információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Kicsoda Juno MacGuff (Ellen Page)? Egy magabiztos, nagyszájú kamaszlány, aki lefegyverzõ lazasággal vitorlázik át azon az érzelmileg túlfûtött és zaklatott kilenc hónapon, ami a gyerekkorból a felnõttkorba vezet. Az éles eszû és kimondottan eredeti Juno nem úgy táncol, ahogy mások fütyülnek, hanem csakis a saját dallamára - amit legjobb, ha a Stooges játszik --, de a dacos kiállás mégiscsak egy helyét keresõ kamaszlányt takar.
Míg a lányok többsége Dancing Elkben a MySpace oldalát gyönyörûzi vagy vásárolgat a plazában, addig Juno, a széllelbélelt minnesotai tizenéves a maga útját járja. Aztán egy szokásosan unalmas délutánon Juno úgy dönt, hogy lefekszik a megejtõen csendes Bleekerrel (Michael Cera). Az eredmény nemkívánt terhesség. Juno és a legjobb barátnõje, Leah (Olivia Thirlby) kiterveli, hogyan találják meg a születendõ gyermeknek a tökéletes szülõket. Végül Mark és Vanessa Loringot (Jason Bateman és Jennifer Garner) szemelik ki: a jómódú, kertvárosi, gyermektelen házaspár éppen örökbefogadásra készül. Szerencsére Juno számíthat az apja és a mostohaanyja (J. K. Simmons és Allison Janney) támogatására. Miután túlestek az elsõ sokkon, hogy a lányuk már szexuális életet él az erre a szerepre teljesen alkalmatlannak tûnõ Bleekerrel, a család összefog az ügy érdekében. Mac papa hajlandó részt venni a reménybeli nevelõszülõk káderezésében, nehogy már két sültbolondot fogjanak ki, míg Bren mama érzelmi támogatást nyújt Junónak a fiatalkori terhességre elõítéletesen reagáló környezettel vívott harcaiban. Ahogy közeledik a szülés kitûzött napja, úgy mutatkozik egyre több repedés Mark és Vanessa idilli házasságán. Közben az õsz télbe fordul, majd beköszönt a tavasz, és a Juno testében végbemenõ fizikai változások híven tükrözik a személyiség érési folyamatát. Az már távolról sem tinédzsérkori lázadás, hanem igazi kurázsi, ahogy Juno fiatalos szertelenséggel, de tõle nem várt bölcsességgel megküzd a problémáival.
A Mandate Pictures/ Mr. Mudd produkciós cég JUNO címû filmjét Jason Reitman (KÖSZÖNJÜK, HOGY RÁGYÚJTOTT) rendezte Diablo Cody (Candy Girl) forgatókönyvébõl és a Fox Searchlight Pictures forgalmazza. Mason Novick és a Mr. Mudd mint producerek mellé Lianne Halfon, John Malkovich és Russell Smith társult be. Joe Drake és Nathan Kahane (Mandate) volt az executive producer Daniel Dubieckivel, míg Reitman partnere, Jim Miller (Hard C.), aki a Mandate-hez vitte a projektet, társproducerként mûködött együtt a cég részérõl delegált Kelli Konoppal és Brad Van Arragonnal.
MÉGIS, KI EZ A LÁNY?
A forgatókönyvíróból regényíróvá lett Diablo Cody képzeletének szülötte nemigen emlékeztet a korábbi felnõttéválási filmek vászonkamaszaira. Nagyszájú és vicces, bájos és magabiztos. Akár Leah barátnõjével osztja meg a szûzesség elvesztésének intim részleteit, akár a szüleinek jelenti be, hogy állapotos, Juno brutális õszinteséggel és éles nyelvével követel magának figyelmet. Diablót addig ösztökélték, hogy írja meg a forgatókönyvet, amíg be nem adta a derekát. Azzal kezdte, hogy áttekintette az újabb tinédzser filmeket, és rájött, hogy hiányzik innen egy nagy mellényû kislány. “Ültem odahaza, a minnesotai házamban, és azt gondoltam magamban: ilyen történettel még nem találkoztam -- fejtegeti Diablo. - A végignézett filmek többsége receptre készült."
Juno történetének megírása saját kamaszlány korába vezette vissza Diablót: “Szinte magától alakult a dolog - idézi fel a sztori összerakását és a szereplõk jellemének kidolgozását. - Olyan természetes volt, akár a lélegzés. Egyszerûen magamból vezettem le Junót."
