nem vagy belépve:
microcspv    "peace is precious"
logo Marilyn


keresés:

csik
csik
lila

a film fõoldala
film_cim:
Szilaj - A Vad Völgy Paripája
Spirit: Stallion of the Cimarron - 2002
amerikai
_________________
hazai mozibemutató:
2002 - Július - 04
ebben a hónapban még
forgalmazó:
UIP-Duna Film
cikk
szavazz -(pontozd a filmet)
a film oldala az IMDb-n
hivatalos oldal
filmzenék

Szilaj - A Vad Völgy Paripája (2002)
Spirit: Stallion of the Cimarron
Szilaj - A Vad Völgy Paripájarendezte:
Kelly Asbury
Lorna Cook

írta:
John Fusco
Tom Sito



7.90
(a cspv olvasók szavazata)  itt szavazz !
\"\" (a cspv szerk-ek szavazata)



hossza: 83 perc
nemzetiség:  amerikai
műfaj:  animációs, családi
eredeti nyelv: angol
formátum: szinkronizált
korhatár minden korosztály látogathatja
        
    

vissza a rövid tartalomhoz


Szilaj, a vad és fékezhetetlen paripa társainak vezetõje, védelmezõje. Egy napon harmonikaszót hoz felé a szél a hegyekbõl, õ pedig elindul, hogy megtudja az ismeretlen hangok eredetét. A távolban szokatlan fényeket pillant meg, és ez végképp felkelti kíváncsiságát. Egy tábor tüzét fedezi fel, körülötte pedig furcsa lények - emberek -, akiket szintén sosem látott. Az elsõ találkozás azonban drámai fordulatot hoz: az emberek lasszóval elfogják Szilajt, magukkal viszik, majd eladják a lovasság katonáinak. Az Ezredes megparancsolja, hogy törjék be a lovat, de az egymás után próbálkozó katonák nem járnak sikerrel. Az Ezredes ekkor taktikát vált, kikötözi Szilajt - de enni-inni nem ad neki. Ekkor felbukkan egy "kétlábú", egy fiatal dakota indián, Kis Patak, aki maga is az ezredes foglya. Egymást segítve sikerül megszökniük az erõdbõl, és Kis Patak elviszi magával Szilajt a falujába. Itt találkozik egy Szelíd névre hallgató kancával, akit társául választ. De a boldog napoknak hamar vége szakad, mert a falut megtámadják, Szelíd pedig halálosan megsebesül. Nem sokkal késõbb Szilajt is elfogják és egy vasúti vagonban találja magát, mely ismeretlen helyre tart. A fogság olyan hatással van rá, mint eddigi kalandjai során semmi más: megtöri a szabadságához szenvedélyesen ragaszkodó mén legyõzhetetlennek tûnõ akaratát. Az utazás pedig folytatódik az ismeretlen Vadnyugat felé...

