információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A Nem Vénnek Való Vidék (No Country for Old Men) az Oscar-díjas rendezõpáros, Joel és Ethan Coen magával ragadó új thrillere a Pulitzer-díjas amerikai író, Cormac McCarthy regénye alapján. A történet napjainkban játszódik, amikor a Vadnyugaton a marhatolvajok korát felváltotta a drogfutároké, és a kisvárosokban már nem uralkodnak a törvények. A film fõszerepeiben olyan sztárokat láthatunk, mint az Oscar-díjas Tommy Lee Jones (A Szökevény, MIB), Josh Brolin (Grindhouse), az Oscar-jelölt Javier Bardem (A Belsõ Tenger) és az Oscar-jelölt Woody Harrelson (Larry Flynt, a Provokátor). A Nem Vénnek Való Vidék forgatókönyvét írta és a filmet rendezte Joel és Ethan Coen, a producerek Scott Rudin, Ethan Coen és Joel Coen, az executive producerek Robert Graf és Mark Roybal.
A történet úgy kezdõdik, hogy Llewelyn Moss (Brolin) talál egy rakás halottat egy kisteherautó mellett, a hátsó ülésen pedig rengeteg heroint és kétmillió dollár készpénzt. Moss magával viszi a pénzt, és olyan visszafordíthatatlan erõszakhullámot indít el, amelyet még a törvény - amit az öregedõ, kiábrándult Bell seriff (Jones) képvisel - sem tud megfékezni. Miközben Moss próbálja lerázni üldözõit - legfõképpen egy kegyetlen lángelmét, aki pénzfeldobással dönt emberi életekrõl (Bardem) -, a film az átlagos amerikai bûnügyi filmekkel ellentétben tágabb témákat is taglal, mint amilyen az õsi Biblia, vagy a reggeli újságok szalagcímei.
A FILM KÉSZÍTÉSÉRÕL
Cormac McCarthy már akkor modern legendának számított a változó amerikai Vadnyugatról írt népszerû történeteinek köszönhetõen, amikor 2003-ban megjelent No Country For Old Men címû regénye. A letehetetlen, érdekfeszítõ, homorral fûszerezett thriller egy becsületes férfi történetét meséli el, aki talál kétmillió dollár készpénzt Texas határában, és onnantól kezdve állandó menekülés az élete. A regény ezenkívül a jó és a rossz örök témáit is provokatívan közelíti meg, a helyszín pedig a mai Vadnyugat, amely napjainkra sokkal erõszakosabb és törvénytelenebb lett, mint a korabeli, misztikus határvidék.
Nehezen lehetett elképzelni megfelelõbb filmkészítõket arra a feladatra, hogy McCarthy összetett karaktereit és szimbolikus témáit átültessék a vászonra, mint Joel and Ethan Coen, akiket a mozinézõk a Véresen Egyszerû címû film noir-klasszikus rendezõiként ismertek meg. Azóta napjaink legeredetibb filmjeivel írták be magukat a modern filmtörténetbe, mint amilyenek az Arizoniai Ördögfióka, A Halál Keresztútján, a Hollywoodi Lidércnyomás, az Oscar-díjas Fargo, Az Ember, aki Ott Sem Volt és az Ó, Testvér, Merre Visz az Utad? Legújabb filmjükben a Coen fivérek McCarthy összetett, sokrétû és gyakran humoros írását ötvözik saját egyedi látásmódjukkal, aminek eredménye egy rendkívül lebilincselõ és akciódús film.
A SZEREPLÕVÁLOGATÁS
A történet középpontjában a gyorsan változó Vadnyugatot benépesítõ karakterek állnak. Ezen a vidéken teljes törvénytelenség uralkodik, elharapózott a nemzetközi drogbûnözés, és a régi szabályok már nem érvényesek. Ebben a világban Bell seriff testesíti meg az összetartó erõt - sztoikus, filozofikus, száraz humorú és sziklaszilárd erkölcsû ember -, akit elborzaszt a drogkereskedelemben mûködõ bûnözõk kegyetlensége. A seriff ebben az új világban a letûnt, dicsõséges idõk iránti fájdalmas vágyódást személyesíti meg.
- A film, ahogy a regény címe is utal rá, részben Bell seriff érzéseirõl szól a múló idõvel, az öregedéssel és a változással kapcsolatban - mondja Joel Coen.
- Azt hiszem, ez az egyik oka annak, hogy a regény 1980-ban játszódik, és nem szó szerint napjainkban - tesz hozzá Ethan Coen. - Akkor játszódik, amikor a határokon átnyúló drogbûnözés kezdett nagyon brutálissá válni, és ez ad okot a seriffnek arra, hogy visszatekintsen a múltba.
