információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Dylan Thomas (Matthew Rhys) múlt századi nagy Wales-i költõ életét dolgozza fel a film, akinek életét két különleges, szabad szellemû és tehetséges nõ határozta meg, Vera Phillips (Keira Knightly), élete szerelme, és Caitlin MacNamara (Sienna Miller), a felesége.
A film forgatását Walesben 2007 májusában kezdték, majd a stáb londoni helyszíneken és a Pinewood Studios mûtermeiben folytatta a felvételeket.
RÖVID TÖRTÉNET
A film két független és szabadszellemû fiatal nõ barátságának története, sorsukat a karizmatikus walesi költõ, Dylan Thomas személye és szerelme köti össze.
A két rendkívüli nõ barátságán keresztül ismerhetjük meg a legendás költõ egyéniségét és szenvedélyes érzelmeit. Vera Phillips Dylan Thomas gyermekkori szerelme, tíz évig nem találkoznak, majd véletelenül összefutnak a háború sújtotta Londonban. Vera sanzonénekesként dolgozik, Dylan a kormány megbízásából háborús propagandafilmeket készít. A találkozás villámcsapásként éri õket, Dylan azonban már házas. Életvidám felesége, Caitlin észreveszi férje Vera iránti vonzalmát, de önfeledten tovább flörtöl más férfiakkal.
A Dylan-nel való találkozás felborítja Vera addigi életét. A két nõ között a szerelmi versengés ellenére különleges barátság szövõdik. Hétköznapjaik összefonódnak, a legtitkosabb gondolataikat is megosztják egymással.
Vera hozzámegy odaadó rajongójához, a katona William Killickhez. A fiatal házasok nem tölthetnek sok idõt együtt, a férfit a frontra vezénylik. Vera gyermeket vár, ezért úgy dönt, hogy visszaköltözik barátaival Walesbe. Állandó nyugtalanság gyötri, hiába próbálja legyûrni háborgó érzelmeit.
William épségben tér haza a háborúból, de az átélt szörnyûségek megváltoztatják. Ráadásul már Vera sem az a gondtalan énekesnõ, akibe beleszeretett. A falubeli pletykák és Dylan katonahõsökkel kapcsolatos gúnyolódása haragját tovább növelik. Elkeseredett dühében megtámadja Dylanék házát. Az elmérgesedett helyzetben Verának választania kell a két férfi, szerelem és barátság között.
A PRODUKCIÓRÓL
Rebekah Gilbertson producer az angliai National Film and Television School diákja volt, amikor elhatározta, hogy filmet készít nagyszülei és a híres walesi költõ, Dylan Thomas kapcsolatáról.
A második világháborúban játszódó A szerelem határai címû film négy fiatal barátságáról és különleges szerelmi kapcsolatáról szól. A történet négy fõszereplõje Dylan Thomas, a világon ma is legismertebb walesi költõ, felesége, Caitlin Thomas, Gilbertson nagymamája, Vera Phillips és nagypapája, a háborús hõs William Killick.
�Kislánykorom óta tudom, hogy nagyanyámat szoros barátság fûzte Dylan Thomas-hoz. Szomszédok voltak Swansea-ben: együtt nõttek fel, ugyanabba az iskolába jártak és a szünidõt is együtt töltötték" - meséli Gilbertson. �2001-ben rátaláltam David N. Thomas könyvére "Dylan Thomas: A Farm, Two Mansions and a Bungalow", melyben hosszan taglalja a költõ és nagyszüleim kapcsolatát. A kiadvány létrejöttét rokonaim is segítették. Nagyszüleim múltját mindig nagy titok övezte, volt valami, amirõl mindenki hallgatott a családban. A könyv elolvasása után kapcsolatukról pontosabb képet kaptam."
A könyv felfedezése összhangban volt Gilbertson filmes tanulmányaival: vizsgafeladatként egy regény adaptációját kellett filmvászonra vinnie. Végül egyik nagynénje ösztönzésére David Thomas könyvét választotta.
