információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Delft, Hollandia, 1665. A tizenhét éves Griet édesapja megvakul egy kemence felrobbanásánál, ezért a lány kénytelen elmenni dolgozni, hogy eltartsa családját. Cseléd lesz Johannes Vermeer családjánál, és lassan felkelti a festõmûvész érdeklõdését. Bár neveltetésük és társadalmi helyzetük gyökeresen más, a mester észreveszi Griet ösztönös tehetségét, és fokozatosan beavatja õt mûvészetének titokzatos világába.
Vermeer a tökélynél soha nem adja alább, ezért elõfordul, hogy hónapokig készül egy-egy festménye. Nehéz természetû anyósa, Maria Thins nehezen tudja fenntartani a család fényûzõ életszínvonalát, hiszen a lassan készülõ mûvek nem hoznak elegendõ pénzt. Amikor Maria észreveszi, hogy Griet lett Vermeer múzsája, veszedelmes döntést hoz: nem gátolja a kapcsolat kibontakozását.
Griet helyzete nem irigylésre méltó: egy zûrzavaros katolikus családban szolgál, amelyet Vermeer szeszélyes felesége, Catharina vezet, az évek során egyre nõ a gyerekszaporulat, és egyre nagyobb a veszélye, hogy a mester és a kis cseléd kapcsolata leleplezõdik. A bajt tetézi, hogy a tizenkét éves, gonosz kis Cornelia többet ért a dolgokból, mint amennyit kellene, féltékennyé válik, és elhatározza, hogy közbelép.
A védtelen Griet azonban mások figyelmét is felhívja magára. Élénken érdeklõdik iránta Pieter, a helyi hentes fia, valamint Van Ruijven, Vermeer dúsgazdag patrónusa is, akit erõsen frusztrál, hogy nem tudja pénzért megvenni a festõ feletti hatalmat. Ráadásul miközben Griet teljesen Vermeer bûvkörébe kerül, nem lehet biztos abban, hogy a mester ugyanígy érez iránta.
Van Ruijven megérzi, milyen kapcsolat fûzi össze a mestert és a kis cselédet, ezért kajánul új képet rendel: Vermeer fessen önálló portrét Grietrõl. Így születik meg a világ egyik legszebb festménye - de milyen áron?
A regénybõl film lesz
Andy Paterson producer és felesége, Olivia Hetreed forgatókönyvíró még kézirat formájában, hónapokkal a megjelenése elõtt olvasták a Leány gyöngy fülbevalóval címû regényt. - Ritka élmény volt. Egy ültõ helyemben elolvastam, még levegõt is alig vettem közben - meséli Hetreed.
- Beleszerettem Grietbe, mert csodáltam magabiztosság és eltökéltségét, amint szabad akar lenni egy olyan világban, ahol ez majdnem lehetetlen volt egy alacsony származású lánynak, mint õ - vesz át a szót Paterson. - A családias környezet csalóka. Kezdettõl thrillerként fogtam fel ezt a történetet. Tetszett, ahogyan Tracy fogta a maroknyi megbízható tényt, és kitalált köréjük egy olyan tökéletes regényt, amelyben a lány inspirálja a festmények megszületését.
Paterson és producer partnere, Anand Tucker (az Oscar®-ra jelölt Hilary és Jackie rendezõje) meggyõzték a regény szerzõjét, Tracy Chevalier-t, hogy adja el nekik a filmjogokat. Bár még senki sem sejthette, milyen filmsiker születik a könyvbõl, már más producerek is érdeklõdtek. - Azzal gyõztek meg engem, hogy megígérték: teljesen hûek lesznek a könyvemhez - meséli Chevalier.
- Tracy attól tartott, hogy valamilyen vászonrepesztõ melodráma lesz ebbõl a történetbõl Hollywoodban - folytatja Paterson -, de mi biztosítottuk, hogy teljesen olyan lesz a film, mint a regény. Hetreed és a producerek együtt dolgozták ki a filmnovellát. - A könyv teljesen filmszerû eszközökkel dolgozik, hiszen a látványról és a festészetrõl mesél, a valóság és annak másának kérdéseit boncolgatja. A regény azonban Griet hangján szólal meg, és ez egy kis fejtörést okozott - magyarázza Hetreed. - Nem akartam narrációt alkalmazni, mert túlságosan modern eljárás, és erõsen vezeti a nézõt, ezért az volt a legnagyobb feladat, hogy ezt a belsõ hangot megjelenítsük a filmvásznon.
