információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A múlt éjszaka király volt. A két elválaszthatatlan cimbora úgy kiütötte magát, hogy még arra sem emlékeznek, hol parkoltak le elõzõ este. Mindössze annyi dereng, hogy ipari mennyiségû puding maradt a fridzsiderben, továbbá, hogy a csajok állati dühösek lesznek a kuplejár miatt, ráadásul a fiúk még a megismerkedésük évfordulójáról is elfeledkeztek. Talán csak az enyhítené meg a lányok szívét, ha végre megtalálnák az alkalomra nekik vásárolt ajándékokat. Ennek azonban komoly akadálya van. Az ajándékok ugyanis a kocsiban maradtak.
A két haver sziszifuszi agymunkába kezd: lépésrõl lépésre megpróbálják kideríteni, hogy mivel (és fõleg kivel) töltötték az egyelõre sûrû homályba veszõ múlt éjszakát. A történtek feltérképezése az egyetlen esélyük arra, hogy rájöjjenek, hol a csodába hagyták a járgányt. A feladat nem kicsi, a tét óriási. A fiúk Freudot megszégyenítõ igyekezettel látnak hozzá a tudatalattijukból felrémlõ emlékfoszlányok kibányászásához és összerakásához.
MI EZ AZ ÕRÜLTSÉG...?
Philip Stark forgatókönyvíró töredelmesen bevallja, hogy a figurák és a szituációk jórészéhez saját baráti köre szolgált alapul. “A sztori alapvetõen rólam és a haverjaimról szól - ismeri el Stark. - Nem akartam, hogy egy sablonos tinifilm forgatókönyve kerüljön ki a kezembõl egy abszurd helyzetekben nem szûkölködõ sztorit írtam két szeretetre méltó csirkefogóról."
A szerzõ tehát szándékai szerint napjaink divatos filmes mûfajának, a tinifilmnek egy sajátos verziójával rukkolt elõ. Ez az eredeti hangvétel az elsõ pillanatban felkeltette a többi filmkészítõ figyelmét.
“A forgatókönyvbõl annyi frisseség áradt, hogy az utánérzésnek még csak a szikrája sem merült föl az emberben " - állítja Wayne Rice producer.
Danny Leiner rendezõ elõször a film címén ütközött meg. “Mi ez az õrültség, gondoltam az elsõ pillanatban, de aztán beleolvastam a forgatókönyvbe, ami szinte magával ragadott. Le sem tettem, míg a végére nem értem, és - elnézést a kifejezésért - közben nemegyszer hangosan fölröhögtem."
Hasonló hatást gyakorolt a szövegkönyv a két fõszereplõ színészre is.
Ashton Kutcher szerint a filmnek minden konvenciótól mentes, meglehetõsen alternatív világa van. A másik fõszereplõ úgy véli, a cím már önmagában garancia az önfeledt szórakozásra. Ugyanakkor a nézõ drukkol is a két srácnak, hiszen minden balfékségük ellenére szerethetõ figurák, akiknek mindig helyén van a szívük.
A film szempontjából kulcsfontosságú volt a két havert alakító színészek személye.
“Az elsõ pillanatban világossá vált, hogy Kutchernél és Scottnál jobb párost elképzelni sem lehetett volna" - mondja a producer, Wayne Rice.
“Az új évezred komikuspárosát kerestük, de aztán meg kellett elégednünk avval, hogy halálra röhögtük magunkat a két fiún“ - teszi hozzá tréfásan a másik producer, Gil Netter.
A filmkészítõk mindössze öt percet tartózkodtak Kutcher otthonában, majd azonnal szerzõdést kínáltak neki. A fiatalember ugyanis a sorsdöntõ pillanatokat fürdõszobája csempézésével töltötte, a fentiek szerint igen meggyõzõen és eredményesen. A szereposztás nehézségei azonban mégcsak ekkor kezdõdtek, hisz meg kellett találni Kutcher mellé a megfelelõ társat. Az alkotók több ezer jelöltet hallgattak meg a válogatások során, míg végül Seann William Scottot kérték föl.
“Scottot persze már ismertük az Amerikai pite, illetve a Cool túra címû filmekbõl, de azokban õ mindig kemény, nagymenõ csávókat játszott. A valóságban azonban Seann egy igazi édes pofa, tökéletesen alkalmas a szerepre - állítja a rendezõ. - Ezt követõen összeeresztettük a két fiatal színészt egy próbafelvételre, és hála istennek, elõérzetünk nem csalt, remek párost alkotott egymással a két fiú."
A film bizarr realitáson alapuló sajátos világa ellenére is igen közel áll a “normális" valósághoz. Szándékaik szerint a színészek a komédiázáson túl hús-vér figurákat igyekeztek megjeleníteni a filmvásznon.
“Azt akartuk elérni, hogy minden balfácánságuk ellenére a nézõk tiszta szívbõl drukkoljanak ennek a két srácnak" - magyarázza Scott.
A színészi feladaton kívül további kihívásokkal kellett szembenézniük a fõszereplõknek. A kulcsjelenetben ugyanis feldühödött struccokkal gyûlt meg a bajuk.
“Hát elég ijesztõ szárnyasok voltak, kishíján úgy éreztem magam, mintha a Jurassic Park forgatásán volnék - meséli nevetve Kutcher. - Viccen kívül, tényleg nagyon féltem, nem kellett különösebben megjátszanom, hogy be vagyok rezelve."
Bár Kutcher sem egyszálbél fiatalember, a majd’ háromszor akkora súlyú strucc támadása meglehetõsen megdobta adrenalin szintjét. Végül a nyakánál megragadva sikerült megállítania az állatot. A forgatás helyszínéül szolgáló kisváros lakói igen hálásak voltak ezért Kutchernek.
“Egy ilyen hatalmas srucc borzasztó pusztítást tudott volna véghezvinni a kertekben" - állítja megkönnyebbülten egy helybéli.
A forgatókönyv szerint azonban a strucc-kalandnál lényegesen keményebb diónak bizonyul a sértett barátnõk, az “Ikrek" kiengesztelése.
Marla Sokoloff és Jennifer Garner Wanda és Wilmaként nehezítik a fiúk dolgát. Ahogy a két fõszereplõnek, úgy a színésznõknek is hozniuk kellett a tökéletes párost. Hogy mennyire jól oldották meg ezt a feladatot, mi sem bizonyítja jobban, minthogy jópáran a stábból valóban azt hitték, hogy testvérek vagy legalábbis rokonok.
“Volt, aki azt hitte, ikrek vagyunk - meséli nevetve Sokoloff -, pedig nem is hasonlítunk egymásra."
A “haverság" egyébként életérzéssé vált a stábtagok között. A filmbéli beszédstílus a forgatási szünetekben is általánossá vált. Az alkotók remélik, hogy mindez a közönségre is hasonló hatást fog gyakorolni.
“Még ma is nehezemre esik, hogy röhögés nélkül megálljam, ha meghallom azt a szót: haver" - lebbenti fel a fátylat a filmkészítés során szerzett maradandó élményeirõl Kutcher.
"time is not money"
