információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
SZINOPSZIS
Már csak a romantikus szerelem ígérete is elég ahhoz, hogy az emberek kipróbálják, vajon életképes lesz-e a kapcsolat. Sokszor egyetlen bátor lépés kell csupán ahhoz, hogy örökre megváltozzon az életed…
Erre az ötletre épül a Summit Entertainment Levelek Júliának címû romantikus vígjátéka, melynek fõszereplõi Amanda Seyfried (“Mamma Mia!”), a hatszoros Oscar-díj jelölt, és Oscar-díjjal jutalmazott Vanessa Redgrave (“Júlia”), Christopher Egan (“Eragon”), Gael García Bernal (“Che Guevara: A motoros naplója”) és Franco Nero (“Még drágább az életed!”).
Seyfried egy Sophie Hall nevû feltörekvõ újságírót alakít, aki New Yorkból Olaszországba utazik Victor nevû udvarlójával, hogy egy kis romantikus vakációt töltsenek együtt. Miközben Victor a munkájához kapcsolódó ügyekben intézkedik, Sophia véletlenül Verona híres udvarházánál találja magát, ott, ahol a Romeo és Júlia rossz csillagok világán fakadt fõhõse, Júlia lakott, és ahol a világ minden tájáról érkezett nõk hagynak egy-egy Júliának címzett levelet, melyben elvesztett-, vagy hõn áhított szerelmekrõl írnak. Sophia itt felfedez egy ötven éves levelet, melyben Claire Smith (Redgrave) egy ifjú olaszról ír, aki iránt tinédzserként lobbant szerelemre.
Sophie nagy meglepetésére sikerül rávennie a közben nagyszülõvé vált Claire-t, hogy Veronába utazzon, és újra megpróbálja felkutatni a rég elvesztett szerelmét (Nero). Claire, az unokája, Charlie, és Sophie felkerekednek, hogy Toszkána vidékét bejárva rájöjjenek, nagyobb bátorságra van szükség a szerelem elnyeréséhez, mint azt valaha gondolták.
Sophie számára eleinte az utazás csupán egy jó lehetõségnek tûnik arra, hogy olyan történet részesévé váljon, ami elõre lendítheti az újságírói karrierjét. Késõbb azonban ráébred, hogy miközben egy történetet próbált üldözni, valójában csak menekült a saját sorsa elõl.
A FORGATÁSRÓL…
„Két nagy család élt a szép Veronába, ez lesz a szín, utunk ide vezet…”
William Shakespeare, Romeo és Júlia, Elõhang
Hogy Romeo és Júlia csak a képzelet szülötte, teljesen lényegtelen, évente fél millió turista látogat el a Velencétõl 90 percnyi távolságra elhelyezkedõ Verona nevezetes udvarházához, ahol elvesztett, és hõn remélt szerelmekrõl írt leveleket helyeznek el a kõfalnál, hogy Júlia erkélyén pózoljanak Júlia szobra mellett, melynek jobb melle fényesen csillog a hiedelem miatt, mely szerint a mell érintése szerencsét hoz.
A film forgatása 2009. június 25-én kezdõdött Veronában (a Róma, Firezne és Velence szomszédságában található városban), amely Olaszország legnépszerûbb turistacélpontja.
„A helyi tradíció, és általánosságban a szerelem legnagyobb csodája, hogy mindenki szeretne hinni bennük.” - mondja el Gary Winick, a film rendezõje. Az 1930-as évek kezdete óta több ezer levelet küldtek a világ minden tájáról, melyek címzettje „Júlia, Verona”. A hiányos címzés ellenére az összes levél eljutott a célponthoz, köszönhetõen a Club di Giulietta nevû szervezetnek, melyet önkéntesek alapítottak, akik ráadásul minden egyes levélre válaszolnak, többnyire tolmácsok segítségét igénybe véve.
A mozi ötlete akkor kezdett körvonalazódni, amikor Caroline Kaplan és Ellen Barkin producerek Elvis Costello „The Juliet Letters” címû albumát meghallgatva felfigyeltek a Verona városához, illetve az udvarházhoz kapcsolódó jelenségre. Nem sokkal késõbb rábukkantak Lise és Ceil Friedman “Letters to Juliet: Celebrating Shakespeare’s Greatest Heroine, the Magical City of Verona and The Power of” címû könyvére.
„Gyönyörû, és romantikus alapötletnek tûnt, és miután mélyre ástuk magunkat a témában, felkerestük a Summit nevû filmgyártó céget az alapötlettel, illetve azzal a megjegyzéssel, hogy Gary lenne a film rendezõje. Ezután már hihetetlenül gyorsan sínre került a projekt.” - meséli Kaplan.
„A történetben a legizgalmasabb, legkomplikáltabb, mindenkit megszólító témát láttam, mely az emberek kapcsolataival, és az érzéseikkel foglalkozik.” - mondja el Winick.
„Néhány ember mintha egy sakktáblán élne, ahol csak a következõ négyzetre lehet lépni, mintha a körülmények csak ezt az egy lépést tennék lehetõvé. Képzeld el, mi történne, ha meglenne a bátorságod ahhoz, hogy anélkül beugranál az ismeretlenbe, hogy bárki megadná ehhez a kezdõlökést.” - teszi hozzá a rendezõ.
„Gary érzékeny személyisége meghatározó fontosságú volt a film számára, amely egyébként a legjobb értelemben vett randi filmre sikeredett.” - meséli Mark Canton producer. „A történet az emberekre jellemzõ ellentmondásra épül: nehéz elmenekülni a szív szava elõl, ám néha még nehezebb meghallani, hogy mit is szeretne mondani a szívünk.” - teszi hozzá.
