudtam, hogy ahhoz, hogy filmre tudjuk adaptálni, fontos változásokat kell eszközölnünk. Több tucatnyi jól felépített karakter van a könyvben, de tudtam, hogy nem leszünk képesek mindet átültetni filmre. Mielõtt igent mondtam volna a felkérésére, felhívtam Susant, s elmondtam neki, hogy képzelném el a filmadaptációt. Azt mondtam neki, hogy ha nem ért egyet a szükségszerû változásokkal, akkor most mondja el, ugyanis elsõsorban a regényírónak kötelezem el magamat és csak utána a filmnek. Susan áldását adta a projectre, így belefogtam."
Minot így emlékszik vissza: "Azt mondtam Michaelnek, hogy tegye azt, amit jónak lát, mivel tudtam, hogy képes lesz megõrizni a regény struktúráját, témáját, miközben saját stílusát is beleoltja a forgatókönyvbe."
A forgatókönyv legújabb változatát olvasva a filmesek úgy döntöttek, itt az ideje a meghallgatásoknak. "Claire Danes Ann Grant szerepét olvasta fel - emlékszik vissza Sharp - és fantasztikus volt! Éreztük, hogy van valami a levegõben." A meghallgatásokon a Focus Features is képviseltette magát, s az eredményt látva úgy döntöttek, támogatják a film elkészülését. Miután ezzel megvoltak, és a meghallgatások is jól haladtak, a filmesek a megfelelõ rendezõ kiválasztására összpontosítottak.
A budapesti születésû Koltai Lajos, aki korábban operatõrként tevékenykedett, nem rég mutatkozott be rendezõként a Holokauszt-témájú SORSTALANSÁG-gal. "A filmvilág valamennyi aspektusát számításba vettük, mikor a rendezõ után kutattunk. Az egyik Focus executive tanácsára Michaellel elmentünk megnézni a SORSTALANSÁG-ot."
"Már a nyitójelenetek láttán biztosak voltunk benne, hogy egy virtuóz mesteremberrel van dolgunk. Koltai képes belelátni a karaktereibe, tudja, hogy mi mozgatja az embereket: a vágy valami jobb iránt. Ez evidens volt a SORSTALANSÁG-ban, s pontosan erre volt szükségünk az ESTE megvalósításánál is. Ehhez jött a rendezõ vizuális affinitása és filmes tapasztalata, így úgy éreztük, megfelelõ ember lehet arra, hogy a kívánt érzékenységgel kezelje a filmet. Szóval azt mondtuk a Focusnak, hogy õ a mi emberünk, aztán elküldtük a forgatókönyvet Lajosnak, aki szinte azonnal reagált."
A rendezõ lebilincselõnek találta a történetet és annak aspektusait, valamint azt a lehetõséget, hogy leforgassa elsõ angol nyelvû filmjét. "Nagyon nagy ajándék, hogy olvashattam ezt a forgatókönyvet - mondja a rendezõ. Arról szól, ami mindnyájunk számára nagyon fontos: a biztonságról, a szerelem iránti vágyról, és azokról a döntésekrõl, melyek a saját és gyermekeink életét befolyásolják. Vajh a gyerekeink ismerni fogják azokat a dolgokat, melyek meghatározták a lényünket? És tanulnak-e ezekbõl?"
"Az 50-es években Ann Grant hatalmas élménnyel lett gazdagabb, amit soha nem felejtett el, pedig azóta rengeteget változott - élete során is, és a filmben elmesélt történetben is, hisz a film végére a lányaihoz fûzõdõ viszonya is megváltozik."
"Nem lepõdtünk meg azon, hogy Lajos is Claire-t választotta ki elsõként a fiatalkori Ann szerepére, részben mivel már dolgozott is vele korábban a SZÉDÜLT HÉTVÉGE c. filmben, másrészt olyan volt, mintha erre a szerepre született volna, vagy ez a szerep neki íródott volna. Ugyanakkor Lajos is Vanessa Redgrave-re tette le a voksát, mikor Ann Lordhoz, azaz az idõsebb Anna karakteréhez kerestünk megfelelõ színésznõt. Annak ellenére, hogy a figura szinte mindvégig egy ágyban fekszik, Lajos is érezte, hogy Vanessának köszönhetõen Ann Lord dinamikus figura benyomását kelti majd. Szerencsére Vanessa is látta a SORSTALANSÁG-ot, így amikor Lajossal Londonba repültünk, hogy beszéljünk vele a szereprõl, olyan volt, mintha évek óta ismerték volna egymást. Egy közös tea elég volt ahhoz, hogy megegyezzenek. Az ESTE szereposztása pályafutásom legizgalmasabb feladata. A film számos nagyszerû szerepet kínált; fõleg nõknek, de minden egyes karakter gyönyörûen össze volt rakva."
