információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
ASTERIX AZ OLIMPIÁN - SAJTÓKÖNYV
Gyermekkori álomként kezdõdött minden... Thomas Langmann maga szerette volna vászonra vinni Asterixet. Egyébként tõle ered az apró gallok kalandjainak megfilmesítési ötlete is. Mindig is nagy rajongója volt Goscinny és Uderzo képregényeinek, és szentül hitt a teljes életnagyságú feldolgozás sikerében.
- Az ASTERIX ÉS OBELIX-et Calude Zidi rendezte 1999-ben, amelynek Franciaországban 9 millió nézõje volt.
- Az ASTERIX ÉS OBELIX: A KLEOPÁTRA KÜLDETÉS-t Alain Chabat rendezte 2002-ben, és 15 millió francia nézte meg.
- Ekkor született meg a harmadik terv: az ASTERIX HISPÁNIÁBAN, amellyel kapcsolatban Thomas Langmann úgy döntött, maga veti bele magát az ötlet megvalósításába, mégpedig a saját cége a La Petite Reine és az örök segítõtárs, a Pathé támogatásával.
Igen hamar kiválasztotta a feldolgozásra szánt témát, mégpedig a ASTERIX AZ OLIMPIÁN-t, mert mint mondja, ez a leglátványosabb Asterix-kaland. A leginkább moziszerû is, hiszen már a témájánál fogva is lehetõséget kínál arra, hogy különféle nemzetiségû színészek játsszanak benne. Ez egyúttal természetesen megkönnyíti a külföldi - elsõsorban európai - koprodukciós partnerek keresését is.
Ideális anyagnak találta egy olyan filmhez, amely egyszerre vígjáték, ugyanakkor követi nagyszabású történelmi filmek (pl. Ben Hur vagy a Spartacus) hagyományait is, sõt még akció- és kalandfilm jellege is lehet.
Langmann mielõtt hivatalos lépéseket tett volna a képregényíró Albert Uderzo irányába, úgy döntött, dolgozik még egy kicsit a forgatókönyvön. Hû akart maradni az eredeti képregényhez, és sok-sok humort kívánt még belecsempészni. Természetesen az íráshoz felkért egy teljes forgatókönyvíró csapatot - Oliver Dazat, Alexandre Charlot és Franck Magnier személyében -, akik számára két fõ irányvonalat szabott meg az eredeti történet kiteljesítéséhez.
1. Az egyik a Cézár és Brutus közötti kontraszt, évõdés, az örök személyes harc. Brutus Cézár fogadott fia, aki jobb szeretne Cézár lenni Cézár helyett.
2. A másik vonal egy szerelmi szál egy fiatal gall és a görög hercegkisasszony között, akire Brutus is feni a fogát. A lány kezét az apja az olimpia gyõztesének adja. Itt lép közbe Asterix és Obelix is, honfitársuk segítségére igyekszenek, hogy az elnyerhesse a hölgy kezét, és ily módon diadalmaskodhasson a szerelem.
A forgatókönyvírással párhuzamosan Thomas Langmann hozzálátott a szereposztáshoz is. "Már 15 éve, az elsõ Asterix-feldolgozás idején álmodoztam Cézár és Brutus kettõsérõl. Az elsõ ötletem Alain Delon volt Cézár szerepére, a második pedig Benoit Poelvoorde, Brutus szerepére. Mindkettõ megvalósult". Langmann már elõre élvezte, milyen helyzetek kitalálására nyújt majd lehetõséget az íróknak, hogy szembe állítsák apát és fiát, a mitikus filmsztárt és a belga színészt, aki semmiféle korlátot nem ismer, és akinek hihetetlen tehetségét megcsodálhattuk már elsõ igazán nagyszabású filmjében : A TÖKÖS, A TÖRÖK, AZ ÕR MEG A NÕ-ben.
A harmadik ötlete az volt, hogy egy új Asterixet keres, mert szerette volna felfrissíteni Asterix és Obelix kettõsét. Néhány hónappal késõbb Clovis Cornillac el is fogadta ezt a kihívást.
