információ:
vissza a rövid leÃráshoz
bővebb info
Nyár van, és Antoine el kell hagyja a várost, mivel anyjának kell besegÃtsen valahol Dél-Franciaországban egy kis mozgó élelmiszerbolt vezetésében. Apja, betegsége miatt már nem képes azt a furgont vezetni, ami a szétszórt kis tanyák élelmiszerellátását biztosÃtja. Antoine számára ez a helyzet teremt lehetõséget arra, hogy megismerje az itt élõ emberek varázsát, akik mindannyian makacsak, furák, de tudnak élni és néha gonoszak is.
Antoine újra felfedezi azt a vidéket, ahol gyerekkorát leélte, rátalál az életörömre és talán a szerelemre is...
Interjú Eric Guirado-val
Hogyan kezdett el érdeklõdni a mozgó boltok iránt?
- Néhány éve készÃtettem a televÃzió számára több intim portrét a dél-franciaországi vándorszakmákról: pékek, vándorfotósok, fûszeresek szerepeltek benne. A napjaimat folyamatosan úton töltöttem, forgatással. Mindig imádtam a road-movie-kat, és Daniel Mermet mûsorát; akárcsak õ, én is szeretem követni az embereket, felfedezni a mindennapjaikat és átadni a történeteiket. De fõleg az elsõ játékfilmem, a Quand tu descendras du ciel után kezdtem el dokumentum-portrékat forgatni a mozgó árusokról: szükségét éreztem annak, hogy egy intimebb és személyesebb formában térjek vissza ehhez a témához, de megmaradva egy realista rendezõi stÃlusnál. Tehát másfél éven keresztül követtem egész Dél-Franciaországban a mozgó árusokat.
Mikor indult A provance-i fûszeres terve?
- A forgatókönyv elsõ vázlatai 2000-ben készültek, akkoriban még Antoine és az õ felhõi volt a projekt cÃme, és elsõ játékfilmemnek szántam. Különbözõ okokból aztán félretettem a tervet, de azzal a ondolattal, hogy egyszer még bizonyosan visszatérek hozzá. Mikor a mozgó árusokról szóló potrékat forgattam, folyamatosan fejemben volt, hogy az ott szerzett élményeket ihletforráskémt használjam a forgatókönyvÃrásban. Az volt a cél, hogy a képzeletemet ütköztessem a helyszÃni realitásokkal.
Hogyan zajlott a forgatókönyv Ãrása Florence Vignon-nal közösen?
- Ez nem csupán Florence-szal jelentett együttmûködést, hanem a producereimmel is. Egy elsõ változatból kiindulva dolgoztunk, ami egy nagyon gazdag történet volt, de ami a hangsúlyok újragondolását, kiegyensúlyozását igényelte. Egy sajátos keresésrõl szerettem volna beszélni, egy rurális környezetbe helyezett eposzról, amelynek mély következményei vannak a fõszereplõ énjére vonatkozóan. Florence-szal a Antoine vándorlását egy sokkal konkrétabb történetbe horgonyoztuk le, amely ezáltal egy beavatási útvonallá, egy valódi útkereséssé változott mind konkrét mind átvitt értelemben.
A film egy szétesett családot mutat be, ahol a kötelékek teljesen szétzilálódtak...
- Kimondatlan dolgokból és félreértésekbõl felépülõ árnyékvilág köti össze ennek a családnak a tagjait: a szereplõk nagyon keveset beszélnek egymással, és amikor erre sor kerül, akkor is hazudnak egymásnak, vagy kiegyeznek a valósággal. Ugyanakkor valójában szerintem itt egy meglehetõsen mindennapi családról van szó, aminek a története nem különösen figyelemreméltó, és amelynek tagjai egyszerû életet élve próbálnak meg boldogulni, beleértve Anotine-t is, aki mikor a saját horizontját beszûkülve látta, a menekülést választotta.
Claire-t leszámÃtva a szereplõk gyakran esetlenek, és nehezükre esik kifejezni az érzelmeiket...
