információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Elõzmények
Minden Federico Fellinivel kezdõdött. 1963-as, Oscar®-díjra jelölt mestermûve, a 8 és 1/2, mely szürreális és mágikus mese egy rendezõ alkotói krízisérõl, minden idõk egyik legtöbbet elemzett, analizált és legbefolyásosabb filmje lett. A fõhõs kínzó emlékeit, álmait, nosztalgiáit, humorát és démonait karneválszerûen felvonultató mû volt az egyik elsõ alkotás, amely megmutatta, milyen érzés a modern élet õrülete és csodája közepén élni. Azóta sok kortárs alkotó tisztelgett a 8 és 1/2 elõtt a maga sajátos módján. Bob Fosse saját életébõl készítette szürreális mûvét, a Mindhalálig zenét (All That Jazz), egy táncközpontú történetet az önpusztító koreográfusról, aki próbál megbékülni múltjával, nõivel és a halállal. Woody Allen az ellenkezõ nézõpontból közelített Csillagporos emlékek címû filmjével, melyben kiégett filmrendezõt játszik, akit hallucinációk és földönkívüli víziók gyötörnek, míg munkája értelmén és legnagyobb szerelmei emlékén elmélkedik.
A KILENC Broadway-verziójának könyvét Arthur L. Kopit, a dalokat és szövegeiket pedig Maury Yeston írta. Yeston tinédzserként látta elõször a 8 és 1/2 címû filmét, és azonnal rajongójává vált. A hetvenes években a Yale University tanáraként a filmek képvezérelt történetmesélési technikáitól a mûfajt feszegetõ színpadi musical felé fordult érdeklõdése, Yeston azon gondolkodott, hogy zenével és tánccal dúsítaná fel a rendezõ eredeti mûvét, így született meg a musical ötlete. Majd megcélozta Rómát, hogy találkozzon Fellinivel és alkotói áldását kérje az adaptációra. Megkapta.
A darab premierjét 1982 május 2-án rendezték meg a 46th Street Theatre-ben, és hatalmas sikert aratott. Tommy Tune rendezésében a mû szokatlan kombinációt mutatott be: egy férfi fõszereplõt, akit 24 színésznõ vett körül, megjelenítve a nõiség minden aspektusát, hatalmát és szépségét. A show-t 729 alkalommal játszották, a közönség imádta újszerû, vizuálisan lenyûgözõ, elegáns látványvilágát, és a dalokat, melyek öt Tony-díjat söpörtek be abban az évben. A siker a Broadway-on, újabb Tony-díjakkal és számtalan turnéfellépéssel folytatódott,
Ám a KILENC sorsa az volt, hogy további mûvészi átalakuláson menjen át, visszatérve eredeti inspiráló médiumához: a filmhez. A filmadaptáció ötlete akkor merült fel, amikor Rob Marshall és Harvey Weinstein a hat Oscar®-díjas Chicago után új témát keresett. Marshall az Egy gésa emlékiratai forgatása után, 2006 végén határozta el és jelentette be Weinsteinnel közösen, hogy a következõ filmje a KILENC lesz.
Ahogyan Fellini személyesen adta meg Maury Yestonnak a teljes kreatív szabadságot a 8 és 1/2 elemeinek felhasználásához, hogy elkészítse saját színházi verzióját; Yeston ugyanazt a szabadságot garantálta Rob Marshallnak, hogy újrafogalmazza a darabot és leforgassa saját filmjét.
Marshall és Weinstein két forgatókönyvírót bízott meg az átdolgozással: az Oscar®-jelölt író-rendezõ Michael Tolkin-t (A játékos) és a néhai, Oscar®-díjas író-rendezõ Anthony Minghellát (Az angol beteg, A tehetséges Mr. Ripley). Az általuk létrehozott változatba beleszõtték saját filmes tapasztalataikat, csakúgy, mint fantáziáikat. Mindketten tudták, milyen nagy a nyomás a forgatások alatt. Minghella a film befejezése elõtt hunyt el, így a KILENC lett utolsó filmje. Kollégái az õ emlékének dedikálták.
Marshall meggyõzõdése az volt, hogy a forgatókönyvet kell a szereplõkhöz igazítani, ezért rájuk szabták a szöveget. Yeston bevonásával három teljesen új számmal bõvítették a zenei repertoárt, ezek mint Guido fantáziái jelennek meg. A szerzõ írt egy altatódalt Sophia Lorennek, mint Guido édesanyjának, és írt egyet Marion Cotillardnak, Guido feleségének, Take It All címmel. Ezt eredetileg hárman énekelték volna Kidmannel és Cruzzal, ám végül a szóló mellett döntöttek. Végül született egy dal Kate Hudson részére, a Cinema Italiano, mely játékos óda, és azt mutatja be a ma közönségének, milyen friss izgalmat és filmes változásokat hozott a hatvanas évek olasz filmmûvészete: nem csak új filmes stílust, hanem új divatstílust is teremtett, amelynek hatására a vékony nyakkendõk és a sportautók egy életstílus ikonjává váltak.
