információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A film készítésérõl
Az Arany Glóbuszra jelölt Marc Forster (FELFORGATÓKÖNYV; ÉN, PÁN PÉTER; SZÖRNYEK KERINGÕJE) PAPÍRSÁRKÁNYOK /THE KITE RUNNER/) címû filmje napjaink egyik legnépszerûbb regényének, Khaled Hosseini azonos címû könyvének filmváltozata. Az érzelmekkel átszõtt, barátságról, családról, végzetes hibákról és a megváltó szeretetrõl szóló történet a háború küszöbén álló Afganisztánban kezdõdik. A fõszereplõ két gyermek, két jó barát, Amir és Haszan, akiket hamarosan elsodor egymás mellõl az élet.
Ragyogó délután van, és Kabulban éppen sárkányeregetõ versenyt rendeznek. A dicsõ nap után azonban Amir félelembõl elkövetett árulása kataszrófához vezetõ eseményeket indít el... és egyúttal a jóvátételig tartó hosszú utazást. Felnõttként látjuk viszont, amikor már húsz éve Amerikában él. Visszatér a szélsõséges tálibok uralta Afganisztánba, hogy szembenézzen az egész életét végig kísérõ és kísértõ sötét titkokkal, és még egyszer utoljára megpróbálja jóvátenni a hibáit.
A film elõzményei
Khaled Hosseini elsõ regénye, a Papírsárkányok (The Kite Runner), kirobbanó sikert aratott 2003-as megjelenésekor, és ma, négy évvel késõbb még mindig a bestseller listák élén található világszerte. Hosseini Afganisztánban született orvos, aki - regénye fõhõséhez hasonlóan - hazájából gyermekkorában az Egyesült Államokba került, ahonnan azután évtizedekig nem tért vissza. A Papírsárkányok az olvasót egy kontinenseken átívelõ utazásra hívja, amely közben a fõhõs megpróbálja helyrehozni a legszörnyûbb hibáját. - Nagyon boldoggá tesz, hogy a regényem ekkora sikert aratott az olvasók körében - mondja a szerzõ. - Azt hiszem, talán az lehet az oka, hogy a történet erõteljes érzelmeket vonultat fel, amely sokakat megérint. A felmerülõ témák - mint a bûntudat, a barátság, a megbocsátás, a veszteség és a vágyódás a megváltás és egy jobb emberré válás iránt - nem kizárólag az afgán népre jellemzõ témák: az emberi lét velejárói, függetlenül a származásunktól és a vallásunktól.
Pontosan ezek a témák keltették fel az érdeklõdését William Horberg és Rebecca Yeldham producereknek már jóval azelõtt, hogy a regény nemzetközi sikerkönyv lett volna - egészen pontosan még akkor, amikor meg sem jelent nyomtatásban. - Az egyik leghatásosabb és legfilmszerûbb irodalmi mû, amelyet valaha olvastam. Varázslatos - mondja Yeldham. - Annyira beleszerettünk, hogy mindenképpen meg akartuk filmesíteni. Ez gyönyörû lírai történet, amelyet olyan szépen fogalmaztak meg, hogy mindenképpen vizuális megjelenítésre termett. Ahogy olvassuk, szó szerint magunk elõtt látjuk az eseményeket.
- Csodálatos élmény volt elolvasni a Papírsárkányokat - veszi át a szót Horberg. - A történet erõsen hat az érzelmeinkre, hiszen azt sugallja, hogy bármit is tettünk a múltban, lehet még belõlünk jó ember. Magával ragadja az olvasót, és rátapint azokra a titkokra és sérelmekre, amelyeket mindannyian magunkban hordozunk. Az olvasó együtt utazik a két fiúval egy más kultúrába, ahol megismerkedik a családjukkal, majd elkíséri Amirt a bûnei jóvátétele felé vezetõ útján. Számomra végtelenül megható élmény volt, és láttam, hogy a könyv sok lehetõséget rejt magában.
A filmkészítõk Hosseinit is bevonták a regény megfilmesítése körüli munkálatokba. - Khaled volt a nagykövetünk ebbe világba, amelyben egyikünk sem volt ismerõs - magyarázza Horberg.