Animáció

A DreamWorks Pictures új animációs filmje jól példázza, milyen messzire jutott napjainkra a hagyományos animáció, s hogy sok mindennek nevezhetõ, csak "hagyományosnak" nem. A számítógép használata forradalmasította a mûfajt, és vadonatúj megoldásokat tett lehetõvé; errõl olyan, teljes egészében számítógéppel készült filmek tanúskodnak, mint pl. a nagy sikerû Shrek. A komputertechnika ugyanakkor egyre növekvõ hatást gyakorol a 2D-s - azaz hagyományos - animációra is, erre viszont éppen a SZILAJ - A VAD VÖLGY PARIPÁJA az egyik legjobb példa, mely jelenleg a DreamWorks technikailag legösszetettebb animációs filmjének számít.
Ma már kétségkívül a számítógép egere az animátorok egyik legfontosabb munkaeszköze, de ahogy Jeffrey Katzenberg producer rámutatott, egyetlen számítógép sem helyettesítheti a szabadkézi rajzot. "A hagyományos animációban ott rejlik az egyedülálló lehetõség, hogy mi minden történik akkor, ha a mûvész saját kezével kelti életre a karaktereket - mondja. - Ehhez semmi sem fogható. Olyan, mint az e-mail és a kézzel írott levél közti különbség; utóbbi személyesebb és közvetlenebb. A papír-ceruza módszer közvetlen alkotás, a számítógép erre nem képes... legalábbis egyelõre. A számítógép azonban egyáltalán nem jelenti a hagyományos animáció végzetét. Ebben a filmben a kézzel rajzolt animációt házasítottuk össze a legmodernebb technikával, hogy létrehozzunk egy olyan filmet, mely mindkét területen a legjobb."
Nem a SZILAJ az elsõ hagyományos animációval készült film, mely felhasználja a 3D, azaz a komputeranimált elemeket. Mindazonáltal a film a két technika teljes körû vegyítését jelenti, és nem véletlen, hogy a produkciós csapat az animáció hibrid formájaként hivatkozott rá.
Akár 2D-s, akár 3D-s egy film, lovakat rajzolni mindenképpen nagyon nehéz, és még nehezebb animálni a figurákat. Talán ez magyarázza, miért csak most készült el az elsõ animációs film, mely egy lovat állít a történet középpontjába. S hogy még nehezebb legyen a dolog, a filmbeli lovak nem beszélnek. "Meg akartuk törni az összes szabályt, el akartunk térni a szokásoktól, s rögtön azzal kezdtük, hogy a történetet legfeljebb a szemek játékával mondjuk el, mert sem a lovak, sem más állatok ebben a filmben nem szólalnak meg" - mondja Katzenberg.
Ezt az alapelvet már a produkció kezdetén megfogalmazták. "Amint egy ló beszélni kezd, attól a pillanattól kezdve az egy vígjáték - mondja Kelly Asbury rendezõ. - Egyszerûen nem lehet komolyan venni egy beszélõ lovat; az komikus sztori lesz, függetlenül attól, hogy mit csinálunk. Ezért az állatokat sokkal természetesebbre formáltuk, és csak a cselekvések által nyilvánulnak meg."
Annak ellenére, hogy nincsenek dialógusok az állatok között, és minimális az emberi szereplõk közti párbeszéd is, jól kidolgozott forgatókönyvre azért szükség volt, s ezzel a feladattal John Fuscót keresték meg. "John ideális erre a munkára, mert nemcsak írt már filmeket a Vadnyugatról, hanem neki magának is vannak lovai, ráadásul tiszteletbeli tagja az Oglala-Lakota törzsnek" - magyarázza Mireille Soria producer.
John Fusco elmesélte, hogy amíg meg nem kapta a felkérést a DreamWorkstõl, sosem érdeklõdött igazán egy animációs filmben való részvétel iránt. "Aztán egy mondatban elmondták, mirõl fog szólni a film: »A Vadnyugat története, egy ló szemszögébõl«. Erre csak annyit kérdeztem: »Mikor kezdjem a munkát?« Számtalan történetet hallottunk arról, hogyan hódították meg, illetve veszett el a Nyugat, attól függõen, hogy honnan nézzük. Ebben a drámában kétségtelenül kulcsfontosságú szerepet játszottak a lovak, és a történetet még soha nem mesélték el az õ szempontjukból. Ez nagyon ösztönzõen hatott rám, igazi kihívás volt. További inspirációt jelentett a New England-i farmomon élõ 22 lovam is.
Szilaj nagy utazást tesz otthonától, a tágas mezõktõl az indiánok világáig. Ezek a lovak hozták át elõdeinket a régi Vadnyugaton, velük értünk el a vasutak korába, és abba a korba, melyet a határvidék utolsó szabad napjainak tartanak. Emellett vannak olyan témák a filmben, melyek napjainkra rímelnek: elsõsorban az, hogy sosem szabad hagyni senkinek, hogy megtörje a lelkünket."