"Miközben a forgatókönyveken dolgozom, a karaktereket úgy formálom meg, hogy közben nem gondolok arra, hogy melyik színész alakíthatná õket - teszi hozzá Cunningham -, de be kell vallanom, hogy amikor az ESTÉ-t írtam, nem tudtam nem Claire Danes-re gondolni közben: úgy éreztem, õ megtestesíti Ann Grant intelligenciáját, talpraesettségét és lázadó szellemét. Nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy elvállalta a szerepet."
"A regény is és a forgatókönyv is egyaránt nagyszerû" lelkendezik - Claire Danes. A könyvre gazdag forrásanyagként tekintettem, ugyanakkor az adaptáció gyönyörûen interpretálja azt a film médium számára. Másképp, frissítõen hat. Szerintem azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy "Mi tesz teljessé egy életet". Mindnyájan emberek vagyunk és erre a kérdésre keressük a választ. A figurám meghatározó döntésekkel szembesül, melyek egész további életére kihatnak. Mindig is szerettem az olyan figurákat, akik egyfajta átváltozáson mennek keresztül. Az én Ann Grantom sokban különbözik Vanessa Redgrave Ann Lordjától: Grant idealista és ambiciózus, szeretne gyereket, ugyanakkor érdekli a színészet is."
Danes és Redgrave a felolvasásokon találkozott elõször. "Egy olyan legenda társaságában, mint Vanessa, mindenrõl beszéltem, csak arról nem, hogy közelítsük meg ugyanazt a karaktert - nevet Danes. Végül úgy határoztunk, hogy egyáltalán nem kell ugyanolyan figurát megformálnunk, ugyanakkor ügyeltünk a konzisztenciára. Vanessa megfigyelte, hogy beszélek, továbbá áttanulmányozott egy rögzített interjút, amit egy beszédtanárral rögzítettem, ugyanis el kellett sajátítania az amerikai beszédstílust."
A történetben oly szignifikáns anya-lánya téma hamarosan a szereposztást is "megfertõzte". Annhoz hasonlóan Redgrave-nek is két lánya van. Az idõsebbik lánya, Natasha Richardson Constance, Ann idõsebbik lánya szerepét nyerte el. A színésznõ páros korábban már szerepelt A FEHÉR GRÓFNÕ c. filmben, de az ESTE volt az elsõ olyan film, amelyben anya és lánya kettõs alakíthattak. Sharp így emlékszik vissza: "Mindig is szerettem volna együtt dolgozni Natashával. Azt hiszem, annak lehetõsége, hogy együtt játszhasson az édesanyjával, ráadásul ilyen kontextusban, ellenállhatatlanná tette Natasha számára a filmet, aki a szerepformálás során lenyûgözõ ötletekkel állt elõ."
"Anyámmal azt mondtuk Lajosnak, hogy ez az egyetlen alkalom, hogy anyát és lányát alakíthatunk a filmvásznon, szóval a lehetõ legjobban szeretnénk kihasználni ezt a lehetõséget" - árulja el Natasha Richardson. "Így aztán Michael írt egy jelenetet a filmbe, amely csak nekünk szól. Nagy örömömre szolgált, hogy egy olyan történet elmesélésében vehetek részt, ami errõl a delikát kapcsolatról szól, s hogy anyámmal beleszõhettük a játékba saját viszonyunkat is. Továbbá nagyszerû érzés volt, hogy vele dolgozhattam: ugyan ki ne örült volna ennek? Hisz õ Vanessa Redgrave! A filmben én játszom a "jó lányt", akinek teljesen rendben van az élete, s egészséges viszonyt ápol a húgával, Ninával, habár néha majd egymás torkának esnek. Lehet, hogy nem mindenben értenek egyet, de hihetetlenül szeretik egymást, mint a legtöbb lánytestvér."
