információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Szerda szünnap a francia iskolákban, ilyenkor a szülõk igyekeznek gyermekeikkel tölteni a napot. Nincs ez másként Nantes-ban sem, ahol férjek, feleségek, rokonok, barátok, szeretõk és gyermekeik életébe nyerünk bepillantást ezen a szép verõfényes szerdai napon. Martin Socoa válófélben van második feleségével, féléve nem látta kislányát, Victoriát, s most mindenképpen együtt kell töltenie vele ezt a szerdát. Csakhogy ez a szerda épp olyan zûrös, mint a többi nap: egész éjjel kártyázott, adósságai nem csökkentek, hanem nõttek, fõnöke nyomatékosan figyelmezteti, hogy végezzen el egy határidõs munkát, különben kirúgja, a bíróság pont erre a napra idézte be, hogy elsõ felesége eltartási keresetét megtárgyalják, jelenlegi élettársa, Sophie pedig megunva a hazudozásait, ezen a napon dobja ki, s mindezek tetejében ki kellene mennie a lóversenypályára, hogy legalább annyi pénzt nyerjen, hogy az autóját el tudja hozni a szerelõtõl... Ebbe a túlhajszolt, stresszes életbe, az állandósult szorításba és folytonos egyensúlyozásba a hazugságai közt, lép be a kislánya a maga ártatlan, tiszta õszinteségével, és az apa iránt érzett sugárzó szeretetével. Victoria osztálytársai számára sem telik egyszerûbben ez a nap, hiszen az élet az õ szüleik számára sem problémamentes. Az egyik apuka, Pelloutier felügyelõ egyrészt, nyakig van extrém esetekkel, másrészt állapotos feleségéért is aggódik, aki nagy pocakkal vonatozik el egy rendõrkonferenciára. Aggodalma nem alaptalan, mert felesége hamarosan egy mezõn, az egyik õrmester segédkezésével hozza világra gyermekét, a megállított vonat utasainak lelkes szurkolása közepette. Victoria kis barátnõje, Marilyn édesanyjával, Antonellával tölti a napot. A gyönyörû fiatalasszony alig tud gyerekére figyelni annyira szenved a drog hiányától, végsõ kétségbeesésében kislányát küldi el egy férfihoz, aki magnókazettába rejtve adja át a kábítószert a mit sem sejtõ gyereknek. Az anyag késõn érkezik, az anya annyira ki van éhezve a szerre, hogy túladagolja magát, kislányát átölelve elalszik, és nem ébred föl többé... Victoria barátnõi együtt töltik a napot egyikük házában. Az anyuka ott sem nagyon tud törõdni a gyerekekkel, mert kleptomániás húgát kell immár sokadszorra kihoznia a rendõrségrõl. Nem veszi észre, hogy egy idegen kisgyerek is szaladgál a kertben a lányokkal, s amikor a kapitányságon szörnyülködve hallgatja, hogy az egész rendõrség egy elveszett kisfiút keres, nem is sejti, hogy a gyerek náluk játszik. Miközben telik a nap, s megismerjük mintegy tizenöt ember örömét-bánatát, rájövünk, hogy nem csak az ismeretség köti õket össze, hanem az az érzés, hogy minden lehetetlenségével és reménytelenségévei együtt is jó élni ...
"time is not money"