�Egy megrázó emberi történetre találtunk, fiatal szerelmesek megpróbáltatásai a világháború idején. Mindig magukkal ragadnak az olyan a történetek, amelyek tükrözik és egyben értelmezik az adott emberi helyzetet és a döntéseinket meghatározó körülményeket. Ez a történet a szerelmi élmény több aspektusát mutatja be, szól a hûségrõl is, illetve annak hiányáról. Lényegében a barátság áll a középpontban. Láthatjuk, hogyan jönnek össze a nagy találkozások és hogyan múlnak el az öröknek hitt kapcsolatok. Az elsõ és utolsó szerelem története ez, és az érzelmeket rendkívül árnyaltan ábrázolja" - meséli Gilbertson.
A forgatókönyv megírására Gilbertson Sharman Macdonald írónõt kérte fel. �Sharman Macdonalddal már korábban is dolgoztam együtt, vele konzultáltam néhány rövidfilmes forgatókönyvrõl. Amikor felkerestem a filmötletemmel, boldogan igent mondott, én pedig teljesen beleborzongtam válaszába, mert nagy rajongója vagyok írásainak" - magyarázza Gilbertson.
Sharman Macdonald nem Dylan Thomas életét akarta filmre vinni. �Számomra a történet két nõ szerelmi rivalizálásáról szól, amit bonyolít kettejük formálódó barátsága. Ennek a barátságnak a története érdekelt, egymásra találásuk, kapcsolatuk fejlõdése, alakulása és vége. Hogyan lehet pontot tenni egy nagyon fontos baráti kapcsolat végére? Mindannyiunknak vannak barátai, és mindannyiunkkal elõfordult már, hogy a barátság elmúlt. Ez az általános emberi élmény érdekelt, ezt akartam körbejárni. Dylan és Caitlin Thomas jelenléte a történetben nagyszerû lehetõség volt, de a film témáját tekintve nem meghatározó."
Macdonald nem láthatta elõre, a film milyen hatással lehet Gilbertson családjára. �Amikor elkezdtem a könyvet, megmondtam Rebekah-nak, csak akkor vállalom a feladatot, ha nem szabnak határokat. Fontos volt számomra, hogy Rebekah átgondolja és elfogadja az esetleges különbségeket nagyszülei filmbeli ábrázolása és a valóság között. Miután családi körben megvitatták, felkeresett és szabad kezet adott."
Sharman Macdonald megnyerése után Gilbertson a tapasztalt producert, Sarah Radclyffe-et kereste fel, hogy segítséget kérjen a film megvalósításához. �A fõiskolán Sarah a mentorom volt, ezért magától értetõdõnek tûnt felkérni a feladatra. Gazdag szakmai tapasztalata sokat jelentett, és szinte természetes volt, hogy egy csapat vagyunk."
Radclyffe már korábban is dolgozott producer-szakos hallgatókkal. �Szeretek fiatalokkal dolgozni, új színt és rengeteg energiát hoznak a produkcióba. Gilbertson filmötletében nagyon tetszett, hogy egy történelmi idõszakhoz kötõdik, mégis általános emberi mondanivalója van. Könnyen belehelyezhetõ mai világunkba. A film a második világháború idején játszódik, de ez a háború tulajdonképpen bárhol lehetne: Irakban, Afganisztánban vagy Vietnámban."
Nem volt könnyû felkelteni John Maybury érdeklõdését a forgatókönyv iránt. A két producert elvarázsolta a brit rendezõ egyedi filmvilága. �Hosszú út vezetett John-hoz. Az elsõ héten megjelent a fõiskolán és levetítette Francis Baconrõl szóló Ördögi szerelem címû alkotását. Azonnal beleszerettem a filmbe, inspirálóan hatott rám. Tetszett, hogy a film Bacon életébõl egy bizonyos idõszakat emelt ki. Sajátos filmnyelvén csodálatosan újrateremtette a festõre jellemzõ képi világot. Mindezt úgy érte el, hogy Bacon festményeit egyáltalán nem használhatta, mert a jogutód nem engedélyezte. A film után úgy éreztem, õ az a rendezõ, akivel szívesen dolgoznék. Annyira egyedi látásmóddal rendelkezik. Általa a történetünk egy kissé sötét és mégis játékos karaktert kapott, pont úgy, ahogyan elképzeltem. De hosszú volt a hozzá vezetõ út. Akkoriban Sharman lánya, Keira Knightley éppen vele dolgozott A fiók címû film forgatásán, nagyon jó munkakapcsolatban állatk, de rávenni a forgatókönyv elolvasására, külön kaland volt. Sokféle dolgot megpróbáltunk, hogy figyelmét felkeltsük. Keira írt hozzá egy verset, én egy üveg pezsgõvel próbálkoztam, de sajnos sosem ért rá. Néhány hónappal késõbb Keira egyszerûen felhívta és megkérte, hogy olvassa el a forgatókönyvet. Maybury másnap visszahívta és igent mondott" - meséli Gilbertson.