Lovak

"A lovak a Föld legszebb és legkedveltebb lényei közé tartoznak - mondja Katzenberg -, szoros kapcsolatban állunk velük, hiszen az emberek évezredek óta tartanak lovakat. Mindezek miatt nagyon tetszett az ötlet, hogy róluk készítsünk rajzfilmet, bár tudtam, hogy talán nincs még egy állat, melyet ennyire nehéz lenne animálni. Ehhez a munkához a legjobb szakemberekre volt szükség. Napjaink egyik legkiválóbb animátora James Baxter. Elmentem tehát hozzá, és azt mondtam, hogy igazi kihívást jelentõ feladatot szántam neki. Kezdettõl fogva tetszett neki az ötlet, fellelkesítette a munkatársait is, és együtt egészen magas színvonalat értek el."
"Ez volt a legnehezebb feladat, mellyel eddig találkoztam - mondja Baxter. - Szó szerint öt teljes hetet töltöttem otthon bezárkózva, és mindenkit elküldtem azzal, hogy hagyjon, mert koncentrálnom kell. Egészen ijesztõ volt, mert amikor elkezdtem lovakat rajzolni, rá kellett jönnöm, milyen keveset tudok."
Amit az animátorok nem tudtak, meg kellett tanulniuk. Az egész csapat "intenzív kurzust" vett, melynek témája a lovak anatómiája, mozgása, helyváltoztatása és viselkedése volt. A Los Angeles Equestrian Center mindössze egy mérföldre található a DreamWorks animációs központjától, így a rajzolók órákon át tanulmányozhatták és rajzolhatták az ott élõ lovakat. Az idõ nagy részét azzal töltötték, hogy egy pompás musztáng csõdört figyeltek, mely a filmbeli Szilaj modelljéül szolgált.
Nagy segítségükre volt továbbá a világ két elismert szaktekintélye, Dr. Deb Bennett és Dr. Stuart Sumida, akik a filmben konzultánsként vettek részt. Õk vezettek a rajzolóknak egy programot, melynek során megtanítottak nekik mindent, amit egy lóról tudni kell. Attól eltekintve, hogy a lovaknak hosszú és merev a gerincük, testük többi része majdnem mindig mozgásban van, a hosszú nyaktól a farokig, a szájtól a fülekig. Megtanulták a lovak változatos járásmódjait a sétától az ügetésen és könnyû vágtán át a galoppig. A sebességtõl eltekintve meg kellett tanulniuk mindegyik fajta járás minden egyes komponensét, nem is beszélve a mögöttük rejlõ érzésekrõl.
A mozgás megrajzolásához az animátorok gyakran használták az ún. "lapítás és nyújtás" technikát. "A rajzfilmes zsargonban ez azt jelenti, hogy amikor egy tárgyat eltorzítasz, össze kell nyomni vagy ki kell nyújtani, attól függõen, hogyan mozog - magyarázza Baxter. - Minél "rajzfilmesebb" egy projekt, annál extrémebb dolgokat mûvelhetsz, viszont minél realisztikusabb dolgot várnak el tõled, annál finomabban, pontosabban kell mindezt alkalmazni. Használtuk ezt a technikát most a lovak esetében is, de nagyon korlátozott mértékben és csak a testük speciális területein, a vállakon vagy a csüdjükön. Szóval ott van, de nagyon finoman és rejtetten."
"A lovak rendkívül õszinték - teszi hozzá Dr. Bennett. - Úgy értem, képesek közvetíteni, hogy mi zajlik le bennük és hogyan fognak reagálni, szóval nagyon fontos volt, hogy az animátorok tisztában legyenek mindezzel, képesek legyenek "olvasni" a jelekbõl és vissza is tudják adni mindezt a vásznon."
Ez a képesség volt a kulcs Baxter és csapata számára, mikor hozzáláttak Szilaj karakterének kidolgozásához, aki gyakorlatilag a film összes jelenetében színen van, és akinek az érzelmei rendkívül széles skálán mozognak. "Olyan lovat akartunk, amelyik rettenthetetlennek érzõdik - mondja. - Nagyon bátor, büszke paripa, és szabadság utáni vágya mindent legyõz. A benne lakozó független szellemet nem lehet megtörni."
"Ha van egy színészi hang, amellyel dolgozhatsz, az kiindulópontot nyújt a szereplõhöz - mondja Kristof Serrand, a film animációs felügyelõje. - De ha a szereplõd nem beszél, mindent pantomim segítségével kell kommunikálni, ami persze hatalmas feladat. Különösen akkor, ha még kezeket sem használhatsz kifejezõeszközként."
Az ilyen szereplõk esetében a rajzolóknak nem sok lehetõségük marad, a szemeket és szemöldököt vetik be az érzelmek kifejezésére. A lovaknak viszont a valóságban nincs szemöldökük, a szemük pedig a fejük két oldalán helyezkedik el, nem lehet tehát egyszerre belenézni mindkettõbe. Az animátorok azonban engedélyeztek maguknak egy kis szabadságot ezen a téren, kicsit elõremozgatták a lovak szemét, több szemfehérjét és íriszt rajzoltak, és határozottabb lett a szemöldökük.