Walter F. Parkes producer a regényrõl: - Gyönyörû és nagyszabású történet, amely olyan alapvetõ témákkal foglalkozik, mint hibáink jóvátétele és önmagunk megismerése - csodálatos, klasszikus témák. Mégis, nem gondoltam volna, hogy ennyire nagysikerû könyv születik belõlük, és hogy évekkel késõbb az amerikai filmipar fõáramlatának szereplõi ennyire nyitottak lesznek egy ilyen multikulturális történetre. Ezt senki sem tudta volna megjósolni.
A PAPÍRSÁRKÁNYOK adaptálása
Horberg és Yeldham David Benioff forgatókönyvírót kérték fel a PAPÍRSÁRKÁNYOK címû film megírására. Benioff maga is regényíró - elsõ forgatókönyvét saját regénye, Az utolsó éjjel (The 25th Hour) alapján írta -, és számtalan eredeti ötlete volt, amikor belevágott a négyszáz oldalas regény átültetésébe.
- Mindenki nyitottan állt hozzá a különféle ötletekhez és megközelítésekhez, de mindannyian egyetértettünk abban, hogy legfontosabb feladatunk hûnek maradni Khaled gyönyörû történetéhez, és megõrizni a lehetõ legtöbbet a könyv szellemiségébõl - mondja a forgatókönyvíró. - Számomra a történet a gyávaságtól a bátorságig vezetõ útról szól. Fontosnak tartottam azt is, hogy a történet továbbra is Afganisztánról szóljon, és az afgán néprõl, amely az elképzelhetõ legszörnyûbb idõket élte át, véget nem érõ háborúkat és nyomort - az országot sújtó minden szörnyûség ellenére azonban képes volt megtalálni az életben a szépet, a felemelõt és a szeretet erejét.
Hosseini meggyõzõnek találta Benioff munkáját, amellyel az eredeti történetet mozifilm forgatókönyvvé ültette át. - Le a kalappal David elõtt! - mondja a szerzõ. - Nehéz feladata volt. A regény felépítésébõl adódóan komoly kihívás várt rá, hiszen a történet három évtizedet ölel fel. Visszaemlékezéseket is tartalmaz, a szereplõk öregednek, és eközben Kabul virágzó, kozmopolita városból lepusztult tájjá változik, mire Amir újra viszontlátja. David jól vette az akadályokat, és miután elolvastam a szöveg végleges változatát, tudtam, hogy ez gyönyörû film lesz.
A rendezõi székbe Marc Forster került, akit a filmkészítõk azért választottak, mert minden eddigi filmjét, függetlenül a stílusától, lírai és emberi elvek alapján készítette. Ezenkívül korábban dolgozott már Benioffal a MARADJ! címû pszichothrilleren.
Forster ellenállhatatlannak találta a felkérést, annyira elbûvölte a történet Amir és Haszan meghitt barátságáról és a végzetes eseményekrõl, amelyek beárnyékolják Amir új életét az Egyesült Államokban. - Egyszerûen beleszerettem a történetbe - mondja a rendezõ. - A regény olvasása számomra olyan érzelemdús és szép élmény volt, hogy azonnal eldöntöttem, részt akarok venni a film elkészítésében. A SZÖRNYEK KERINGÕJE címû filmhez hasonlóan, ám más megközelítésbõl, ez a történet is az erõszaktól való szabadulásról és a hibák jóvátételérõl szól. Számomra a kihívás abban rejlett, hogy megvalósítsam ezt a nagyszabású utazást, és eközben a nézõknek elmeséljek egy pár emberrõl és a kapcsolatukról szóló bensõséges történetet. Ez a keverék adja a regény valódi szépségét.
Forster az elejétõl kezdve tudta, hogy filmje csak akkor lesz hiteles, ha a lehetõ legjobban megismeri Afganisztán gazdag kultúráját. Amikor elkezdte a felkészülést a munkára, megosztotta a filmmel kapcsolatos elképzeléseit Hosseinivel.