Sharman Macdonald is nagy csodálója Maybury mûvészetének. �John kivételes mûvész, egyszerûen imádtam az Ördögi szerelem címû filmjét. Ismertem, mivel Keira együtt dolgozott vele A fiók címû filmben, amit véleményem szerint pompásan rendezett meg, de még így is négy év, egy üveg pezsgõ és egy gyengécske költemény kellett ahhoz, hogy elolvassa a forgatókönyvet."
Radclyffe régóta ismeri Maybury-t, mindketten dolgoztak Derek Jarmannal. �Régóta terveztem a közös munkát John-nal. Nála minden a helyén van: csodálatosan bánik a színészekkel, elképesztõ alakításokra ösztönzi õket, képalkotó tehetsége pedig egyszerûen lehengerlõ."
Maybury-t nemcsak a költõ története érdekelte, legalább annyira foglalkoztatta a mûvész életében fontos szerepet betöltõ két asszony. �A történet kettejük szerelmes viszonyáról szól, de nem testi, hanem érzelmi értelemben. Arról az áldozatról, amit abban a korban, bár szerintem ez ma is ugyanúgy jellemzõ, a nõk hoztak a szeretett férfiért: képesek voltak lemondani a barátság intimitásáról."
Az Ördögi szerelem-hez hasonlóan, Maybury most sem egy hagyományos, szépen illusztrált filmet akart forgatni Dylan Thomas életérõl. �Az Ördögi szerelem-ben megpróbáltam elkerülni az életrajzi filmekre jellemzõ eszköztár csapdáit. A A szerelem határai sem egy hagyományos életrajzi mû. A második világháború négy esztendejét öleli fel, Dylan pedig csak egyik szereplõje a film történetének. Költészete természetesen megjelenik a filmben, mint a görög drámákban a kórus: a kibontakozó történet fontosabb elemeit visszhangozza és összegzi, de nem gondolom, hogy ez egy Dylan Thomas-ról szóló film lenne. A két fõszereplõnõ és a kapcsolatuk áll a középpontban: meghitt barátságuk sérül és ér véget a férjük iránt érzett elkötelezettség miatt. A Bacon-höz és Dylan-hez hasonló alkotók azért érdekesek számomra, mert a szépség és emelkedettség, ami mûvészetükre jellemzõ, nem feltétlenül van jelen mindennapi életükben, emberi kapcsolataikban."
Keira Knightley bár kulcsszerepet játszott Maybury megnyerésében, nem számított fõszerepre. �Amikor elõször elolvastam a forgatókönyvet, nagyon tetszett, de fel se merült bennem, hogy szerepeljek benne. Odaadtam egy rendezõnek, akivel már volt szerencsém dolgozni, õ pedig megkérdezte, érdekelne-e az egyik szerep, én pedig a pillanat hatása alatt gondolkodás nélkül igent mondtam. Sharman a könyv megírása közben Caitlin szerepében látott maga elõtt, de engem sokkal jobban foglalkoztatott Vera figurája, mert magával ragadott kapcsolata William-mel. Nagy hatással volt rám Vera átalakulása. Jellemfejlõdést eljátszani mindig sokkal izgalmasabb feladat. A film elején egy magabiztos, szabadszellemû nõ, de az élet megtöri, elveszíti a kezdeti lendületet és a film végén egy megváltozott embert látunk magunk elõtt. Nagyon szívszorítónak találtam és sokkal világosabban rajzolódott ki elõttem Vera alakja, mint Caitliné."
A fiatal színésznõnek a legnagyobb kihívást az éneklés jelentette. �Valahányszor rágondoltam, felkavarodott a gyomrom és mérges voltam az anyámra (Sharman Macdonald), hogy dalokat is írt a forgatókönyvbe. Viszont még nem játszottam énekes szerepet, ezért arra gondoltam, itt az idõ kipróbálni magam. Minden dalt elõre felénekeltem, ám a forgatás napján, John úgy döntött, élõben vesszük fel, ami váratlanul ért, mert általában felvételrõl csinálják. Nem hiszem, hogy a közönség énekesként viszontlát a közeljövõben" - mondja nevetve Knightley.
