információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Keren eltöri a lábát az esküvõjén, ezért kénytelen elhalasztani Karib-szigeti nászútját. A tengerbõl elõbukkan egy furcsa kislány és árnyékként követi Batyát. A nõ, szárnyai alá veszi a kislányt és ezáltal teljesen megváltozik az élete. Joy, a Fülöp-szigetekrõl származó szobalány, egy csökönyös, öreg nõnél dolgozik és akaratlanul is segít neki megtalálni a hangot lányával. A több szálon futó cselekmény az emberi lét darabkáiból áll össze: üzenetek egy palackból a képtelenség határán. Egy kusza világ ábrázolása, melyben mindenki úgy boldogul, ahogy tud, szeretetre vágyik és arra, hogy legyen valami, amire emlékezhet, vagy amit elfelejthet. Ilyen az élet Tel-Avivban...
Díjak:
2007 - Cannes-i Filmfesztivál
2007 - Izraeli Film Akadémia
A szerzõk a filmrõl:
Izraeli alkotók vagyunk, életünk jelentõs részét Tel-Avivban töltöttük. Ezért logikus választásnak tûnt, hogy a tenger legyen elsõ nagyjátékfilmünk fõszereplõje. Izrael jelene oly áthatolhatatlan, oly mértékben telítõdött erõszakkal, gyanakvással és ideológiai türelmetlenséggel, hogy sok izraeli számára a tenger jelenti a menedéket, a biztonságot és a megnyugvást. A tenger szabad és ez az egyetlen hely Izraelben, ahol az ember önmaga lehet és nem befolyásolják olyan dolgok, mint útlevél, vagy társadalmi helyzet.
A filmben több történet fut párhuzamosan. A tenger a közös nevezõje ezeknek a történeteknek, közös tudatalatti, olyan tér, melyben a szereplõk szembenézhetnek önmagukkal. A cselekmény fõbb szálai mind ugyanannak a létnek a különbözõ aspektusait láttatják: más-más oldalról mutatják be azt a mindenen eluralkodó egzisztenciális magányt, melyet át meg átjár a vonzalom és a kommunikáció egyoldalú igénye.
A szereplõknek szükségük van egyfajta közegre, melynek segítségével kifejezhetik és átadhatják érzelmeiket. Malika megöleli Joyt, külföldi származású honfitársát, hogy ez által kerüljön közelebb lányához, Galiához. Michael egy olyan búcsúlevél révén ébred rá menyasszonyának vágyaira és igényeire, melyet egy idegen hagyott hátra, akivel épp csak futólag találkozott egy szállodában. Batya egy elveszett gyermek közbenjárásával válik képessé arra, hogy szembenézzen múltjával, miután találkoznak a tengerparton.
A helyszín Tel-Aviv, de nem a hétköznapi, mindnyájunk által ismert Tel-Aviv. Gondosan ügyeltünk rá, hogy ne úgy láttassuk a várost, ahogyan azt az izraeli filmek túlnyomó többségében szokták.
Egy palackbazárt hajóhoz hasonlóan, mi is kiforgattuk sarkaiból ezt a túlontúl ismerõs várost és új környezetbe helyeztük, hogy új érzelmi paraméterekkel ruházhassuk fel.
A szereplõk azt hiszik, õk saját sorsuk kovácsai. Valójában azonban medúza módjára sodródnak, semmi hatalmuk nincs saját életük alakulása felett, kényük-kedvük szerint dobálják õket holmi titokzatos, tengeralatti áramlatok, melyek eredete igen távoli, vagy valamilyen tragikus, vagy épp hogy túlságosan is sablonos, réges-régi eseményben keresendõ.
A végén néhányuknak sikerül legyõzni az életüket meghatározó erõket.
Utat vágnak maguknak a vízhez. És, ha csak egy pillanatra is, de sikerül felegyenesedve állniuk egy helyen, ami tündöklõ és igaz... és telve van reménnyel.
A szerzõk:
Egyaránt társak az életben és a munkában. Etgar és Shira az izraeli mûvészvilág szabad szellemiségû alkotói.
Etgar Keret:
1967-ben született, a legnépszerûbb fiatal izraeli író. Könyvei nemzetközileg is elismertek és számos írását, melyeket huszonnégy nyelven adtak ki, alkalmazták színpadra vagy filmvászonra. 1998-ban elnyerte a miniszterelnök irodalmi díját, 2007-ben pedig az L.A. Times és a Boston Phoenix neki adományozta az egyik legjobb könyvért járó díjat. Elsõ rövidfilmje, a "Skin Deep" (1996) számos díjat nyert különbözõ nemzetközi filmfesztiválokon és 1996-ben megkapta az izraeli Oszkár-díjat.
Shira Geffen:
1971-ben született, a Medúza szövegkönyvírója és társrendezõje, az egyik legkreatívabb kortárs izraeli mûvész. Különösen elismertek a gyerekkönyvei, illetve a színpadi rendezései, mind Izraelben, mind külföldön.
"time is not money"