S hozzá még ott voltak mindazok a beszélgetések és helyzetek, amelyekkel saját kamaszkorában találkozott. A film sokat köszönhet azoknak az õszinte és vicces dialógusoknak, amelyek Juno és a barátai között zajlanak a szexrõl - részben Diablo inspirációjára. “Én meg a barátnõim pont olyanok voltunk, mint Juno és Leah. Folyton a szex volt a téma. Van egy jelenet, amelyben Leah arról mesél, hogyan szexelt a barátjával: õ volt fölül, mert így könnyebben éri el az orgazmust. A valóságban is volt egy ilyen vitánk 16 éves korunkban. Lehet, hogy egyeseket sokkolni fog, de elég valósághû a dolog."
Félretéve a szexet, Junóban messze nem csak az az érdekes, hogy gyerekfejjel bekapja a legyet. A film tehetséges ifjú sztárja, Ellen Page szerint Juno nem szokvány tizenéves. “Ez egy fantasztikusan jól megírt szerep, amibõl nem sok akad a halpiacon. Juno õszinte, eredeti és tökéletesen mentes a sztereotípiáktól, ami csodálatos lehetõség egy színésznõnek. Tényleg nincs más dolgom, mint hogy megtaláljam hozzá a kapcsolódási pontokat és igyekezzem hitelessé tenni a beszédmódját és a másokhoz való viszonyulását. Rájöttem, hogy ez úgy sikerülhet, ha megbízom azokban, akikkel együtt dolgozom, és félelem nélkül fejest ugrom a dologba."
JUNO SZÜLETÉSE
JUNO történetébõl soha nem lett volna film, ha az alkotók egész csapata nem dolgozik fáradhatatlanul, hogy a vászonra kerüljön. Mason Novick producer volt az elsõ szem a láncban, aki az interneten szörfölve felfedezte Diablo Cody blogját. Azonnal megtetszett neki az írásmód humora, sajátos nõi hangja, kivételes õszintesége és mai tematikája. “Producerként rengeteg mindent olvasok, amit viccesnek szántak, de a legtöbb esetben inkább csak szánalmas -- magyarázza Novick. - Vagy hat hónapon át rendszeresen olvastam a blogját, és mindannyiszor megnevettetett. Végül felhívtam és lerohantam: Helló, én egy producer vagyok Los Angelesbõl, mindennap olvasom a blogját és mindig megnevettet. Nem gondolt még arra, hogy forgatókönyvet írjon? Azt felelte, hogy gondolt rá, de még soha nem próbálta."
Viszont írt már egy könyvet “Candy Girl: A Year in the Life of an Unlikely Stripper" címmel. Megtárgyalták a dolgot, és Novick elküldte a “Candy Girl" kéziratát egy New York-i könyvügynöknek, aki gyorsan el is adta a Gotham Books kiadónak. “Azóta beszélgetünk arról, hogy Diablo filmre írja a CANDY GIRL-t - idézi fel Novick. - Rávettem, hogy írjon egy forgatókönyv mintát, hadd lássák a stúdiók, hogy mire képes. Pár hónap múlva felhívott azzal, hogy kész a minta forgatókönyv. És elküldte nekem a JUNO-t. Együltõ helyemben végigolvastam, és paff lettem. A script, amibõl most forgatunk, szinte azonos azzal, amit elõször olvastam, márpedig ez a legritkább esetben fordul elõ. A sztori lényege és a szereplõk mind a könyv lapjairól léptek elõ."
Jennifer Garner, aki a kétségbeesetten gyermekre vágyó Vanessa Loringot játssza, hasonlóan reagált a forgatókönyvre. “Diablo Cody hangja olyan tisztán hallatszik benne, hogy olvasás közben óhatatlanul a hatása alá kerülsz. Azonnal beleszerettem. Ahogy a NEVETSÉGES NAPOLEON-nak (NAPOLEAN DYNAMITE), ennek is saját világa, saját nyelve van, ami egybõl beszippant. Cody egy egész világot teremtett. Nem annyira ostobát, de annál érzelmesebbet."