"Van egy jelenet Constance és Nina között, amit elég nehéz volt átültetnem a forgatókönyvbe, mivel nagyon megindító volt" mondja Cunningham. "Ahhoz hasonló vitába bonyolódnak, amiben az én családomnak volt része, mikor az anyám haldoklott. Egy ilyen krízisben az ember néha azokat az embereket bántja, akik a legfontosabbak számára."
A történet univerzalitása hamarosan újabb anya-lánya párost vonzott az ESTÉ-hez. "Mamie Gummer Lila Wittenborn, a menyasszony szerepére jött be, s sikerült megragadnia a karakter lényegét" jegyzi meg Sharp.
"Lila felsõbb osztályból származik, de ezt inkább átoknak tartja, nem elõnynek - magyarázza Mamie Gummer. Egy pillanat alatt feladná az egészet, ha a férfi, akit szeret - és nem az, akivel épp házasodni készül - megkérné rá. Nagyon esendõnek találtam a tragédiáját, ahogy a szerelem és a kötelesség között õrlõdött: ez a dolog szinte egyidõs az emberrel. Ann Grantben és lilában nincs túl sok közös vonás, ennek ellenére elválaszthatatlan jó barátok. Még a fõiskolán kerültek ilyen szoros kapcsolatban, szinte testvérekként viselkednek. A kamera mögött Claire és köztem szintén hasonló barátság szövõdött."
"Nagyon szerettem a Mamie-vel közös jeleneteket: nem túl gyakran van lehetõségem ilyen szoros barátság ábrázolására a filmvásznon. Mamie nagyon tehetséges színésznõ, nagyon jó barátok lettünk a forgatás végére."
"Mamie földhöz vágott minket a meghallgatáson" árulja el Sharp. "Lajos azonnal szerzõdtetni akarta õt a filmhez, s csak ezután tudta meg, hogy Mamie Meryl Streep lánya."
"A jelmeztervezõ Ann Roth-tól származik az az ötlet, hogy Meryl játssza el Lila Rosst - Lila Wittenborn késõbbi énjét -, mivel már több alkalommal is dolgozott vele. Ann eljuttatta a forgatókönyvet a mûvésznõnek, aki elolvasván arra gondolt, hogy remek dolog lenne szerepelni ebben a filmben. Mamie meg így reagált: "Boldog vagyok, hogy találtam munkát az anyámnak.’"
"Mamie-vel megnézhettük azokat a felvételeket, melyeket Vanessa közösen forgatott Meryllel - jegyzi meg Claire Danes -, hogy saját közös jeleneteinkben visszhangozni tudjuk azt, ami köztük elhangzott. Nagyszerû élmény volt ezeket a jeleneteket nézni, ugyanakkor arra gondoltunk, hogy képesek leszünk-e megfelelni ennek. Szerencsére a közös jeleneteink nagyon jól meg lettek írva."
"Az anyámmal azzal viccelõdtünk, hogy bicegõsre formáljuk Lilát a kontinuitás kedvéért, de aztán persze nem csináltuk meg, viszont azokat a jeleneteket, melyeket Vlaire-val láttunk, másnap megpróbáltuk utánozni."
Koltainak határozott elképzelése volt arról, ki játszhatná Lila édesanyját.
"Lajos már dolgozott együtt Glenn Close-zal a TALÁLKOZÁS VÉNUSSZAL címû filmen, melyet õ fényképezett" jegyzi meg Sharp, "és nagyon jól megértették egymást. Szóval õ volt az elsõ jelölt, aki szerinte eljátszhatta volna Mrs. Wittenbornt: tudta, hogy a színésznõ képes lesz igazi matrónát alakítani, miközben a figura esendõségét is megjeleníti."
"Lajossal barátok maradtunk - jegyzi meg Glenn Close -, de nem emiatt vállaltam szerepet a filmben: a történet különleges volt és olyan különleges színészek adták hozzá nevüket, mint Vanessa Redgrave, naná, hogy részt akartam venni benne én is! Mindig meghatódom, ha olyan karaktereket látok, akik fiatalon lelkesek, tele vannak reménnyel, aztán késõbb visszatekintenek önmagukra. Az ESTE a családról szól, s arról, hogy egy generáció döntése mennyiben befolyásolja a következõt. Nagyon tetszett Mrs. Winterborn figurája: azokra a nõkre emlékeztetett, akikkel együtt nõttem fel Connecticutban. Az írás elkapta azt a hangulatot, amit ezek a nõk tükrözhettek. Mrs. Winterborn számára az mindig fontosabb volt, hogy megfeleljen a környezetének, mint a családjának."