- Visszafogott, diszkrét, félénk vagy prûd emberek ezek, akik nem próbálnak meg feltétlenül túllépni saját helyzetükön, és gyakran cselekvésképtelenek. Mindezek õket egyszerre teszik bosszantóvá és ragaszkodóvá- az Alice Csodaországban vagy a Párizs, Texas szereplõire emlékeztetnek kicsit engem, akik keveset beszélnek, de azért csak haladnak valamelyest a dolgaikkal.
A film egy olyan vidéki világot mutat be, ahol már csupán a régi dolgok maradtak fenn...
- Ez a saját történetemnek és a dél-franciaországi dokumentarista tapasztalatomnak a tükrözõdése a filmben. Azok a lakosok, akiket a filmben látunk, ragaszkodásból és büszkeségbõl maradnak saját falujukban, amilyen hosszan csak lehetséges. A mozgó árusok azért fontosan ezen életforma számára, mert egy fajta függetlenséget, autonómiát biztosÃt a számukra. Egyes idõs emberek például erõfeszÃtést tesznek azért, hogy minden nap elgyalogoljanak a fûszeres furgonig, hogy karban tartsák a fizikumukat, és hogy fenntartsanak egy minimális kapcsolatot a többiekkel. Ezeknek az embereknek az elszigeteltsége nagyon megérint engem. Egy postás azt mesélte például, hogy a távoli zugokban egyes személyek azért fizetnek elõ a regionákis napilapra, mert ez biztosÃtja szémukra, hogy minden nap láthassák a postást, és ezáltal lehetõségük nyÃlik legalább egy kapcsolatra, legalább egy beszélgetésre. Ugyanez a helyzet a mozgó árusokkal.
Az Antoine és Lucienne (Liliane Rovère) közötti kapcsolat nagyon erõs.
- A film elején Antoine nem különösen nagyvonalú a többiekkel szemben, miközben sokat tanulhatna a környezetétõl. Luicienne az egyetlen, aki el meri mondani neki az igazat, és kis hülyeként kezeli õt. Nem habozik helyre tenni õt, és kinyitja a szemét a saját világán kÃvül álló realitásokra is. De a saját módján a Paul Crauchet által játszott szereplõ, Clément atya is hozzájárul Antoine fejlõdéséhez. Paul Crauchet és Liliane Rovère különleges, másokat is aktivizáló személyiséggel rendelkezik, és tökéletesen átérezték, hogy mit vártam az általuk megjelenÃtett szereplõktõl.
A kezdettõl fogva erõs ritmust diktál a film...
- A forgatókönyv már tartalmazta ezta dinamizmust, csupán megvalósÃtottam ezt a forgatás során. Azt akartam, hogy antoine felkavart legyen, hogy egy olyan mozgásba keveredjen, ami kimozdÃtja õt aktuális helyzetébõl, az elõÃtéleteibõl, és hogy szinte akarata ellenére legyen tovasodorva. A kezdeti erõs ellenállás ellenére (eleinte csak a saját vágyaira figyel) Antoine végül kinyÃlik a többiek számára, megtanul odafigyelni rájuk, hallgatni, nézni õket. Számára ez egy belsõ forradalom. És mint minden forradalom, ez sem tud nyugodtan, finoman lezajlani.
Szerelmesen filmezi a vidéket...
- Természetesen, vidéken nõttem fel, nagyon erõs érzelmi kötõdésem van ehhez a világhoz. Nagyon fiatalon kezdtem el természetfotókat készÃteni: megpróbáltam megragadni a fényeket, az Ãveket, az anyagok és a szÃnek teljes palettáját, amit az erdõ felkÃnál. Azóta is megõriztem a kifinomult érzékenységet ez iránt, de ugyanakkor egy fajta bizalmatlanságot is: a vágószobában kihagyom azokat a pillanatokat, amelyeket "túl szépnek" találok, és amelyek nem viszik elõre történetet. Vagyis kimaradnak azok a beállÃtások, amelyet elterelik a figyelmet az eredeti tárgytól.
Honnan származik a furgonon látható "improvizált freskó" ötlete?