- Nagyon örültem annak, hogy Marc mindenképpen igyekezett kulturális szempontból a lehetõ leghûebben visszaadni a történetet, és olyasmit mutatni a nézõknek, amit eddig még nem láthattak - mondja Hosseini. - Õszinte lelkesedéssel beszélt nekem a regényrõl, és elmondta, hogy attól fél, nem fog tudni hozzá és hozzám méltó filmet készíteni. De nem aggódtam emiatt, mert láttam, hogy mennyire megszerette a történetet, mennyi odaadással fogott a munkához, és a forgatás közben mennyi tehetségrõl tett tanúbizonyságot.
A gyerekszereplõk felkutatása
Forster Kate Dowd londoni casting ügynököt kérte fel a film szereplõinek kiválasztására. Dowd korábban együtt dolgozott a rendezõvel az ÉN, PÁN PÉTER címû filmen. A filmkészítõk bíztak abban, hogy Dowd meg tudja találni a film sikeréhez elengedhetetlen fiatal, tapasztalatlan, de nagyon tehetséges gyerekszereplõket. Dowd a keresést az Európában, Amerikában és Kanadában élõ afgán közösségekben kezdte. Ám hiába hallgatott meg több száz afgán származású gyermeket, valami mindannyiukból hiányzott. A filmet dari nyelven forgatták, amely Afganisztán egyik hivatalos nyelve. Bár a meghallgatott fiúk közül sokan beszélték valamennyire a nyelvet, a kiejtésükön hallatszott annak az országnak az akcentusa, ahol élnek. - Angol vagy amerikai akcentussal beszéltek - emlékszik vissza Dowd. - Felismertük, hogy Kabulba kell mennünk megkeresni a fiúkat, akik a filmünk fõszereplõi lehetnek, és a legtöbb mellékszereplõért is, mert sehol másutt nem fogjuk õket megtalálni!
Down egy egész hónapot töltött a lebombázott Kabulban iskolák, árvaházak és játszóterek bejárásával, hogy megtalálja a legmegfelelõbb gyerekeket Amir, Haszan és Haszan késõbbi fia, Sohrab szerepére. Amikor sikeresen leszûkítette a kört egy csoport ösztönös tehetségû, biztatónak ígérkezõ gyermekre, megkérte Forstert, aki addigra már maga is úton volt Kabulba, hogy hozza meg a végleges döntést.
Forster a Dowd által kiválasztott afgán gyerekek meghallgatása helyett elõször is elvitte õket sárkányt eregetni, hogy megfigyelhesse a viselkedésüket egy ilyen könnyed, játékos tevékenység közben. Csak ezután választotta ki véglegesen a film szereplõit. Amir szerepére a ötödik osztályos Zekiria Ebrahamit választotta, akire Dowd a helyi francia líceumban talált rá. Ahmad Khan Mahmoodzadát és Ali Danesh Bakhtyarit, akiket az ARO, az Afgán Segélyszervezet közremûködésével találtak meg, láthatjuk Haszan és Sohrab szerepében.
- Amikor elõször találkoztam Zekiriával, nagyon meg volt szeppenve, és nem sokat beszélt - emlékszik vissza Forster. - Ám volt valami a viselkedésében, ami felkeltette az érdeklõdésemet, egy kis szomorúság valahol a belsejében. Megtudtam, hogy az édesapját még a születése elõtt meggyilkolták, az édesanyja pedig sorsára hagyta. Ezek okozták eredendõ szomorúságát, ami miatt úgy éreztem, hogy õ a legmegfelelõbb a fiatal Amir szerepére, aki elvesztette az édesanyját és úgy érezte, hogy az apja nem szereti.
Forstert ugyanennyire meggyõzte Ahmad Khan Mahmoodzada Haszan szerepében, aki megható szépséggel kelti életre az igazságtalanságokat elszenvedõ fiút; és Ali Danesh Bakhtyari Haszan fiának szerepében, akinek sorsa apjáéhoz hasonlóan szerencsétlenül alakul egészen addig, amíg Amir a megmentésére nem siet.
Az Amir és Haszan karaktereit eredetileg megalkotó Hosseini elégedett volt a fiatal szereplõk kiválasztásával. - Ahmad Khan, aki Haszant alakítja, olyan, akár egy kész kis ember egy fiú bõrében, és a tekintete állandóan ragyog - mondja a regényíró. - A mosolyától is elolvadunk, és elhisszük, hogy benne egy tiszta, jó és erõs szellem lakozik.
