információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A történet idõpontja Krisztus elõtt LII. Na jó, Krisztus elõtt 52. Galliát még nem sikerült egészen bekebelezni, Egyiptom azonban, amelynek élén Kleopátra királynõ - igen, a fitos orrú - áll, római fennhatóság alá került. Ami még ennél is rosszabb: Kleopátra úgy döntött, Caesarnak adja szívét. Julius Caesarnak, minden népek legnagyobb uralkodójának. Legalábbis õ szereti így hívatni magát.
A büszke királynõ egy idõ után megunja az öntelt Caesar piszkálódó megjegyzéseit, és fogadást köt vele: ha Kleopátra emberei képesek III (három) hónap alatt felépíteni egy csodás palotát a sivatag közepén, Caesar nyilvánosan elismeri, hogy az egyiptomi a legcsodálatosabb nép a világon.
E nehéz feladat megoldására Kleopátra Skiccpauszt, a szépreményû avantgárd építészt kéri fel. Ha sikerrel jár, annyi aranyat kap, amennyit élõsúlyban nyom; ha felsül, a mindig éhes és nagyon ronda királyi krokodilok uzsonnája lesz.
A határidõ betartásához igazi csodára van szükség! Ezt a csodát Asterixnek és Obelixnek hívják, és persze ne feledkezzünk meg Csodaturmixról, a varázslóról sem, aki mint tudjuk, a Mágikus Fõzet õrizõje.
A gonosz Nóniusz, Kleopátra hivatalos udvari építésze irigykedik riválisára, ezért elhatározza, mindent elkövet annak kudarca érdekében. A kétségbeesett Skiccpausz eközben Papiruszszal, buzgó, ám teljesen agyalágyult írnokával az oldalán Galliába utazik, hogy megtalálja Csodaturmixot és az õ híres fõzetét. Csakhogy útját állják Caesar hatalmas seregei, amelyeket a rendkívüli képességû Eszeminusz vezet, s ki kell cseleznie Nóniusz ármánykodását is - elegendõ lesz-e így a fõzet a gyõzelemhez?
A bölcs Csodaturmix a tengernyi baj láttán megkéri jó barátait, Asterixet és Obelixet, valamint a kiváló Töpszlixet, hogy minden erejükkel, ötletességükkel és bátorságukkal segítsenek Skiccpausznak a palota felépítésében. Különben jönnek a mindig éhes és nagyon ronda királyi krokodilok...
Egy kaland születése
Mint minden nagyköltségvetésû film, az ASTERIX ÉS OBELIX: A KLEOPÁTRA-KÜLDETÉS is monumentális léptékû. Alain Chabat rendezõ és csapata szélsõséges körülmények között dolgozott: Máltán vacogtak a mesterséges tengeri viharban, aztán majd' megsültek a marokkói sivatag izzó homokjában és a párizsi mûtermek jupiterlámpáinak perzselõ fényében. Az egzotikus helyszíneket váltogató stáb csaknem 50 fokos (!) hõmérsékletkülönbséget volt kénytelen elviselni a forgatás hónapjai alatt, és történt néhány olyan kaland is, amit soha nem felejtenek.
Málta
Máltán az ottani stúdió különleges adottságai miatt forgatott a stáb. Itt található a világ egyik legnagyobb, gépesített víztartálya, amelyben tengeri viharokat és ütközeteket lehet forgatni a hajótörés legkisebb veszélye nélkül. Itt vették föl azokat a jeleneteket, amelyekben Rõtszakáll és az õ díszes kalózkompániája viselt dolgait mutatják be a nézõknek.
"A víz befolyásolhatatlan elem, hiába is mondanánk neki, hogy tessék szépen felkorbácsolódni, mert mi most éppen forgatunk - magyarázza Laurent Dailland operatõr. - Az Asterix kalózos jeleneteiben ezért kellett a máltai speciális technikát bevetnünk. A hatalmas, nyitott víztartály a tengerparton áll, és az idõjárás is ideális, úgyhogy senki meg nem mondaná, hogy nem a nyílt tengeren kalózkodtunk."
"Igaz, hogy hihetetlenül bonyolultak voltak a kalózos jelenetek, mert volt csata, vihar, robbanás, sõt a víz alatt is forgattunk, a máltai munka mégis nagyon kellemes emlékként maradt meg - fûzi hozzá Alain Chabat rendezõ-forgatókönyvíró, aki az egyszerûség kedvéért Caesart is eljátssza a filmben. - Itt kezdtük a munkát, tehát Christian, Gérard, Jamel és Claude ekkor dolgozott együtt elõször, mégis azonnal megvolt az összhang, és annyit marháskodtunk, hogy néha alig tudták végigmondani a szövegüket."
