információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Kenneth Branagh rendezõ filmográfiájában leginkább színpadi darabok (azon belül is fõként Shakespeare mûvei) megfilmesített verzióit találjuk, melyeknek az évek során szakavatott mestere lett olyan mûvekkel, mint az V. Henrik, a Sok Hûhõ Semmiért, a Hamlet, az Ahogy Tetszik és A varázsfuvola.
A KEZDETEK
Jude Law és Simon Halfon producer régóta jó barátok és filmõrültek egyben, akik idõnként összeülnek és tervezgetik, hogy milyen filmes projektbe fogjanak bele együtt. Law-nak már volt némi produceri tapasztalata a Sky kapitány és a Holnap Világa kapcsán, Halfon pedig, aki szakmája szerint sikeres grafikus, készen állt, hogy fejest ugorjon a mélyvízbe. Az egyik találkozó alkalmával Halfon elõhozakodott azzal az ötlettel, hogy ássák elõ újra a Mesterdetektívet, Anthony Shaffer Tony-díjas színpadi darabját, melybõl 1972-ben nagysikerû film is készült Joseph L. Mankiewicz Oscar-jelölt rendezésében, valamint Laurence Olivier és Michael Caine Oscar-jelölt alakításaival. "Simon látta a Mesterdetektívet, és azt mondta róla, hogy egy egyszerû ötleten alapszik az egész. - mondta Jude Law - Szerinte temérdek felderítetlen terület maradt még a sztoriban. Szóval elkezdtem magamban agyalni a dolgon, de a legjobban az indította be az egészet, amikor valaki felvetette, hogy tovább kéne fejleszteni a forgatókönyvet és ekkor Harold Pinter neve is szóba került."
A 2005-ben irodalmi Nobel-díjat bezsebelõ írót nem könnyû megcsípni, Law mégis tett egy próbát. "Beültünk valahova egy nagyon vicces és nagyon hosszú ebédre, amelyen felvázoltam neki a történet esszenciáját, mely szerint két ember van egy szobában, egy idõs és egy fiatalabb, fizikailag és mentálisan küzdenek egymással egy nõ miatt, akit sosem látunk. Ha jól emlékszem, Harold így válaszolt: ’Ezt csinálom már negyven éve.’ Akkor és ott beleegyezett. Minden, ami felkelti Harold érdeklõdését, hirtelen nagyon fontossá válik, hiszen az írott szavak világában õ egy igazi ikon. Tudtuk, hogy Harold kezében a forgatókönyv nagy kaliberû lesz."
"Ez egy teljesen új verzió - nyilatkozott Pinter - Nem láttam, és nem olvastam a darabot, és a filmet sem láttam, szóval semmit sem tudtam az egészrõl. Így elolvastam a darabot, és azt hiszem, nagyon változott a kezem alatt. Megtartottam egy-két fontos dolgot, hiszen kénytelen vagy, ám ettõl eltekintve saját magam írtam az egészet."
ÖSSZEÁLL A STÁB
Law már évekkel ezelõtt felvetette az ötletet Michael Caine-nek is, aki elõre lelkesedett az ötletért, hogy újra megcsinálja a Mesterdetektívet, csak ezúttal Laurence Olivier 1972-es szerepében. Amikor elkészült a forgatókönyv, Law ismét felkereste a brit színészt, aki eredetileg Milo Tindle figuráját játszotta. "Már kezdettõl fogva elképesztõ ötletnek tartottam az egészet. - emlékszik vissza Caine - de lelkesedésem akkor hágott a tetõfokára, amikor elolvastam Harold Pinter szkriptjét. Noha a sztori bázisa és a film címe azonos, Pinter írása teljesen különbözik Anthony Shaffer eredetijétõl. Ez már nem ugyanaz a film." Caine szerint Pinter mûve épp egyszerûsége miatt zseniális: "Amikor az eredeti Mesterdetektívre gondolsz, az jut eszedbe: vajon ezt hogyan lehetne újraírni? Aztán elolvasod Pintert, és azt mondod: így kell újraírni! Hogyhogy ez nem jutott eszembe?"
