St. Trinian's - Nem Apácazárda (2007)
információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Sok év kitartó munkájának köszönhetõen a St. Trinian’s lányiskola elérte, hogy Nagy Britannia egyik legrosszabb hírnevû intézménye legyen. A suli financiális krízisbe kerül, ami egyenesen a bezáráshoz, valamint a tanárok és diákok életének radikális megváltozásához vezethet.
Camilla Fritton igazgatónõ nagyanyja szabadosabb elveit vallva szemet huny diákjai problémásabb tettei felett és tudomást sem vesz a növekvõ anyagi problémákról. Hisz a lányok szabad önkifejezésében. Az intézménybe látogat bátyja, a gátlástalan mûgyûjtõ Carnaby, hogy beadja iskolába lányát, Annabelle-t. A beképzelt tizenöt éves lány nem akarja elfogadni, hogy el kellett hagynia a Cheltenham lányiskolát azért, hogy egy ilyen lepukkant helyen folytassa tanulmányait, ami szerinte “fiatal bûnözõk intézete, melyet iskolának álcáznak". Persze Carnaby nem csak azért érkezik, hogy elkísérje lányát az új sulijába. Szeretne némi hasznot húzni az iskola hanyatlásából. Fizetésképtelenség esetén potom pénzért õ maga venné meg az iskolát, hogy egy hotelt hozzon létre a helyén.
A körbevezetõ túrán szembesülnek a St. Trinian’s nem mindennapi módszereivel, melyek az excentrikustól egészen a veszélyesig terjednek. Miss Cleaver, egy Öbölháborús veterán sportot és fegyverkezést oktat, míg Miss Maupassant - aki után a pénztáros sóvárog - a szerelem nyelvét tanítja nagyon is forróvérû módon. A tanárok egészen elképesztõ skálán mozognak a kárörvendõ kisangyaltól a szociopatákig, akiket leginkább a karizmatikus Flash Harry képvisel, aki a pénzügyes terület szakértõjeként dolgozik. Annabelle gyorsan bekerül a lányklikkek körforgásába, akiknek a skálája az emósoktól kezdve egészen a geekekig széles skálán mozog, és természetesen át kell élnie jó néhány beavató viccet mielõtt befogadnák.
A St. Trinian’s gondjai felkeltik az oktatásügyi miniszter, Geoffrey Thwaites figyelmét, aki annak idején az igazgatónõ szerelme volt. Az egykori börtönminiszter a helyet tökéletesnek látja arra, hogy reprezentálhassa a hatalmát. Meg szeretné reformálni az intézményt, pedig legtöbb kollégája óva inti tõle. Kihasználva pszichotikus lánya iskolai hokicsapatának látogatását az intézményben, maga is ellátogat oda, hogy egy kis háttérnyomozást végezzen.
Belopódzik az idõsebb lányok öltözõjébe, majd onnan a biológiai labor dzsungelén át egy faliszekrénybe rejtõzve hallgatja ki pár menõ lány beszélgetését, akik valami furcsa üzletrõl beszélnek telefonon. Néhány gatyájába bemászó hangyának és megcsörrenõ mobiltelefonjának köszönhetõen gyorsan lebukik, és a feldühödött lányok kivágják õt az ablakon, egyenesen egy vízzel és szeméttel teli billenõskocsi kellõs közepébe. A besározott politikus éppen idõben ér vissza lánya hokimeccsére ahhoz, hogy lássa amint kicsinyét kórházba szállítják a mentõk, mivel a két régóta rivalizáló suli diákjai jól elintézték egymást.
Annabelle az oldalvonalról figyeli a vad gyõzelmi ünnepséget, elkezd arról álmodozni, hogy talán nem is lenne hülyeség egy ilyen cool csajbanda tagjának lenni, ám a csõdközelség és a minisztérium szigorú sötét felhõt vet a St. Trinian’s fölé. A sulinak sok pénzre van szüksége, méghozzá nagyon sürgõsen. Flash Harry “A bûnözõi siker hét módja" óráinak hatására a lányok gondolkodni kezdenek, hogy zsarolással, csalással, hitelkártyacsalással, emberrablással vagy lopással-e próbálkozzanak. Kelly, a csajvezér ötlete alapján a “Leány gyöngy fülbevalóval" nevû festmény lenyúlása mellett döntenek, melyet az igazgatónõ ravasz mûgyûjtõ testvérének akarnak eladni. Össze is hoznak egy iskolai kirándulást egyenesen a Trafalgar Square-re.