Maybury-t megdöbbentette Keira énektehetsége. �Amikor elolvastam a forgatókönyvet, felhívtam és megkérdeztem, tud-e énekelni, és amikor azt felelte, hogy nem tudja, azt válaszoltam, hogy jobb lenne, ha tudná. Ez ékes bizonyíték arra, milyen okos színésznõ: sose vállalna be olyan feladatot, amirõl úgy érzi, nem tudja megcsinálni. Tisztában volt vele, hogy képes rá. Vett néhány énekórát, de én nem vehettem részt, mert zavartam volna. Erre azt mondtam neki, ha ennyire szégyenlõs, hogy meg sem hallgathatom gyakorlás közben, akkor lenyomom majd egy metróalagútba 150 statisztával és élõben kell majd énekelnie, úgyhogy jobban teszi, ha legyûri zavarát. Az egészben az a legfurább, hogy nagyszerû a hangja. Julie Andrews-hoz hasonló, de idõvel sikerült rávennem egy Marilyn Monroe-sabb stílusra, szóval határozottan jól énekel. Egyszer magammal vittem a CD-jét a Colony Room-ba (zártkörû mûvészklub a londoni Soho-ban) és mindenki azt hitte, hogy korabeli felvétel. Keirának jó hangja van és fantasztikusan adja elõ a dalokat."
�Nagyon tetszenek az énekes jelenetek" - mondja Redclyffe. �Elképesztõen szép Keira hangja. Azt hiszem, nagyon félt a feladattól. Óriási bátorságra vall, hogy megcsinálta. Keira énekes jelenetei varázslatosak."
A Maybury-vel való közös munka nagy kihívást jelentett Knightley-nak. �Maybury teljesen megbízik színészeiben, ekkora önállóságot még sohasem kaptam. Rengeteg erõt ad, de ugyanakkor ijesztõ is, amikor így szól: �nos, ez a te szereped, tudod, mit kell csinálnod, csináld�. Nagyon gyorsan vált, képes elsõre megcsinálni egy jelenetet. Ez egyszerre csodálatos és spontán, de a színész számára néha ijesztõ. Sokat segített a dialógus, nem kellett úgy csinálni, hogy jól hangozzon, amit mondunk, mert tényleg jó volt a szöveg."
Keira Vera karakterét általa ismert emberekrõl mintázta. �Vera Rebekah Gilbertson nagymamája, de anyám, aki szintén félig walesi, rokonok és ismerõsök jellemzõit gyúrta a figurába. Egyes történetek a családi legendárium részei, amiket én is jól ismerek."
Maybury véleménye szerint A fiók forgatása óta Keira rengeteget fejlõdött szakmailag. �Keira tizennyolc éves volt, amikor elõször dolgoztam vele, és már akkor kiderült, milyen tehetséges. Nagyon komolyan veszi a színészetet, rengeteget érett A fiók óta, és még alig múlt el húsz. Ez is jól mutatja, milyen hihetetlen gyorsasággal képes elsajátítani ezt a nehéz mesterséget. Szerettem volna újra forgatni vele, valami elégikusabb, költõibb filmet képzeltem el. A korábbi filmünkhöz képest lágyabbat, olyasmit, mint amilyen ez a film, könnyed líraiság jellemzi. A két nõ története magával ragadó és megindító. Manapság szokatlan a nõi fõszerep, nem is beszélve kettõrõl, és a közöttük kialakuló kapcsolatról. Elbûvölõ Caitlin Thomas és Vera Phillips eltérõ egyénisége, kettejük különbségei. "
Matthew Rhys-t választották Dylan Thomas szerepére. Gilbertson szerint Rhys tökéletesen alakítja Thomas-t. �Matthew szerintem arra született, hogy eljátssza Dylan Thomas-t. Fontos volt számomra, hogy a költõt walesi színész alakítsa. Már az elsõ találkozáskor láttam, hogy Matthew az igazi. A próbafelvétel fantasztikusan sikerült. Rengetegett kutatott és olvasott a szereppel kapcsolatban. Találkozott Aeronwy Thomas-szal, Dylan és Caitlin lányával, elolvasta a költõ összes versét, Dylan Thomas felvételeket hallgatott, hogy tanulmányozza a költõ beszédstílusát, fotókat nézegetett. Nagy odaadással készült a szerepére, ami meg is látszik a filmben. Matthew nagyszerûen megragadta Dylan humoros oldalát, de nem riadt vissza a sötét oldal ábrázolásától sem. Minden nagy költõnek megvan a maga árnyoldala, Matthew pedig megtalálta a helyes egyensúlyt a könnyed humor és az összetett lelkiség ábrázolása között. Õ Dylan!"
