információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Alisonra (Katherine Heigl), az ambiciózus, fiatal riporternõre ígéretes karrier vár egy nagy szórakoztató tévécsatornánál. A határozatlan és céltalan Ben (Seth Rogen) viszont egyelõre nem vágyik felelõsségteljes életre. Négy, hozzá hasonlóan komolytalan barátjával a huszonéves, egyedülálló fiatalemberek gondtalan mindennapjait éli egy düledezõ házban. Egyetlen konkrétnak mondható terv körvonalazódott elõttünk, melytõl sok pénzt remélnek: közösen akarnak elindítani egy hírességekkel foglalkozó pikáns weboldalt.
A tudatos Alison és a határozatlan Ben tûz és víz, de miután találkoznak egy bárban, részegen összejönnek, és együtt töltik az éjszakát. Nem nagy ügy, másnap mindketten mennek a maguk dolgára, s a történetük itt akár véget is érhetne. Ám néhány héttel késõbb a lány újra jelentkezik - nem a második randi reményében, hanem hogy bejelentse: babát vár. Így hát Ben kénytelen feltenni az életét meghatározó kérdést: elmeneküljön, vagy maradjon és segítsen felnevelni a gyereket?
A vicces és romantikus történet ötlete Judd Apatow forgatókönyvíró-rendezõ fejében fogalmazódott meg, aki az elmúlt két évtizedben hasonló stílusú és mûfajú filmjeivel vált ismertté elõször a televízió, majd a film világában. Pimasz és õszinte, de nagyon emberi vígjátékaiban számtalanszor bizonyította, milyen jó érzéke van ahhoz, hogy a kellemetlen szituációkból a legmulatságosabb jeleneteket hozza ki. Játékfilmes bemutatkozása a 40 Éves Szûz címû vígjátékkal olyan sikeres volt 2005 nyarán, hogy újra bizalmat kapott egy hasonló produkcióhoz. Az inspirációt egyik régi kollégája, Seth Rogen nyújtotta, aki elõzõ filmjében is szerepelt, ezúttal pedig a fõszerepet kapta. Az ambíciók nélküli, lógós fiatalember figurája, aki hosszúra nyúlt kamaszkorát éli, miatta jutott eszébe.
Apatow tévés forgatókönyvíróként, sorozatok kitalálójaként és producerként sok tapasztalatra tett szert, s kiváló képességgel veszi észre és indítja el pályájukon a komikus tehetségeket. Rogent elõször a Különcök és stréberek sorozat szereplõválogatása során látta meg egy videófelvételen. "Arra gondoltam, hogy ennek a srácnak nagyon vicces a hangja, és szeretném õt személyesen is megismerni" - mondja Apatow. Elment hozzá Vancouverbe, meghallgatta, és mivel jónak találta, kitaláltak neki egy szerepet a sorozatban. Kiderült, hogy Rogen az improvizációban is nagyon tehetséges. Miután a sorozatot váratlanul beszüntették, Apatow ismét foglalkoztatta a színészt a 2001-es "Undeclared" címû sorozatban, ám ezúttal nemcsak színészként, hanem szerzõként is. "Amikor elkezdtünk dolgozni, kiderült, hogy Seth a sorozat egyik legjobb forgatókönyvírója, pedig akkor még csak 18 éves volt - mondja Apatow. - Aztán jött a 40 éves szûz forgatása, és arra gondoltam, nagyon elõnyös lenne õt bevonni a munkába, hogy segítsen nekem minél humorosabbá tenni a jeleneteket. Mindig figyelek arra, hogy ki lehet az az új, szórakoztató színész, aki el tud vinni a vállán egy filmet." A megérzései bejöttek: a Rogen által megformált tetovált, mély hangú fickó nemcsak remek kontrasztot alkotott a fõszereplõ Steve Carellhez, hanem az improvizációi is hamar szállóigévé váltak. Ezt követõen döntötte el Apatow, hogy következõ filmjében Rogent állítja a középpontba.
Az össze nem illõ pár és az egyéjszakás kaland nem kívánt következményeinek története részben a fiatal színésszel folytatott beszélgetése miatt jutott eszébe. "Arról beszélgettünk, hogy írni kéne neki valamit, mire az összes ötlete nagyszabású science fiction mozi volt - meséli a rendezõ. - Mondtam, hogy neki semmi szüksége nagyszabású elképzelésekre ahhoz, hogy szórakoztató legyen. Az elõzõ filmben már attól is vicces volt, ahogy megszólalt. Neki elég egy szituáció... például van egy lány, aki gyereket vár tõle - ez már attól vicces lenne, hogy õ benne van. Mintha Seth már ezzel a komikus tehetséggel született volna. A humora gonosz és csípõs, kaján fickó, ugyanakkor kedves és jó fiú. Ez a kombináció remekül beválik egy vígjátékban. Mindig is szerettem volna egy film fõszerepében látni."
