információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A 13. századi Angliában Robin és betyárcsapata harcba száll a népet sanyargató urak ellen, és azt a célt tûzi zászlajára, hogy ráébressze az uralkodót alattvalói szenvedésére. Mindegy, betyárnak vagy hõsnek mondják-e, egy közember népe szabadságának örök szimbólumává válik.
Robin Hood az íjászat mestere, korábban I. Richárd király katonájaként harcolt a franciák ellen, és egyetlen célja a túlélés volt. Richárd halála után Robin Nottinghambe megy. A város és környéke a gonosz seriff uralmát nyögi, a népet az éhhalál küszöbére taszítják a magas adók. Az íjász beleszeret Marion úrnõbe (az Oscar®-díjas Cate Blanchett játssza). A hölgy kezdetben bizalmatlan az erdõbõl szalajtott különös hadfi személyét és szándékait illetõen. Robin el akarja nyerni Marion kegyeit, és szeretné megmenteni a helybelieket, ezért bandát toboroz. Az erdei betyárok harci tudásánál csak életöröme nagyobb.
Az országot több évtizedes háború nyomorítja, az új király hatalma erõtlen, ármány fenyeget belülrõl és ellenség külhonból. Robin és csapata elképesztõ kalandra vállalkozik: nekivágnak, hogy megakadályozzák a véres polgárháború kitörését, és visszaadják Angliának régi dicsõségét.
Mítosz és legenda: Robin Hood felfedezése
A sherwoodi hõs története
Robin Hood alakja emberemlékezet óta jelen van az angol irodalomban. J.C. Holt, a jeles középkorkutató találóan fogalmaz: „Egy szakajtónyi Robin Hood-szerû figuráról tudunk. Még a leginkább reálisnak tûnõ történet is úgy hangzik, mint egy legenda.”
Az alaptörténet nemzedékeken át szállt szájról szájra, s mindenki hozzátette a magáét a folyamatosan formálódó kánonhoz. Egy bizonyos Lenyakazó Robinról szóló monda már a kilencedik századi Angliában felbukkant, a 15-16. században pedig irodalmilag igényesen kidolgozott balladák születtek a hõsrõl: Robyn Hode viselt dolgai, Robin Hood és a csuhás barát, Robin és a szerzetes. Olyan Robinról azonban nem tudni, akit az egyetlen autentikus figurának tekinthetnénk. Számos, a legendát tovább erõsítõ elmélet született, például hogy gyakran Robehodnak nevezték azokat, akik betyárnak álltak, illetve hogy a „Robin Hood” a tolvajok általános fedõneve volt a középkorban.
Robin Hood szép karrierre tett szert a mozivásznon, majd a tévében is. Körülbelül harminc adaptáció született, az 1913-as Ivanhoe-ban szerepelt elõször. Késõbb a legnagyobb sztárok formálták meg a hõst, illetve kedvesét: Douglas Fairbanks (Robin Hood, 1922), Errol Flynn (Robin Hood kalandjai – The Adventures of Robin Hood, 1938), Sean Connery és Audrey Hepburn (Robin and Marian, 1976) és Kevin Costner (Robin Hood, a tolvajok fejedelme – Robin Hood: Prince of Thieves, 1991). A BBC már 1953-ban tévésorozatot szentelt az erdei igazságosztónak, legutóbb pedig 2006-ban készült széria a történetbõl.
Népszerûsége ellenére azonban Robin Hood karaktere nem fejlõdött a különbözõ adaptációkban, a filmesek unos-untalan ugyanazt a jól ismert történetet mesélték el a gonosz nottinghami seriffrõl, Guy of Gisburne-ról és a megmentendõ úrhölgyrõl, Marionról. Robint idõnként rangjától megfosztott nemesként, de leggyakrabban hetyke haramiaként ábrázolták, aki könyörtelenül kirabolja a gazdagokat, hogy a zsákmányt bõkezûen szétoszthassa a szegények között.