Az elsõ probléma: vajon hogyan juthatnak be az épületbe, ahol a festményt õrzik? Egy szerencsés véletlennek köszönhetõen éppen a Nemzeti Galéria ad otthont az Iskolai Bajnokság címû televíziós show mûsor döntõjének. Amikor a szorgalmas angol tanárnõ, Miss Dickinson felajánlotta a részvételt a diákoknak, kapásból elutasították, de most kapva kapnak az alkalmon.
A döntõig vezetõ út nem könnyû, ám a suli volt vezércsaja, az azóta életstílus guruként dolgozó JJ a segítségükre siet, és a lányok minden ravaszságukat és fondorlatukat bevetik, hogy a megelõzõ fordulókban megverhessék az ország legjobb diákkoponyáit, amire csak akkor van esélyük, ha minden forduló elõtt elõre megszerzik maguknak a kérdéseket.
A suliban már javában készülõdnek a rablásra, amikor az igazgatónõt és társait megzavarja egy miniszeri rögtönzött sajtólátogatás az intézményben, mely során fel akarja tárni annak hibáit, ám a dolog nem úgy sül el, ahogy remélné. Bár az esemény címlapokon jelenik meg, de leginkább annak köszönhetõen, hogy a miniszter a sajtósok szeme láttára öli meg az igazgatónõ kiskutyáját, Mr. D’Arcy-t.
Annabelle Fritton egy nappal a döntõ elõtt csatlakozik a nagymenõ csajok bandájához, akik a rablás során a csatornán át beszivárogva próbálják megszerezni a festményt. Közben fölöttük az iskolai versenyen élet-halál harc folyik, mivel a döntõben a rivális Cheltenham Ladies College-dzsal kell megütközniük, és Thwaites miniszter is lecsap rájuk azzal, hogy lebuktatja az adó-vevõ fülbevalóikat, melyek segítségével olyan ügyesen válaszolták meg a kérdéseket. A program szünetében Miss Dickinson összehívja a reményvesztett társaságot, hogy próbáljon lelket önteni beléjük, míg a többiek már bejutottak a galériába, hogy megszerezzék a Vermeert.
Camilla feladata a miniszter semlegesítése, melyet egy flaskányi droggal kevert whiskeyvel próbál elérni, csakhogy a lánya, Verity gyanakodni kezd, de még neki sem sikerül megakadályozni a tervet, mivel Annabelle hokiütõje hatékonyan közbeavatkozik. A kvíz utolsó perceiben a festménnyel menekülõ Kelly nehéz helyzetbe kerül, hiszen nem marad számára kiút a galériából, mikor az egyik kötele elszakad, ám a hõsies Miss Fritton közbeavatkozik és egy merész ugrással elkapja a képet és Kellyt. Közben a vetélkedõben Chelsea-rõl kiderül, hogy okosabb annál, mint amilyennek látszik, és helyes válaszaival megnyeri a döntõt a St. Trinian’s csapatának.
Flash Harry Gerhardt von Streubel grófnak álcázva magát eladja a festményt az igazgatónõ testvérének, aki nagy izgalmában elfelejti ellenõrizni a festõ védjegyeit. Az igazi “Leány gyöngy fülbevalóval" festményt a lányok visszajuttatják a Nemzeti Galériába, amiért jutalmat kapnak, és a St. Trinian’s lesz az ország legnevesebb lányiskolája.
Általános információk a forgatásról
A projekt története
2002-ben Oliver Parker, Barnaby Thompson, Rupert Everett és Colin Firth együtt dolgozott az Ealing Stúdióban a Bunbury címû mozin, és ekkor ötlött fel bennük egy új St. Trinian’s film ötlete. Everett volt a legnagyobb rajongója az ötletnek, és addig gyõzködte Thompsont, míg el nem kezdtek új életet lehelni Anglia egyik legkedveltebb intézményébe. “Rupertnek régi nagy vágya volt, hogy egy filmben több szerepet is eljátszhasson, a klasszikus Ealing komédiák hatására" - emlékeztek vissza a színész inspirációjára a rendezõk. Az új folytatáshoz inspirációul fõképpen Ronald Searle eredeti rajzai szolgáltak. “Searle rajzai a gótikus háttérfüggönyökkel és szellemes anarchikusságukkal kellõen megalapozták az új film hangulatát" - mesélték a rendezõk. Nemcsak a rajzok voltak a stábra óriási hatással, hanem a forgatókönyvírók Searle figurái alapján alkották meg az új karaktereket: “Fontos volt, hogy az új St. Trinian’s ne csak az anarchiát és a függetlenséget örökölje a régitõl, de ugyanolyan erõs nõi karakterek legyenek benne, mint az eredetiekben. Amikor Oliver és Barnaby megkerestek minket a franchise újjáélesztésével, tudtuk, hogy mi a céljuk. Úgy próbáltuk meg modernizálni a klasszikus franchiset, hogy közben megõrizzük a régi értékeket is.".
