információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Jarman úgy ábrázolja a mûvészt és különösen az alkotó munkát, hogy szinte érezzük a szereplõk, a modellek lehelletét, szagát. A beállított kép és az elkészült mû között olyan kicsi a különbeség, hogy néha nehéz eldönteni melyik az eredeti. Jarman úgy tudja visszahozni Caravaggio alkotásának súlyát, hogy néha a bibliográfia legapróbb részletéhez is ragaszkodik, néha pedig szándékosan ferdít. A Caravaggio címû film hozta meg Derek Jarman-nak a nemzetközi elismerést.
Jarman Caravaggióval való hihetetlen mértékû identifikációja volt, ami még a Shakespeare-rel való azonosuláson is túltett. Saját önéletrajzi kötetében a Jarmanról készült utolsó fotó - ami azelõtt jelent meg, hogy a film elkészülésében a rendezõ teljesen biztos lehetett volna - szándékoltan Caravaggióra utal. A fény-árnyék hatás (chiaroscuro) a bal felsõ egyszerû megvilágításból adódik, mint sok Caravaggio-festmény esetében. A nyomtatásban megjelent forgatókönyvben lévõ utolsó kép Jarmant ábrázolja, amint - mintha a sajátja lenne - Caravaggio kését tartja a kezében, amelybe bele van vésve a lázadó "Nec Spe, Nec Metu" ("Ne remélj, ne félj") mottó, és amelyet a film a festõ legkedvesebb tulajdonaként ábrázol, amit soha, még a halálában sem ad ki a kezébõl.
A szükségszerû magány és az utcák, kocsmák, bordélyházak zajos társasági élete közötti ellentéttel Jarman saját élete révén nagyon is tisztában volt. A mûvész õrlõdik egyrészt a többi emberrel való érzelmi és társas kapcsolat - melynek fontosságát az emberi arcok hangsúlya és érzelemtelisége bizonyítja a festményeken és a filmben egyaránt - másrészt a szándékosan választott izoláció és bezárkózás között, ami nélkül nem lenne mûvészet.
"time is not money"