A texasi születésû Tommy Lee Jones azt mondja, hogy meghatotta a karakter küszködése az abszurd valóság elfogadásával, hogy az õt körülvevõ világ egyre rosszabb, pedig õ mindent megtesz azért, hogy jobb legyen. - A történet folyamán Bell seriff rájön, hogy nem tudja felvenni a harcot az elképesztõ méretû bûnáradattal szemben - mondja a színész. - De azt is megtanulja, hogy hiábavaló a csalódottság és az elkeseredettség.
A Coen fivérek viszonylag nehezen találták meg a megfelelõ színészt Llewelyn Moss szerepére. Moss vietnámi veterán, aki valószínûleg soha nem szegte volna meg a törvényt, ha szerencsétlenségére egy nap nem kerül az útjába nagy mennyiségû drogpénz, amely látszólag egy csoport halott férfié.
- Moss átlagos férfi, aki nem mindennapi helyzetbe kerül, és egy meggondolatlan pillanatában rengeteg pénzt tulajdonít el - magyarázza Ethan Coen. - A film további részében rossz döntésének kövekezményeit próbálja elkerülni. Így õ áll a film cselekményének középpontjában.
- Ebben a történetben van egy jófiú és egy rosszfiú, Moss pedig a kettõjük között áll - teszi hozzá Joel Coen.
A Coen fivérek úgy találták, hogy Moss karaktere szempontjából is fontos olyan színészt szerzõdtetni a szerepre, aki ismeri a vidékre jellemzõ életet. Végül Josh Brolin személyében találták meg ezt a színészt.
- Josh egy ranchen nõtt fel, ezért megértette Mosst, és természetesen tudott viselkedni a szerepeben - magyarázza Ethan Coen. Brolin vidéki környezetben nõtt fel Közép-Kaliforniában, és azonnal magáénak érezte a szerepet.
- Moss tulajdonképpen összessége több embernek, akiket fiatal koromból ismerek - mondja a színész. - Mindannyiuknak vannak elvei, mégis azt hiszem, hogy Moss helyében az adott helyzetben ugyanúgy cselekedtek volna.
A film feszes erkölcsi háromszögének harmadik oldalán Anton Chigurh áll, a hidegvérû gonosztevõ, aki soha nem hagy tanúkat maga után. A rendkívül sötét karakter megformálásához olyan színészt kerestek, aki képes kifejezni a végletességet.
- Chigurh-t a regény úgy jellemzi, hogy nincs humora - mondja Joel Coen. - De ezenkívül a hátterérõl csak vázlatos információkat kapunk. Könyörtelen és rejtélyes figura, akirõl nem lehet tudni, honnan jött.
- Olyan színészre volt szükségünk, aki Chigurh karakterét képes kitölteni anyaggal, de anélkül, hogy túl sokat elárulna róla, hogy megmaradjon körülötte a misztikum. Így esett a választásunk Javier Bardemre - folytatja a filmkészítõ.
Bardem gyorsan emelkedett a legtehetségesebb nemzetközi moziszínészek közé. Oscar-díjra jelölték a MIELÕTT LESZÁLL AZ ÉJ címû filmben a kubai költõ, Reinaldo Arenas szerepében nyújtott alakításáért, és átvehette a Velencei Filmfesztivál legjobb színésznek járó díját A Belsõ Tenger címû filmben nyújtott alakításáért. Chigurh karakterének megformálása Bardem számára az eddigi egyik legizgalmasabb kihívást jelentette - megtestesíteni egy rejtélyes bûnözõt, akinek a lelke nem engedi be a fényt.
- A film egyik témája a világon végigsöprõ erõszakhullám - mondja a színész. - Chigurh azzal személyesíti meg az erõszakot, hogy nincsenek gyökerei, mindig csak elõre tart, és megállíthatatlan.
A Coen fivérek segítségére voltak Bardemnek a karakter kidolgozásában. - Ahogy Joellel és Ethannel beszélgettem, a szemléletmódom egészen megváltozott, és a karakter izgalmasabb, összetettebb és humorosabb lett.
A FORGATÁS
A Nem Vénnek Való Vidék az Egyesült Államok egyik legvadabb táján játszódik, Texas és Mexikó határán, ahol a két országot csak a Rio Grande választja el egymástól. Ezt a napszítta, véráztatta vidéket a filmkészítõk Nyugat-Texas száraz alföldjeivel és Új-Mexikó sivatagaival tudták a legkönnyebben helyettesíteni. A Coen fivérek ismét együtt dolgoztak az ötszörös Oscar-jelölt Roger Deakins operatõrrel.
