információ:
A TÖRTÉNET
Történetünk 1935-ben kezdõdik Amszterdamban, Anna Frank és Hanneli Goslar elsõ iskolai napján: Anna természetes vidámsága feloldja Hanneli félelmét az iskola új, szokatlan világában, a két gyermek barátságot köt, együtt élik a gondtalan gyermekkor boldog napjait, együtt teszik föl a serdülõkor mindkettejüket izgató kérdéseit.
Nagyot ugrunk az idõben: 1979-ben, Otto Frank, Anna édesapja gyermekek elõtt Annáról beszél, aki most lenne ötven éves. A film nézõi számára most lesz világos, hogy az eddig látottak is Otto emlékezései nyomán elevenedtek meg, aki a gyermeki egyszerûséggel feltett kérdésre: „Miért voltak olyan gonoszak az emberek?” újabb emlékek felidézésével válaszol.
1942-ben vagyunk: a németek által megszállt Hollandiában Hannelit édesapjával és kishúgával Bergen-Belsenbe hurcolják, a Frank és a Van Daan család a deportálások elõl elrejtõzik. A két évig tartó bujkálás történetét a film Anna naplójának alapján idézi föl. Kétségbeesés és remény közt telnek a hétköznapok. Anna és Peter a két kamasz a szörnyûségek árnyékában is egymásra talál, s már-már közelinek tûnik a szabadulás, amikor egy névtelen feljelentés nyomán a németek felfedezik a rejtekhelyet. Hiábavaló Miep, az egyik holland segítõ kétségbeesett bátorsága, a két családot elhurcolják. A feldúlt rejtekhelyen Miep megtalálja Anna naplóját.
A lengyelországi Auschwitzban ekkor teljes kapacitással mûködött a halálgyár. A szövetségesek tudtak róla, de repülõgépeik csak fényképeket készítettek a táborról. A Hollandiából érkezett transzportra is a „szokásos” eljárás vár: a családtagokat elválasztják egymástól, az elsõ, gyors szelektálás után a gyerekek és a nõk egy része a gázkamrákba majd a krematóriumba kerül.
A tábor egyik ifjú SS õre, Buch érettségi vizsgára készül, ezért kapóra jön neki a holland transzporttal érkezett rabbi-tanár. A rabbi azonban sajátos leckét ad Buchnak: a morális felelõsség kérdését feszegeti, a jó és a rossz közötti választás lehetõségére próbálja – persze mindhiába – terelni Buch figyelmét. A rabbi személyes példájával hitelesíti tanítását, amikor az utolsó szelekció alkalmával (az oroszok már közelednek) Peter helyett jelentkezik a megsemmisítésre szántak közé.
Peter apja, majd Anna anyja is az áldozatok közé kerül. Annában már csak az a hit élteti a reményt, hogy apja még életben van. Amikor az egyik kápó – tévesen – ettõl a reménytõl is megfosztja, úgy tûnik, õ is feladja.
Hanneli édesapjával és húgával a németországi Bergen-Belsenbe kerül, ahol viszonylag jobban bánnak a deportáltakkal, annak reményében, hogy fogságba esett német katonákra cserélhetik õket. A front közeledtével az auschwitzi foglyok egy részét Bergen-Belsenbe szállítják. Hanneli és Anna a két tábort elválasztó kerítés két oldalán ismét találkoznak. Anna legyengült szervezete nem bírja tovább, egy nappal nõvére után õ is meghal.
Auschwitz felszabadítása után Otto kétségbeesetten keresi családját. A tábor irattárában megtalálja a felesége halálát rögzítõ kartont, a gyerekekrõl azonban nincs semmi hír. Otto visszatér Amszterdamba. Miep is Anna visszatérésére vár, amikor azonban a Vöröskereszttõl megérkezik a hír a gyerekek haláláról, Miep átadja Ottónak Anna naplóját. Ottót felkavarja a napló elolvasása, ugyanakkor rádöbben, hogy a naplónak hála, Anna él, immár mindörökre tizenöt évesen.
1979-ben a gyerekek néma csendben hallgatják Otto emlékezését. Végül az Izraelben, népes családja körében élõ Hanneli, majd a valódi Miep hangját halljuk. Talán a kis Elizabeth is választ kapott kérdésére, a többi gyerekhez hasonlóan, akik az elõadás után kérdéseikkel elárasztják a mindenkinek türelmesen és derûsen válaszoló Ottót.
A film utolsó képsorain ismét Annát és barátnõjét látjuk, amint az amszterdami vidámpark elvarázsolt kastélyában a csodatükrök elõtt felhõtlenül bohóckodva még azt hitték, bármi lehet belõlük.
A film utolsó kockáin megjelenik a felirat: Anna Frank Bergen-Belsenben halt meg néhány nappal a tábor felszabadítása elõtt. Holttestét soha nem találták meg. Naplója a Biblia után a legolvasottabb könyv a világon.
bővebb infó