információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Arab öngyilkos merénylõk bombatámadást követnek el a szaúd-arábiai Rijádban egy nyugati olajvállalat alkalmazottai ellen. Az értelmetlen vérontás több mint száz halálos áldozata mellett mintegy kétszáz a sebesültek száma. Négytagú FBI-csoport érkezik az országba, melynek titkos küldetése végére járni az ügynek, és kézre keríteni a bombázás értelmi szerzõjét. Ronald Fleury különleges ügynök (Jamie Foxx) és válogatott csapata - a tûzszerész Grant Sykes (Chris Cooper), a nyelvész és igazságügyi szakértõ Janet Mayes (Jennifer Garner) és a hírszerzési elemzõ Adam Leavitt (Jason Bateman) - számára mindössze öt nap áll rendelkezésre. Amikor megérkeznek a sivatagi országba, csak gyanakvással és ellenségességgel találkoznak, mert a hatóságok szerint az amerikaiak helyi ügybe akarnak beavatkozni. A protokoll megköti az ügynökök kezét, és úgy látják, hogy szakértelmük mit sem ér, ha szaúdi partnereik nem bíznak bennük. Ám azok a maguk módján akarják elfogni a terroristát. Két tisztet jelölnek ki melléjük, hogy segítsék a munkájukat, s Fleury rájön, hogy egyikük hozzá hasonlóan gondolkodik. Al Ghazi ezredes (Ashraf Barhom) révén jobban eligazodnak a helyi politikában és a bûntény egyre több titkára derül fény. Felfedezik egy szélsõséges csoport tevékenységét, melynek eltökélt szándéka a további pusztítás. A küldetés során a csoport is célponttá válik...
A film születése
Peter Berg rendezõnek több mint tíz éve jutott eszébe a film ötlete, egészen pontosan a szaúd-arábiai Khobarban történt 1996-os terroristatámadás után. A Hezbollah emberei egy üzemanyag-szállító teherautót robbantottak fel a Khobar-toronynál. A merényletben 19 amerikai és egy szaúdi állampolgár vesztette életét, és több mint háromszázan megsérültek. Ez volt a régió legbrutálisabb Amerika-ellenes akciója. Berg jól emlékszik, hogy az eset komolyan befolyásolta az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia szövetségesi viszonyát. "Amerikaiak ellen elkövetett terrortámadásról volt szó, mely a szaúdiakat is fájdalmasan érintette - mondja. - Ez indította az FBI-t arra, hogy próbáljon meg együttmûködni a szaúdi igazságszolgáltatással, ami rendkívül bonyolult és kényes feladatnak bizonyult. Arra gondoltam, érdekes lenne filmen látni, ahogy e két kultúra felülemelkedik a különbségeken, a politikán és a kölcsönös gyanakváson, és megkísérli a közös fellépést - hiszen mindkettõ a vallásos szélsõségek célpontjává vált, és közös érdekük lett az ellene folytatott küzdelem."
A következõ néhány évben az ötlet tovább érlelõdött, s ehhez nagyban hozzájárultak Berg és szaúdi barátainak beszélgetései a politikai helyzetrõl és az amerikai-arab kapcsolatokról. Aztán jött 2001. szeptember 11.
"A terrortámadások után rendkívül ellenséges hangulat alakult ki az országban a szaúdiakkal szemben - mondja Berg -, mivel a gépeltérítõk közül sokan - köztük Oszama bin-Laden is - Szaúd-Arábiából származtak. Ám mindez nem befolyásolta a szaúdi barátaimhoz fûzõdõ viszonyomat." A rendezõ meg volt gyõzõdve arról, hogy elérkezett az idõ olyan filmet készíteni, mely "az arab és amerikai erõk közös harcáról szól az erõszakos szélsõségekkel szemben." Olyan akcióthriller járt a fejében, mely a két világ közös fellépését példázza egy küldetés két különbözõ kultúrából származó tagja, egy szaúdi ezredes és egy FBI-ügynök barátságán keresztül.
A terv 2003 nyarán kezdett testet ölteni, amikor Berg felkereste Michael Mannt, hogy vállalná-e a produceri teendõket a filmben. A forgatókönyv megírását a harmincéves, eleddig ismeretlen Matthew Michael Carnahanra akarták bízni, aki a "Soldier Field" címû filmdrámával hívta fel magára a figyelmet. A történet egy chicagói rendõrtisztrõl szólt, aki a maffiával és az orosz alvilággal veszi fel a küzdelmet. Bergnek az tetszett meg, ahogy Carnahan az akciókat kidolgozta, és tudta, hogy õ lesz a megfelelõ ember a feladatra. "A fickó nagyon otthonosan mozog a politikában, ráadásul lehengerlõ akciókat képes kitalálni - mondja a rendezõ. - Nem filmbe oltott politikai elõadást akartunk összehozni, hanem szórakoztató mozit ütõs akciókkal; mindezt persze úgy, hogy hûen adjuk vissza a politikai problémákat is."