- Zekiria, aki Amirt alakítja, törékenyebb és sebezhetõbb a felszín alatt, és ez néha áttetszik - folytatja Hosseini. - Megvan benne az a ravaszság is, ami a könyvben a kisfiú Amirt jellemzi. És természetesen, mivel Kabulban született, 11 éves korára már egy egész életre való tapasztalatot gyûjtött. Olyan komoly személyes nehézségeket élt át, amilyeneket legtöbbünk soha nem fog megtapasztalni, és mindez megmutatkozik abban, ahogy a szerepét alakítja.
Hosseini hozzáteszi: - Danesh, aki Sohrab, Haszan fiának szerepében tûnik fel, számomra az intelligenciája és a profizmusa miatt különleges. A felvételek szüneteiben játékos, eleven kisfiú, aki szeret bolondozni és rosszalkodni. De amint elhangzik az, hogy "Felvétel!", azonnal visszazökken a szerepébe. Bámulatos volt nézni, ahogyan újra és újra, egy szempillantás alatt átlényegült Sohrab melankolikus karakterévé.
A felnõtt fõszereplõk
A film legfontosabb felnõtt szerepe a felnõtt Amiré, akinek egész életére rányomja bélyegét meggondolatlan gyermekkori hibája, amíg csak össze nem szedi a bátorságát, hogy jóvátegye. A filmkészítõk erre a szerepre Khalid Abdallát válaszották, aki A UNITED 93-AS címû filmben az egyik gépeltérítõ, Ziad Jarrah szerepét alakította. A színész azzal az alakításával, mellyel elõször mutatkozott be a filmvásznon, azonnal felhívta magára Horberg figyelmét.
A huszonöt éves, egyiptomi származású színész a meghallgatáson Forstert is azonnal meggyõzte. - Karizmatikus és zseniális - mondja róla a rendezõ. - A szemével hatalmas dolgokat tud kifejezni, és mozdulatlanul állva is képes rengeteg mindent elmondani.
Abdallát vonzotta az összetett karakter, aki mindannyiunkhoz hasonlóan megértésre és szeretetre vágyik. - Megbocsáthatatlant követett el, amiért sokan vádolni fogják, de akkor még csak gyerek volt, és szerintem az a tény, hogy a bûntudat nem hagyja nyugodni, azt jelzi, hogy az igazságérzete a helyén van - mondja a színész a karakterrõl.
A PAPÍRSÁRKÁNYOK forgatásának kezdete elõtt Abdalla még egy szót sem beszélt dari nyelven, a filmben azonban folyékonyan kellett beszélnie. Egy egész hónapot töltött Kabulban intenzív nyelvtanulással, és olyannyira sikeresen elsajátította, hogy a filmen dolgozó afgán nemzetiségûek sem tudták megmondani, hogy valójában nem afgán.
Amir büszke, önfejû apja, Baba szerepére, aki a szovjet megszállás elõl fiával együtt elszökik Afganisztánból, a filmkészítõk Homayoun Ershadit választották. Az iráni színész érdekes kihívásnak érezte életre kelteni az intelligens, tanult férfit, aki hosszú évekig képtelen kapcsolatot teremteni a saját fiával és kifejezni iránta a szeretetét.
Ershadi nagy rajongója a regénynek, és csak azért elrepült Kabulba, hogy meggyõzze Forstert, õ a legmegfelelõbb színész a szerepre. - Azt hiszem, hogy Marc többek között azért választott engem, mert látta, hogy én belülrõl alakítom a szerepet, nem pedig kívülrõl, az arcommal vagy a testemmel - mondja a színész.
Karaktere éveken át tartó fejlõdésérõl ezt mondja: - Baba nagyon erõs férfi, de azzal a problémával küzd, hogy nem látja önmagát a fiában, Amirban. Sokkal inkább látja magát Haszanban, Amir barátjában. Mindkettõjüket szereti, de szeretné Amirban látni önmagát, és feldühíti az, hogy ez nem így történik. A történet végére minden megváltozik, és Babának már nincs arra szüksége, hogy önmagát láthassa a fiában, mert valódi apává érik, aki képes kimutatni a szeretetét.
"time is not money"