A negyedik ötlet az volt, hogy a mellékszerepekre olyan európai színészeket kell keresni, akik egy új komikus generáció tagjai, és akik a hazájukban már nagyon népszerûek (pl. Michael Bully Herbig és Santiago Segura). Végül az ötödik ötlet: miután a képregényben is felvillan egy pillanatra, így a filmben is legyen idõ olyan jelenetekre, ahol a nagy sportlegendák segítenek a csábításban és a kaland presztízsének emelésében.
Langmann a rendezésre Frédéric Forestier-t kérte fel, aki már bizonyított
A TÖKÖS, A TÖRÖK, AZ ÕR MEG A NÕ rendezésével, amely egy kalandvígjáték Gérard Lanvin, Benoit Poelvoorde és José Garcia szereplésével. Társrendezõként pedig maga mellett döntött, ily módon elõször állva a kamera mögé. "Túlságosan benne voltam az egész projektben, a film megvalósulásának minden egyes fázisában, miért épp ebbõl maradtam volna ki!"
Azt, hogy Langmann a leglátványosabb Asterix-filmet akarja elkészíteni, sokáig titkolta. Csupán amikor a végleges forgatókönyv elkészült, akkor vette a bátorságot, hogy meggyõzze Alberto Uderzót. Késõbb, amikor épp Alain Delon azon jeleneteit vették fel, ahol õ váratlanul és mulatságosan rájátszik a maga legendás sztár-mivoltára, nos Langmann ekkor kérte meg Alain Delont és Benoit Poelvoorde-t, hogy vessenek be minden szükséges eszközt annak érdekében, hogy ez az új filmes feldolgozás minél látványosabb legyen. Mindenki azonnal igent mondott. A producer becsvágya oly mértékben segített, hogy a költségvetés igen hamar elérte a kb. 75-80 millió eurót, és ezzel ez az alkotás lett minden idõk legdrágább francia filmje.
ELÕKÉSZÜLETEK
Miután több helyszínt is meglátogattak Európában és Észak-Afrikában, végül a Spanyolországban található "fény városában", Alicantéban felépült új stúdió-komplexumra esett a választás. A forgatás 95 %-a ott zajlott. Az el nem hanyagolható pénzügyi elõnyökön túl, a helynek ideális a klímája és lenyûgözõen új az infrastruktúrája. Mindemellett ezek a stúdiók hatalmas "backlot"-tal /hátsó telep/ is rendelkeznek, olyan óriási szûz területekkel a tenger felé, ahol többek közt a filmben szereplõ egyik világítótornyot is fel lehetett építeni. Nem is beszélve az egyik leglátványosabb díszletrõl, amihez
hasonlót francia filmhez még nemigen építettek fel - az olimpiai stadionról! A koncepció kidolgozását Aline Bonettora bízták, aki Jean- Pierre Jeunet rendezõ hûséges díszlettervezõje a DELICATESSEN c. film közös munkálatai óta. Õ volt az, aki a HOSSZÚ JEGYESÉG elképesztõ lövészárkait is megálmodta, melyért megkapta élete második Cézár-díját és elsõ Oscar-jelölését. Az elsõ Cézár-díjat egyébként az AMELIE CSODÁLATOS ÉLETE c. film látványtervezéséért kapta.
A jelmeztervezõnõ Madeline Fontaine volt (szintén Jeunet társa), aki anno Cézár-jelölést kapott az AMELIE CSODÁLATOS ÉLETE látványtervezéséért, majd a jelölést díjra váltotta a HOSSZÚ JEGYESÉG díjkiosztóján.
"Ha az ember ekkora kalandba vág - mondta Thomas Langmann - akkor minden posztra a legjobb szakembert kell választani."