Minden korábbi film és Searle rajzai is a szabadság szellemét, az önkifejezés fontosságát és a non-konformitásra való törekvést foglalták össze, melyek ma is ugyanolyan fontosak, mint régen. Parker és Thompson a régi filmek melegségét és excentrikusságát is meg akarta idézni. “Összességében ez egy film egy diszfunkcionális családról, akiket könnyen megszeretünk, és szeretnénk mi is közéjük tartozni" - foglalja össze a lényeget Thompson.
Új generációs iskolás lányok
A legtöbb ember számára a St. Trinian’s kifejezés egy meghatározott kinézettel és erkölcsi világképpel párosul. Az ámokfutást rendezõ, a saját fejük után öltözködõ diáklányok képe több generáció agyába bevésõdött, és ezt a képet az új filmnél is igyekeztek sértetlenül megõrizni. A modern mai iskolásdivat elsajátításához az alkotók rengeteg mai iskolát jártak be tanulmányozás végett.
“Az iskoláik meglátogatásával tapasztalhattuk, hogy milyen szlengben beszélnek, mik a kedvenc bandáik és milyen klikkekbe tömörülnek" - meséli Parker. Ez feltétlenül szükséges volt ahhoz, hogy ne csak a régi St. Trinian’s rajongókat gyõzzék meg, hanem a fiatal mozibajárókat is becsalogassák a filmre. “St. Trinian’s lányai mindig függetlenek és õk irányítanak. Nem félnek megmondani, hogy mit gondolnak, és csak a saját szabályaikat követik."
Szereposztás
“Az új St. Trinian’s inkább újragondolása, mintsem remake-je a régi franchisenak, ezért szerettük volna, ha minden színészünk otthagyja a védjegyét a figuráján." - foglalják össze elképzelésüket a direktorok. “Vegyük csak Flash Harry karakterét. Az õt alakító Russell Brand egy igazi “élet császára" típusú fazon hatalmas karizmával, és állandó csillogással a szemében. Ehhez még hozzájön az anarchikus szellemisége és a londoni származása, melyek tökéletessé teszik Flash Harry eljátszásához."
Az iskolaügyi minisztert olyasvalakivel akarták eljátszatni, aki korábban már dolgozott együtt Rupert Everettel. “Colin Firth a tökéletes ellentéte Rupert figurájának. Többször is dolgoztak már együtt korábban, és mûködik köztük az a fajta kémia, amire szükségünk volt. Colin figurája a horgony, ami elõhozza Miss Frittonból a komikus elemeket."
Ehhez a színésznek is van hozzáfûznivalója: “Rupert és én már húsz éve rendszeresen dolgozunk együtt, és ha nem is tudnak semmit a mi közös múltunkból, remélem azért ez meglátszik a vásznon. Amikor Oliver és Barnaby rám osztották a szerepet, jókat röhögtek rajtam. Õk már akkor tudták, hogy hangyák fognak szaladgálni a gatyámban, és a nadrágom is leesik a nagy nyilvánosság elõtt."
A két sztár ellenében a fiatal diáklányokat nagyrészt új, feltörekvõ fiatal brit arcokkal játszatták el.
Gemma Arterton elsõ filmes munkájaként rögtön fõszerepet kapott, ami talán kockázatot jelenthet, de nem a rendezõk szerint: “Abban a pillanatban, amikor megláttuk Gemmát, tudtuk, hogy minden megvan benne, ami Kelly figurájához szükséges. Kellõen pimasz és hatalmas önbizalommal rendelkezik."
Talulah Riley-t azért választották ki, mivel olyasvalakit kerestek, aki Kelly figurájának ellentéte. “Annabelle karakterének lényege, hogy kezdetben nagyon naiv, ezért olyan lányra volt szükségünk, akitõl hiteles és nem nyilvánvaló az átalakulás, amin a sztori során keresztülmegy. Emellett még fel kellett mutatnia a Frittonok családi jegyeit is, és igazából az õ karakterén keresztül derül ki, mirõl is szól igazából a St. Trinian’s.