Ann fiatalabb lányára Sharp Toni Colette-et szerette volna megnyerni, aki nem rég AZ ÉJSZAKA HANGJAI c. filmben szerepelt. "Abban a filmben egy elég ijesztõ nõt játszott, így aztán megígértem neki, hogy a következõ filmjében olyan szerepet kap majd, amit nagyobb élvezettel alakíthat majd - nevet Sharp. Szóval azt mondtam neki, hogy "Itt van ez a szerep, amiben olyan szépnek és elbûvölõnek kell lenned, mint amilyen a való életben vagy." Néhány héten belül, hogy átnyújtottam neki a forgatókönyvet, megkeresett, s kijelentette, hogy el akarja játszani Ninát a filmben."
A történet egyik legkritikusabb szerepét - amely a könyvhöz képest rendesen fel lett hizlalva -Buddy Winterborn figuráját Hugh Dancy öltötte magára. "Buddy az ESTE egyik legfontosabb alakja - mondja Sharp. Olyan színészre volt szükségünk, aki úgy játssza el a szerepét, hogy valamennyi nézõ át tudja érezni a helyzetét. Hugh fején találta a szöget a meghallgatásokon. Hihetetlenül jóképû színész, ugyanakkor képes teljesen átélni a szerepét és elképesztõ alakítást prezentálni. Az elmúlt években számos különbözõ szerepben feltûnt, s életútját Lajos is nyomon követte. Hugh tényleg megértette Buddy szerepét."
"Hihetetlen nagy hatással volt rám a forgatókönyv - mondja Dancy. A szereplõk útja komplex, magával ragadó és érzelmes volt. Mi mindnyájan próbáljuk összerakni az élet nagy kérdéseit, s úgy elérni a végére, hogy megõrizzük emberi mivoltunkat: örültem, hogy mindez kiolvasható a forgatókönyvbõl. Buddy elbûvölõ figura: úgy próbál megbirkózni a családjával, hogy rengeteget iszik és mindenen viccelõdik. A film végére azonban kiderül, hogy Buddy felszabadult figurája mögött rengeteg komplikáció rejlik."
"Annt hosszú barátság fûzi Buddyhoz - teszi hozzá Danes -, de idõvel egyre jobban aggódik érte, egyre inkább felelõsnek érzi magát a tetteiért. Mikor megismerkedik Harris Ardennel, rádöbben, hogy nem mindenkit neki kell megmentenie."
"Beleszerettem a történetbe, de ezzel mindnyájan így voltunk - nyilatkozza a Harrist alakító Patrick Wilson. Az életigenlésre inspirál. Legjobban az tetszett a forgatókönyvben, hogy ugyan a középpontjában egy gyönyörû szerelmes történet van, ezt elbûvölõ anya-lánya szálak szövik át folyamatosan. Vanessa Redgrave hihetetlenül erõs jelenléttel bír, s alig várom, hogy a filmvásznon látva végre megtudjam, mi lesz Ann Lord sorsa. Színészként nagyon örültem, hogy ilyen sokat szerepelhettem, ugyanis rengeteg dolog történik Harris, Ann Grant, Lila és Buddy között. A történések kicsit zavarosak, de a élet is az."
Hogy kerek legyen a szereposztás, a filmesek még egy színésznõt megkerestek, aki már játszott korábban Vanessa Redgrave-vel: Dame Eileen Atkins alakítja Ann Lord éjszakás nõvérét. "A figurám egy olyan ápolónõ, akit látszólag nem lehet semmivel sem meghatni - nyilatkozza Atkins. Ann mégis nagy hatással van rá, s ez fordítva is igaz, hisz rengeteg idõt töltenek el együtt. Lajos nagyszerû rendezõ: minden egyes felvétel elõtt pontosan felvázolja, mit vár el tõled, s a tanácsaira mindig érdemes odafigyelni. Korábban operatõrként dolgozott, így pontosan tudja, hogy kell felvenni egy képet, s színészként a lelkedet is kiteheted, de ha a beállítás nem jó, akkor kár is erõlködnöd."