Az operatõri feladatot Luc Besson és Jean-Paul Rappeneau operatõrére, Thierry Arbogast-ra bízták. Õ fényképezte - többek között- az Arthur és a Villangókat, A Macskanõt, a Bíbor folyókat, az Ötödik elemet és a Jeanne D’Arc-ot.
Természetesen a speciális effektusok különösen fontosak voltak, miután életre kellett kelteni a képregény szertelen rajzait, és fel kellett nagyítani egy - külön erre az alkalomra épített és a francia filmgyártásban - példa nélkül álló díszlet darabjait.
A film gyártásának elõkészületei 2005 decemberétõl 2006 júniusáig, azaz 5 hónapon keresztül tartottak. Míg a producerek az anyagi hátteret szedték össze a németek, spanyolok és olaszok közremûködésével, Langmann és Forestier a különbözõ részmunkálatok fõnökeivel tárgyaltak. A díszlet-, valamint a jelmezfelelõsök, Aline Bonetto és Madeline Fontaine hatalmas dokumentációs munkával kezdett a tervezésbe. Teljesen elmerültek a történelmi könyvek, mûalkotások és a képregény-albumok tanulmányozásában, hogy Uderzo rajzainak pontosságát és hitelességét feltérképezzék. Számukra is, akárcsak a sminkekért és a frizurákért felelõs szakemberek számára a megfelelõ tónus megtalálása okozta a legnagyobb gondot: nem akarták, hogy a valósághûség iránti vágyuk szembekerüljön a képregény rajzaival. A komédia keretei között akartak maradni, anélkül, hogy karikaturisztikussá válnának. Ehhez Aline Bonetto szerint az kellett, hogy a korszak apró részleteit magukba szívják, de néha megengedhessék maguknak az attól való eltávolodást is - ahogy a képregényben is. Aline fantáziája leginkább a fogathajtó versenyszámban szereplõ kocsik tervezésekor lódult meg. Ezek messze mások lettek, mint amilyeneket megszoktunk. Van köztük például egy szikrázó piros is, amelyiket Michael Schumacher vezetett. Ez leginkább egy neves olasz istálló formula egyes autójára emlékeztetett, semmint egy antik kocsira! A kocsikkal egyébként a speciális effektusok rendezõi csapata foglalkozott a legtöbbet, nevezetesen Yves Domenjuod, Olivier Gleyze és Jean-Baptiste Bonetto, azaz "a Versailles-iak" (õk szintén Jeunet közeli munkatársai voltak, tõle kapták nevüket is). Ezeknek a kocsiknak egyrészt teljes biztonságban vezethetõnek kellett lenniük (ezt a munkát a színészek lábánál elbújó kaszkadõrök hajtották végre), másrészt még akkor is funkcionálniuk kellett, ha egy keréken gurultak, vagy adott esetben egy kerék kiesett.
Persze a díszlettervezõ számára a legnagyobb kihívást az olimpiai stadion megépítése jelentette. Elõször két különbözõ díszletre gondolt: egy szolgált volna az atlétikai versenyek számára, egy másik pedig a kocsiversenyére. Aztán merült fel az ötlet, hogy legyen csak egy, könnyen átalakítható helyszín. Ezek után el kellett készítenie egy olyan makettet, amely láttán a rendezõk megvitathatják, mikre van szükségük és milyen problémákkal kell szembenézniük a forgatás során. Aline ravaszul kitalálta, hogy a stadiont két részre osztja, így egyszerre lehetett forgatni a váltófutás és a gerelyhajítás jeleneteit. Viszont amikor a kocsiversenyt vették filmre, akkor kizárólag a 265 méter hosszú pályaszakaszt használták. Így tudtak spórolni a költségeken, ugyanakkor grandiózus díszletek közt zajlott a forgatás.