Michael Mann szerint is jó ötlet a politikai, globális és regionális kérdéseket egy nyomozó tapasztalatain keresztül bemutatni. "Ha valamilyen erõszakos cselekmény történik, az az egyén számára komoly traumát jelent. Ezért is ágyaztuk a sztorit két kivételesen képzett rendõr személyes történetébe. Olyan emberekrõl van szó, akik egyszerre küzdenek családjuk és hazájuk biztonságáért."
A film elõkészítése során több szakértõ is segítette a munkát: többek között Richard Klein, a Kissinger McLarty Associates Közép-Kelettel és a Perzsa-öböllel foglalkozó igazgatója, valamint Elaine Shannon, a Time magazin munkatársa. Carnahan többször is járt Washingtonban, hogy az FBI legjobb tûzszerészeivel és túszmentõivel találkozzon, és kifaggassa õket közel-keleti tapasztalataikról. Beszélt olyan ügynökökkel is, akik látták a khombari támadás utóhatásait, dolgoztak Jemenben a U.S.S. Cole-t ért támadás után vagy Kelet-Afrikában az amerikai követségek bombázását követõen. Speciális tudásukat és a külföldiekkel való munkában szerzett élményeiket beépítette a forgatókönyvbe, hogy az minél hitelesebb legyen. Különösen annak a túszmentõ csapatnak a történetei foglalkoztatták, melynek tagjai az FBI mellett dolgoznak és védik a nyomozókat. Nagyon érdekelték azok a különbségek is, melyeket az egyes országokban tapasztaltak az igazságszolgáltatás, a bûnügyi eljárások és a kriminológia terén. 2003 májusában újabb merénylet történt: Szaúd-Arábiában három nyugati háztömböt támadtak meg egyazon éjszakán. Ez volt az utolsó tragikus momentum, melynek tanulságait felhasználták a forgatókönyvben.
Berg Szaúd-Arábiába utazott, hogy további kutatásokat végezzen a filmhez. Az egyik ilyen út során különbözõ társadalmi helyzetû helybeli nõkkel és férfiakkal nyílt alkalma beszélgetni egy fórumon. A rendezõ hangsúlyozza: "Nem holmi szûklátókörû, nacionalista filmet akartam egy csapat amerikairól, akik berontanak egy idegen kultúrájú országba, hogy rendet tegyenek. Ellenkezõleg, a film politikai és vallási szempontból semleges, mi az erõszakos szélsõségességnek jártunk utána. Olyan amerikaiakról és arabokról szól, akik tisztességes, emberi módon mûködnek együtt. Az emberi kapcsolatokról van itt szó, az erõszak elleni közös harcról és az ártatlanokat legyilkolók felelõsségre vonásáról."
A szereplõk
A fõszerepet játszó Jamie Foxx a Miami Vice felvételei idején kapta meg a forgatókönyvet Michael Manntól. Ami nagyon megfogta benne, az a szereplõ régi barátja elvesztése miatt érzett fájdalma és a bosszúvágya volt. "Fleurynek szembe kell néznie azzal, hogy a terror elleni harcról vallott nézetei gyökeresen megváltoznak, ha valaki, akit õ és a családja szeretett és csodált, életét veszti - magyarázza Foxx. - A halál immár az õ küszöbükön is megjelent, és neki döntenie kell, hogyan kezeli az új helyzetet."
Az Oscar-díjas Chris Cooper játssza a csapat legidõsebb tagját. Õt azért érdekelte a film, mert nemcsak egy izgalmas politikai akcióthriller lehetõségét látta meg benne, hanem "egy olyan õszinte, komoly darabét is, mely sokat mond a Szaúd-Arábiához fûzõdõ kapcsolatunkról. Szívesen dolgozom olyan filmben, amely annyira informatív és közvetlen, mint ez." Berg és Carnahan ábrázolásában a tûzszerész Sykes a munkája, a bombák hatástalanításának megszállottja. Cooper mindezt láthatóvá is teszi a vásznon, emellett egyfajta apafiguraként is szolgál a csapat számára.
A csoport egyetlen nõi tagjának szerepére Berg régi barátját, Jennifer Garnert választotta, akit korábban négy alkalommal jelöltek Emmy-díjra az Alias címû thrillersorozat fõszerepéért. (A sorozat elsõ évadjában Berg színészként vett részt.) Garner szerint a forgatókönyv lenyûgözõ és ijesztõ, és õ hamar beleélte magát a nyelvész és igazságügyi szakértõ Janet Mayes ügynök világába. "Õ is elveszít valakit: az egyik legjobb barátnõje hal meg a szaúd-arábiai robbantás során - mondja Garner. - Teljesen kikészül, amikor arról értesül, hogy nem mehetnek oda és nem tudja kideríteni, ki áll a merénylet mögött."