A forgatókönyv és a színészek tehát készen álltak, most már csak egy ügyes kezû rendezõt kellett keríteni. Law természetesen már egy ideje számba vette a lehetséges jelölteket, Kenneth Branagh pedig az egyik elsõ volt közülük. Branagh így emlékszik vissza a megkeresésre: "A menedzserem hívott fel egy nap, és mondta: Elkészítik a Mesterdetektív új verzióját, Juda Law lesz a producere, Michael Caine is szerepel benne, és Harold Pinter adaptálta a forgatókönyvet. Számomra ezek az emberek igen-igen izgalmas kombinációt jelentettek. Ismertem, és szerettem az eredeti filmet és a darabot is, melyet épp néhány évvel azelõtt láttam egy turnén egy barátommal, aki Milo szerepét játszotta." Így Kenneth Branagh is csatlakozott a stábhoz, és teljesen odáig volt a szkriptért. "Úgy érzed, hogy ezeket a szavakat és mondatokat már hallottad valahol, mégis úgy vannak összerakva, hogy sokkal élesebbnek és ragyogóbbnak tûnjenek. Van benne humor, van benne szenvedély, van benne terror és némi költõi dimenzió. Mr. Pinter az ember bõre alá kúszik."
"Így négyen három generációnyi brit színészt és filmkészítõt tettünk ki, szóval úgy éreztem, ez egy nagyon boldog, sõt mi több, a legjobb csapat" - lelkesedett Law a végleges stáb kapcsán.
SZÍNÉSZGENERÁCIÓK
"Michael Caine Harold Pintert játszik? Ez a párosítás a mennyekben fogant. - áradozott a két veterán filmesrõl Jude Law - Van valami hihetetlenül erõs mindkét emberben. Valami humoros, valami sebezhetõ. Nagyon-nagyon sok szinten összepasszolnak. Ne feledjük, hogy Michael volt az, aki miatt a brit színészeknek nem kellett többé rejtegetniük az akcentusukat. Hangja tonalitásától függetlenül abszolút ikonikus. És ahogy ez a hang ezeket a szavakat mondja, az valóban pazar és különleges."
A két fõszerepet alakító Caine és Law egyaránt örültek annak, hogy olyan emberek irányítják õket, akik maguk is belekóstoltak a színészetbe. Pinter is színészként kezdte karrierjét, szerepelt filmekben (pl. Mansfield Park, A panamai szabó) és színpadon egyaránt. Sõt, a Mesterdetektívben is feltûnik egy cameo erejéig. Kenneth Branagh kvalitásait pedig senki sem kérdõjelezi meg, jó példa rá az V. Henrik fõszerepéért kapott Oscar-jelölés. "Ken nagyszerû színész, így képes néhány szóban elmagyarázni, hogy mit is akar pontosan - mondja Michael Caine - ugyanolyan színészi tehetséggel rendez, mint amivel mi rendelkezünk. Akár el is játssza az adott jelenetet, ha kéred tõle."
Caine egyébként arra törekedett Andrew Wyke bõrébe bújva, hogy karaktere némiképp különbözzön a ’72-es filmben látottaktól. Nem szerette volna Sir Laurence Olivier-t másolni: "Mióta megcsináltuk, nem láttam a Mesterdetektívet, és utólag sem néztem meg. De emlékszem, ahogy Olivier játszotta benne - egyébként fantasztikusan - ezt a szeszélyes különc figurát. Nekem morbid féltékenyég címszó alatt kellett prezentálnom a figurát, szóval, míg Larry szeszélyes különc volt, addig én gyilkos elmebeteg. Larry inkább mókás volt, én egy kissé ijesztõbb leszek."
Ugyanakkor Caine nem feledkezett meg Jude Law méltatásáról sem, hiszen amellett, hogy jóbarátok, egy ízben Law játszotta Caine egyik korábbi szerepét az Alfie címû 1966-os mû 2004-es remake-jében. "Még talán fogadni is mernék, hogy ez lett Jude eddigi legjobb alakítása. "Már egy jó ideje barátok vagyunk dacára a korkülönbségnek, és mindig nagyon jó színésznek is tartottam, de most még engem is meglepett." Branagh egyetért: "Jude nagyszerû színész kimeríthetetlen eszköztárral. Gondoljunk csak például Dickie Greenleaf figurájára A tehetséges Mr. Ripley-bõl és A kárhozat útja-béli alakítására egyszerre. A mi szkriptünk azonban valami olyasmit követelt tõle, amit eddig sosem láthattunk tõle, és amelyet most meg is kaptunk. Nagy rajongója vagyok színészként és magánemberként egyaránt - mindig nagylelkû és élvezet vele együtt dolgozni."