Ebben az elõkészítõ szakaszban a francia díszletezõ csapat mintegy 20 tagból állt, a stadion megvalósításáért felelõs spanyol fõépítész viszont mintegy 150 fõs csapatot toborzott. Az alicantei stúdiók vadonatújak, így a mesteremberek (asztalosok, festõk, építészek) és staffmunkások java része Madridból illetve Barcelonából érkezett. "Az építkezés 3 hónapot vett igénybe. Egy ilyen léptékû díszlet esetében ez nem is sok" - mondta Aline. A hatékonyság érdekében elengedhetetlen volt, hogy gyors tempóban tudjanak együtt dolgozni. Megelõzendõ a késõbbi problémákat, szem elõtt kellett tartani, hogy a stadion külsõ térben lévõ díszlet, azaz vigyázni kellett rá, hogy ne legyen túl szilárd, de mégis kitartson a forgatás 6 hónapja alatt, amikor is ki lesz téve a tenger felõl érkezõ erõs széllökéseknek, a párás levegõnek és az Alicantéban, egész augusztusban oly jellemzõ rekkenõ hõségnek. Az eredmény egyszerûen lenyûgözõ lett, annak ellenére, hogy a stadionnak csak egy részét építették fel, a többit digitális technikával pótolták ki az utómunkálatok során. Az összhatás látványos, egy hollywoodi produkcióhoz méltó! Amikor a fõkonstruktõr elõször meglátta készen, nem bírta visszafojtani a könnyeit. Mindenki - a sztárok, technikusok és az egyszerû látogatók is várták, hogy megkezdõdjön a forgatás, akkor akarták megnézni elõször.
Az elsõ asszisztens - Christophe Vassort visszaemlékszik rá, mikor Alain Delon érkezett elõször a stadionba. "Felment a tribünre, csöndben körülnézett és szó szerint elakadt a szava". Amikor Depardieu látogatott ide elõször, vele is ugyanez történt. Benoit Poelvoorde egyszerûen csak annyit mondott: "Amikor az ember egy ilyen díszletben játszik, akkor pont annyira boldog, mint azok, akik majd elmennek megnézni a moziba."
A stadionon kívül további 20 díszletet kellett felépíteni. Önmagában ez nem lenne kivételes eset, csupán a méretük volt az! Például a görög királynak - Papalapítosznak a palotájában volt egy 8 méteres Zeusz-szobor, Cézár fürdõje pedig akkora volt, mint egy úszómedence. "És ez még látványosabbnak tûnik majd a vásznon - tette hozzá Aline Bonetto - ugyanis az utómunkák során digitálisan megnövelik az egész teret!" Ebben a - természetesnél jóval nagyobb világban - mindent a legapróbb részletekig kidolgozott: az ajtókilincsek, az ékszerek és kiegészítõk, a frízek a falakon, a stadionban és a palotában. A szobrokból szintén sokfélét láthatunk a filmben, a klasszikusoktól kezdve egész a legegyedibbekig. Ilyenek az atlétákat, sasokat ábrázoló szobroktól, a Delont mindenféle pózban Cézárként mintázó alkotásokon keresztül, egészen addig az agyrémig, amin Brutus látható Irinával egy oroszlánon. Az egyik legkomikusabb díszlet a gall falué, ápolt kis házacskákkal, virágos kertekkel - hûen követve a képregény szellemét.
A jelmeztervezõ ugyanazokkal a nehézségekkel nézett szembe, mint a díszlettervezõ: próbálta megõrizni a történelmi hûséget, de idõrõl idõre teret adott a fantáziájának is. Madeline Fontaine hosszú hónapokon keresztül kutatott textilek, drapériák és anyagok, valamint különleges mesteremberek után. Ekkora szériát - elvégre is több mint ezer jelmezre volt szükség, az atléták ruháitól kezdve, a nézõk tógáin át, a katonák egyenruháiig - csak Marokkóban tudták megvarratni. A fõszereplõk jelmezeit: Irina hercegnõ 10 ruháját, Cézár tógáit és Brutus páncéljait Párizsban készíttették el. Emellett a forgatáshoz kellettek még fegyverek, pajzsok, páncélok, sisakok, amiket szintén a helyszínre kellett szállíttatni. A helyzeten könnyítendõ berendeztek egy mûhelyt Alicantéban, ahol kisebb-nagyobb javításokat is el tudtak végezni. Azt a mintegy 300 parókát, valamint az álhajfonatok, bajuszok és szakállak
százait, amit a filmben látunk, igazi hajból készíttették el Franciaországban, Belgiumban és Angliában. A sminkesek a létezõ legjobb termékeket válogatták ki, amelyek képesek voltak ellenállni a rettenetes spanyol nyári hõségnek.