A film forgatása és a karakterek
Marshall rendelkezett a filmhez szükséges háttérrel: a musical és színház világából érkezett, mint táncos és koreográfus, majd színházi rendezõ lett, végül filmrendezõ. Pontosan tudta tehát, hogyan vegyítse a zenei és táncelemeket, a történetmesélést és a design-t, azt, hogy hogyan menjen végig a zene a narratíván.
Guido Contini
A történet középpontjában Guido Contini áll. A kellemes modorú, érzéki, Fellini-szerû olasz filmrendezõ, akit a legnagyobb élõ filmrendezõnek tartanak, hirtelen ott találja magát, elkeseredetten keresve az inspirációt következõ filmjéhez. Kezd elmerülni a gyönyörû nõk és viharos kapcsolatainak tengerében, akik elcsábítják és összezavarják, életre keltik emlékeit, és beindítják fantáziáját, egy olyan álomszerû állapotba juttatva õt, ahol a kreatív varázslat megtörténik.
Ez a szerep intelligenciát és mûvészi sebezhetõséggel átitatott szexuális kisugárzást kívánt. E kívánalmaknak a kétszeres Oscar®-díjas Daniel Day-Lewis felelt meg legjobban. A Vérzõ olaj fõszereplõje még soha életében nem énekelt és táncolt filmben, ám a rá jellemzõ maximalizmussal vetette magát a feladatba és a szerepbe, például megtanult folyékonyan olaszul.
Maury Yeston, aki számos színészt nézett meg a szerepre, azonnal tudta, hogy Day-Lewis lesz az embere. Amint a színész magára öltötte karaktere bõrét, eddig ismeretlen, kiváló énekesi képességei is kiderültek.
Luisa, a feleség
A Day-Lewis körül megjelenõ nõk közül az elsõ a Piaf-ban nyújtott alakításáért Oscar®-díjat kapott Marion Cotillard. Luisa, Guido kitartó és régóta szenvedõ felesége, aki egykor fõszereplõje volt filmjeinek és életének, még mindig nélkülözhetetlen a férfi számára, ám a sok egyéb kísértéshez képest már csak a hátsó ülésen foglal helyet. Tudja, hogy meg kell fizetnie az árát, hogy egy olyan zabolátlan mûvészt szeret, mint Guido.
A szerepre való készülés során Cotillard sokat gondolkodott karaktere motivációiról és Guido elõtti életérõl. “Luisa színésznõként találkozott Guidóval. Neki szentelte az életét, mert szerelmük akkoriban erõsebb volt, mint az õ színészi ambíciói. Most úgy érzi, mindenét odaadta ennek a férfinak. Amikor együtt voltak, Luisa sokmindent elfogadott: Guido rendezõ. Szereti a nõket. Szüksége van a nõkre. Szerelmet és energiát kap a nõktõl. Szüksége van Luisára, de azt nem fogja fel, hogy valamit neki is kell adnia cserébe. A nõ mindent odaad, de válaszúthoz érkezett, döntenie kell.”
A szeretõ, Carla
Guido szeretõje, Carla életerõs, mégis kissé sebezhetõ figura. A karaktert Penélope Cruz alakítja, akit rögtön megfogott a színes szerep: a nõ, aki harcolni fog szerelméért, mindegy, mibe kerül.
“Carla és Guido kapcsolata a nõ számára tele van reménnyel, konfliktussal és fájdalommal. Amikor együtt vannak, akkor él igazán, mert különlegesnek érzi magát, ugyanakkor az élete hullámvasút a férfi mellett, ami sok keserûség forrása. Viszonyuk évek óta tart, és Carla egyszerûen képtelen elegendi Guidót. Csak azt látja, amit látni akar benne, és kész harcolni érte a végsõkig.”
A színésznõ élvezettel táncolt és énekelt, legjobban a provokatív “Call From the Vatican” címû számot szerette. “Hosszú heteken át próbáltuk, amit imádtam. Aztán leforgattuk a jelenetet, és elszomorodtam, mert tudtam, hogy soha többé nem fogom elõadni ezt a dalt.”