Hetreed és Tracy Chevalier azonnal jól kijöttek egymással. - Elektronikus levelezõpartnerek lettünk - folytatja a forgatókönyvíró. - Tracy ideális alkotótársnak bizonyult, mert megismertetett a forrásaival, és engedte, hogy a film érdekében belemásszak a mûvébe, és itt-ott átalakítsam.
Chevalier viszonozza a bókot: - Olivia tökéletesen megértette a történet természetét, és szépen továbbfejlesztett egyes motívumokat. Néhány ötlete láttán azt kívántam, bárcsak nekem jutottak volna az eszembe.
A kapcsolat annyira elmélyült, hogy a film posztprodukciós munkálatai alatt a két szerzõ közösen tartott adaptációs mesterkurzust a banffi Televíziós Fesztiválon. Mindketten úgy érezték, hogy fél szavakból is megértik egymást.
JOHANNES VERMEER festõmûvész (1632-1675)
Kevés tény maradt fenn Vermeer életérõl, ezek is jórészt jogi dokumentumokból származnak (házassági és születési anyakönyvi kivonatok, számlák, adósságlevelek, patrónusa végrendelete).
Vermeer Delftben született 1632-ben egy fogadós fiaként, és egész életét ebben a 25 ezres lélekszámú városban élte le. 1653-ban áttért a katolikus hitre, hogy elvehessen egy tehetõs polgárlányt, Catharina Bolnest. Megszületett gyermekeik közül tizenegy maradt életben és nõtt fel. A népes család Catharina anyja, Maria Thins házában élt. Vermeer a tanoncévek után mesterfokozatot szerzett, belépett a Szent Lukács Céhbe, és professzionális festõmûvész lett. Más mûvészek képeinek eladásával is foglalkozott.
Vermeer 43 évesen halt meg, valószínûleg szélütés vagy szívroham következtében, amit a túlhajszolt munka okozhatott. Családja egyre mélyebbre süllyedt az adósságban, mivel a francia-holland háború miatt összeomlott a képpiac, és Maria Thins vagyona is elapadt.
Csupán 35 Vermeernek tulajdonított kép maradt fenn.
Az ihlet
A Leány gyöngy fülbevalóval címû festmény a hágai Mauritshuis múzeum állandó kiállításán látható. Feltehetõen 1665 körül készült, de azt nem tudni, kit ábrázol a portré. Tracy Chevalier-nek a kép posztere tizenkilenc éves kora óta ott lóg a hálószobája falán. - Egyik reggel heverésztem az ágyban, a lány arcán merengtem, és hirtelen egy kérdés jutott eszembe: Vermeer miért pont ilyennek festette, boldognak és szomorúnak egyszerre? Három nap alatt összeállt az egész történet. Szinte magától jött, mert minden leolvasható volt a lány arcáról. Vermeer az egészet megcsinálta helyettem.
- Tracy története tökéletes összhangban van azzal a néhány biztos ténnyel, amit Vermeer életérõl tudunk - magyarázza Paterson. - Minden stimmel, ami a családját, az anyagi helyzetét, a patrónusától való függését és a camera obscura iránti rajongását illeti. Csak egy kedves példa arra, hogyan használta Tracy a kutatási eredményeit abban a jelenetben, ahol Griet megmozdítja a széket. Röntgensugárral kimutatták, hogy a Lány vizeskorsóval címû képen eredetileg egy szék is szerepelt, de Vermeer átfestette. Tracy ezt az ötletet felhasználta Griet karakterének felépítéséhez, és szerepe van a szerelem kialakulásában is. A regény tehát fikció, de teljesen hitelesnek tûnik. Találkoztam nagyon komoly mûvészettörténészekkel, akik ma már úgy beszélnek Grietrõl, mintha valós személy lett volna - azt hiszem, ennél nagyobb dicséretet nem is kaphatna Tracy munkája. Amikor megkerestük a múzeumot, amely a kép tulajdonosa, nagyon készségesek voltak, és természetesen az érdekelte õket leginkább, ki alakítja majd a portré alanyát, Grietet.