A rendezõk szorosan együttmûködtek a speciális effektusok csapatával, akinek élén Christian Gillon állt. Elõre megtervezték az akciójeleneteket, illetve a legbonyolultabb jelenetsorokat, mint amilyen a kocsiverseny volt, vagy azok a helyzetek, ahol többféle beállításra volt szükség. Ez lényegében azt jelentette, hogy virtuális szereplõkkel 3D-s környezetben filmre vettek különféle jeleneteket a rendezõk kívánságainak megfelelõen. Elõre eltervezték a kamerabeállításokat és a mozgásokat, hogy elõre rögzíthessék a valódi forgatás menetét, ezzel kiküszöböljék a váratlan akadályokat. Thierry Arbogasttal, a vezetõ operatõrrel úgy döntöttek, hogy azonnal digitálisan forgatnak, ezáltal gazdaságosabbá is tették a munkát, mert nem kellett a nyersanyag, az elõhívás és a laborálás költségei miatt aggódni, sõt a digitális vizuális effektusok rendezése is sokkal egyszerûbbé vált így az utómunkák során.
Szereplõválogatás
Thomas Langmann és Frédéric Forestier menet közben megkomponálták a szereposztást is. Lassanként Clovis Cornillac, Gérard Depardieu, Alain Delon és Benoit Poelvoorde illusztris társaságához csatlakozott:
- Stéphane Rousseau quebeci komikus, aki Habarodixot, a szerelmes ifjú gallt játssza,
- Vanessa Hessler, a gyönyörû, fiatal, olasz-amerikai színésznõ, aki Irina hercegnõt alakítja, és akinek az arcát már ismerik a franciák az ALICE óta,
- Franck Dubosc, aki annyira hasonlít a Hangjanix bárdra, mintha belõle klónozták volna,
- Jean-Pierre Cassel, aki Csodaturmix, az öreg druida szerepében tûnik fel (és talán ez lesz az utolsó szerepe a vásznon),
- José Garcia, aki Brutus gonosz szelleme,
- Alexandre Astier, Brutus hadnagya,
- Elie Semoun valamint
- Bouli Lanners, Poolvorde belga cinkostársa, aki félreismerhetetlen a görög Papalapítosz parókája, szakálla és tógája alatt.
A VIP SZEREPLÕK
A fenti nagy szakmai neveken túl, a két rendezõ több olyan külföldi komikus színészt is szerzõdtetett, akik a saját hazájukban már a biztos siker zálogát jelentik: így például a spanyol Santiago Segura (A TORRENTE-sorozat szerzõ-rendezõ-szereplõje), aki Brutus másik gonosz szelleme. Említhetjük még a német Michael Bully Herbig-et is, a másik hadnagy, azaz Szavanix szerepében, aki azért néma, mert kivágták a nyelvét. Két olasz szereplõ is ide tartozik, Luca Bizzarri és Paolo Kessispglu, akik a filmben Elie Semoun mellett a korrupt bírók szerepében tûnnek fel, és persze mindazok a VIP vendégszereplõk, akikrõl sokáig nem is tudtuk, hogy szereplésük a filmben igaz-e vagy csupán reklámkacsa. Igaz, tényleg ott vannak!