A múzsa, Claudia
A másik nõ, akivel Guido régóta szimbiotikus kapcsolatban él, inspirációja forrása és múzsája, Claudia Jenssen. Tündöklõ karrierjüket egymásra építették, és egészen egyedi módon szeretik egymást, de most, hogy Guido egyre növekvõ kétségbeeséssel próbál ihletre lelni, Claudia megteszi, ami elképzelhetetlen volt addig: elutasítja a film fõszerepét. Claudia szerepében az Oscar®-díjas Nicole Kidman látható, aki színészi sokoldalúságát bizonyította már olyan szerepekben, mint Virginia Woolf Az órák címû filmben, vagy mint Baz Luhrmann Moulin Rouge-ának tüdõbeteg kokottja.
Kidmant azonnal felvillanyozta a KILENC témája. “Ez a film tanulmány egy férfiról, és az életében szereplõ nõkrõl. A férfi összeomlik, és várja a feltámadást. A mûvészi és emberi természetrõl szól, a bûnökrõl és hazugságokról, amik Guido lelkén száradnak, és arról, hogyan keresi elveszett hitelességét és tisztességét.”
Guido bizalmasa és jelmeztervezõje, Lilli
Egy másik fontos nõ a Guido lelkét ápoló bizalmas és a kosztumökért felelõs Lilli, akit Judi Dench alakít. A Szerelmes Shakespeare-ért Oscar®-díjat nyert brit színésznõ örömmel vetette bele magát a szerepbe, mely egészen másfajta viszonyt mutat be. “Lilli természetesen idõsebb Guidónál, és nagyon jól ismeri õt, sokszor dolgoztak már együtt, és mégis, mint a többi nõ, õt is megbabonázza a férfi.”
Lilli úgy tekint magára, mint Guido önjelölt védelmezõje. “Emlékeztetni akarja, hogy nem kell tele lennie kétségekkel. Igyekszik életre kelteni újra a képzeletét, felidézni a régi szép idõket. Látja, hogy megrekedt, és úgy érzi, hogy át tudja ezen segíteni, hogy azzá váljon, aki lehetne.” Az élet imitálta a mûvészetet – legalábbis Dench szerepét tekintve. A színésznõ ugyanis színházi jelmeztervezõként kezdte pályafutását.
A flörtölõ újságíró, Stephanie
Flörtjük nyomán a csinos és divatos Vogue-újságírónõ állandóan megjelenik Guido fantáziájában. Kate Hudson, a Majdnem híres Oscar®-díjra jelölt színésznõje szerint “Stephanie megszállott rajongója Guido Contininak. Imádja a filmjeit, és az olasz kultúrát. Õ egy a sok nõ közül, aki szintén akar egy saját darabot Guidóból. A musical forma Hudson számára is teljesen új és üdítõ élmény volt. “Vettem már táncleckéket és dolgoztam koreográfusokkal, de soha nem volt még ilyen számom - frizurával, sminkkel, és fényekkel. Szerencsére Rob felkészített minket a hathetes próbaidõszak alatt, ami olyan volt, mint egy edzõtábor. Énekeltünk és táncoltunk minden nap.”
A Mama
Egy igazi olasz legenda is csatlakozott a hölgykoszorúhoz: az Oscar®-díjas Sophia Loren, akit Rob Marshall teljesen levett a lábáról, amikor felajánlotta: alakítsa õ Guido életének legfontosabb nõi szereplõjét, a még mindig befolyásos édesanyát. Marshall állítása szerint nem forgatta volna le a filmet nélküle. Loren így emlékezik: “Elmondta, hogy ez egy kis szerep, de hogy akkor vág bele a filmbe, ha én játszom a Mamát. Azt válaszoltam viccbõl, hogy a karrierje érdekében megteszem, – nagyon szerettem a Chicagót. De valójában ez tényleg kihívás, amit meg akartam csinálni. Egy olasz lány egy amerikai musicalben, ez már valami!”
Loren örült a lehetõségnek, hogy elénekelheti a Guarda Luna címû altatódalt, de kicsit megrémült, amikor megtudta, milyen nõi sztárokkal fog együtt játszani. “Együtt dolgozni olyan színésznõkkel, mint Nicole Kidman, Penélope Cruz, Judi Dench - azt gondoltam, meg fogjuk ölni egymást!” Loren nevet. “De nem. Olyanok voltunk, mint egy család. Csodálatos volt, mert egyikünk sem csinált még igazi hollywoodi musicalt, úgyhogy összekapaszkodtunk, és igazi barátok lettünk.”
A prostituált, Saraghina
A KILENC nõi figurái közül utolsóként a Grammy-nyertes Stacy Ferguson—Fergie—látható, aki a kísértetként feltûnõ Saraghina szerepét kapta. A római prostituált, akinek romantikus tanácsai örökre beleégtek a nagyon fiatal és befolyásolható Guidóba, a Be Italian címû számot énekli.