A rendezõ
A producerek Peter Webbert kérték fel a film megrendezésére. - Bár ez az elsõ nagyjátékfilmje, már évek óta ismertük õt - magyarázza Paterson. - Elõször vágóként volt a munkatársunk, aztán dokumentumfilm-rendezõként. Széles volt az érdeklõdési köre, a Crash Test Dummiestól Wagnerig sok mindenrõl forgatott. Tudtuk, hogy mindig is játékfilmes rendezõnek készült. Mindent tud a moziról, és amikor elkezdtük a felkészülést, a színészeket pillanatok alatt meggyõzte arról, hogy a kisujjában van minden. Egyébként Peter, Olivia és én mind a vágószobában kezdtük a pályánkat, és egyformán rajongunk a moziért.
Webber mûvészettörténetet tanult, és eleve szerette Vermeer mûvészetét. A történet azért tetszett meg neki, mert minden megvolt benne, ami egy megrázó drámához szükséges: pénz, szex és hatalom. - Vermeer zûrzavaros háztartásban élt - mondja a rendezõ. - Óriási anyagi nyomás alatt állt, hogy minél többet fessen, mert el kellett tartania a családját. A képeibõl mégis hihetetlen nyugalom árad. Borzasztóan tetszett, ahogyan Tracy ezt az intim világot sodró erejû cselekménybe tudta ágyazni. Griet sorsa szívszomorító. A lány és a mûvész közti elfojtott szenvedély oda vezet, hogy megfesti õt - ám a kép tökéletessége Griet bukását okozza. A lány tudja, hogy Vermeer könyörtelen lesz, megérti, hogy ha választania kell a szerelem és a tökéletes mûalkotás között, akkor fel fogja áldozni õt.
Griet - Scarlett Johansson
- Amikor elõször találkoztunk Scarlettel, egy New York-i kamaszlány volt, aki éppen baseballmeccsre igyekszik - meséli Paterson. - Második alkalommal viszont elõttünk állt a tökéletes Griet.
- Scarlett Johansson régebben dolgozik a filmiparban, mint jómagam - ismeri be Webber. - Éveinek száma kevés, lélekben azonban nagyon érett ember. Erõteljes karizmája van, és olyan arca, amely hipnotizálni tudja az embert, akár egy némafilmes sztáré.
- Nagyon ritka, hogy az ember olyasmit olvas, ami tényleg megéri a ráfordított idõt - veszi át a szót Scarlett. - Ez a forgatókönyv szinte megbabonázott. Minden színész arról álmodik, hogy eljátszhasson egy olyan figurát, amilyen Griet. Ez a karakter akkora nyomás alatt áll, hogy nem szavakkal fejezi ki magát, hanem az arcával.
Johansson a delfti forgatás idején természetesen ellátogatott a Mauritshuis múzeumba, hogy megnézze a képet. - Különös és izgalmas volt ez a lány. Úgy éreztem, valamit közölni akar velünk önmagáról, többet, mint amit pusztán a kép ábrázol.
Grietet alakítva Johansson mélyen átérezte a lány megpróbáltatásait. A szolgáknak keményen kellett dolgozniuk, és Grietnek még az új, ismeretlen érzelmekkel is meg kell birkóznia. Egyáltalán nincs magánélete - Vermeer felesége gonosz és kiszámíthatatlan, a másik cseléd sértõdõs, Maria Thins folyton õt figyeli, Vermeer pedig bezárkózik a mûtermébe, és nem foglalkozik a többiekkel. Eközben megváltozik Griet viszonya a saját családjával is, így két malomkõ között õrlõdik.
Vermeer azonban érzi, hogy valami Griethez köti õt. Rájön, hogy a lány olyan szemmel látja a világot, mint õ, ezért fokozatosan bevezeti õt mûvészetébe.
- Bizalmassá válik a viszonyuk, mert mindketten rajonganak a festészet csodái iránt - magyarázza Johansson. - Ezzel egyidõben Griet összebarátkozik Pieterrel, a piaci hentes fiával. Kereskedõféle ember, minden vasárnap templomba megy, és olyan vonzóan egyszerû élet lehetõségét kínálja a lánynak, amely ismerõs számára. Kapcsolatuk nagyon könnyen kibontakozhatna, ha a lány nem találkozott volna Vermeerrel. A festõvel azonban olyan közös szenvedélyben merülhet el, amely számára felfoghatatlan, és ez mintegy zárójelbe teszi elõzõ életét.