Maybury-t szintén lenyûgözte Rhys alakítása. �Matthew borzasztóan jó színész, és eddig egy kicsit alulértékelték. Láttam egy BBC filmet Beau Brummelrõl, Matthew Lord Byront játszotta benne. Nagyszerûen alakította a kor legcsodáltabb bálványát, emberi melegséget lehelt a figurába. Dylan egy magával ragadó ember volt, Matthew jól visszaadja a költõ kaján humorát. Matthew nagy mélységû karakterek megformálására képes. Idõnként úgy hangzott mint maga Richard Burton Dylan Thomas A mi erdõnk alján címû klasszikus hangjátékában. Kifinomult, összetett színész. Nagyon vonzó férfi, de a figuráért hátraszorította fejét, hogy tokája legyen és két felvétel között állandóan evett, hogy a szerep kedvéért felszedjen néhány kilót. Azt mondtam neki, legyen Dylan egy kicsit szexisebb, de õ ragaszkodott a groteszkhez. Két Dylan van a filmben: egy elkényeztetett költõ, aki mindent, ami mozog, elkap egy körre. A meghasonlott költõ figurája a másik, Matthew-nak sikerült ennek az összetett karakternek a mélyebb rétegeit is ábrázolnia. Dylan sokszor nem éppen valami szimpatikus figura a filmben, egy rendezõ számára pedig a nagy színész ismérve, ha az ellenszenves karaktert is jól alakítja. Matthew tökéletesen ilyen. Ugyanakkor sugárzik a figurából a Dylan-re jellemzõ báj és vonzerõ."
Matthew Rhys számára Dylan álmai szerepe. �Egy ilyen szerepre vágyik az ember. Dylan-t ma is bálványozzák Walesben, mindenki szereti és mindenkinek megvan róla a saját képe. Ez vot az elsõ alkalom, hogy filmvásznon elevenedik meg." Matthew-nak a forgatókönyv azonnal megtetszett. �Csodálatos a forgatókönyv, jól felépített és sokrétegû történet, pont olyan, amilyenrõl egy színész álmodik. Szépirodalmi könyvként is megállná a helyét. Ha kicserélnénk a híres szereplõket fiktív személyekre, akkor is ugyanolyan izgalmas maradna. Csak hab a tortán, hogy a film szereplõi valóságos emberek voltak."
Rhys komoly kutatómunkába kezdett, hogy Dylan Thomas szerepében jó alakítást nyújtson. �Sokan élnek még Dylan kortársai közül, akik jól emlékeznek a költõre, ezért kötelességemnek éreztem, hogy viszonylag hûen ábrázoljam Dylant. Találkoztam és beszélgethettem Dylan lányával, Aeronwy Thomas-szal. Aeronwy és John is azt tanácsolták, hogy ne a költõ hiteles megszemélyesítésére törekedjek, ami nagyobb szabadságot adott Dylan megformálásában."
Rhys órákat töltött Thomas-felvételek meghallgatásával és sokat segített neki a költõ lányának egyik megjegyzése. �Aeronwy azt mondta, hogy apja sohasem céltudatos hévvel járkált. Ez fogódzót jelentett, megpróbáltam visszafogni magam, felszedni néhány kilót és a súlypontomat kicsit hátrébb helyezni." Fontos szerepet játszott a költõ megformálásában a színész hangja. �Amikor Dylan a BBC-nek kezdett dolgozni, felvett egy sajátos angol akcentust, amit megpróbáltam picit visszafogni, hogy ne hasson affektálásnak, így hihetõbb lett" - meséli Rhys.