A HARMADIK SZEREPLÕ
A forgatást a szûkös határidõk és az anyagi lehetõségek miatt felettébb rövidre kellett fogni, így Law, Halfon és Branagh igyekeztek a legjobb szakembereket maguk köré gyûjteni. Haris Zambarloukos operatõr (Vénusz), Tim Harvey látványtervezõ (Frankenstein) és Alexandra Byrne jelmeztervezõ (Elizabeth) személyében meg is találták a tökéletes partnereket. "Az eredeti filmet 16 hét alatt forgattuk, szóval az amolyan panaszosan mélázó esemény volt - emlékszik vissza Michael Caine - ezt öt hét alatt kellett leforgatnunk, így óriási nyomás nehezedett ránk. Azt kell mondjam, hogy szerintem Ken az egyik legfelkészültebb és legtalálékonyabb rendezõ, akivel valaha dolgoztam."
A Mesterdetektív egyik legfontosabb eleme a helyszín, Andrew Wyke háza, ahol az egész történet játszódik. Az alkotók épp ezért kiemelt figyelmet fordítottak a villa külsõ és belsõ megjelenítésére, valamint atmoszférájára, mely nagyban meghatározza a film hangulatát is. "Úgy gondoltuk, hogy Andrew Wyke olyan fickó, aki telepakolja a házát különféle hi-tech cuccokkal, amelyek irányítják a háztartási eszközöket, nyitják az ajtókat, felkapcsolják a villanyt, szóval ez adhat némi új direktívát a történetnek" mondja Branagh. "Elõször is nagy lehetõségeket kínált a film hangzását illetõen: a beépített kamerák mozgásának halk gépzajai, a nyíló és záródó ajtók, a le és fel mozgó felvonók. Másodszor a ház belsejének megfelelõ bevilágítását is elõsegítette. Vizuálisan mindez nagyon nagy változatosságot jelentett számunkra."
A színek játéka is nagyban meghatározza egy film hangulatát, ezzel együtt pedig a nézõkben a film során kialakuló érzelmeket. Tim Harvey és Kenneth Branagh részletesen megvitatták a ház belsõ színeit és berendezését. "Amikor kirobban a féltékenység, a zöld szín dominál. Amikor kirobban a bosszú, a vörös szín mindent megváltoztat. Hirtelen egy amolyan pokoli, Don Giovanni-szerû világban találod magad. - részletezi a külcsínt Branagh - Rájöttünk, hogy egy olyan darabban, ahol a nézõ fõként két emberre koncentrál (noha Harold másokat is beleírt), minden számít. Minden kellék és minden filmkocka.
"Az elsõ Mesterdetektívben a karakterem egy bájos, ódon, angol vidéki házban lakott. Bementél, és egy bájos angol vidéki belsõteret láttál, festett vászon függönyök, díszpárnák, díványok és virágok" magyarázza Caine. "A mi filmünkben szintén egy bájos, ódon angol vidéki ház szerepel, ám ha bemész, mindenütt acélt, üveget, márványt és betont látsz. Most már Pinter vidéki házában vagy."
"Tim Harvey nagyszerû munkát végzett" - nyilatkozta Branagh, aki az idén 71 éves látványtervezõvel már együtt dolgozott az V. Henrik, a Meghalsz újra, a Szilveszteri durranások, a Sok hûhó semmiért, a Frankenstein, a Hamlet, vagy mit akartok, a Hamlet, a Lóvátett lovagok, az Ahogy tetszik és A varázsfuvola címû produkciókban is. "Harvey design-ja gyönyörûen helyezi fizikai valóságba ezt a sehova sem vezetõ lépcsõsorokkal és a semmibõl felbukkanó liftekkel teli világot - folytatja Branagh - mindez egy olyan világ benyomását kelti, ahol nem igazán tudod, mi történik, egy világot, ahol minden sarkon meglepetés vár - lehet, hogy valami kellemes, de lehet, hogy valami gonosz - ugyanúgy, ahogy az emberi agyban is. Jó néhány féligazság lakozik benne, és sosem tudod, hogy melyik oldalon állsz. Szerintem ez az igazán mámoros az egészben."
"time is not money"