Ferguson nehéz küzdelemmel nyerte el a szerepet, és teljesen beleásta magát a filmes kutatásokba. Rengeteg filmet nézett meg a korszakból, hogy megértse figurája nyers fizikalitását. “Azt akartam, hogy a karakter eluralkodjon rajtam. Ez mûködött is, amikor elkezdtünk gyakorolni a lányokkal, és ahogy a fiúkkal forgattunk a tengerparton. Akkor megéreztem, ki volt õ, és milyen szerepet játszott Guido életében.”
Ferguson azon kapta magát, hogy csodálja karakterét. “Saraghina földhözragadt, nyers nõ, látszik rajta, ahogyan sétál és mozog. Tele van élettel és tûzzel, de mindeközben van valami finomság is benne. Szereti Guidót és a fiúkat, és örömmel tanítja õket, de õ az a fajta, aki magán is szívesen nevet.”
Ferguson alakítása teljesen meghökkentette Maury Yeston-t. “A világ le lesz nyûgözve Fergie alakításától. Persze kiváló énekes, de átütõ elõadásmódja még fantasztikus filmes jelenléttel is társul.
CINEMA ITALIANO: A KILENC megtervezése
Annak érdekében, hogy a közönség különleges moziélmény részese legyen, Rob Marshall egy igazi olasz filmet akart megteremteni. Szeme elõtt lebegett, ahogyan a hatvanas évek fényes római utcáin Guido halványkék Fiat Alfa Spyderével cikázik. Ehhez Marshall felkérte régi alkotótársát, a koreográfus, producer John DeLucát, a látványtervezõ John Myhre-t, a jelmeztervezõ Colleen Atwoodot és az operatõr Dion Beebe-t.
Dion Beebe szerint “ha a Chicagóban a színpad volt a játszóterünk, akkor a KILENCben a filmforgatás. John Myhre hozzáteszi: “Talán egy dolog lehetett izgalmasabb a filmforgatásról szóló filmnél, és pontosan ez volt Rob ötlete: a filmforgatásról szóló musical. Rob csak annyit mondott: ‘kell lennie egy átalakulásnak, a közönségnek látnia kell, ahogy Guido világa átalakul’, és rögtön megszülettek a nagy ötletek.”
A látványcsapat két különbözõ realitásra választotta szét a látványelemeket: az egyik Guido komplikált római élete, például a luxusfürdõ, amirõl hiába reméli, hogy búvóhelye lesz; a másik pedig a nagyon aktív fantáziavilága. Utóbbi a félig felépített Cinecitta studió, ami különbözõ világokká alakul át.
Beebe és Marshall a kezdetek kezdetén megállapodtak arról, hogyan forgassák le a KILENC új, filmes verzióját, hogyan hassanak a nézõkre innovatív fénytechnikával és folyamatos kameramozgással. Beebe szerint: “Ahogy a Chicago esetében, most is rengeteg színházi elemet használtak, hogy a musical betétek tényleg egy másik világban játszódó fantáziák legyenek. Mindig azokat a pillanatokat kerestük, amikor a jelenet átalakul vegytiszta fantáziává.”
A többszörös idõsíkokra is igyekeztek eredeti megoldásokat kidolgozni, “Mivel volt egy terünk, amit újra és újra át kellett alakítani, ki kellett találni hogyan maradjon izgalmas anélkül, hogy ismételnénk magunkat. A kreatív átalakítások nagy része a drámai történetmesélés részévé vált.”
Ami a kosztümöket illeti, Marshall az új hullámos stílust szerette volna reprodukálni, Brigitte Bardot, Claudia Cardinale imázsát. Az “éppen most kelt ki az ágyból” stílust sokkal szexisebbnek találták, mint a korabeli angol vagy amerikai divat szigorú formalitását. Számtalan korszakbeli filmet megnéztek, hogy meglegyen az inspiráció.
A forgatási helyszínek
A stáb forgatott egy londoni stúdióban, majd átköltöztek Rómába, a Cinecitta stúdióba, de olyan ikonikus helyeken is dolgoztak, mint a Piazza del Popolo, a Via Veneto, és a tengerparton, Anzio városában. A világ egyik leghíresebb filmstúdiója, a Cinecitta atmoszférája mindenkit elbûvölt. Eredetileg 1936-ban alapította Benito Mussolini dictator propaganda célokra, de a világháború után számos nagy klasszikus filmalkotás készült itt: a Quo Vadis, a Ben Hur, a Kleopátra, A Keresztapa III., Az angol beteg és a New York bandái. A KILENC stábja a híres 5-ös stúdióban forgatott.
"time is not money"