A produkció egyik legszokatlanabb húzása volt, hogy megkérték Stephen Fry-t, hogy játssza el Stephen Fry-t: “Egy részem még most sem hiszi el, hogy az a kisfiú, aki oly nagy lelkesedéssel nézte a St. Trinian’s filmeket, most játszhat egyben. Igazi kihívás saját magadat játszani úgy, hogy ne színészkedve játszd saját magadat. Sokkal könnyebb színészkedni, mint egyszerûen csak önmagadnak lenni." “Stephen igazán sokat hozott magával, fantasztikus, hogy velünk dolgozott. Az, hogy a saját egyéniségébõl valamit átadott nekünk a vászonra, hatalmas szerencsét jelent számunkra" - vallják a rendezõk.
Egy iskolai film szereposztása nem csak azért kihívás, mert rengeteg szereplõt kíván, hanem azért is, mert nem árt helyes arányokban keverni õket. “Rengeteg tehetséges lánnyal találkoztunk, de nekünk a tehetség mellett fontos volt a megfelelõ színésznõt is kiválasztani a megfelelõ szerepre." Olyan lányokat kerestek, akik nem csak a tanáraikkal tudnak jól együttmûködni, hanem tökéletesen képviselik az iskola szellemiségét is. A kiválasztott színésznõknek kompromisszummentesnek, magasnak, hitelesnek, de legfõképpen független szellemiségûnek kellett lenniük, és a rendezõk szerencséjére pont ilyeneket találtak.
Helyszínek
A legtöbb esetben egy barátságtalan, betört ablakú, kihalt öreg épület nem a legideálisabb hely egy bentlakásos lányiskola számára, de amikor Pat Karam location manager meglátta az épületet Henleyben, azonnal tudta, hogy megtalálta az ideális helyszínt. Eleinte csak néhány termet akartak használni, de aztán rájöttek, hogy az isteni adományt nem szabad elpuskázniuk, és az épület felújításával és kihasználásával nyerhetnek a legtöbbet.
A Park Place-i birtok a maga hatszáz holdterületnyi átmérõjével és fõépületével nemcsak tökéletes hasonmása volt az igazi Edinburghi iskolának, melyrõl a St. Trinian’s-t mintázták, hanem tökéletesen sugallta egy anarchista diáklányok uralta iskola hangulatát.
Az 1800-as években épült fõépület sokáig szolgált munkásiskolaként, ám már régóta teljesen elhanyagolt és használaton kívüli volt. “Az egész épület szinte szellemként sugározza a múltját a látogatójára, és ettõl az embernek olyan érzése lesz, mintha a Ragyogás díszletei között járna" - emlékezett vissza Colin Firth. Hasonló érzések kerítik hatalmába Annabelle Fritton-t is, amikor elõször lép rá az iskola lépcsõjére.
Henley hatalmas nyílt tereinek és rossz állapotú épületeinek pont ellenpólusául szolgált a másik helyszín, London zsúfolt belvárosa a Trafalgar Square-rel és a Nemzeti Galériával. Mivel a film rablásához elengedhetetlen helyszínekrõl van szó, melyek a forgatókönyvben is szerepeltek, Pat Karam és csapata minden követ megmozgatott a forgatási engedélyek megszerzéséért. Talulah Riley rendkívül csalódott volt amiatt, hogy nem csatlakozhatott a többiekhez a Trafalgar Square õrült tömegjeleneteinek felvételeinél: “Pechemre a forgatókönyvben a figurám akkor még nem vette fel a Trinian’s ritmusát, így nem ordítozhattam, futkározhattam és tombolhattam együtt a többiekkel egy olyan helyen, ahol normális esetben ezt nincs alkalmunk megtenni."
Mivel a Trafalgar Square-re forgatási engedélyt szerezni nagyon nehéz, így az alkotók igyekeztek teljesen kihasználni a helyszínt, hogy készülhessen néhány ikonikus kép a tomboló lányseregrõl, valamint egy Kutyaszorítóban stílusú vonulójelenet, melyet Colin Firth egyszerûen csak abszolút ellenállhatatlannak nevezett.
“Valósággal sokkolt a hír, hogy beengedtek minket egy olyan helyre is, mint a Nemzeti Galéria. Hihetetlenül segítõkészek voltak, és van valami egészen különleges abban, hogy az ember egy ilyen helyszínen forgathat London szívében. A film rablási jeleneteinek felvétele lehetõséget adott néhány különleges forgatási momentumra a Galéria központjában, ami számos stábtagnak szolgált maradandó élményül. “A Nemzeti Galériában éjszaka dolgozni fantasztikus élmény volt, és le sem tudom írni milyen érzés fogott el, amikor egyedül állhattam egy teremben egy felbecsülhetetlen értékû Caravaggio festmény társaságában" - mesélte Colin Firth.
"time is not money"