Hangok és zene

A lovak hangját, a narrációt, a kísérõzenét és a dalokat mind-mind az animáció elkészülte után vették fel. "Arra törekedtünk, hogy a sztorit vizuálisan meséljük el - mondja Kelly Asbury. - Az a kevés, gondosan kiválasztott magyarázó szöveg és dialógus a film fontos pillanataiban hangzik el, hogy megtámogassa a történetet, valahogy úgy, ahogy a némafilmek idején a kritikus pontokon megjelentek a feliratok."
"A narráció tulajdonképpen arra kellett, hogy világosabbá tegye a történet bizonyos elemeit - teszi hozzá Mireille Soria. - Segítséget nyújtott, hogy jobban megvilágíthassuk Szilaj tulajdonságait, bölcsességét és humorérzékét."
A filmkészítõk nagyon kevés szöveget használtak Szilaj gondolatainak közlésére, az érzelmek kifejezését pedig Hans Zimmer zenéjére és Bryan Adams dalaira bízták. "A dalok adják vissza Szilaj érzéseit - mondja Asbury. - Bryan Adams érzelmes, szívhez szóló stílusa nagyon alkalmas erre, mert a dalok a történetet a fõszereplõ szívébõl mondják el. Ilyen értelemben tehát Bryan a film szíve-lelke." A magyar változatban a dalokat Szolnoki Péter nem kevésbé kiváló tolmácsolásában hallhatjuk!
"Alapvetõen egy musicalt hoztunk össze, ahol a dalok fejezik ki egy ló érzelmeit - mondja Adams. - A történet azonban elõbb elkészült, mint a muzsika, ezért a daloknak nagyon speciálisaknak kellett lenniük, ami számomra komoly feladatot jelentett. Énekesként az volt a szerepem, mint egy mesélõé, a hangom segítségével kellett életre kelteni Szilaj érzéseit."
Hans Zimmer zeneszerzõ és Jeffrey Katzenberg producer kétségkívül az egyik legsikeresebb páros az animációs filmek területén, elég, ha csak Az oroszlánkirályt említjük, melyért a Zimmer Oscar-díjat kapott. "Ott minden szereplõ beszélt, és a zene jóval a munkálatok megkezdése elõtt elkészült - mondja Zimmer. - Ez a film azonban más. Jeffrey felhívott, hogy szeretne egy filmet egy lóról a Vadnyugaton, amelyben a ló nem beszél. Az a legklasszabb dolog, ha az ember vele dolgozik, hogy belevisz mindenféle õrült kalandba. Vicces, de ez az elsõ rajzfilm, ahol én adom a "történet hangját", és ez lenyûgözõ számomra."
Zimmer és Adams szorosan együttmûködtek, igaz, gyakran térben és idõben teljesen elválasztva: Zimmer Los Angelesben, Adams pedig olykor turnén dolgozott a közös feladaton és valósított meg egy roppant szokatlan zeneszerzési módszert. "Leginkább telefonon kommunikáltunk, és az üzenetrögzítõt használtuk magnóként - meséli Zimmer. - Ha Bryannek eszébe jutott egy jó szöveg, rámondta a rögzítõmre, ha nekem ugrott be egy dallam, akkor meg én játszottam rá az övére. Egészen õrült, de nagyon jópofa dolog és végül is bevált."
A narráció és a zene késõbb került a produkcióba, ezzel szemben a kevés emberi párbeszédet már elõre fel kellett venni, hogy az animátorok szinkronba tudják hozni a szöveget és a figurák szájmozgását. A fõbb emberi figurák a filmben Kis Patak, az indián fiú, valamint az Ezredes, aki be akarja töretni Szilajt. "Az Ezredes személyesíti meg a Nyugat gyõztesét, Kis Patak pedig azt az embert, aki a Nyugat eleven része, benne él, és nem legyõzi azt - mondja Asbury. - Ez az emberi világ két dimenziója, mellyel Szilaj találkozik útja során."