Az eredettörténet magalkotása
Brian Grazer producer még az Amerikai Gengsztert forgatta Sir Ridley Scottal, amikor megkérdezte Russell Crowe-t, volna-e kedve eljátszani Robin Hoodot. Grazer és a színész kellemes emlékeket õriztek korábbi együttmûködéseikrõl: az Egy csodálatos elméért Crowe-t Oscar®-ra jelölték, és A remény bajnoka (Cinderella Man) is sikeres volt. Az új adaptációval kapcsolatban elhatározták, hogy eredettörténetet mesélnek el: miként lett Richárd király egyszerû íjászából legendás hõs. A személyes történet háttérül a keresztes hadjáratok szolgáltak.
Grazer a Universal Pictures, illetve az Oscar®-díjas Ron Howarddal közösen irányított Imagine Entertainment égisze alatt látott hozzá a projekt megvalósításához. „A hõsökrõl szóló történetek mindig felvillanyoznak – mondja a producer. – A Robin Hoodért azért rajongok, mert olyan emberrõl szól, akinek semmije sincs, csak erõs igazságérzete, és olyan képességei, amelyekkel akaratának érvényt tud szerezni. Filmünkben azt is megmutatjuk, kicsoda valójában a nottinghami seriff, valamint Marion és az apósa, mekkora hatalmuk volt a báróknak Észak-Angliában, és hogyan irányították akkoriban az országot. A történet végére az is kiderül, kicsoda Robin Hood. Mi ott fejezzük be a sztorit, ahol a korábbi produkciók el szokták kezdeni.”
Az ausztrál színész lelkesen vállalkozott a feladatra, Crowe ugyanis már kisgyerek korától a sherwoodi hõs nagy rajongója. „Robin Hood történetének univerzális üzenete van, ami mindenkihez szól – magyarázza a színész. – A sztori azt sugallja, hogy eljön a hõs, aki rendbe rakja a dolgokat. Ez nagyon pozitív és lelkesítõ perspektíva, az emberek ezért nézik szívesen a különféle Robin Hood-adaptációkat.”
Crowe igent mondott, de volt egy kikötése. „Azt mondtam, megcsinálom, de csak ha teljesen új megközelítésben meséljük el a történetet – mondja Crowe. – Ez az egyik legrégibb angol nyelvû monda, emiatt tisztelettel kell vele bánnunk. De úgy gondoltam, ha új életet akarunk lehelni Robin Hoodba, abból kell kiindulnunk, hogy minden, amit korábban hittünk errõl a legendáról, tévedésen alapult. Teljesen másképp kell elmesélni ezt a történetet. Vegyük csak Robin Hood és Kicsi John kapcsolatát. Amikor elõször találkoznak, rögtön összeverekednek. De ez nem egy farönkön történik egy patak fölött, és nem bottal püfölik egymást, mint már ezerszer láthattuk. Újrafogalmaztuk a korszakot, és megváltoztattuk a kronológiát is.”
„Olyan rendezõre volt szükségünk, aki széles ecsetvonásokkal tudja ábrázolni a korszakot, ugyanakkor nagyon precíz is – veszi át a szót Grazer. – Van érzéke az apró részletekhez, érdekli a környezet és a korszak, a politikai és történelmi események. Ridley pontosan ilyen alkotó. Filmünket a Robin Hood gladiátoros változataként képzeltem el. Egy látványos és izgalmas akció-kalandfilmben akartam megmutatni, milyen kegyetlenül erõszakos volt az a korszak, ehhez pedig csak Ridley ért igazán.”
Scott és Crowe elsõ közös munkája a kirobbanóan sikeres, több Oscar®-ral kitüntetett Gladiátor volt. Azóta még három filmet készítettek: Bor, mámor, Provence (A Good Year), Amerikai gengszter, Hazugságok hálója (Body of Lies). Amikor Grazer és Crowe elmesélték neki a Robin Hood-film ötletét, Scott azonnal igent mondott.
