információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A Vademberek c. egészestés televíziós játékfilm a minden emberben ott lappangó agresszivitás veszedelmes halmozódásáról szól egy zaklatott korban és egy ideges világtájon. Az idegenségrõl szól, s arról, hogy ebben a korban, ezen a vidéken milyen kevés a tolerancia.
Négy pesti fiatalember - volt osztálytársak - elindulnak a Dunakanyar irányába az õ "saját" lakatlan szigetük felé, ahol minden nyáron eltöltenek legalább egy hétvégét. E derék nagyvárosi "vademberek" számára ez a kirándulás rosszul kezdõdik. Budapest határában egy kamion feltartóztatja az amúgy is hosszú kocsisort és Roberto, aki a kocsit vezeti, csak életveszélyes manõverekkel tud elébe vágni.
Az utalás az egyetemes országúti erkölcsökre itt és a film végén szándékos, de ami e keretben történik az kifejezetten kelet-európai: kicsik a tétek, tétovák az indulatok, kiszámíthatatlanok a tettek és következményeik.
A sziget mellett egy szerb uszály jelenik meg, rajta Predrag, a matróz, akirõl a fiúk azt hiszik, hogy ellopta István legjobb horgászbotját. Amellett, hogy idegen, s amellett, hogy a fiúk szemében tolvaj, Predrag még egy "bûnt" elkövet. Elszereti Káró elõl a partmenti falu gyógyszertárában dolgozó Emesét.
Roberto és társai tehát felelõsségre vonják a szerb matrózt, aki elsõ menetben behajigálja õket a Dunába. Megalázott, bosszúvággyal és alkoholgõzzel teli hõseink éjszaka elfogják, és a szigetre hurcolják Predragot, hogy törvényt üljenek felette. A társaság vérmérséklet és jellem tekintetében mérsékeltebb két tagja igyekszik gátat szabni az indulatoknak, de Roberto és Káró "jogos felháborodása" nem ismer határt. Roberto halálos ítéletet követel. Amikor Emese éjféltájban a szigetre evez, hogy megkeresse kedvesét, õk ketten megpróbálják leteperni "a szukát", s miközben a negyedik fiú, Janó a matrózt igyekszik elrejteni, István csak nagy nehezen tudja kimenteni Emesét barátai karmai közül. Amikor a lány elmenekül, kiderül, hogy a szerb is eltûnt. Átkutatják a szigetet és az uszályt, de minden jel arra mutat, hogy a szerb belefulladt a Dunába.
Kimerülten, lelkiismeret furdalástól gyötörve indul haza a társaság. Õk nem akartak gyilkolni, egyszerûen ilyen idegölõ, veszedelmes világban élnek. Egy csónakház elõtt elhaladva látják, hogy az emberek egy vizihullát állnak körül. A fiúk már messzirõl észreveszik, a halott férfin ugyanolyan cipõ van, amilyet Predrag viselt. A fiúkat tovább sodorja a víz, így sem õk, sem a nézõ nem tudja meg, hogy a halott valóban a szerb matróz volt, vagy valaki más.
Weekend után, a Dunakanyar vonzó tájaiban kocsikázva négy rémült fiatalember fejvesztve menekül a felelõsségrevonás és saját lelkiismerete elõl abban a ködös tudatban, hogy az agresszív indulatok felhalmozódása sosem marad következmény nélkül.
"time is not money"