Tíz nap alatt elkészültek a kalózos felvételek, és a csapat tábort bontott, hogy Marokkóban folytassa a munkát.
Marokkó
Itt különösen sok feladat hárult a stábra, mert a külsõ felvételek jó részét - a csatát, az építkezést, Caesar palotáját, a fogathajtóversenyt, a Szfinxet és a Nílust - a sivatagban kellett fölvenni. A marokkói forgatás összesen XIV (14) hétig tartott.
"Olyan melegben kezdtünk forgatni, hogy majdnem rámolvadt a napszemüvegem, és vattakabátban fejeztük be - meséli Chabat. - A marokkói tél kutya kemény tud lenni. Csak Gérard Depardieu, azaz Obelix maradt derékig levetkõzve a forgatási szünetekben, mert bírja a hideget, mint egy rozmár."
"Hiába volt dögmeleg, föl kellett építenünk a gigantikus díszleteket - folytatja At Hoang látványtervezõ. - A kánikulában még a marokkóiak sem tudnak dolgozni, de nekünk muszáj volt bírnunk. Egyébként a meleg mellett a viharok jelentették a legtöbb gondot, no meg a rengeteg kígyó és skorpió."
Mindennek a tetejébe az operatõr kénytelen volt konstatálni: a sivatagi napfény idõnként inkább átok, mint áldás.
"Néha nagyon rá kellett kapcsolnunk, mert a sivatagban rendkívül gyorsan változik a fényszög, fõleg estefelé - magyarázza Dailland. - A másik dolog: néha még a sivatagban is kevés a fény. Idõnként csalnunk kellett, hogy a filmvásznon minden verõfényesnek tûnjön, és folyton kék legyen az ég."
Epinay
A kimerítõ sivatagi kaland után a stáb visszatért Franciaországba. A forgatásnak még nem volt vége: hátravoltak a Kleopátra palotájában, Csodaturmix kunyhójában és a havas Britanniában készítendõ felvételek. Az utolsó néhány hétben Epinayban dolgoztak.
"A stúdióban tökéletesen kezelni tudtuk a fényeket - világít rá egy fontos momentumra Dailland. - A kérdés csak az volt számunkra, hogyan tudjuk mesterségesen elõállítani azokat a fényeket, amelyek tökéletesen passzolnak a Marokkói naphoz. Rengeteg lámpát kellett bevetnünk, de megoldottuk. A havas jeleneteknél viszont kékes félhomályt komponáltunk, hogy a nézõnek tökéletes téli illúziója legyen."
"Szép kis állatseregletet gyûjtöttünk össze - meséli Chabat. - Kleopátra tróntermében volt egy gepárd, egy bárány és pár egyiptomi macska. Az éhezõ krokodilokat számítógépes trükkel oldottuk meg. Talán hülyén hangzik, de a legtöbb gond Nóniusz békáival volt, mivel folyton széjjelugráltak, és nem gyõztük összeszedni õket."
A díszletek
A film alkotóinak el kellett dönteniük: a látványt illetõen a történelmi hitelességhez, vagy inkább a képregény világához tartják-e magukat.
At Hoang látványtervezõ nem elõször álmodott vászonra egzotikus helyszíneket, hiszen A szeretõben Francia-Indokína, a Hét év Tibetben címû produkcióban pedig Tibet stílusát jelenítette meg a kamera számára.
"Elmentem Alainnel Egyiptomba, és megnéztük a fontosabb régészeti nevezetességeket, a Nílus völgyét, a piramisokat, Luxort. Az elsõ díszleteknek 2000 augusztusára kellett készen lenniük, a máltai kalózos jelenetekhez. A produkció hatalmas méretei ellenére elég gyorsan dolgoztunk. Például márciusban elkezdtük a díszletek tervezését, a következõ két hónapban megépítettük õket, és már kezdõdhetett is a forgatás. Ami a fõ díszletet, a marokkói építkezési területet illeti, szeptemberre készült el. Három hónap alatt megvoltunk. A párizsi stúdiófelvételekhez decemberre készültünk el."
Kleopátra tróntermén és Csodaturmix kunyhóján hetvenen dolgoztak Párizsban, a marokkói díszletekhez pedig ötszáz francia és helybéli építõmunkás kellett. Szükség volt mindenféle szakemberre, az ácsoktól a festõkön át a szobrászokig.
"Elsõsorban a képregény világához igazodtunk, s ehhez a magunk módján értelmeztük a történelmi tényeket - folytatja Hoang. - Néhány szín vagy építmény nem felel meg a történelmi hûségnek. Kék márvány például nem volt, de mit csináljak, ha egyszer imádom a kéket... A nézõk pedig szeretnek álmodni. Egy hirtelen ötlet nyomán terveztem egy homokórát három fordított piramissal. Ilyen szintén nem volt az ókorban, viszont milyen jó poén!"
