információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Hosszabb tartalom
Egy eldugott magyar falucskában, melyet a rendszerváltás /1990/ szele sem kavar fel, az emberek szelíden várják a csodát. Egy olasz cipõgyáros Zserardó /5O/ érkezik mesés autójával, hogy cipõgyárat telepítsen a falu szélén. A köpcös, imádnivaló férfi ripsz-ropsz beindítja a gyártást, az ügyeskezû falusi asszonyok lelkesen indulnak hajnalonként munkába. A falu kocsmájában az alkoholisták véleményezik a változásokat. Zserardó kedvességétõl, apáskodó figyelmétõl, férfiúi bókjaitól egyszerre kivirulnak, vonzóvá válnak a háztartás jármába belefáradt asszonyok.
Gulyásné Verát, /45/ az asszonyosan formás, szemrevaló falusi feleséget eleinte hidegen hagyja a cipõgyár, melyrõl barátnõjétõl, a szószátyár Icától /4O/ kap elragadtatott híreket. Vera jól megvan a maga teremtette kis világában, szokásos háziasszonyi teendõi mellett a nagyházhoz épített sufniban, egyszemélyes birodalmában, kézzel font tárgyakat készít. Vera életöröme beragyogja ezeket a tárgyakat, bármibe is fog, megszépülnek körülötte a dolgok. Már rég lemondott ifjúkori ambícióiról, az önmegvalósításról, mellyel városi barátnõje Magdi /45/ azért néha-néha szembesíti. Verát egyik napon a folyópartról jövet mégis elragadja az új életforma varázsa, beáll dolgozni. A legügyesebb, legmegbízhatóbb munkásnõ lesz. Lélekben felszabadul, testben megszépül. Otthon olasz slágereket dúdolászva olasz ételeket fõz férjének, az útépítõ Gyulának /45/, akinek nem túlzottan ízlik az egzotikus koszt. Egyik napon a falusi kutyaoltás forgatagában egy arisztokratikus, elegáns, titokzatos alak tûnik az emberek szemébe. Õ Márió /59/ a cipõkonszern nagyfõnöke és tulajdonosa. Szûkszavúan csak annyit közöl a megrökönyödött Zserardóval, hogy neki most legjobb lesz itt. Zserardó könnyezõ asszonykoszorúban átadja a helyét Máriónak, aki Vera segítségében bízva átveszi az üzem irányítását. Márió nagyra becsüli Vera szorgalmát, megbízhatóságát, kitüntetett figyelemben részesíti, helyettesévé nevezi ki, rajta kívül gyakorlatilag senkivel sem áll szóba. Õ a megközelíthetetlen "félisten". A Márió bûvkörébe került nõk féltékenyek lesznek Verára, aki menthetetlenül beleszeret a csodálatos férfiba. Vera jelleme erõteljesen átalakul. A gyárért, vagyis hát Márióért érzett vonzalmáért a közismert józansága, igazságossága semmibe vész. Amikor pedig véletlenül összetalálkozik a folyóparton Márióval, és furcsa emberi egymásra találásuk kapcsán jót "beszélgetnek" a maguk nyelvén, Vera számára nincs megállás. Esztelen szerelmét felfedi városi barátnõjének, aki lelkesen bátorítja. A vonzó nõvé változott Vera Márió villájában bejárónõ lesz, s maga Márió is rácsodálkozik a kívánatos asszonyra. Vera és Gyula házi békéje fokozatosan megsemmisül, mindennaposak lesznek a veszekedések, amelyek a jó férjként, rendes emberként ismert Gyula részérõl a tettlegességig fajulnak. Sõt félrészegen elindul megölni az olaszt, de véres terve kedélyes nótázássá szelídül.
Márió Olaszországba megy, Verára bízza az üzemet. Vera azt hiszi, közös életüket megy elõkészíteni a férfi és hogy meglepje, áttervez egy cipõtípust, melybõl tetemes deficit származik. Továbbá levágatja derékig érõ haját, extravagáns frizurát csináltat, szétosztja ruháit, minek az már neki. Márió egy fiatalemberrel, Angeloval /28/ érkezik, aki segítségére lesz az üzem felszámolásában. Ezalatt Vera betegen fekszik otthon, mert Márió villájának takarítása közben csúnyán meghûl. A félig megzavarodott asszony Márió szerelmi taktikájának részeként értelmezi a hozzá küldött végrehajtót, Angelot. Hogy tisztázza a dolgokat, Vera bombanõnek öltözve betipeg a gyárba. Amikor ráébred, mi is történik valójában, egy kezébe kerülõ árral leszúrja szerelmét.
A film egy asszony szerelmi drámáját, karakterének fokozatos megváltozását, szerelmi szenvedélyének mindent elsöprõ tébolyát mutatja be.
Vera jellemzése
VERA /41-43/ falusi asszony. Középmagas, arányosan telt alkatú nõ, hosszú szõkésvörös haját kontyba tûzve viseli. A közeli város fõiskoláján, ahol a legtehetségesebb rajzosként indult, éppen befejezte az elsõ évet, amikor megismerte késõbbi férjét Gulyás Gyulát. Hamar teherbe esett. Abbahagyta a tanulást. Vera türelmes, jó anyaként bánt a gyerekekkel. Hûséges feleség, mûveli a kertet, állatokat tart, még arra is van ideje és kedve, hogy fantáziáit megvalósítsa: rózsaparfümöt készít, üvegeket fest, fonatokat készít stb. Hajnalonként a folyóparton látják feltûnni, vesszõket gyûjt, a felkelõ nap sugaraiban fürdõzik, gyönyörködik a természet harmóniájában. Különcként tartják számon és fogadják el a faluban. Keze nyomán az unalmas, hétköznapi dolgok megtelnek élettel és szépséggel. Amikor a gyerekek kirepültek, egyre nagyobbak lettek a "csendek" Vera és Gyula között.