Deakins teremtette meg a zord látványvilágot, amely a helyszíneket életre keltette. - Számomra a Nem Vénnek Való Vidék olyan, mint egy Sam Peckinpah film - magyarázza. - A hangulata korabeli filmet idéz, de aztán közbeszól a jelenkor. Leginkább Peckinpah LESZÁMOLÁS MEXIKÓBAN - HOZD EL NEKEM ALFREDO GARCIA FEJÉT (BRING ME THE HEAD OF ALFREDO GARCIA) címû filmje jutott eszembe, ahol a karakterek még mindig a múlt szabályai szerint élnek, és nem találják helyüket a modern világban.
Az ebbõl fakadó feszültség felerõsítésére Deakins a fényt a film egészében a történetmondás eszközeként használta. - Nagy élvezet volt megteremteni a kontrasztot a fényes külsõ terek és a sötét belsõ terek, valamint a napszítta táj és a tompa éjszakai színek között.
Deakins ugyanakkor úgy gondolja, hogy a táj csak visszhangja annak, ami igazán számít egy-egy jelenetben - a karaktereknek.
- Minden film, amin eddig dolgoztam, elsõsorban karakterekrõl szólt. Számomra a helyszín csak háttér, és mindig úgy érzem, hogy a munkám elsõsorban a karakterek fényképezése. Ha egy felvétel szép, de nem teremt semmilyen hangulatot, és nem segíti a történet fejlõdését, akkor nincs értelme. Nagyon szeretek arcokat fényképezni, és ebben a filmben napjaink néhány legjobb színészével dolgozhattam.
Deakins Coen fivérekkel közös munkáit széles körben elismerték és rangos díjakkal tüntették ki, például Oscar-díjra jelölték a FARGO, a HOLLYWOODI LIDÉRCNYOMÁS és AZ EMBER, AKI OTT SE VOLT címû filmekért.
A forgatás egy kétezer lelkes texasi kisvárosban, Marfában kezdõdött, egy hírhedten elvadult környéken, három és fél órányira El Pasótól. A város leginkább arról híres, hogy ott forgatták az 1950-es években készült ÓRIÁS (GIANT) címû filmet. A helyi Hotel Paisano ma is úgy reklámozza magát, hogy benne szálltak meg a fõszerepeket alakító színészóriások - James Dean, Elizabeth Taylor, Rock Hudson és Dennis Hopper. Jess Gonchor fiatal látványtervezõ (AZ ÖRDÖG PRADÁT VISEL, Capote) itt kezdte meg a munkát a Coen fivérekkel, hogy megtalálják a megfelelõ helyszíneket a film legdrámaibb jeleneteihez. Gonchor számára a visszafogottság volt a leglényegesebb.
- A Coen fivérek olyan csodálatos munkát végeztek a forgatókönyvvel, hogy azt nem akartam semmivel sem háttérbe szorítani - mondja a látványtervezõ. - Csak hozzá akartam járulni a történetmeséléshez az általam megtervezett hátterekkel.
Gonchor számára az egyik legnagyobb kihívást Ellis kis házának megtervezése jelentette, ahol Bell seriff meglátogatja nagybátyját, a korábbi seriffhelyettest, hogy tanácsot kérjen tõle reménytelennek látszó helyzetében.
- A szerkezetet Santa Fében gyártottuk le, ahol Joel és Ethan láthatták a munka menetét, majd teherautón szállítottuk az egészet Texasba - mondja Gonchor.
A helyszínek közötti nagy távolságok, a perzselõ hõség és a veszélyes sivatagi élõlények ellenére helyes döntésnek bizonyult a történetben leírt tájhoz hasonló helyszíneken forgatni, amelyek vissza tudták adni az egyszerre vad és költõi texasi határvidék hangulatát.
Miután a munka Texasban befejezõdött, a produkció Új-Mexikóba költözött át, ahol a kevésbé ismert új-mexikói Las Vegasban forgattak.
A határátkelõ állomást a University Boulevard autópálya felüljáróján építették meg, amihez egy hétre le kellett zárni a hidat és az autópálya lehajtót, amíg a 22 tonnás acélszerkezetet a helyére szállították és rögzítették. A helyieket nem zavarta a felfordulás, az arra járó turistákat azonban elbizonytalanította, hogy a mexikói határ hirtelen annyival északabbra került, illetve elgondolkodtak rajta, hogy Új-Mexikó talán mégiscsak Mexikóhoz tartozik!
"time is not money"