Jason Bateman a csapat negyedik tagját, a hírszerzési elemzõ Leavittet játssza. "A forgatókönyv politikai rétege az egyéni értelmezéstõl függ - magyarázza a színész. - Nekem azt mondja, hogy mennyire hiábavaló a ’szemet szemért’ típusú bosszúállás. A film tele van veszélyekkel és politikai cselszövésekkel, de egyúttal nagyon szórakoztató és akciókban gazdag."
Carnahan történetének kulcsfontosságú eleme az amerikai és az arab nyomozók közötti együttmûködés. Ezért is volt fontos a két szaúdi tiszt figurája és az õket játszó színészek kiválasztása. Egyikük Haytham õrmester (Ali Suliman), az a rendõrtiszt, aki szolgálatteljesítés közben szemtanúja volt a vérontásnak, a másik pedig Al Ghazi ezredes (Ashraf Barhom), akit azért rendeltek az amerikaiak mellé, hogy tartsa rajtuk a szemét a nyomozás során. Barhom a szereplõ erõs személyiségét és egyenességét értékelte nagyra. Lojális és addig küzd a céljaiért, míg eléri, amit akar. "Két olyan arab szereplõnk van, akiknek a viselkedésén és kommunikációján keresztül a közönség bepillantást nyerhet a régió világába" - teszi hozzá Scott Stuber producer.
A szerepekre kiválasztott két színész már meggyõzõen bizonyított az Oscar-díjra is jelölt Mennyország most címû 2005-ös filmdrámában, mely Izraelben mûködõ palesztin terroristákról szólt. "A film vetítése után mindannyian úgy véltük, hogy rájuk van szükségünk, mert annyira érdekes és karizmatikus színészek" - mondja Stuber.
A forgatókönyv egyik legfontosabb eleme Al Ghazi belsõ átalakulása. A nyomozás során õ és Fleury váratlan hasonlóságot fedeznek fel kettejük között: mindketten kisgyermekes apák, akik csak a szeretteiket akarják megvédeni és õrizni a békét országaikban. Berg úgy véli, a média nem hangsúlyozza eléggé az egymás iránt érzett tiszteletet; azt a tudatot, hogy az átlagemberek minden kultúrában egyszerûen a törvények és a rend megõrzésére vágynak a közösségük számára.
A hitelesség megteremtésén fáradozott a szaúdi Ahmed Al-Ibrahim is, aki kulturális szakértõként vett részt a forgatáson, és a színészekkel a párbeszédeken dolgozott: Barhomnak és Sulimannak segített elsajátítani az övékétõl eltérõ dialektust.
A filmben több mint 3000 olyan amerikai vett részt, akik perzsiai, török vagy szaúdi felmenõktõl származnak - õk szaúdi rendõröket, katonákat, városlakókat és felkelõket játszottak. Mindnyájukat eredeti ruhákba bújtatták, melyeket az arab régióból szállítottak a forgatás helyszínére.
Felkészülés a szerepekre
A rendezõ az elméleti ismeretek megszerzése és a szakértõkkel való konzultációkon túl hasznosnak vélte a színészek gyakorlati felkészítését is. Ezért a hat fõszereplõ az arizonai forgatás elõtti hetekben intenzív fizikai tréningen vett részt a kaliforniai Simi-völgyben. "A fõhõsök a film utolsó harmadában rendkívül erõszakos helyzetbe kerülnek - magyarázza Berg. - A valóságban csak kevés FBI ügynök süti el a fegyverét ellenséges környezetben. Ennek ellenére edzeniük kell, évente néhány alkalommal fejleszteni a gyakorlópályán a kézi- és automatafegyverek használatát."
A színészek hozzájuk hasonló kiképzésen estek át. "A tréning során egy épületben gyakoroltuk a tûzharcot - meséli Cooper. - Az ellenfeleink mind a fegyverek szakértõi voltak, némelyek az ország legjobbjai. Amikor a vaktöltények eltaláltak, kicsit csíptek és persze nagyon dühítettek. Védõruha volt rajtunk, sisak és arcvédõ, de sosem tudtuk, honnan támad az ellenség. Ez tényleg felnyomta az adrenalinszintünket. Elsõ alkalommal lesöpörtek minket, de minden egyes sikeres tûzharc után kicsivel jobbak lettünk, és megtanultunk csapatként együttmûködni."