Scott a történelem nagy rajongója. Legutóbbi kosztümös filmje a Mennyei királyság (Kingdom of Heaven) volt, amely Jeruzsálem elestérõl szólt – mindez 12 évvel I. Richárd király halála elõtt történt. „Imádom a történelmi filmeket – mondja Scott. – A napóleoni háborúk idején játszódó A párbajjal (Duellists) kezdtem, a Gladiátorral a római korban tettem kirándulást, most pedig visszatértem a középkorba.”
Brian Helgeland Oscar®-díjas forgatókönyvírót kérték fel a történet kibontására. Helgeland koncepciója az volt, hogy emberi léptékûvé teszi a legendát.
„Ridley azt akarta, mutassuk meg, milyen volt Robin Hood, mielõtt a mítosza kialakult volna – magyarázza a forgatókönyvíró. – A mítoszt mindenki ismeri, és tudjuk, valós események felnagyításával keletkezett. Az ilyen történet mindig az elnyomottak között kel szárnyra, és az az alapgondolata, hogy ha az önkény már végképp elviselhetetlen, jön egy hõs, és felszabadítja a népet. Az angol történelemben mindig egy törvényen kívüli jelent meg ebben a szerepben. Ridley azt akarta, képzeljük el, mik lehettek azok a történések, amelyek alapján Robin Hood legendája létrejött.”
Helgelandnek imponált, hogy Scott nem csupán látványos történelmi akciófilmet akart készíteni, hanem kérdéseket is megfogalmazott. „Katapultok ostromolnak várakat, hadseregek csapnak össze, közben a katonákat az foglalkoztatja, kicsoda Isten, és miért terelte õket erre az útra – ez az az intellektuális talaj, ahol Ridley igazán otthonosan mozog. A filmet hihetetlenül gazdagítja, hogy gondolkodtat is.”
A filmben egy Robin Longstride nevû íjásszal ismerkedünk meg, aki I. Richárd király katonája, és éppen visszatér a Szentföldrõl, ahol a harmadik keresztes hadjáratban harcolt. Richárdot a francia király fogságba vettette, és csak váltságdíj ellenében engedte szabadon, ezért az angol sereg egy francia vár ostromába fogott, hogy a pénzt visszaszerezze. Az ostrom során Richárdot nyakon nyilazták, vérmérgezést kapott, és nem sokkal késõbb meghalt. Ez annyira összetörte az anyakirálynõt, Eleanort, hogy a korona Richárd öccse, János herceg fejére került.
A Helgeland által írt történet Richárd király halálával kezdõdik. Robin, aki a tengerentúlon háborús zûrzavarban nõtt fel, ötéves kora óta elõször teheti lábát angol földre. Amint partra száll, azt tapasztalja, hogy az országban dühöng a szegénység, mert a király emberei kifosztják a népet, hogy finanszírozhassa háborúit. A francia invázió bármelyik pillanatban bekövetkezhet, Richard uralkodásra alkalmatlan öccse pedig hagyja szenvedni alattvalóit, miközben kincstára gyarapszik.
A film alkotói számára fontos volt, hogy bemutassák, mennyire tönkrement Anglia gazdasága, s milyen kilátástalan helyzetbe került az ország. Robin pont akkor érkezik haza, amikor a király mértéktelen adókat vet ki: a népnek erején felül kell fizetnie, hiányt szenved élelembõl, ruhából, és sok embernek már nincs hol laknia sem. Robin küzdelme nem merül ki abban, hogy kirabolja az elnyomókat és a népnek visszaadja elvett javait, hanem arra is buzdítja honfitársait, hogy vegyék kezükbe sorsuk irányítását.