Ha másért nem is, már csak amiatt is figyelemreméltó a film, ahogy a mozi nemzetközi, nemzeteken átívelõ mivoltát demonstrálja. Az öt fõszereplõ öt különbözõ országból származik: Seyfried (Egyesült Államok), Redgrave (Egyesült Királyság), Egan (Ausztrália), Bernal (Mexikó) és Nero (Olaszország).
Amanda Seyfried a Mamma Mia! címû filmmel, illetve a Hármastársak címû sorozattal már bizonyított, de még sosem volt egyetlen film igazi fõszereplõje sem, így az sem fordult még vele elõ, hogy egy film minden egyes jelenetében szerepelnie kellene. „Amanda viszi el a filmet a hátán.” - mesél Winick. „Szinte ragyog a vásznon, miközben két nagy kalandot él meg. Nem csak az anyát találja meg Vanessa személyében, de meg kell találja az igaz szerelmet is, aki nyilvánvalóan nem Victor lesz.”
„Amikor elolvastam a forgatókönyvet, rádöbbentem, hogy minden jelenetben feltûnik a karakterem. Azt gondoltam, ez minden eddiginél fárasztóbb munkát jelent majd, de valójában rengeteget profitáltam abból, hogy a stáb minden egyes tagjával kapcsolatba kerülhettem ezáltal. Mivel szeretek szocializálódni, ez egyszerre áldás, és átok is volt, a forgatás végére a teljesen kimerültem.” - meséli Seyfried.
„Nem kellett nagy tehetség ahhoz, hogy meglássuk, Vanessa Redgrave remek választás lenne a szerepre. Mindegy, kit kell megformáljon, elképesztõ munkát végez. A szereposztásért felelõs rendezõnk (Ellen Lewis) szerint ’Ha egyetlen színészt sikerül találni, aki feljebb teszi a képzeletbeli lécet, az az egész film minõségére hatással van.’ Ez történt a mi filmünkkel is, és ez Vanessa közremûködésének köszönhetõ.” - meséli Winick.
„Ha Vanessa Redgrave is megjelenik melletted a vásznon, akkor ’oda kell tenned magad keményen.’ Õ korán érkezik, késõn távozik, és nem csak a saját szövegét, de a te szövegedet is tudja.” - mondja el Mark Canton.
„Eljön a pillanat, amikor két színész közül az egyik lejátssza a másikat, ez rögtön nyilvánvalóvá válik mindenki számára. Ennek ellenére jó idõbe telt, mire sikerült rátalálnunk Charlie megformálójára, pedig New Yorkban és Londonban is tartottunk meghallgatásokat. Végül azonban megtaláltuk a tökéletes választást Chris Egan személyében.” - mondja el a rendezõ.
Lorenzo, Claire régen látott szerelmének megformálóját ezzel ellenben sikerült nagyon gyorsan megtalálni. „Amellett, hogy Vanessa férje, Franco Nero elbûvölõ színész, aki hitelesen tudta visszaadni azt a pillanatot, amikor a két szereplõ ötven év után egymásra talál. Ennyire intenzív alakításra legalábbis nem sok színész lett volna képes. Ráadásul a karakter, és persze Franco is olasz volt, és Olaszországban forgattunk… mindez tökéletes összhangot eredményezett.” - árulja el Winick.
A pár elõször 1966-ban találkoztak, amikor Joshua Logan két fiatal színészt keresett a “Camelot” címû filmhez.
„Azt gondolom, Vanessa a legnagyszerûbb színésznõ a világon. Annak ellenére, hogy a férje vagyok, ezek nem csupán az én gondolataim. Tennesse Williams és Arthur Miller is ezt mondta róla, és én maximálisan egyetértek velük.” - mondja Nero. „Körülbelül tíz alkalommal dolgozhattam vele együtt az elmúlt negyvenhárom év során, és úgy látom, a tehetsége igazi ajándék, amivel ráadásul képes teljesen lenyûgözni a rendezõket.” - teszi hozzá.
Winnick számára fontos volt, hogy Olaszországban igazi olasz színészekkel dolgozzon együtt, ettõl a mozi csak még hitelesebb lett.
A fõszereplõk mellett, amennyire csak lehetett, igyekezett olasz színészekkel megtölteni a filmet, többek közt „Júlia titkárainak” szerepeire is Olaszországban válogattak színmûvészeket.
„Emlékszem a „Fellini (Federico Fellini, olasz rendezõ) arcai címû könyvre, amelyben az olasz karakterszínészekrõl festenek remek portrét, az volt a célom, hogy hozzájuk hasonló kiváló színészek alakítsák a „titkárokat”.
Az elképesztõen gyönyörû Luisa Raneri (Isabella) mellett többek közt Luisa DeSantis (Angelina) is szerepet kapott a filmben. Felhívtam ezeket a hölgyeket, részt vettem a próbáikon, és lenyûgözött, hogy micsoda energia áramlott a jelenlétükben, és csak arra tudtam gondolni, ’Bárcsak máris forogna a kamera’.” - emlékszik vissza Winick.
Június elején lezárult a szereposztás nehéz folyamata, innentõl a logisztikára kellett koncentrálni, többek közt meg kellett próbálkozni a lehetetlennel, a stábnak el kellett érnie, hogy Verona legfontosabb látványosságát, a Casa di Giulietta-t két teljes napra lezárathassák. Majdnem három hónapig tárgyaltak a várossal, melynek vezetõi végül megértették, hogy hosszú távon sokat profitálhatnak a film elkészültébõl, és a turizmus további virágzását köszönhetik majd a néhány napnyi nehéz idõszaknak, amit az udvarház lezárása jelent.
"time is not money"