- A kezdettõl fogva azt akartam, hogy a fiatal, élénk Claire egy új dimenziót, a fantázia világát tegye hozzá Antoine hallgatag személyiségéhez. Akár azt is lehetségesnek láttam volna, hogy bohócorrot ragasszon rá és kifesse az arcát, csak hogy egy mosolyt csaljon ki belõle. És azáltal, hogy nekifog kifesteni a furgont, életet visz ebbe a kihalt faluba, felborÃtja a lakók szokásait. Egy olyan szélvihar õ, ami felrázza ezt a szendergõ vidéket. Van valami blaszfémia abban, ahogy kifesti az apa "szent" furgonját.
Hogyan válaszotta ki Nicolas Cazalé-t, aki Antoine-t játssza?
- Eleinte attól féltem, hogy túl szép lesz a szerephez! De aztán észrevettem, hogy nagyon diszkrét, szerény fiú, aki keveset beszél: hamar észrevettem a közös pontokat, amelyek összekötnek bennünket. Van benne egy valódi árnyékos oldal, és valami erõs visszafogottság: Az az érzése az embernek, hogy sok mindent megtart magának. Bár nem elvárásom, hogy a szÃnészeim ugyanazzal az életúttal rendelkezzenek, mint az általuk megjelenÃtett szereplõk, azt gondoltam, hogy létezik egy erõteljes összefüggés Nicolas és Antoine között. Másfelõl pedig meg voltam gyõzõdve arról, hogy képes lesz alkalmazkodni az amatõr szereplõkhöz, akik gyakran zavarólag tudnak hatni egy szÃnész számára. És a fordÃtottja is mûködött, kellõ teret biztosÃtott ahhoz, hogy a furgon körülki kis világ alkalmazkodni tudjon hozzá.
És Clotilde Hesme esetében?
- Nála azonnal éreztem egy nagyon erõs lelkesültséget! Olyan szÃnésznõt akartam, akinek személyisége van és megható. Olyasvalakit kerestem, aki meg tud személyesÃteni egy szélvihart. Ugyanakkor eléggé erõs kellett legyen ahhoz, hogy szembeszálljon Antoine-nal és kiborÃtsa õt, valamint képesnek kellett bizonyuljon arra, hogy ellenálljon annak a potenciális szerelemnek, ami kettejük között szövõdött, és amelyik azzal a veszéllyel járt volna, hogy teljesen felborÃtja a terveit. Azt szerettem volna, ha érezni lehet vele kapcsolatban ezt a határozottságot. Ugyanakkor humoros és könnyedséget sugároz.
Hogyan választotta ki a falusi szereplõket?
- Találkoztam velük, és nagyra nyitottam a szememet és a fülemet, hogy megtaláljam a legjobbakat. A falusiakat játszók nagy többsége amatõr, de azok, akiknek volt már statiszta tapasztalata, jobban megértették, hogy mit jelent egy film forgatása.
Bevállalta-e az improvizációt velük?
- Ez irányÃtott improvizáció: tudtam, hova akarok eljutni, de meghagytam nekik a szabadságot, hogy a saját ritmusuk szerint haladjanak. Nagyban támaszkodtam a nagyvonalúságukra: megmagyaáztam nekik például, hogy az adott reggelen Antoine kellemetlenül fog viselkedni, és hogy õk hasonlóan kell maj reagáljanak erre, de a saját szavaikkal. Nagyon belejöttek a játékba, és ez megdöbbentõen jó eredményt hozott.
Az Ön dokumentarista látásmódja miként befolyásolta a film szereplõire vonatkozó meglátásait?
- Párizsban az embereknek hamis és közhelyes elképzelésük van a vidékról. Számomra ez az ellentétek, a paradoxonok világa, amit mindig irigységgel és kÃváncsisággal filmeztem. A dokumentumfilm adott lehetõséget számomra, hogy közel kerüljek az emberekhez, hogy részt vegyek a mindennapjaikban. Szeretem dokumentumfilmben kutatni az emberek humanizmusát, a tájba szinte belesimuló parányi hõsöket, és erõfeszÃtést teszek azért, hogy van bennük valami különleges. Az a portréfilm, amit egy öreg pásztorral készÃtettem több mint tÃz évvel ezelõtt, még ma is inspirál minden alkalommal, amikor a szereplõim megkonstruálásán gondolkozom.
"time is not money"