Jérome Banner kickbox világbajnok, a bokszoló csoda, akit Uderzo rajzolt meg, és aki egy centúrió szerepében a TRÓJA nagy felfedezettje volt Brad Pitt oldalán,
Jamel Debbouze, a fantasztikus tehetségû színész, akit már az ASTERIX ÉS OBELIX: A KLEOPÁTRA KÜLDETÉSBEN megszerethettünk, vagy ismerhetjük A TÖKÖS, A TÖRÖK, AZ ÕR MEG A NÕ-bõl, vagy az AMILIE CSODÁLATOS ÉLETÉ-bõl. A színésznek 8 éves korában, vasúti sínek közelében játszva egy vonat leszakította fél karját, ezért a filmekben jobb keze általában a zsebében van. Testi fogyatékossága ellenére színészi játéka már két Cézár-díj jelölést is megélt.
Adriana Karembeu, kebelcsoda, a világ leghosszabb lábú modellje, szerepel a Guiness Rekordok Könyvében is,
Dany Brillant, a sármos jazz-énekes, színész (KÖLTÖZKÖDÕ SZERELEM)
Amélie Mauresmo teniszezõ, a 2006-os Australian Open bajnoka,
Tony Parker, a 2007-es év legjobb európai kosárlabdázója
Nathan Jones, világhírû pankrátor,
Jean Todt, a Ferrari csapatvezetõje, aki Napóleon-termete ellenére rendkívül nagy tekintéllyel bír Maranellóban
Michael Schumacher Formula 1-es versenyzõ
És Zinedine Zidane, aki ma az egyik legismertebb francia focista a világon.
Ami Töpszlixet, a kutyát illeti, õ ugyanaz, mint aki a Kleopátra küldetésben volt.
A FORGATÁS
A forgatás 2006. június 19-én kezdõdött a Fontainebleau-i erdõben, ahol a képregényíró Uderzo és családja (akik szintén részt vettek a film elkészítésében) találkozott Clovis Cornillac-kal, mint Asterix-szel és Gérard Depardieu-vel, mint Obelix-szel. Ezután a stáb igen hamar Alicantéban találta magát az olimpiai stadion által dominált stúdióban, és ott is maradtak november elsõ napjaiig.
A forgatási hónapok alatt a spanyolok "fény városa" teljes mértékben az Asterix-film megvalósításának szentelte magát, azaz fõként egy hatalmas felvonulási területre, illetve egy vidéki kaszárnya egyvelegére emlékeztetett. De az "óriási gyár" szavak is illenének rá, a méreteket már az is tükrözi, hogy az emberek elektromos kisautókkal mozogtak a különbözõ helyszínek (építõ- és festõmûhelyek, varrodák, fodrászok, sminkesek, kellékraktárak között) között.
A stáb felerészt francia, felerészt spanyol volt. Minden nap 80-100 ember dolgozott a helyszínen, akikhez néha 100-150 statiszta is csatlakozott, sõt voltak napok, amikor újabb különleges feladatokkal megbízott csapatok is érkeztek. Elõfordult, hogy majdnem 600 adag ételt szolgáltak fel a kantinban.
2-3-4 kamerával zajlott a forgatás, ezek néha lábon álltak, máskor mozgásban voltak - sínen, vállon, darun, de akár egy kocsin is! Ehhez óriási logisztikai és szervezõ háttér kellett, amely úgy mûködött, akár egy katonai gépezet. Gondoljunk csupán a számos sztár-szerelõre csupán, akiknek csak az elõkészületekhez minden nap bõ 2 óra kellett.
A pontos szervezés mellett a rendezõknek szükségük volt arra, hogy szabadon is dolgozhassanak, esetenként improvizálhassanak. Napról napra változott a dialógusok szövege, új helyzeteket találtak ki, amikhez új kameramozgásokat kellett illeszteni.