Diablo Codyt tagadhatatlanul izgalomba hozta, hogy Reitman vászonra viszi a forgatókönyvét. “Nem számítottam rá - mondja --, ezért hihetetlenül feldobott, amikor megtudtam, hogy érdekli a dolog. A Köszönjük, hogy rágyújtott (THANK YOU FOR SMOKING) bizonyította, hogy mennyire tehetséges és biztos kezû rendezõ. Azzal a megnyugtató tudattal adhattam át a forgatókönyvet, hogy jó kezekbe kerül. Fogalmam sincs, mi tetszett neki a történetemben, de nagyon örülök, hogy így alakult."
Novick úgy summázza a filmet, hogy tele van érzelmekkel és helyzetekkel, amelyek abszolút érvényesek és létezõk a mai világban. “Diablo nagyon tudja, hogy beszélnek ma a srácok, vagy hogyan beszélnek róluk a felnõttek, és sikerült a saját világukkal együtt megragadnia a különbözõ figurákat. Azt hiszem, az õ hangjától lesz a JUNO olyan ifjúsági film, ami nem kezeli le a fiatalokat."
A JUNO SZEREPOSZTÁSA: FORMÁBA ÖNTÉS
A szereposztás mindig is kritikus tényezõje a forgatökönyvek sikeres vászonra vitelének. A JUNO esetében az volt a legnehezebb feladat, hogy megtalálják azt a színésznõt, akire ráillik a címszereplõ szûk és bonyolult szabású ruhája. Méghozzá tökéletesen, mert a nézõknek nemcsak azt kell pontosan tudniuk, hogy ki is Juno, hanem szeretniük is kell - minden hibájával együtt. Reitman tudta, hogy Ellen Page - akit a Cukorfalatban (HARD CANDY) Patrick Wilson partnereként nyújtott elsõprõ alakításáról ismerhet a független filmes közönség - a legjobb választás erre a nehéz szerepre. Annak ellenére - vagy épp azért --, mert õt nézve olyan könnyûnek tûnik az egész.
“Az ember mindig szeretne kiváló színészeket megnyerni, akiknek már az arca elmondja a sztorit. Ellen különösen az arcával képes hihetetlen, apró finomságokat mûvelni. Vagy 120 instrukciót adtam neki minden beállításhoz, és õ mindet tökéletesen megoldotta -- meséli Reitman. - Sok színésznek jó a mimikája, akik vagy a method acting követõi, és kutatómunkával készülnek fel a szerepre, vagy természettõl fogva elbûvölõk - folytatja Reitman, összevetve Page-et Meryl Streeppel. - Ellen abban különbözik, hogy minden pillanatban tudja, mit tenne, mondana vagy érezne Juno, és úgy vált át, akár egy villanykapcsoló. Elképesztõ volt figyelni."
A színészkollégák egy emberként adnak igazat a rendezõnek. “Gyönyörû és kivételes színésznõ -- dicséri Jennifer Garner. - Ahogy elkezdtünk próbálni, azt kérdeztem magamban: Ki vagy te, honnan jössz és hogy talált rád Jason? Elementáris hatása van. Nagy színésznõ lesz belõle."
Allison Janney egy másik meghatározó mûvésznõt emleget Page kapcsán. “Engem a fiatal Audrey Hepburnre emlékeztet. Van valami istenien nõies benne, miközben ezt az erõteljes, vibráló figurát játssza. Nem ismer félelmet. Nagyon jó benyomást tett rám, egyszerûen imádom. Remélem, fogunk még együtt dolgozni."
Jason Bateman is igazat ad a filmeseknek, akik Ellen Page-nek adták a szerepet. “Ez a mozi azon áll vagy bukik, hogy mennyire izgalmas Juno alakja - mondja. - Szerencsére itt van Ellen Page, nincs más dolgunk, mit hátradõlni, figyelni és rábízni magunkat. Eszköztelen, született színésznõ és nagyon, nagyon ott van... valamennyien ráhangolódtunk."
Valószínûleg az is számított, hogy Page egybõl beleszeretett Junóba, és a hatása alá került a figurának. “Piszkosul szerettem volna Juno bõrébe bújni, odavoltam érte - mondja Page egy Junótól kölcsönzött csípõmozdulattal. - Nagyon ütõs a forgatókönyv... Hálás vagyok, hogy bevettek."
Nem kevésbé boldog attól, ahogy a Cukorfalat óta felfelé ível a pályája. “Tényleg nagyon szerencsés vagyok az utóbbi idõben. Annyira jó és változatos szerepeket kaptam, tavaly például ezt. Csodás. Elképesztõ lehetõségek nyíltak meg elõttem."