Vermeer - Colin Firth
Colin Firth nem olvasta még a könyvet, amikor Paterson és Webber megkeresték õt a szerepajánlattal, de amint megismerkedett a forgatókönyvvel, azonnal igent mondott. - Felszabadító érzés fogott el. A történet komolyan veszi önmagát, ami manapság nem divat a film világában, mert biztonságosabb, ha a mû valamilyen ironikus álláspontot foglal el. A szerep pedig azért tetszett, mert komoly erõpróbát jelent egy színész számára. A felszínen nem sok feltûnõ dolog történik, a dráma a karakterek kapcsolatában zajlik, ezért nekik kell érdekessé tenniük a történetet. Ez egyébként hasonlít Vermeer mûvészetére.
Firth érdeklõdését maga a XVII. századi mûvész is felkeltette. - Nem sokat tudunk róla. A festészetérõl a modern kritikusok azt mondanák, hogy sematikus - a képei a korszak elvárásait tükrözik. Ám mûvei egyfajta kiegyensúlyozott erkölcsi gyengédségrõl is tanúskodnak, azt üzenik, hogy legyünk emberségesek mindenkivel, legyen az szegény fejõlány vagy luxuskurtizán. Összesen 35 képét ismerjük, ebbõl 20 ugyanannak a szobának ugyanabban a sarkában készült. Zsúfolt háztartásban élt, ahol tizenegy gyerek nyüzsgött, de õ magányosan festegetett emeleti mûtermében. Az akkori festõmûvészek egyébként iparosembereknek tartották magukat, és komolyan vették polgári kötelezettségeiket: pályájuk kezdetén letöltötték tanoncéveiket, és céhbe tömörülve védték a jogaikat. Ez még jóval azelõtt volt, hogy a meggyötört lázadó mûvész póza divatba jött volna - hajdanán valaki nyugodtan lehetett egyszerre jó polgár, rendes családfõ és zseni.
A filmben Vermeer mûterme a béke szigete a zajos háztartás közepén. - Elvonult a világ elõl, miután beletörõdött, hogy az emberek úgysem értik a mûvészetét - magyarázza Firth. - Griet az elsõ, akit beenged a barlangjába, mert nagy megdöbbenésére a lánynak van érzéke a színekhez és a kompozícióhoz. Ennek köszönhetõen különleges kapcsolat ível át közöttük az õket elválasztó hatalmas társadalmi szakadék fölött. Vermeer azonban igyekszik távol tartani magát az intimitástól, mert túl bonyolult a számára. Nem engedi át magát az érzéseinek, ezért nem ugyanazon a szinten kötelezik el magukat. Emiatt aztán a kapcsolat mindkettejük számára kellemetlenné válik.
A brit színésznek tetszett, hogy Webber a forgatáson sokat kísérletezik az apró részletek megváltoztatásával. - Ha egy forgatókönyvben sokat számítanak a finom tónusok, a hangsúly megváltoztatása teljesen meg tudja változtatni a jelenet értelmét. Úgy találtam, hogy a filmezés és Vermeer munkája több közös ponton is találkozik. Ha megnézzük a képei röntgenfelvételeit, kiderül, hogy folyton újabb és újabb ötletekkel kísérletezett, aztán a korábbi próbálkozásokat átfestette. Ugyanez történik a forgatáson. Mindenki kész elképzelésekkel érkezik, de amikor a csapat elkezd együtt dolgozni, hogy életre keltse az írott szót, óhatatlanul hatunk egymásra. Ha sikerül elkapni azt a pillanatot, amikor ösztönösen összeáll valami, az nagyszerû dolog.
- Ez a film nem mûvészettörténeti esszé - hangsúlyozza Firth. - Arról szól, milyen erõs tud lenni egy kapcsolat, mennyire lehet intim a viszony mûvész és modellje között. És egy festményrõl is szól, amely szétrobbant egy családot.
Vermeer világának életre keltése
- A korszak tárgyi világa természetesen nagyszerûen dokumentált, hiszen a XVII. századi Hollandia Aranykoráról van szó, amikor virágzott a festészet - magyarázza Ben van Os látványtervezõ. - Úgy terveztük meg Vermeer házát, hogy a festményekrõl ismerõs "képen belüli kép" élményét nyújtsa. A csatornától járda vezet az udvarra, a földszinti szobákat pedig nyitott ajtók kötik össze, így végig lehet látni az egész házon. Ez nagyszerû térélmény, ugyanakkor érzékelteti, hogy az intimitásnak itt semmi helye - Grietet mindig szemmel tartja valaki. Peter Webberrel mindketten úgy éreztük, hogy a korabeli festmények többsége valamiféle idealizált valóságot ábrázol, ezért úgy döntöttünk, a film látványvilága nyersebb lesz, különösen a külsõ felvételek. Az utcákat például lábasjószágokkal népesítettük be, és elszórtunk egy kis szemetet meg iszapot is.
