információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A Mammut egy sikeres new yorki párról szól. Leo egy felfutóban levõ weboldal létrehozója most ugrik fejest a pénz és a nagy döntések világába. Ellen baleseti sebész, aki a szakmájának él. Nyolc éves lányuk, Jackie idejének nagy részét a fülöp-szigeteki bébiszitterrel, Gloriával tölti, és ez a helyzet arra készteti Ellent, hogy megkérdõjelezze a fontossági sorrendet életében.
Gloria azért jött az Egyesült Államokba, hogy pénzt keressen és családját támogassa. Két kisfia várja otthon. Egyikük, a tíz éves Salvador annyira kötõdik anyjához, hogy maga is munkát keres, ezzel is gyorsítva a hazatérést.
Amikor Leo üzleti útra utazik Thaiföldre, egy meggondolatlan lépése drámai események sorozatát indítja el, mely mindannyiuk életére hatással lesz.
"A film családokról, szülõkrõl, gyerekekrõl szól, arról, hogy hogyan bánunk gyerekeinkkel, másokkal, és saját magunkkal. Arról szól, hogy mindannyian kapcsolatban állunk ezen a bolygón, akár tetszik, akár nem. És szükségünk van egymásra."
Lukas Moodysson
A FILM HÁTTERÉRÕL
Több mint 10 év telt el azóta, hogy Lukas Moodysson a Redvás Amal címû filmjével debütált. Ingmar Bergman maga állította a filmrõl, hogy “egy ifjú mester elsõ mestermûve". Tíz év és öt film után Lukas Moodysson-t a filmmûvészet egyik legérdekesebb és témaválasztásait illetõen legkiszámíthatatlanabb filmrendezõjeként tartják számon. A Redvás Amal után az Együtt és a Lilja 4-ever egészen más témákkal foglalkozott, mint az olyan kísérleti filmjei, mint a Lyukat ütsz a szívembe vagy a Container.
A rendezõ most ismét más irányba indult. Nemzetközi koprodukcióban készült új filmje, a Mamut olyan sztárok közremûködésével forgott, mint Michelle Williams, Gael García Bernal és további neves színészek.
Moodysson eredetileg a szobalányok világa érdekelte, ez volt a történet kiindulópontja. Sokat gondolkodott azokon az embereken, akik mások otthonában dolgoznak. Aztán nagyon sokat tûnõdött azon, hogy az embereknek szükségük van egymásra, és magán a szükség fogalmán. Ez a szükség aztán könnyen félresiklik, és destruktív erõvé válhat. A társadalom szempontjából szükségünk van az orvosokra, de Ellennek, ahhoz, hogy orvosként tudjon dolgozni, szüksége van a hátországra. A férjének is vannak szükségletei, a bébiszitternek is, és így tovább. Egyfajta körforgás rajzolódik ki a szükségletekbõl.
A gyerekek világa volt a harmadik fontos kiindulópont. A rendezõ szerint a gyerekek a reményt képviselik, és gyakorlatilag õk az egyetlen dolog, amiért érdemes élni. "Minden megszületett gyerek arra emlékeztet, hogy Isten nem adta fel a reményt az emberiséggel kapcsolatban."
Filmjének karakterei szimbólumok, a new york-i színhely pedig a nyugati világot képviseli. Szó esett Londonról is, mint lehetséges forgatási színhelyrõl, de fontosnak tartotta, hogy Amerikában legyen a család otthona. Ez a fixa idea akkor alakult ki, amikor a filippínó bébiszitterekrõl olvasott, akik vagy a Közel-Keleten, vagy az Egyesült Államokban kötöttek ki. Amikor a filmet tesztvetítésen bemutatták a Fülöp-szigeteken, gyorsan kiderült, milyen sokan élnek hasonlóan, mint Gloria. Mindenkinek volt legalább egy családtagja, aki külföldön dolgozott.
A Mammut akár a gazdasági viszonyok kritikájaként is felfogható, melyek szétszakítják a harmadik világbeli családokat. A new york-i párnak ott a lehetõsége, hogy eldöntse, milyen életet akar élni, másoknak esélye sincs döntést hozni, vagy megkérdõjelezni, amiben élnek.
