információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Egy öngyilkos palesztin merénylõ Jeruzsálemben utasokkal telített buszt robbant fel. A szép Galia (Reymond Amsalem) súlyos égési sérüléseket szenved, barátja, Oren (Nadav Nates) pedig kómába esik.
A történetbe egy évvel késõbb, Oren halálakor csöppenünk. Galiának amnéziája van a baleset óta, így sokáig hiába próbálja összeilleszteni emléktöredékeit. Egy ismeretlen feladótól levélben visszakapja a bombatámadáskor elveszített nyakláncát. Ez a nyom új erõt ad neki ahhoz, hogy a tragédia napjáról többet derítsen ki. Az eseménykor önkéntesként segédkezõ rabbitól (Benjamin Jagendorf) megtudja, hogy miután a buszból kiszabadították, hét percen keresztül a klinikai halál állapotában volt. A férfi szerint vannak lelkek, akik ugyan felszállnak a Mennyországba, mégsem állnak készen. A Teremtõ választási lehetõséget ad nekik: visszatérhetnek az életbe. A test és a lélek újraegyesülése pillanatában pedig néhány lélek megváltoztathatja a végzetét.
Omri Givon filmjének alapja egy jeruzsálemi buszos terroristatámadás. Témája azonban nem a robbantás borzalmainak részletes bemutatása, hanem az, hogy a merényletet túlélõk hogyan dolgoznak fel egy efféle traumát.
Galia kómában lévõ barátját, Orent látogatja a kórházban, aki hamarosan meghal. Galiáról kiderül, hogy súlyosan megégett a háta és a karja. A filmben visszaemlékezésekbõl derül fény a párral történtekre: egy évvel ezelõtt buszra szálltak, egy öngyilkos merénylõvel együtt, aki felrobbantotta azt. Galia emlékezetkiesést szenved, így sokáig hiába küzd a meglévõ töredékek összeillesztésével. Egy napon valaki levélben nyakláncot küld neki. Kezdetben még abban sem biztos, hogy az övé-e az ékszer, de mindenesetre ez egy új nyom, ami reményei szerint segíthet, hogy teljes képet kaphasson a támadás napjáról.
Egy idegen férfi, Boaz valahogy mindig mindenhol feltûnik, ahol Galia. A fõhõsnõ nem a tipikus áldozat, nincs elveszve, nem tanácstalan. Sokkal inkább egy határozott, „nem kérek segítséget, majd egyedül megoldom” típusú embert képvisel. Éppen ebbõl következik, hogy sokáig elutasító a folyamatosan segítséget és szívességeket kínáló Boazzal szemben. A nyaklánc érkezése után Galia elmegy a talált tárgyak helyére, egy olyan raktárba, ahol a robbantások áldozatainak (félig megégett) dolgait tárolják. Mikor megtalálja a tárcáját, kiderül, hogy a nyakláncot nem innen küldték. Ekkor kezdõdik az igazi nyomozás a feladó után, aki valószínûleg ismeri õt és jelen volt a bombatámadáskor. A névért egy kórházi adatbankba megy, ahol nem adnak ki információkat. Az ott dolgozó nõ szeretne neki segíteni, ezért egy fiatalemberhez küldi. Ez a férfi húzta ki Orent a buszból. Tõle megtudja, hogy az elsõ robbanás után volt egy második, egy kisebb is, és Oren fejét az ettõl szétszóródó szilánkok egyike kapta el. Emiatt esett kómába. Ugyan az õt kiszabadító mentõs nevét õ sem tudja megmondani, egy önkéntes rabbiét viszont igen, aki ugyancsak segített az esetkor. Galia felkeresi õt is. Újabb tények kerülnek napvilágra: Galia hét percig a klinikai halál állapotában volt, életét csak annak a rohammentõsnek köszönheti, aki nem adta fel érte a harcot.
A robbantáskor elhunyt lelkek folyamatosan megjelennek Galia elõtt, és halála után Oren is gyakran látogatja õt. A rabbi elmondja, hogy szerintük vannak olyan lelkek, akik felszállnak a Mennyországba, de még nem állnak készen. Ezért a Teremtõ lehetõséget ad nekik, hogy visszatérjenek. Akik így döntenek, megnézhetik, megtapasztalhatják azt az életet, ami visszatérve rájuk vár (elõre láthatják a jövõjüket). Ezért a test és a lélek újraegyesülésének pillanatában néhány lélek megváltoztathatja sorsát. A nyomozás során egyre közelebb kerülnek egymáshoz Boazzal.
A RENDEZÕ
Omri Givon 1977-ben született, Izraelben. 1991-ben a Karen Doron filmiskolába iratkozott be Tel-Avivban, majd egy évvel késõbb tanulmányit a Charles A. Smith Mûvészeti Középiskolában folytatta, már Jeruzsálemben. New Yorkban szeretett volna továbbtanulni, de vízumkérelmét elutasították. Eredetileg a tanulmányokra félretett pénzébõl így finanszírozni tudta televíziós drámáját, a The Valley of Dreams-t, melyet egy izraeli mûholdas csatorna közvetített 2003-ban. 2008-ban debütált nagyjátékfilmes rendezõként a Hét perc a Mennyországban c. mozifilmmel.