A belsõk három külön világot képviselnek. Griet családjának otthona kopott, színtelen kálvinista hajlék a város szegénynegyedében. A katolikus Vermeer család lakása nyüzsgõ kaptárra hasonlít, a falakon rengeteg kép (Vermeer nemcsak festett, hanem képek kereskedelmével is foglalkozott), a szobákban sok bútor és színes használati tárgy. A dúsgazdag Van Rujiven lakosztálya pedig szinte bántóan fényûzõ, tömve van a világ minden tájáról származó ritkaságokkal. Ez a hatalom fellegvára.
- Azt akartam, hogy a Vermeer család házának földszintje teljesen kaotikus legyen - folytatja Webber. - Lépten-nyomon gyerekekbe lehet botlani, irdatlan a ricsaj. A ház a csatorna mellett van, ami nagyon büdös. Fél utcányira innen található a nyüzsgõ fõtér a kocsmákkal és a piacokkal. Vermeer képei viszont nyugalmat és tökélyt sugároznak. Tehát úgy döntöttünk, hogy a mûhely azon "szent sarka", amely a legtöbb gyönyörû festményen szerepel, mágikus tér kell hogy legyen. Ez Vermeer magánuniverzuma, amelybe lassan beengedi Grietet, mert csak õ érti, ez a zug miért annyira fontos a számára. Ben elképesztõen hiteles díszleteket épített, és dekoratõrként is jeleskedett, így az általa teremtett világ életszerû és teljesen meggyõzõ lett.
Eduardo Serra operatõr különbözõ film-nyersanyagokat használt az egyes világok látványának rögzítéséhez. - Úgy terveztük a forgatás menetét, hogy Vermeer mûterme legyen az utolsó a helyszínek közül, mintegy ez a látvány "csúcsa" - emlékszik vissza Paterson. - Egyik nap megnéztem a Vermeer család házának földszintjén felvett jelenetek musztereit, és figyelmeztettem Eduardót, hogy abban állapodtunk meg, ezt a színpompás látványvilágot csak a mûteremben "vetjük majd be", érzékeltetve a mûvész tehetségének nagyságát. Eduardo csak bólintott, hogy nem felejtette el. Aztán amikor megláttam az elsõ felvételeket, amelyek Vermeer mûtermében készültek, elállt a lélegzetem. Eduardo csodát tett, még az elõzõnél is magasabb szintre emelte a látványt. Hihetetlen munkát végzett: minden egyes beállítást rendkívüli találékonysággal és alázattal világított meg, újabb és újabb meglepetéseket okozva.
- Örültem, hogy széles vászonra komponálunk - veszi át a szót Serra. - Ez lehetõvé teszi a nagymélységû komponálást, azaz a "kép a képben" technikát. A széles vászonnak köszönhetõen össze tudtuk kötni a fényes tereket az árnyékos részekkel. Vermeer megszállott pontossággal ábrázolta, amint az északról jövõ fény áthatol az ablaküvegen. Ennek a speciális fénynek a létrehozása érdekében nem csináltam semmi különlegeset. Egyszerûen felállítottam egy hatalmas fényszórót az ablakok túloldalán, és ezt használtam egyedüli fényforrásként. Ugyanezt tettem volna egy kortárs film esetében is.
Dien van Straalen jelmezei egészítették a film által sugallt összhatást. - Akkor jó egy jelmez, ha nem hívja fel magára a figyelmet - mondja Webber. - A rátermett jelmeztervezõ arról ismerszik meg, hogy kényelmes és praktikus ruhákat ad a színészekre, és ezzel segít abban, hogy a nézõ úgy érezze: a szereplõk természetesen módon népesítik be a filmen létrehozott világot. Catharina ruhái például kifinomultak és hivalkodóak, így üzennek viselõjük kilétérõl, ugyanakkor az asszony több társasági eseményen ugyanazt a ruhát viseli, érzékeltetvén a család anyagi lehetõségeinek korlátait. Dien munkájának nagyszerûsége abban rejlik, hogy olyan jelmezeket alkotott, amelyek tudat alatt segítenek a történet elmesélésében.
"time is not money"