A színészt nagyon meglepte a hír, hogy Apatow fõszerepet szán neki az új projektben. "Judd azon törte a fejét, mivel álljon elõ a 40 Éves Szûz után, de elég bizonytalan volt - meséli Rogen. - Egészen addig a napig, amíg a Universalnál egy megbeszélésen ki nem rajzolódott elõtte az ötlet. Ott ültem, és egyszer csak hallom, amint bejelenti a film címét, és hogy én leszek a fõszereplõ fickó, akinek váratlanul szembe kell néznie az egyéjszakás kalandja következményeivel. Alig akartam elhinni."
További inspirációt jelentett Apatow számára elõzõ filmjének egyik részlete, a fõszereplõ bonyolult kapcsolata a barátnõjével. "Nagyon szerettem néhány közös jelenetüket, melyek arról szóltak, hogyan próbálnak kapcsolatot teremteni, és hogyan vívják kis meccseiket. Ezek egyszerre voltak mulatságosak és fájdalmasak. Arra gondoltam, hogy ennek a végére kéne járni, és talán leszek annyira bátor, hogy mindebbõl valami komolyabbat csináljunk, és sokkal közelebb menjünk a kapcsolatok és a házasság témájához. Egy csomó film szól olyan idõsebb emberekrõl, akik nem akarnak felnõni. Szerintem ez azért van, mert ahogy a komikus színészek öregszenek, viccesebb éretlen figurákat eljátszani, mint a megkomolyodottakat."
Apatow úgy véli, az érett felnõttek nem különösebben viccesek, ezért egy olyan filmet készített, melynek fõhõse éretlennek tûnik a korához képest. Bent olyan fickónak képzelte, akinek "nincs más választása, mint hogy felnõjön, mert túl fiatalon ejtett teherbe egy nõt, és most felnõttként kell viselkednie, ha tetszik, ha nem."
A szereplők
Apatow és Shauna Robertson producer számára további komikus kirakósjáték volt megtalálni Rogen mellé a megfelelő színészeket. Ben "barátnője", Alison szerepe volt a legfontosabb. Katherine Heigl volt az a színésznő, akiben megtalálták a szükséges pluszt. Sok tehetséges színésznőt meghallgattak, de Apatow mégis elégedetlen volt. "A többiek felolvasták a szöveget, és valahogy az egész szituáció szomorú lett. Nagyszerű színésznők jöttek, de úgy mondták a ’Terhes vagyok’ mondatot, hogy attól inkább sírni lett volna kedvünk. De ahogy Katherine előadta az egészet, és ahogy Seth-tel nekimentek egymásnak, az tényleg nevetésre ingerelt."
"A film nem megy el olyan messzire, és nem annyira nevetséges, mint egy bohózat - magyarázza Katherine Heigl. - Seth és Judd a baráti, családi és szerelmi kapcsolatainkból indultak ki, de csak egy kicsit túlozták el ezek sajátosságait."
Rogen szerint partnere éppen a tökéletes ellenpontja volt. "Az egyik probléma, hogy én egy nagydarab, nagyhangú pacák vagyok - mondja. - Szóval amikor összehoznak egy vékony kis színésznővel, akivel kiabálni kell, azt elég kellemetlen nézni. De Katherine-nel mindez működött. Talán jóval hangosabban tud sikítani, mint én."
Apatow legfőbb érdemének tudható be, hogy segít új életre kelteni egy klasszikus műfajt - a korhatáros vígjátékot -, s a kritikusok és a nézők egyetértenek abban, hogy a kissé vulgáris vidámkodás középpontjában az érzések állnak. S ezt csak olyan szereplőkkel lehet elérni, akik úgy tudják megnevettetni a nézőket, hogy közben az érzelmeikre is hatnak.
Apatow olyan tehetségeket hívott egybe, akik jól érezték magukat egymással. Rogen köré nem volt nehéz a megfelelő csapatot összeválogatni. "Akik a 40 éves szűz forgatásán részt vettek, nagyon jól együtt tudnak működni - magyarázza a rendező -, és mindenki pontosan érti a munkafolyamatot. Az újonnan jöttek pedig, mint Katie, könnyen fel tudják venni a ritmust, mivel mindannyian közös hullámhosszon vannak. Próbáltunk előnyt kovácsolni a meglévő kapcsolatokból."
Alison védelmező, józanabb nővérét olyan színésznő játssza, akit jól ismertek: Leslie Mann, Apatow felesége. Mann elmondta, hogy ebben a filmben játszani "egészen más volt, mint bármelyik másfajta filmben. Nagyon laza és kreatív hangulat uralkodott. A színészek aktívan részt vettek a kreatív folyamatban."
Mann filmbeli férje, Paul Rudd egyetért: "Más forgatásokon az ember memorizálja a szövegét és az elpróbált jeleneteket. Mostanra szinte el is felejtettem, hogyan kell azt csinálni, mert itt annyira hozzászoktam Judd módszeréhez."