Jamie Foxx számára már nem volt újdonság a fegyverhasználat, hiszen az utóbbi években a Collateral és a Miami Vice forgatása elõtt is volt része hasonló kiképzésben. Õ már tudta, hogy Michael Mann szorgalmazza a színészei számára az alapos felkészülést, mert az a filozófiája: "miért kéne pusztán tettetnie a színésznek valamit, ha egyszer a valóságban is megtapasztalhatja?" "Ez a fajta tréning megtanítja az embert tisztelni a fegyverét, és tudatosítani magában, hogy tényleg ölni lehet vele" - mondja Foxx, és tisztelete kiterjedt azokra is, akik a Fleury és társai által végzett munkát a valóságban is végzik. - Tiszta fejûnek, gyakorlatias észjárásúnak kell lenni az ilyen szituációkban, amikor az életed a tét, és vagy te ölsz, vagy téged ölnek meg."
"Azt akartuk elérni, hogy a színészek tudják, hogyan használják a fegyvert - magyarázza Berg. - Megterveztük számukra ezt a jelenetet, amikor ellenséges környezetben kell helytállniuk. Az volt a cél, hogy tapasztalatot szerezzenek és megéljék, mennyire nehéz mûködõképesnek maradni egy kaotikus, veszélyes szituációban."
A történet egy elit szakértõi csoportról szól, amelynek olyan világban kell végigvinni egy nyomozást, amely "idegen, akár a hold - mondja Carnahan. - Mások a sztenderdek, mások a szabályok és az igazság definíciói." Az alkotók alapvetõnek tartották azt is, hogy a színészek megértsék az ujjlenyomatvétel, a bizonyítékgyûjtés módszereit és a szemtanúk kihallgatásának technikáit is. "Az FBI nagyon együttmûködõ volt, sok mindent megmutattak - mondja Berg. - Megnyíltak elõttünk az ajtók, és segítettek a színészeknek elsajátítani a szerephez szükséges készségeket."
"Sok idõt töltöttünk ügynökökkel, akik abban profik, hogyan kell átvizsgálni romokat, megkülönböztetni a kis és nagy erejû robbanószert, és rájönni, milyen detonátort és vegyi anyagot használtak hozzá - meséli Jennifer Garner. - Szintén napokon át tanultuk, hogyan kell ujjlenyomatot venni - például egy halottról vagy a sáros talajról."
Forgatási helyszínek
A film Szaúd-Arábiában játszódó jeleneteihez a Sun Valley és az arizonai Mesa és Gilbert szolgáltatta a sivatagos hátteret. A rijádi díszleteket Tom Duffield látványtervezõ az Egyesült Arab Emírségekben tett látogatása alapján készítette el. Számos fotó készült Abu Dhabi város házairól, ezek alapján építették fel a filmbeli utcákat és a terrortámadás célpontjául szolgáló épületeket. Az amerikai felvételek után a következõ állomás már maga a Közel-Kelet volt, ám ezen a ponton felmerült a kérdés: forgassanak-e, egyáltalán tudnak-e forgatni abban a régióban, ahol a film játszódik? Szaúd-Arábia ugyanis szigorúan szabályozza az üzleti életet és a turizmust, s az Egyesült Államok külügyminisztériuma is állandóan arra figyelmezteti állampolgárait, hogy kerüljék a szükségtelen utazásokat a királyság területére. Ám a filmesek törekedtek a hitelességre, ezért másik közel-keleti helyszínt választottak: az Egyesült Arab Emírségek fõvárosa, Abu Dhabi megfelelõ alternatívának bizonyult. Az egyetlen gondot az jelentette, hogy a város korábban még sosem adott otthont nagy nyugati filmes produkciónak. A kormány és a hadsereg vezetõi azonban segítõkészek voltak, és örültek, hogy demonstrálhatják országuk toleranciáját és gyarapodó gazdaságát. A stáb nyolc napig tartózkodott Abu Dhabiban. Erre az idõszakra mindenki kapott egy 17 oldalas tájékoztatót, mely sorra vette a helyi szokásokat, a protokolltól a biztonsági intézkedéseken át az illendõ öltözködésig, hogy tiszteletben tartsák a helyi hagyományokat. "Fontosnak tartottuk, hogy eljussunk a Közel-Keletre - hangsúlyozza Berg. - A film az amerikai és a közel-keleti nyomozók együttmûködésérõl szól, ezért el kellett jönnünk, hogy megtapasztaljuk a kultúrájukat, pedig nem lehet mondani, hogy ez volt a legkellemesebb forgatási helyszín. Arizonában hõség volt, de itt még nagyobb forrósággal találkoztunk. Mégis, olyan helyek voltak ezek, melyeket az Államokban semmivel sem tudtunk volna helyettesíteni."
"time is not money"