Vera, még nem tudja, mit, de újítani szeretne.
Olasz cipõgyárosok érkeznek a faluba, ügyes kezû asszonyokat keresnek. Verának kapóra jön a lehetõség. Beáll. Tetszik neki az új élet, háztartásbelibõl dolgozó nõ lesz. Úgy érzi, kinyílik elõtte a világ. A gyárban szorgalma, intelligenciája miatt kitüntetett figyelmet kap Máriótól, /59/ a jóképû olasz gyárostól. Vera beleszeret. Megrettenve érzéseitõl, hasztalanul küszködik visszatalálni a férjéhez. Saját megvalósulatlan ábrándjait látja Márió által megvalósulni látszani, s egyre inkább úgy gondolja, ez végre jár neki. Vera kivirul a szerelemtõl. Olaszul tanul, olasz ételeket fõz, feltûnõen öltözködik. Szabad lesz, mint a madár, melyet elkapott a forgószél. Külsõre megszépül, megváltozik az értékítélete. Ami addig jó volt, arra undorral, lekicsinylõen tekint. Vera õrületig fokozza egyoldalú szerelmi szenvedélyét. Már régen nem a maga ura. Sodródik az árral. Lassan mindentõl és mindenkitõl eltávolodik. Összeomlik a házassága. Lejáratja magát és férjét a falu elõtt. Elárulja egyetlen barátnõjét. Amikor rájön, hogy Márió elköltözteti a gyárat, és munkatársként sincs rá szükség, megöli a férfit.
Márió, a varázsló és a rendszerváltozás
A Márió, a varázsló az emberi dráma ábrázolásán túl dokumentarista igényességgel megrajzolt filmes szociográfia is, mely kíméletlen õszinteséggel beszél a rendszerváltozás árnyoldalairól is. A film egy tragikus szerelmi történetbe ágyazva súlyos történelmi-politikai-gazdasági üzenet is egyben, mely a gyakran a politika által is mostohagyermekként kezelt Vidék helyzetét mutatja be a kilencvenes évek elején.
A rendszerváltozással kevés magyar film foglalkozott, s melyek elmerültek a témában, azok is egészen más szemszögbõl dolgozták fel azt, így tehát Almási Tamás filmje egészen egyedülálló alkotás.
A rendszerváltozást feldolgozó nagyjátékfilmek között van, mely nagytotálból indít, s a megnyílt határoknak köszönhetõen az országok közötti migráció lehetõségeivel foglalkozik (Fekete Ibolya - Bolse Vita), van mely a vidékrõl a fõvárosba vágyódás motivációján keresztül utal erre az idõszakra (Szabó István: Édes Emma, drága Böbe). Az urbánus-manager vonalat boncolgatja Gothár Péter a Magyar szépségben, míg, természetesen van, aki szatirikus hangon szól (Szomjas György- Roncsfilm), és van, hogy a nosztalgia édesíti meg utólag a kort (Török Ferenc - Moszkva tér), ám olyan nagyjátékfilm, mely a rendszerváltozást a maga realitásában, és elsõsorban annak a vidékre gyakorolt hatására koncentrálva vizsgálná, eleddig nem született hazánkban.
A Márió, a varázsló Szemle-bemutatóját követõen Vajda Judit a következõ gondolatokkal elemezte Almási Tamás filmjét. Álljon itt tõle két idézet, hisz e gondolatoknál plasztikusabban nem is lehetne jellemezni a film rendszerváltozás-üzenetét:
"Vera útjában benne van minden, ami akkoriban, azaz közvetlenül a rendszerváltozás után Magyarországon történt: csillogó szemmel, reményekkel telve várni a kapitalizmust, a nyugati tõkét, az új befektetõket. Mindent megtenni nekik, majd amikor mégsem felelnek meg elvárásainknak, dühödten ellenük fordulni. Pedig - ahogy az a film kurta-furcsa epilógusában is felvetõdik - a szükséges változások, az ország gazdasági felsorakozása, felzárkózása a Nyugathoz lassan, de biztosan, néhány év alatt magától is végbemegy/végbement volna."
"A szerelmes Vera alakja tehát az ország gazdasági és kulturális kihasználásának, kizsákmányolásának feleltethetõ meg, míg a hazánkba gyarmatosító szándékkal érkezõ nyugati viselkedést három különbözõ figura jeleníti meg: az elsõ olasz, a joviális, kopasz Gerardo (azaz Zserardó) kedves, bûbájos, szigorú intézkedéseit is mosolyogva nyomja le a dolgozó nõk torkán, akik nem is haragszanak meg rá, s fájdalommal veszik tudomásul, amikor továbbáll. Majd jön helyette a távolságtartó, érzéketlen, hideg jóképû férfi, Mario/Márió, aki már - az egyedüli Vera kivételével - szóba sem áll velük. Az utolsó stációt a szinte nevet sem kapó fiatal olasz macsó képviseli, aki már nem ad semmit, csak visz, elvesz mindent, bagóért vesz magyar kastélyt, kifosztja a falut és ezzel jelképesen az egész országot."
"time is not money"