Apatow is úgy látja, hogy rendezői stílusa a változékonyságra és az elevenségre épül. Az első szerepolvasástól kezdve minden színész aktívan részt vesz a folyamatban, és hozzáteszi a maga ötleteit a jelenetekhez. "Szeretem menet közben írni a filmet" - ismeri el Apatow. Arról ismert, hogy a forgatás során addig forog a kamera, ameddig film van benne. Közben a színészek felveszik a jelenetet, aztán különböző improvizált variációkkal kísérleteznek és új sorokat illesztenek be a szövegbe.
Katherine Heigl is ahhoz van szokva, hogy a megírt forgatókönyv alapján tanulja a szöveget. Az ő bevezetése Apatow sajátos munkastílusába már a meghallgatásán elkezdődött. "Megvolt a szövegem és készen álltam - meséli. - Erre az történt, hogy gyakorlatilag félresöpörték az egészet, és egyáltalán nem követtük a megírt párbeszédet. Szerencsére Seth annyira könnyen reagál mindenre. Az első meghallgatáson leginkább azt csináltam, hogy az általa mondottakra válaszolgattam, egyszerűen azért, mert semmi más nem jutott eszembe elég gyorsan."
Alison és Ben életmódjának különbsége sehol sem olyan nyilvánvaló, mint a srácok által közösen lakott házban. Ezen a helyen megállt az idő és a takarítás. Ám az öt barát számára ez a szex és a marihuána isteneinek temploma. Az öt fiatalember a valóságban is jó barátok, még a keresztnevük is megegyezik az eredetivel (Rogent kivéve).
"Olyan embereket beválogatni, akiket amúgy is kedvelek, nagyon megkönnyíti a munkát - jelenti ki Apatow. - Igazából nem sok tennivalóm marad, mert ha csak annyit mondok, hogy üljenek körbe, beszélgessenek és bosszantsák egymást, akkor tudom, hogy azt fogják tenni, amit a valóságban is tennének. Ez egy pompás, de lusta rendezői hozzáállás. Ráadásul még egy nagyon lusta húzásom volt: azzal se törődtem, hogy megváltoztassam a nevüket."
A stábot két nagyon fiatal tag is erősíti: Leslie Mann és Apatow gyerekei, Maud és Iris, akik Debbie kislányait játsszák.
Apatow számára ez a film nem bohózat, nem is émelyítő melodráma. "Több tekintetben is összetettebb sztori, mint az előző filmem. Fő témája a család és az áldozatok, melyeket a gyerekekért kell meghozni. Arról is szól, milyen nehéz túljutni a pároknak a problémás, stresszes időszakokon. És remélem, hogy végső soron egy jó kis felvidító film a szeretetről és olyan emberekről, akik kapcsolatot próbálnak teremteni egymással."
A film zenéje
Míg Apatow az előző filmjéhez rögtön felismerhető slágereket válogatott össze, ezúttal máshogy közelített a zene kérdéséhez. Régóta a folk énekes és költő Loudon Wainwright nagy rajongója, ezért azzal kereste fel, hogy írjon a vígjátékhoz zenét, méghozzá azzal az őszinteséggel, mely a saját dalait is jellemzi. Wainwright és munkatársa, Joe Henry elfogadta a felkérést. Új albumukon (Strange Weirdos: Music From and Ispired By Knocked Up) ugyanaz a gazdag vokál és nyers szövegek hallhatók, mint korábbi munkáin. "Először kész dalokat írtunk, majd szétbontottuk őket, és ezek a dallamok szolgáltak a filmzene alapjául - magyarázza Henry. - Amikor megvolt egy dal, mely illett a film tónusához vagy egy bizonyos szereplőhöz, akkor már könnyen átszabtuk vagy felhasználtuk egy témáját a jelenethez igazítva."
Ez a módszer tetszett a rendezőnek. "Tudtam, hogy váratlan és érzelmes hangzást fognak adni a filmnek - mondja Apatow. - Gyerekkorom óta rajongok Loudonért, és tudtam, hogy mire képes. Szerepeltettem az "Undeclared"-ben, ő volt a pap a 40 éves szűz-ben és ebben a filmben is feltűnik Dr. Howard szerepében. Jó ötletnek tartottam, hogy új közönségnek mutassam be azt az énekest, aki gyerekként olyan mély benyomást tett rám."
"Amikor Judd felkért erre a munkára, nagyon kíváncsi lettem - mondja Wainwright. - Zenészként az ember a saját történeteit meséli el dalban, itt viszont más emberekét kell elmondani. Jó lehetőség volt tehát, hogy valami újat próbáljak ki. És a filmbeli Ben őrült döntései emlékeztetnek jó néhány saját lépésemre."
"time is not money"