A költõóriás eljátszásához Maybury adott erõt. �John rengeteg önbizalmat ad. Tökéletes rendezõ és igazi mûvész. Alaposan ismeri az emberi természetet és mindig tudja, hol és mikor van szükség útmutatásra, és persze rengeteget ugrat is, amitõl a feszült munka oldottabbá válik."
Cillian Murphy-re Gilbertson nagyapjának szerepét osztották. �Nagyon örültem, hogy Cillian fogja nagyapámat játszani" - mondja Gilbertson. �Nagyszerû választás volt, ugyanaz a becsületesség árad belõle, mint amilyen a nagyapámbõl. William Killick bátor, erõs és szelíd ember volt, gyerekkoromban tölgyfához éreztem hasonlatosnak. Sokat tréfálkozott, de stílusa elõkelõ maradt. Az egyik nagynéném látta Cilliant a forgatás közben és úgy nyilatkozott, hogy tökéletes mása nagyapámnak."
Maybury is áradozik Cillian Murphy-rõl. �Cillian szerintem napjaink egyik legjobb ír színésze. Fiatalsága ellenére igazi erõt kölcsönöz a figurának, különösen, amikor visszatér a háborúból. A hazatért katonák �sérült árucikknek" számítottak, amirõl inkább mindenki hallgatott. Cillian mesterien és kellõ kifinomultsággal játssza a figurát, szerintem figyelemre méltó alakítást nyújt. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen erõs és tehetséges színészgárdával dolgozhattam együtt. Cillian és Matthew mindketten csodálatosak - csak meg kellett nyomnom a gombot, majd hátradõlni és nézni, mi történik."
Murphy-t megragadta William Killick összetett személyisége. �A négy fõszereplõ kapcsolatának dinamikája tetszett a forgatókönyvben a legjobban, izgalmas volt, hogy eltérõ személyiségük ellenére hogyan lépnek kapcsolatba, hogyan kommunikálnak. Amikor Walesbe költöznek megváltoznak a viszonyok, és ettõl még érdekesebbé válik a történet. Tetszett a figura összetettsége, a háború elõtti és utáni énjének különbsége. Még sohasem alakítottam brit katonát, ez is vonzó volt a szerepemben. John munkásságát régóta csodálom, a közös munka lehetõsége egyszerûen kihagyhatalan volt. Ráadásul viszonylag ritkán nyílik lehetõségem olyan színészekkel együtt dolgozni, mint Keira, Sienna és Matthew."
Gilbertson jelenléte nagyon sokat segített Cillian-nek a szerep megformálásában. �Sok idõt töltöttem Rebekah-val a nagyapjáról beszélgetve" - meséli Murphy. �Leveleket adott oda nekem, amiket a nagyapja írt a háborúból és hadi jelentéseket, amiket Görögországban vetett papírra. Minden információt felszívtam és hasznosítottam. John arra ösztönzött minket, hogy belülrõl birtokoljuk a figurát, belülrõl építkezzünk és ne a valóságbeli emberek határozzák meg alakításunkat. Mindannyian eredeti színt is vittünk a szerepbe."
Murphy is hangsúlyozza a Maybury-vel közös munka felszabadító erejét. �Ha Johnnal dolgozol, biztonságban érzed magad, szívesen kísérletezgetsz és próbálsz ki új dolgokat, mert tudod, hogy hozzáértõ kezek terelgetnek, ez ránk, színészekre rendkívül felszabadítólag hat. Ez persze csak akkor mûködik, ha a rendezõnek határozott elképzelése van a filmrõl és a színészek teljes bizalmát élvezi."
Sienna Miller a színész-quartet negyedik tagja Caitlin Thomas szerepében. Gilbertson szerint Caitlin és Sienna személyisége hasonlít. �Sienna elképesztõ életerõvel rendelkezik. Hagyja, hogy ez az erõ kiáradjon belõle, a maximumon éli az életét és hihetetlen energiái vannak. Sienna olyan, mint Caitlin volt. Aeronwy Thomas mesélte, hogy kislánykorában anyja gyakran emlegette, az életrajzírók mindig rossz tulajdonságait emelték ki, az ivászatokról írtak például, de elfelejtették megemlíteni, milyen csodálatos éveket töltöttek együtt New Quay-ben. Úgy érzem, Sienna Caitlin igazi szellemét testesíti meg."
