információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Interjú Nikolaus Geyrhalter rendezõvel:
Mi indította el, hogy megcsinálja ezt a filmet?
N.G.: Szeretek olyan helyeken forgatni, tehát bemutatni azokat, ahol a hétköznapi emberek nem járnak. Az élelmiszeripar pontosan egy ilyen zárt terület, kevesen látnak bele. Azoknak a helyszíneknek, amiket a reklámokban látunk - mint például egy kis kunyhó mellett legel egy tehén - semmi közük nincs ahhoz az ételhez, ami az asztalunkra kerül.
A filmben nincs sem narráció, sem interjúk. Mi ennek az oka?
N.G.: Ennek az az egyik oka, hogy maguk a munkások sem beszélgetnek igazán, amikor ezeket a feladatokat végzik. De igazából az történt, hogy felvettünk néhány interjút, de aztán a vágás közben meg kellett, hogy állapítsuk, hogy egyáltalán nem illenek bele abba, amit létre akartunk hozni. Egyszerûen zavaróak voltak. Ezért a mellett a radikális forma mellett döntöttünk, hogy csak a tényleges munkafolyamatokat mutatjuk be. Ezzel azt a szándékunkat is ki tudjuk fejezni, hogy a nézõ elgondolkozzon azon, amit lát.
Miért nincsenek megnevezve a vállalatok és egyéb konkrét adatok?
N.G.: Ennek a filmnek a szempontjából lényegtelen, hogy a kiscsibéket Ausztriában, Spanyolországban vagy Lengyelországban válogatják-e a munkások; valamint, hogy évente hány sertést vágnak le. Ez a hírmûsorok feladata.
Nehéz volt engedélyt szerezni ezekre a forgatásokra?
N.G.: Néhány esetben nagyon könnyû volt. Sok cég büszke arra, amit elért a találmányok, az ergonómia vagy a termékbiztonság területén, ezért szívesen megmutatták nekünk. Másrészrõl vannak szép számban olyan cégek is, akik félnek a publicitástól a folyamatos élelmiszeripari botrányok miatt.
De ebben az esetben is botrány kirobbantása a cél?
N.G.: A legfontosabb dolog az volt, hogy megmutassam, hogy az állatok hogyan születnek, nevelkednek és hogyan vannak tartva annak érdekében, hogy a leghatékonyabb és költség-takarékosabb folyamat után frissen és betegség-, valamint egyéb károsodástól mentesen menjenek a vágóhídra. Azt is figyelembe veszik, hogy a táplálék-kiegészítõk és a stressz hormonok egy bizonyos szint alatt legyenek. Arra senki sem gondol, hogy boldogok legyenek. Ha ezt botránynak nevezzük, akkor az egész életünk botrány, hiszen a lelketlen hatékonyság mozgat mindent.
A cím egy szándékos vallási asszociáció?
N.G.: Igen, mert a vallás szempontjából még drámaibb, ahogy a természetünkkel bánunk. A film címét pedig szivesen vinném még tovább azzal a sorral, hogy: "És bocsájtsd meg a mi vétkeinket."
Ugyanakkor a film jelen történelmi kivonatként is megállja a helyét.
N.G.: Én is így érzem. Arhív anyagként is felfogható, amit majd 50-100 év múlva megnéznek és ilyeneket gondolnak: "Ezt már akkor is alkalmazták." vagy "Ezt még akkor is használták?" Ezért is készítettem a filmet úgy, hogy olyan idõtlennek tûnjön, amennyire csak lehet.
A Mindennapi kenyerünk egy olyan világot mutat be, ami nagyon távolállónak tûnik a nézõ számára, de közben tudja, hogy mégis részese. És mivel bemutat és nem foglal állást, a nézõre bízza, hogy létrehozza a saját elméletét.
díj: Amszterdami Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál - Zsûri Különdíja
"time is not money"