"Pontosan érzi, hogy az emberek hogy viszonyulnak egymáshoz - mondja Danes -, és nem hanyagolja el a színészek munkáját sem. Ezzel nem minden direktor van így, de Lajos mindig a kameránál áll, s nem hátul a monitoroknál. Olyan környezetet hozott létre számunkra a forgatáson, amelyben elengedhettük magunkat és olyan sebezhetõ alakítást prezentálhattunk, amit csak elbírtunk."
"Mindenkit arra bátorít, hogy nyíljon meg" teszi hozzá Dancy. "Nagyon lelkes és mellette hihetetlenül precíz is."
"Érezni lehet, hogy mindenre odafigyel - jegyzi meg Gummer. Egyetlen részlet sem kerüli el a figyelmét. Mellette tökéletes nyugalomban lehet dolgozni."
"Lajos ideális megoldásokat alkalmaz a forgatáson: félrevonja a színészeket, csendesen elbeszélget velük, hogy senki más ne hallja, hogy mirõl van szó - mondja Minot. Ez a megközelítés sokkal személyesebb, sokkal finomabb."
"Valódi mûvész, intelligens és intuitív - jelenti ki Cunnningham. Imádja a színészeket és az írókat, s nagyra értékeli a munkájukat. Évtizedeket töltött el operatõrként, ezért aztán sajátos és varázslatos képzelõerõvel bír."
"Lajos tradicionális magyar filmes - mondja Close. Nekik sokkal nagyobb erõfeszítésükbe telik egy-egy film megvalósítása, sokkal kisebb költségvetésbõl dolgoznak, ezért gyakorta már fejben megvágják a produkciót: ez az õ munkáján is meglátszik, ugyanis határozott elképzeléssel bír és nem pazarolja az idõt."
Két különbözõ világ, két különbözõ kor jelenik meg az ESTE címû filmben: egy magánlak a jelenben és egy tágas nyári víkend valamikor ötvenes évekbõl. Bár a regény Maine-ben játszódott, a film nem lövi be a helyszínt. A filmesek valahol New England partjainál kerestek megfelelõ forgatási helyszínt: Rhode Island különösen vonzónak tûnt: "Amint megláttuk Newportot, egybõl tudtuk, hogy jó helyen járunk" - emlékszik vissza Sharp. Az ESTE legtöbb jelenetét ezen a környéken vették fel, de a kamera forgott New York különbözõ helyszínein is.
Hogy maximalizálják a helyszínek hitelességét és meggyõzõen ábrázolják Ann két különbözõ világát, a filmesek az Oscar-díjas Ann Roth jelmeztervezõhöz, Caroline Hanania látványtervezõhöz és Pados Gyula operatõrhöz (a SORSTALANSÁG operatõrjéhez) fordultak.
Az utóbbi Sharp szerint "egy lenyûgözõ karrier kezdete. Lajossal megegyeznek az elképzeléseik arról, hogy egy filmnek hogy kell kinéznie."
Wilson már dolgozott együtt Roth-szal az ANGYALOK AMERIKÁBAN c. minisorozaton: "Õ a legjobb a szakmában. Mikor a ruhapróbáink voltak, felvettem egy öltönyt és azt mondtam: ’Ez nagyon jól illik rám.’ Õ azt válaszolta: ’Naná, ez a kosztümöd az ANGYALOK AMERIKÁBAN-ból.’ Végül nem azt használtuk, de az új jelmezem is kiváló volt. Az 1950-es évek idõszaka nagyon szimpatikus a számomra: és így van ez az akkori divattal is."
A filmesek Newportban találtak egy olyan házat, amely megfelelt a Winterbornék nyári lakjának mind méret, mind hangulat terén. A filmen látható családi ház valódi - 1865-ben épült -, Newport érintetlenül hagyott utcájában fekszik. Hanania szerint "abszolút tökéletes. Az otthon kimagaslik a környékbõl, mintha csak egy Edward Hopper festmény központi témája lenne. Pontosan ilyet akartunk a filmünkhöz. A Winterbornék büszke família, ezért Lajos azt szerette volna, ha a ház tele lenne családi portrékkal, hogy az itt lakók saját õseik látványában tündökölhessenek." A stáb közel 50 képet helyezett el, melyek korabeli festõk stílusában készültek.