ÖSSZEFONÓDÁS A VALÓSÁGGAL
Ha a Hét perc a Mennyországban a világ bármely másik országában játszódna, talán nem lenne több egy szerelmi háromszög történeténél. Jeruzsálemben viszont mélyebb értelmet nyer. Megmutatja, hogy a bombatámadások szinte a mindennapok részeivé váltak.
A terrorcselekmények gyakoriságára leginkább a talált tárgyak raktára, valamint a kórházi adatbank jelenete utal. Nincs túlhangsúlyozva, mégis, a kórházi adatbankban dolgozó hölgy csak a sokadik próbálkozásra találja el, hogy a fõszereplõ pontosan melyik bombatámadás áldozata is volt. Erõteljes utalás arra, hogy az efféle támadásokkal az embereknek már-már együtt kell élniük.
A FILM ELÕKÉSZÍTÉSE
A film ihletése
Mikor Omri Givon írni kezdte a forgatókönyvet, az alaptörténet egy lányról szólt, aki valamilyen autóbalesetben veszítette el a barátját. Egy horrorfilm jellegû alkotás bontakozott ki. Munka közben azonban látott egy mûsort a televízióban. Egy akkoriban történt jeruzsálemi buszrobbantásos terrorista akció kapcsán bemutatták azt a telepet, ahová a robbantott, kiégett buszokat szállítják és tárolják. Így a megkezdett történet kontextust váltott: a nõ, aki elveszítette szerelmét, már ebben a parkolóban állt és a vele történteket igyekezett feldolgozni. A rendezõ egyre inkább a nõ belsõ világa felé fordította a filmet, a középpontba legmélyebb érzelmei kerültek.
A nézõk számára a fõszereplõ nem egyértelmûen könnyen megszerethetõ figura. Azonban Omri Givon szándékosan nem akart a fõhõs tökéletességére törekedni. Nem az volt a cél, hogy bemutasson egy asszonyt, akinek valaha csodaszép élete volt, majd a mindent széttörõ tragédia következtében gyenge, segítségre szoruló áldozat lett belõle, mert ez a figura túlságosan közhelyes lett volna. A sablonosságot épp azzal töri meg, hogy a fõszereplõt határozott, erõs nõre formálta.
Beszélgetés az igazi áldozatokkal
A film elõkészületei során mind a rendezõ, mind Reymond Amsalem sokat beszélgetett valódi terroristacselekmények áldozataival. Ezek az emberek soha nem voltak dühösek a körülményekre, a politikára. Nem volt bennük harag. Csupán élni szerették volna azt az életet, amit addig is éltek. A kutatás során viszont kezdték felismerni, hogy senki, aki túlélt egy ilyen terroreseményt, nem lesz többé olyan, amilyen elõtte volt. Új ént kell kialakítani a továbblépéshez, egy új módszerrel kell közelíteni az egész élethez. Reymond több olyan nõvel is beszélgetett, akiknek valamilyen maradandó testi sérülésük keletkezett. Senki nem volt kibékülve a testével. Mindezek mellett megjelenik a túlélõkben a bûntudat is, pusztán azért, mert õk azok, akik életben maradtak. A filmben ezt szimbolizálják a visszatérõ halott lelkek is. Az áldozatokban felmerül a kérdés, hogy miért éppen õk maradtak életben? Többségükben valamiféle szégyenérzet van azért, mert õk túlélték, mások viszont nem. Ezt a környezetük nehezen érti meg, inkább szerencsésnek tartják õket. Így ezt az élményt feldolgozni rendkívül nehéz. A filmben Galia is küzdött a bûntudattal, úgy gondolta, õ a felelõs Oren haláláért, mivel két véletlen is befolyásolta azt, hogy arra a bizonyos buszra ültek fel: Galia lekéste a 8.30-as járatot, mert veszekedett Orennel. A férfi pedig amúgy a 9.30-assal ment volna, de aznap, hogy kiengesztelje, utána futott, és ezért szálltak fel együtt a 8.45-ös buszra, amit a terrorista felrobbantott.
A riportok adták az ötletet a mentõs felkutatására is. A túlélõk közt ugyanis tényleg gyakori, hogy esküvõjükre, vagy egy egyszerû találkozóra invitálják megmentõiket, hogy kifejezhessék hálájukat. Sokszor elõfordul, hogy ellátogatnak a tragédiák helyszínére is. Az idõsebbek rövidebb idõ eltelte után már képesek ezeket a lépéseket megtenni, míg a fiatalabb áldozatoknak általában több idõre van szükségük a feldolgozásra.
A film célja a terrortámadások lélektani utóhatásának bemutatása, a trauma élményének feldolgozási metodikája.
A speciális ruha
Galia ruhája, mint egy nagy nyomókötés, nem pusztán a fizikai épülést hivatott elõsegíteni: szimbólum is. Ezt a ruhát a baleset óta éjjel-nappal viselnie kell, csak fürdéskor veszi le magáról. Olyan, mint egy második bõr. Voltaképpen pajzsként szolgál, megvédi õt, ugyanakkor el is zárja a külvilág elõl. Feszessége Galia jellemét is tükrözi. Mikor Boaz leveheti róla, az bizonyos értelemben a szabadulást jelenti: lelkileg is képes kitárni magát a férfi elõtt.
"time is not money"