Helgeland meséjének egyik sarokpontja a Magna Charta születése: ez az az alkotmány, amelyet 1215-ben írtak alá Runnymede-ben, miután az angol bárók föllázadtak János király ellen. Ez az esemény több szempontból is döntõ jelentõségû volt Anglia jövõjét illetõen, mivel megszabadította az angolszász lakosságot a normann királyok kegyetlen kizsákmányolásától.
„Az a helyzet, hogy a kegyetlenül adóztató János király ugyanaz az ember, aki aláírta a Magna Charta elsõ változatát – magyarázza Crowe. – Történetünk az 1199-tõl 1215-ig tartó idõszakot fogja át, és úgy találtuk, ez a néhány év ideális arra, hogy egy forradalmi folyamatot ábrázoljunk – vagy bemutassuk egy forradalmi figura születését. Filmünk elmeséli, milyen események vezettek a Magna Charta, s ezáltal egy nagyszerû nemzet létrejöttéhez.”
Fontos volt, hogy alaposan kidolgozzák, honnan jött Robin, különben nem érthetõ, miért száll harcba népéért. A történet szerint Robin édesapja Thomas Longstride kõmûvesmester volt, aki népének szószólójaként részt vett a Carta de Foresta, azaz az erdei alkotmány kidolgozásában. Ez a Magna Chartát megelõzõ alaptörvény biztosította a közemberek jogait az urakkal szemben. Richárd elõdje, II. Henrik árulónak bélyegezte Longstride-ot, és a fia szeme láttára kivégeztette.
Crowe több mint 30 könyvet olvasott el Robin Hoodról és a kérdéses korszakról. „Robin ötévesen lesz szemtanúja apja halálának – mondja a színész. – Utána a templomosok egyik franciaországi kolostorába kerül. Nevelõi, Loxley és Marshal elmennek a keresztes háborúba, és mire visszatérnek, a fiú már nincs a kolostorban. Rosszul bántak vele, ezért elszökött. Csak azt az egyetlen dolgot vitte magával, ami édesapja után maradt: a mellvértjét. El lehet képzelni, milyen látvány, ahogy egy kisfiú egy felnõtt ember mellvértjét vonszolja.”
Amikor elõször találkozunk Robinnal Richárd király franciaországi várostroma idején, nem emlékszik semmire, ami ötéves kora elõtt történt. „Elnyomta magában apja halálának emlékét – magyarázza Crowe. – Úgy tudja, apja és anyja megutálták, és eltaszították õt maguktól. Vagy 40 éven át ezt gondolja családjáról. Aztán visszatér Angliába. Korábban beutazta fél Európát és a Közel-Keletet, látta, milyen sokféle életmódot folytathatnak a különbözõ népek fiai. Angliába érve az a benyomása, hogy az a legnyomorultabb hely a világon. Robinnal bejárhatjuk az utat, amelyen fölfedezi önmagát. Lassan eszébe jut múltja, és tudatosul benne, hogy küldetése van. Rádöbben, immár a sors irányítja, és egy hatalmas terv részévé vált: folytatnia kell apja munkáját ott, ahol kényszerûen abbamaradt.”
Bárányok kontra oroszlánok: a szereplõválogatás
Úrhölgyek és matrónák
Az, hogy Cate Blanchett a Robin Hood nõi fõszereplõje lett, egy szerény postai bélyegnek köszönhetõ. A színésznõ és Russell Crowe 2009 elején egy fogadáson vett részt abból az alkalomból, hogy arcképük felkerült egy-egy ausztrál bélyegre. Amint egymás mellett ültek a színpadon, Crowe ránézett Blanchetre, és rájött, hogy tökéletes lenne Marion szerepére.
„Gondolatban a homlokomra csaptam: hogyhogy nem jutott elõbb eszünkbe?! – mondja Crowe. – Zseniális színésznõ nemes vonásokkal, kemény és határozott. Fõlényesen uralkodik mûvészi eszköztárán, így a legkisebb gesztusa is valóságos kinyilatkoztatás.”