A Lilja 4-ever-ben Lukas Moodyssonnak sikerült az embercsempészetet és következményeit is beemelnie a az európai közgondolkodásba. Új filmjével kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy néha arra vágyik, palackba zárt üzenete a megfelelõ tengerparton landoljon és változást idézzen elõ. Persze nem akar robotot kreálni, amelyet távirányítással elindít a távoli küldetésre. Úgy véli, azok a dolgok, amelyek arra buzdítanak minket, hogy azt tegyük, amit teszünk, szorosan összefüggenek. Analízisbe ment, hogy szakember segítségével kibogozza, hol kezdõdik az egyik fonal és hol végzõdik a másik.
Moodysson szereti a kihívásokat, és a problémás jelenségeket. Saját bevallása szerint szüksége van arra az érzésre, hogy “nem fog sikerülni", vagy “nem vagyok képes megcsinálni". Jónéhány filmtervébõl nem lett semmi, mert azt érezte, nem elég nagy kihívás.
"A Redvás Amal nagyon rossz filmötletnek tûnt, hogy egy felnõtt férfi tinédzserlányokról készítsen filmet. Az Együtt esetében abban éreztem az ellenállást, hogy egy kosztümös drámát nem lehet egyszerûen az utcára kisétálva leforgatni, mert az autók azonnal elrontanák a képet. A Lilja 4-evernél egy másik nyelv és egy olyan téma jött elõ, amirõl nagyon keveset tudtam, nem Kelet-Európa egy kis zugában nõttem fel. És bár nagyon kritikus vagyok életünk erõszakos és szexuális aspektusaival kapcsolatban, a Lyukat ütsz a szívembe forgatásakor idiótán éreztem magam."
"A Mammut ellen sok minden szólt. Egyáltalán nem volt kedvem körbeutazni a világot, trópusi országban forgatni, és olyan témával foglalkozni, mint a Lilja 4-ever, egyáltalán, egy ilyen hatalmas projekt nagyon rossz ötletnek tûnt. És mégis, kétélû volt a dolog, az önbüntetés és annak a keveréke, hogy olyasmit csináljon az ember, amire vágyik."
A három kontinensen három éven keresztül forgatott film az egyik legnagyobb svéd filmprojekt, ami valaha elkészült. Kiterjedt kutatás és globális szereplõválogatás elõzte meg. "Szerencsések voltunk, hogy rátaláltunk Sophie-ra (Nyweide, Jackie), kivételes tehetség. Amikor próbafelvételt tartottunk Amerikában, találkoztam egy csapat kiglancolt, elõképzett kilencévessel is. Volt fotóalbumuk, mint a modelleknek, és nagyon felkészültek voltak. Az egyik lány ugyanazt a pulóvert viselte, mint a fényképen. Viccelõdve kérdeztem tõle, hogy a fotó egy perce készült? Azt mondta, hogy nem, az ügynöke javasolta, hogy viselje azt. Szerintem ez elszomorító. A Fülöp-szigeteki gyerekek nagyon udvariasak és jól neveltek voltak, de hallgatagok a végtelenségig. De õk legalább önmaguk voltak."
Arra a kérdésre, hogy miért vállalt be egy ekkora produkciót, a rendezõ így felel: “Talán megint az újdonság iránti vágyam jött vissza. Nem érdekel, hogy pontosan mennyien nézik meg a filmet, de az igen, hogy széles körben elérhetõ legyen. Ha egy részben a Fülöp-szigeteken forgó filmet készítek, nincs értelme, hogy kis költségvetésû legyen, hiszen annak az esélye, hogy bárki megnézhesse a helyiek közül, minimális. És azt hiszem, technikai szempontból is izgatott egy nagyobb produkció. 35 mm-re forgatunk, nagyobb negatívokkal, nagyobb kamerákkal, jobb minõségû képeket. A Mammut a legfényesebb, legélesebb filmem, amit valaha forgattam. Egy ideig még a 70 mm-es filmen is gondolkodtam, ami gyakorlatilag csak IMAX rendszerben mûködik. Elképesztõen drága és borzasztóan bonyolult rendszer."