A Vadnyugat szelleme

A film egyik speciális szereplõje sem nem ember, sem nem állat, hanem maga az amerikai Nyugat, abban a korban, amikor az érintetlen határvidék még vad lovaknak adott otthont. "A fizikai és az érzelmi utazás egyaránt visszatükrözõdik a színekben és háttér megjelenésében - mondja Kathy Altieri látványtervezõ. - Minden egyes helyszínnek megvan a maga érzelmi egysége. A film látványtervezése során az volt a fontos, hogy reflektáljunk a történet érzelmi lüktetésére, másrészt hogy tisztelegjünk a természet szépsége és fenségessége elõtt."
A civilizációs folyamat mindörökre megváltoztatta a táj arculatát, így Altieri és a többi filmes kutatómunkát kezdtek, hogy - elsõsorban a régi Vadnyugatról szóló könyvek alapján - képet alkothassanak az egykori tájról. Segítségül hívtak továbbá régi westernfilmeket, és a nagy nyugati mûvészek festményeit is. Ám egyetlen film, festmény vagy fotográfia sem adhatott annyi inspirációt, mint az, hogy elzarándokoltak az ország talán legcsodálatosabb helyszíneire, és egy négynapos utazás során saját szemükkel láthatták a Glacier, a Yellowstone, a Grand Teton, a Yosemite Nemzeti Parkokat, vagy a Bryce és a Grand Canyont. "Azt hihetnénk, nincs ember, aki nyolc nemzeti parkot végigjár négy nap alatt, de azt kell mondjam, hogy a sok csodálatos táj gyors egymásutánban szívet-lelket megérintett és óriási benyomást tett ránk. Ez az élmény nagyobb és elementárisabb volt, mint bármi, amin már elkezdtünk dolgozni, úgyhogy vissza kellett lépnünk és újragondolni az egészet."
A Glacier Nemzeti Park lett Szilaj szülõföldjének modellje. A dús zöld mezõk, a tágas kék égbolt, a dombok és a völgyek olyan tájat alkottak, mely Altieri szavaival "a lovak mennyországa, egy hely, ahol a ló teljesen szabadon vágtázhat." Ezzel szemben óriási kontrasztot jelent a lovassági erõd, ahova Szilajt szállítják elfogatása után; ehhez a Monument Valley szögletes vonalai, száraz, forró levegõje adta a megfelelõ hátteret. Az indián faluhoz a Yosemite és a Yellowstone Nemzeti Park szolgált mintaként, a Bryce Canyon pedig tökéletes helyszíne lett annak az üldözéses jelenetnek, amikor Szilaj menekülni próbál.
A horizont pereméig nyúló préritõl és sivatagtól kezdve a fenséges hegyekig és a kanyonokig az amerikai Nyugat lenyûgözõ látványt nyújt. Ahhoz, hogy mindezt a maga teljességében vissza lehessen adni, a filmesek a szélesvásznú Cinemascope formátumot használták. Az animációs team számára ez azt jelentette, hogy a nagyobb képkeret miatt 40 százalékkal több rajzot kellett készíteniük, és ha mindezt percenként 24 kockára vonatkoztatjuk, akkor óriási többletmunkával kell számolni mind az animátorok, mind a digitális mûvészek számára. A Cinemascope használata azonban jóval több elõnnyel járt, mint amennyi gondot okozott. "Széles vászonra volt szükségünk, hogy megragadhassuk a Vadnyugat szépségét és léptékeit - mondja Soria -, nem is szólva arról, hogy a fõszereplõink maguk is "horizontálisak". Ez volt az egyetlen módja annak, hogy úgy hozzuk létre ezt a romantikus, mégis reális világot, hogy a közönség teljesen belefeledkezhessen.
Szilaj figurája jelenti az igazi inspirációt, mert õ sosem felejti, kicsoda és mi a fontos számára. Ez a film egyik fõ témája: nem számít, mi történik az életben, miken megyünk keresztül, ha nem hagyjuk, hogy a dolgok felülkerekedjenek, akkor ez erõsebbé tesz. Ha nem észben tartjuk, kik vagyunk, az út a gyõzelemhez."
"Ez egy többoldalú történet - mondja Kelly Asbury. - Szeretet, bátorság, hûség az otthonhoz és a családhoz... minden benne van. De van egy fõ téma, mégpedig az, hogy a szabadság születéstõl kezdve mindenkinek joga és érdemes küzdeni érte."
"A történet több tekintetben is allegória lehet mindnyájunk számára - foglalja össze Jeffrey Katzenberg -, de elsõsorban mégis a szórakozás a lényeg, és ehhez minden megvan a filmben: kaland, humor, izgalom, románc... Egy hõs utazásának klasszikus meséje, egy hõsé, aki történetesen ló."


szereplők:


vágó:
Nick Fletcher

látvány:
Kathy Altieri

zene:
Bryan Adams
Steve Jablonsky
Hans Zimmer

producer:
Jeffrey Katzenberg
Mireille Soria