Maybury Millerrõl dicséreteket zeng. �Hihetetlenül jó színész. A magánéletét övezõ média õrület teherként nehezedik a vállára, de a bulvársajtó party-királynõje és divatikonja mindig megmutatja, mennyire tehetséges színésznõ. Fantasztikus alakítást nyújt ebben a filmben."
Maybury-t legjobban Caitlin és Vera kapcsolata foglalkoztatta. �A két nõ kapcsolatának alakulása a legérdekesebb a filmben. Keira Vera Phillips szerepében egy egyszerû vidéki lányt alakít, ártatlanság és bizonyos naivitás jellemzi, Caitlin Thomas ezzel szemben a hippi életforma prototípusa, igazi bohém alkat egy keménykalapos világban. Erõs érzelmi kötõdésük és a kapcsolatuk intenzitása egyszerûen csodálatos. A különbségek adnak lendületet nekik és természetükbõl adódóan képesek megélni mindent, amit egy nõ megélhet. Leírhatatlanul szép."
Millernek Caitlin figurája álomszerep volt. �Caitlin egy bátor, független, korát megelõzõ, szabadszellemû egyéniség. Ilyen jó forgatókönyvet még nem olvastam. Szépen megírt, gyorsan pergõ dialógusok vannak benne. Sharman a karakterformálás nagymestere. Olvasás közben úgy éreztem, hogy Caitlin megelevenedik, önálló életre kell, végig odavoltam érte. Nagyon tetszett, hogy amennyire erõs, annyira sebezhetõ is. Minden karakternek megvannak a maga gyengeségei, ez teszi a szerepet izgalmassá."
Millernek tetszett Caitlin és Dylan kapcsolatának alakulása. �Kettejük viszonya nagyon hullámzó, állandóan változik, de úgy érzem, hogy igazi ártatlan szerelemmel indult, s habár mindketten számtalanszor megcsalják a másikat, két test, egy lélek találkozott szerelmükben, nagyszerûen összeillettek. Egy rendkívül szenvedélyes kapcsolatot kellett eljátszanunk, amihez sok bátorságra volt szükségünk és nagyon rá kellett érezni a másikra, ami hál�istennek sikerült. Matthew nagyszerûen testesíti meg Dylant."
Miller számára is felszabadító élmény volt Maybury-vel dolgozni. �Johnról tudtam, hogy igazi mûvészember és nagyon tehetséges filmrendezõ. Mindig képekben gondolkodik. Amikor elkezdtük a forgatást, azt mondta, dokumentumfilmet akar készíteni a négy emberrõl, bohém és õrületes életükrõl. Sikerült összehoznia egy olyan szereposztást, akik boldogan vállalták a feladatot. Mindent úgy csinálsz, ahogy õ akarja. Olyan mint a suttogó (ld. hasonló címû regény és film): súg valamit a füledbe, majd azon veszed észre magad, hogy olyat csinálsz, amit nem is akartál. Finoman manipulál az általa kigondolt irányba."
Radclyffe a forgatáskor döbbent rá, milyen fantasztikus stábbal dolgozik. �A forgatás elsõ néhány hetében állandóan paparazzik üldöztek minket, nekem akkor esett le, mekkora sztárokkal forgatok."
Hét hétig tartott a forgatás Walesben és Londonban. A producerek és a stáb fontosnak tartotta, hogy eredeti helyszíneken forgassanak. Gilbertson errõl így nyilatkozik: �Azért volt fontos Walesben forgatni, mert Vera és Dylan esetében a hely öntudatuk és egyéniségük meghatározó eleme volt, mint ahogyan nekem is az. Sok helyet végigjártunk, majd arra a következtetésre jutottunk, hogy az eredeti helyszíneken kell leforgatni a filmet. Filmeztünk New Quay-ben: az eredeti helyszín szomszédságában építettük fel a korabeli házakat. Lampeterben pedig a bíróság épületében forgathattunk, ott, ahol a valóságban is megtörtént a tárgyalás."