Több mint valószínû, hogy Page pályája még sokféle esélyt tartogat.
JUNO, BLEEKER ÉS LEAH: A JÓBARÁTOK
Juno legjobb barátainak szerepére Reitman két feltörekvõ tehetséget szemelt ki: Michael Cerát és Olivia Thirlbyt. Az általuk megformált karakterek tökéletesen kiegészítik Page üdítõ és karizmatikus figuráját. Cera ragyogó mint Paulie Bleeker, Juno kisbabájának halk szavú apja, míg Thirlby biztosan hozza Juno legjobb barátnõjét, aki a forgatókönyv eleven eszû, csupa energia fiatal lány. “Övé a film néhány legjobb dumája -- mondja Thirlby - Annyira vicces, és nagyon örülök, hogy én játszhattam ezt a remek, jó humorú figurát."
Bleeker szerepe egy gimnazista eljátszására adott lehetõséget Cerának, amirõl az életben jórészt lemaradt. “Csak egy évet jártam középiskolába, a többit az interneten át végeztem" - árulja el a színész. De az elsõ szerelem sutaságát hibátlanul sikerült megformálnia. “Bleeker rajong Junóért, aki mellett különbnek érezheti magát - mondja Cera. - Az nyilvánvaló, hogy túl sok neki ez az egész, és ahogy halad elõre a terhesség, úgy szorong egyre jobban attól, hogy mi lesz velük. Igazából fellélegzik, amikor Juno kitalálja, hogy elajándékozza a babát. Onnantól már csak az érdekli, hogy megmaradjon a barátságuk, és reménykedik, hogy Juno járni fog vele."
Mindkét színész kiválóan jeleníti meg a kamasz szereplõket, ami nagyban hozzájárul a film hitelességéhez. Thirlby még hozzáteszi: “nagyon nehéz eljátszani egy hülye kamaszt." Cera egyetért vele: “Így van, én mindig jobban szerettem, ha értelmes srácokat írnak a forgatókönyvbe, szerintem ez sokkal közelebb áll a valósághoz."
JUNO FEJLÕDÉSREGÉNYE
Juno MacGuff személyiségfejlõdése többféleképpen is értelmezhetõ. De minden akadály és erkölcsi dilemma ellenére a közönséget remélhetõleg lefegyverzi a belõle áradó báj és életszeretet, függetlenül attól, hogy miként vélekednek a fiatalkorúak terhességérõl vagy a családról. Junót végül is a családjához fûzõdõ kapcsolata és az önmaga megismerése során hozott döntései teszik felejthetetlen figurává.
Diablo Cody szerint a film heves vitákat gerjeszthet a fiatalkori terhességrõl tett állításaival. “Ez nagyon kényes téma. Nézheted úgy is a filmet, mint ami az életet és a születést ünnepli, de veheted úgy is, hogy egy felszabadult fiatal lányról szól, aki úgy dönt, hogy továbbra is szabadon akar választani. De felfogható egyfajta kicsavart szerelmei történetnek is, vagy elmélkedésnek a felnõtté válásról - mondja, hozzátéve, hogy a filmbeli történet és jellemfejlõdés messze túlmutat a fiatalkori terhességen. - Számtalan kérdést vet fel a szerelemrõl, a szabadságról, a házasságról, végsõ soron arról, hogy mit kezdjünk az életünkkel."
Bár a nézõk egy részében valóban felmerülhetnek ezek a kérdések, Allison Janney hangsúlyozza, hogy a film nem erõltet semmilyen üzenetet. “Egyáltalán nem akar politizálni. Ez csak egy történet, ami más lányokkal is megeshet, és az a lényeg, hogyan választ a hõsnõ -- mondja a színésznõ. - A film nem foglal állást, és ez így van jól."
Állást foglal vagy sem, a film fõszereplõje Juno útjának követését tartja a legizgalmasabbnak. “Hosszú és csapdákkal teli út áll elõtte -- fogalmaz Page. - Van egyfajta elképzelése arról, hogy mit jelent felnõttnek lenni, és arrafelé próbál haladni. Azt hiszem, mindenki így van ezzel a serdülõkorban, amikor két világ határára érkezik az ember. És Junónak jól sikerül az átlépés."
"time is not money"