A túl precíz vizuális stílus gyakran bezavar a színész territóriumába, megakadályozza a szabad mozgást. A Mammutban a kamera távolságot tart, nem rajtuk az emberek arcába, és azt gondolom, ez sokkal emberibb perspektívát mutat. Személy szerint én azt a nézõpontot szeretem igazán, amikor valakit látok kisétálni egy erkélyre, és rázoomolok. Vagy elmegyek a szupermarketbe és távolról figyelem az embereket. A távolság nem azonos a távolságtartással: szenvedélyt, melegséget, empátiát is ki lehet fejezni vele."
Lukas Moodysson nem csak rendezõje a filmnek. Az ötlettõl a forgatókönyv megírásáig a kutatástól az elõkészületekig, a vágástól az utómunkáig mindent õ csinál, vagy aktívan részt vesz benne. Mégis, saját bevallása szerint a rendezés közben érzi magát legkevésbé kényelmesen. Élvezi a színészekkel való közös munkát, de a velük töltött idõ relatíve rövid.
"Annyi teendõ van - döntéseket hozni, a kamerát áthelyezni egy másik utcába - amit én elképesztõen unalmasnak tartok. Másfelõl nagyon szeretem az elõkészületeket, élvezem, amikor leülünk és megbeszéljük, melyik karakter mit viseljen. Van ebben valami gyermeki játékosság, mintha babával vagy legóval játszanék. Thaiföldön volt egy bungaló, ahol a ruhákat és a sminkeket tartottuk. Ez volt a legjobb hely, csak beültünk oda és beszélgettünk a ruhák között."
Az a terület, amiben Lukas Moodysson leginkább otthon érzi magát, a forgatókönyv írása. Nem meglepõ, hiszen gyerekkora óta professzionális író. Elõször azt gondolta, hogy szórakozásból papírra veti gondolatait, majd késõbb, amikor a szavak történetekké álltak össze, elismert költõ és író lett Svédországban, és számos könyve jelent meg. A Mamut forgatókönyvének 23 verziója született meg, és a producerrel rengeteg idõt töltöttek az apró részletek kidolgozásával.
"Gyerekként sebész akartam lenni. Gyakran ma is úgy érzem magam, mint egy sebész, amikor leülök és áthelyezek dolgokat a szkriptben. Ha kiveszek egy sort egy jelenetbõl, vissza kell tennem egy másikba. Mindig elõre kell gondolkodni néhány lépéssel. Ez nagyon nehéz és frusztráló, ugyanakkor hihetetlenül izgalmas. Mintázatokat találni, ez az, ami legjobban érdekel."
"A legjobb pillanatok azok, amikor írás közben egyszer csak minden a helyére kerül és a párbeszéd hirtelen mûködni kezd. Vagy egy olyan felvétel, amikor a színészek elkapnak egy különleges pillanatot, és csak annyi a teendõm, hogy ülök és nézem õket. Ez többet jelenthet, mint a végeredmény. Ilyen volt például az a jelenet, amikor Michelle (Williams, Ellen), Marife (Necesito, Gloria) és Sophie (Nyweide, Jackie) háromszög-drámáját látjuk Trollhättan-ban, a két nõ és a kislány között. Egy bizonyos pillanatban Ellen és Gloria kimennek a konyhába, és Ellen azt mondja Gloriának, hogy kissé sokat beszél az anyanyelvén. A jelenet végén aztán hirtelen megragadja Gloria kezét, és ez volt az a pillanat. Ijesztõ, mégis megható, mert bár Ellen borzasztóan viselkedik, mélyen értjük, mi játszódik benne."
"Ebben a filmben igazán próbáltam megérteni minden szereplõt, hogy mit akarnak, és miért teszik, amit tesznek, és miért végzik úgy, ahogy végzik. És mindegyikükkel együtt érzek."
"time is not money"