Maybury hozzáteszi: �Fontos volt az eredeti helyszíneken forgatni, mert egy walesi költõrõl szól a film. A walesi emberek nagyon barátságosak voltak, mindenben segítettek és a helyiek közül sokan szerepelnek a filmben. A mindenható zseniális stábtagnak bizonyult: akkor esett, amikor szükség volt rá, és akkor ment le a nap, amikor nekünk éppen kellett. A két felépített ház megegyezett az eredetivel, ugyanolyan távolságra voltak a valós Majoda farmtól, Cillian ugyanazokat a lépcsõket használta, szóval úgy éreztük a forgatás alatt, hogy a négy ember nyomdokaiban járunk. Ugyanabban a Black Lion sörözõben forgattunk, ahol a filmben szereplõ események valóban megtörténtek. Wales gyönyörû vidék, egy varázslatos ország hihetetlenül szép tájakkal és egy csakis rá jellemzõ költõiséggel. Ez az oka, hogy Wales nagy mûvészeket, költõket és énekeseket ad a világnak, ez a vidék lüktet mûvészetükben. Igazságot rejt a hely, a föld, a környezet, még az idõjárási viszonyok is, ez tükrözõdik alkotásaikban. Wales külön szereplõ a filmben, akárcsak London. Az a két kicsi, sziklára épült ház New Quay-vel a háttérben, a tengerparti jelenetek, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a nézõt az eredeti helyszínre és hangulatba helyezzék. Pontosan ugyanoda, ahol mindez megtörtént. A színészeknek azt mondtam, hogy dokumentumfilmesen szeretném leforgatni a történetet. Azzal a spontaneitással, ami a dokumentumfilmekre jellemzõ. Szerencsére mindannyian ráéreztek a dologra."
Maybury azt állítja magáról, hogy a zene az egyik rögeszméje, így minden filmjében nagy hangsúlyt fektet a filmzenére. Korábban Ryuichi Sakamoto-val és Brian Eno-val dolgozott, most örömmel vállalkozott a Badalamentivel közös munkára. �A filmzene döntõ fontosságú, mivel egy külön érzelmi jelentésréteget teremt. Nagy rajongója vagyok Angelo minden egyes szerzeményének, de különösen szeretem a David Lynch filmekhez komponált mûveit. Olyan zeneszerzõt kerestem, aki vissza tudja adni a világháború korának zenei világát és modern hangzással ötvözi. Angelo pontosan ezt tette. Két filmdalt közösen szereztünk, én írtam a szöveget, õ pedig a dallamot. A filmzene önmagában is elbûvölõ, különleges keveréke Vaughn Williams édeskés zenekari mûveinek, Django Reinhardt-ra jellemzõ elemekkel meghintve, egy kis The Third Man hangulattal, ami anakronisztikusnak tûnhet, de mégis csodálatosan összeáll. Egyes motívumok kedvenc brit filmjeimre emlékeztetnek, olyanokra mint a Kiadó szoba, vagy A hosszútávfutó magányossága. Angelo egy tapasztalt és kifinomult zeneszerzõ, nagyon különleges eszközei vannak a zenei hangsúlyok megteremtésére: a felhasznált zörejeknek és monoton hangoknak érzelemkeltõ ereje van. Zenéjét különös líraiság jellemzi, a partitúra olyan, mint egy lírai költemény. Egyszerûen lenyûgözõ Badalamenti zenéje."
Maybury filmjével szórakoztatni kíván, és újabb rajongókat verbuválni a nagy walesi költõnek, Dylan Thomas-nak. Emellett egy ízig-vérig mai vonatkozású történetet filmesített meg nagy emberi dilemmákkal. �Szüleink korosztályában Dylan Thomas egy meghatározó személyiség volt. Versei nagyerejûek, érdemes olvasni õket. Boldoggá tesz, ha a nézõk a film hatására veszik Dylan köteteit a kezükbe. Elsõsorban azonban azt akartam megmutatni, mi folyik ma a világban. Háború van, akár belátjuk, akár nem, fiatal katonák halnak meg, a feleségeik magukra maradnak és szenvednek. A film róluk is szól, megmutatjuk, milyen romboló hatása van a háborúnak, de azt is bemutatjuk, milyen ügyesen képes az emberi természet alkalmazkodni a nehéz helyzetekhez. A színészek rendkívüli alakítást nyújtottak, és a nézõk reményeink szerint magukkal viszik a film üzenetét."
"time is not money"