Az est folyamán Crowe megkérdezte a közönséget, örülnének-e, ha õ és Blanchett közös filmben szerepelnének. „Ezernyi torokból harsant fel az igen – emlékszik vissza a színész. – Cate szeme pedig csillogott, így tudtam, neki is tetszik az ötlet.”
A film alkotói elhatározták, hogy a legenda megújítása jegyében Marion és Robin kapcsolata nem hasonlít majd az eddig megszokott románcra. „Többé-kevésbé Shakespeare Makrancos hölgy-ét tekintettük kiindulópontnak – magyarázza Crowe. – Amikor Marion és Robin elõször találkoznak, nem jönnek ki egymással, de már felsejlik közöttük valamiféle lappangó vonzalom.”
Ahogyan a forgatókönyv egyre határozottabb formát kezdett ölteni, úgy kristályosodott ki Marion alakja is. A hõsnõ korábbi felbukkanásaival ellentétben nem gyenge és törékeny úri kisasszony, aki alig várja, hogy egy férfi megmentse. „Volt egy törvény, mely szerint ha egy nemesasszony férje meghal, és nincsen fia, a birtok visszaszáll a koronára – magyarázza Helgeland. – Ha Marion nem produkál utódot, vagy szerez magának férjet, elveszti földjét. Tehát Marion és Robin bimbózó kapcsolatában, ellentétben a korábbi filmekkel, kezdetben a közös érdek is ott munkál. Aztán lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és már az érzelmek is fontos szerepet kezdenek játszani.”
Aquitániai Eleanort, II. Henrik özvegyét, Richárd és János korosodó anyját Eileen Atkins játssza. A számos díjjal kitüntetett színésznõ a tõle megszokott kirobbanó energiával formálja meg az egyik legádázabb anyakirálynõt, akit a nyugati világ földje valaha is a hátán hordott.
„Szomorú, de Eleanor nem szívleli Jánost – mutatja be a karaktert a színésznõ. – Igaza van Jánosnak, amikor azt mondja neki: mindig csak a bátyámat szeretted. A trón azonban mégiscsak a trón, és János ül rá. Eleanor keményen küzdött azért, hogy francia földeket szerezzen Angliának, és minden erejével azon van, hogy meg is tudja õket tartani. Mivel egyfolytában nagy távlatokban gondolkodik, azzal nem tud foglalkozni, hogyan élnek a parasztok. Ugyanakkor nagyon bölcs asszony, és remek manipulátor.”
A vidám betyárok
Robin Hood legendájától elválaszthatatlan az a vidám kompánia, amelynek tagjai a hõs csapatát alkotják. A filmben õk a hõs katonatársai, akik Richárd halála után követik Angliába.
Kevin Durand játssza Robin jobbkezét, egyben a csapat legerõsebb emberét, Kicsi Johnt; Scott Grimes a legfiatalabb betyárt, Will Scarletet; a pályakezdõ Alan Doyle pedig a lantost, Allan A’Dayle-t.
„A srácok egyik legelõnyösebb tulajdonsága, hogy mind sportolók, így a legmeredekebb jelentekben is állták a sarat – magyarázza Crowe. – Ráadásul intelligensek, tehát gyorsan tanultak, és briliáns a humoruk. ilyen bandába bárki szívesen betársulna!”
Természetesen egyetlen Robin Hood-film sem készülhet az egyik legjellegzetesebb figura, a termetes Tuck barát nélkül, aki sokkal jobban kedveli a jóféle mézsört és a fehércselédeket, mint a szikár szószéket. A Mark Addy által játszott atya akkor találkozik Robinékkal, amikor úton vannak Sir Walterhez, hogy megvigyék Sir Robert Loxley hirtelen halálának hírét. A méhtenyésztésben is jeleskedõ Tuck barát nem lelkes híve a koronának, így nem csoda, hogy olyan szívesen beáll betyárnak.
"time is not money"