"A tulajdonos nagyapja valódi képeit is használhattuk - teszi hozzá Hanania. Ez csodálatos volt. A családtól még képeket is kaptunk egy 50-es években rendezett esküvõrõl, melyet Ann-nel együtt mindketten forrásként használtunk a munkánk során. Hogy megteremtsük a korabeli miliõt, a legtöbb ruhát helybéliektõl szereztük be. A forgatási helyszín környékén nincsenek kellékes házak, szóval körbenéztünk a helybéli antikváriumokban, magángyûjteményekben. Rengeteg csodálatos dologra leltünk."
Ann Lord jelenlegi otthona jóval szerényebb, ugyanakkor sokkal nagyobb a zûrzavar. "Tivertonban találtunk egy magánrezidenciát, amely megfelelõ hangulatot sugárzott - mondja Hanania. Olyan otthonnak tûnt, melynek lakója már régóta berendezkedett. A nappalit alakítottuk át hálószobává, mivel Lajos azt szerette volna, ha az ágy mindkét oldalán lenne egy-egy ablak, melynek különösen a záró képsorokban lesz nagy jelentõssége.
"Lajossal, Gyulával és Ann Roth-szal közösen meghatároztuk, hogy milyen színek és stílusok uralják majd a két otthont - folytatja Hanania. Ann Lord lakása valamivel monokrómabb benyomást kelt, melynek köszönhetõen rengeteg textúrát alkalmazhattam. A Winterborn-ház sokkal grandiózusabb, ugyanakkor formálisabb is, mindezzel együtt világosabb, derûsebb. A rengeteg vidám szoba visszatükrözte a szereplõk elõtt álló hétvége izgalmait, továbbá Ann, Harris, Buddy és Lila fiatalságát."
"Ann Lord egy vonzó, már-már buja világra emlékszik vissza - mondja Koltai. Barátok, menyasszonyok, szmokingok, grandiózus virágcsokrok, whisky-s poharak, napfény, tengervíz és a fiatalság. Az élete végén elmerül ezekben az emlékekben. Az utolsó napjai a múltidézés jegyében telnek, s végül mindkét idõvel kibékül, ez pedig megújult erõvel tölti fel a lányait és az õ kapcsolataikat."
A szereplõk eltölthettek egy kis idõt Rhode Island-en a forgatás megkezdése elõtt, melynek mindnyájan örvendtek, mivel a helyszín kulcsfontosságú volt a történet és a szereplõk találkozásai szempontjából. Ekkor jöttek elõ a történet témájában rejlõ mélységek, s a közremûködõk közötti együttmûködés hatásai is ekkor csapódtak le. "Egyik éjszaka egész sokan körülültünk egy kandallót a newporti hotelben - meséli Sharp -, s mint ahogy az lenni szokott, mikor a stáb és a színészek együtt lógnak, elkezdtünk történeteket mesélni. Számos lenyûgözõ anekdotát adtunk körbe, aztán egyszer csak valaki elkezdte énekelni a kedvenc dalait. Végül aztán majd’ mindnyájan álltunk és énekeltünk. Mikor Claire-re került a sor, õ is énekelt, de nem akármilyen dalt: az ’I See the Moon’ címût, melyet az édesanyja énekelt neki, mikor még kicsi volt. S amint Claire dalra fakadt, elakadt a lélegzetünk."
Habár Ann sokat álmodozott arról, hogy énekesnõ lesz, Claire Danest nem nagyon érdekelte ez a karrier. "Tanultam táncolni, de énekelni nem. Az ESTE-t megelõzõen még soha nem énekeltem filmben, szóval rendesen meg voltam rémülve. De nagy szerencsémre fantasztikus tanárom volt Deb Lapidus személyében, aki megtanította, hogy kell lélegezni, s azt is felfedte elõttem, hogy az éneklés fizikai munka, amelyben az ember rendesen kihasználja a testi adottságait. Szóval a táncos múltam végül segítségemre sietett. Az éneklés pedig inspirált, olyannyira, hogy a jövõben is tovább folytatom a tanulását."
"Egy héttel késõbb már javában forgattunk, méghozzá a film egyik legfontosabb jelenetét, Claire egyik kulcsjelentét. Ez egy elég intim jelenet, melyben a fiatal Ann otthon tartózkodik két kislányával. Énekelnie kellett nekik. Csakis azt a dalt énekelhette el nekik, amit a tûz mellett énekelt."
"time is not money"