Általános vélemény volt, hogy a két rendezõ remekül kiegészítette egymást a helyszínen és mindketten a másik ötleteinek szolgálatába állították a szakértelmüket. Olykor ketten együtt, máskor felváltva dolgoztak a színészekkel. A film gigantikusságától függetlenül soha nem feledték, hogy ki kicsoda, és hogy alapvetõen egy vígjátékot forgatnak. Voltak napok, amikor 6 sztár volt egyszerre jelen a helyszínen. Frédérick Forrestier szerint voltak is emlékezetesen izgalmas napok, amikor reggel a forgatás helyszínére érkezve óhatatlanul is azon szorongott, hogy vajon mindenkit a sminkeseknél talál-e, de annak ellenére, hogy igen határozott egyéniségek gyûltek össze, nem csaptak össze az egók, hanem mindenki örült, ha a másikkal találkozott és tették a dolgukat anélkül, hogy el akarták volna nyomni a másikat.
A film és a forgatás egyik legmeghatározóbb része a kocsiverseny volt. Látványos és impozáns jelenet. A kocsikat és a lovakat egy híres szakemberre, a spanyol Ricardo Cruzra bízták, aki már AZ UTOLSÓ SZAMURÁJBAN is dolgozott Tom Cruise-zal, és a NAGY SÁNDORBAN Oliver Stone-nal.
Mintegy 60 lovat mozgósított erre az alkalomra és tanított be 8 héten át (4 hétig Madridban és 4 hétig Alicantéban) a pályán lezajló kocsiversenyre.
Minden eshetõségre felkészülve eleve 2 példány volt mindegyik kocsiból és 4 tartalék ló az eredeti 4 ló mellé, amelyek szintén felkészülten várták, hogy bevetik-e õket. Csak a kocsiverseny forgatása az elsõ szakaszban 5 hétig, a másodikban 2 hétig tartott. Emellett a trükk-csapatok élesben vették fel azokat az akciójeleneteket, amikor az egyik kocsi felborul, illetve egy másik elveszti a kerekét. Az utómunkálatok során komputeres látványelemekkel egészítették ki az egész felvett anyagot, mint például mikor Brutus a levegõben repülve pattan kocsira.
UTÓMUNKÁK
A vágás már a forgatással párhuzamosan megkezdõdött. A leghosszabb és legnehezebb utómunka-feladat a több mint 1000 trükkfelvétel megrendezése volt. Ez el is tartott majd’ egy évig (2006 decemberétõl 2007 októberéig).
A munka mennyiségére való tekintettel a látványeffektekért felelõs Christian Guillon 3 társaság közt osztotta meg a feladatokat. Egyszerre 150-200 ember is dolgozott a filmen. Hogy egyszerûsítse a feladatot, minden csapatra egy adott jelenetsort bízott, legyen az a Brutus álmában megjelenõ hatalmas hadsereg, vagy a stadionban a diszkoszvetés, vagy a lelkesen szurkoló nézõk tömege.
A Dubois felelt azért, hogy digitálisan megnagyítsa a díszleteket, és olyan elemeket adjon az egészhez, amelyek Papalapítosz és Cézár palotáinak is még grandiózusabb dimenziót kölcsönöz. Ehhez a céghez tartozott azon jelenetek rögzítése is, amikor a varázsital elfogyasztása után gyors, természetfeletti dolgok történtek.
A Microsimage foglalkozott a kocsikkal, amely igen összetett feladat volt, hisz az eredménynek tökéletesnek kellett lennie a kameramozgást illetõen, mind a kép, mind a színek szempontjából. Alapkövetelmény volt, hogy ne lehessen észrevenni a különbséget a valódi és a hamis közt, azaz aközött, amit élesben és külsõ helyszínen vettek fel, szemben azzal, amit stúdióban, kék háttér elõtt, hogy aztán virtuálisan adják hozzá a filmhez.
A zenék szerzõje Frederic Talgorn lett, aki például ANTHONY ZIMMER zenéjét is komponálta.
BEMUTATÓ
A bemutató január 30-án lesz Franciaországban, Magyarországon január 31-én. A filmet már forgatása alatt 60 országnak adták el, és az ASTERIX AZ OLIMPIÁN premierje nagyjából egy idõben lesz Európa valamennyi országában, a legjobb forgalmazók segítségével, akik durván 20 millió eurót szánnak a film marketingjére...