A leglenyûgözõbb díszlet kétségtelenül a készülõ csodapalota volt a marokkói sivatag szívében.
"A méreteknek pontosan tükrözniük kellett, mekkora fába, akarom mondani: márványba vágta Skiccpausz a fejszéjét - mutat rá Hoang. - A nézõk elé olyan hatalmas építkezést kellett varázsolnunk, amelyet lehetetlennek tûnik három hónap alatt befejezni. Egyébként egy ókori egyiptomi építkezés megjelenítéséhez nincsen csodára szükség: rengeteg embert kell a helyszínre vezényelni, hiszen akkoriban mindent élõerõvel végeztek. Kétezer statiszta szerepel a filmben, az összeszervezésük nem volt kis feladat."
"Laurent Soulet, a statisztafelelõs nyolcezer embert hallgatott meg és fényképezett le - avat be a részletekbe a rendezõ. - Rengeteg türelem és humor kellett hozzá. Aztán a kétezer statisztával két napig forgattunk, mert ennyi idõ alatt el kellett készülnünk."
"Minden színész és statiszta a foglalkozásának megfelelõ jelmezt és szerszámokat kapott - mondja Florence Sadaune jelmeztervezõ. - Az összes szereplõt cipõvel, ruhával és ékszerekkel láttuk el, mégpedig jellemre és méretre szabva, ami nem volt éppen kis feladat."
A kétezer statisztát, miután felöltöztették õket, be kellett tanítani, hogy hitelesen dolgozzon az építkezésen. A könnyebbség kedvéért a statiszták egy részét eleve a szakmájuk szerint vették föl, sokan azonban a forgatás elõtt ismerkedtek a szerszámokkal. A felkészítés hetekig tartott, de megérte a sok munka, mert annál könnyebb volt a kétnapos forgatás.
"Az építkezés felvételénél a nagytotálokon a sminkesek és az asszisztenseik is ott vannak: beöltöztettük õket, és szépen elvegyültek a statiszták között. A vízhordó munkások pedig palackozott hideg ásványvizet vittek az embereknek hatalmas agyagköcsögeikbe rejtve."
A szervezés halálpontos volt, egy dolgot mégsem láthattak elõre: hogy kitör egy kiadós homokvihar.
"At Hoang szerencsére olyan masszívra épített mindent, hogy a díszletekben egy karcolás sem esett, de így is le kellett állnunk két napra, amíg eltakarítottuk a homokot." - meséli Alain Chabat.
A jelmezek
Az Asterix és Kleopátra képregény-album borítója büszkén hirdette, hogy a munka során kereskedelmi mennyiségben fogyott a színes ceruza és a radír. Nos, ami a jelmezeket illeti, a film készítõi hasonlóan impozáns adatokról adhatnak számot. Florence Sadaune és csapata 11 kilométer anyagot használt fel a 2 500 statiszta ruháihoz, és 600 méternyit a fontosabb szereplõk ötvenvalahány jelmezéhez. És akkor még nem beszéltünk a több mint 5 000 szandálról, csizmáról és saruról... Néhány öv és kard kivételével minden egyes öltözéket és kiegészítõt, ami a vásznon megjelenik, kifejezetten a film számára terveztek és készítettek el. Marokkóban minden számba jöhetõ szakma képviselõjét foglalkoztatták (szabók, kalapkészítõk, ékszerészek, bõrdíszmûvesek, ötvösök), a nagyobb jeleneteknél pedig 60 öltöztetõre volt szükség.
"Azt hiszem, a római legionáriusok tunikája eredetileg vörös volt - mondja Alain Chabat. - Csakhogy Uderzo a képregényben zöldre festette õket, úgyhogy a filmben is zöldek. Megtartottuk a pajzsok kék színét is."
"Úgy döntöttem, hogy szuperhõs-jelleggel ruházom fel a rómaiak páncélját, ami borzasztóan megtetszett Alainnek - meséli Tanino Liberatore jelmeztervezõ. - Ez különösen bejött a római hadvezér, Eszeminusz esetében."
"Az elején arra ügyeltem, hogy valóságossá tegyem az elképzelt figurákat - folytatja Philippe Guillotel jelmeztervezõ. - Aztán ráéreztem az ízére, és nekiláttam, hogy megteremtsem a menõ ókori divatot."
"Ami Kleopátrát illeti, róla nincsenek megbízható információnk. Tehát igyekeztem valami nagyon egyiptomit létrehozni, miközben felhasználtam a saját spontán ötleteimet is. Alain szabad kezet adott, és bátorított, hogy nyugodtan eresszem el a fantáziámat."
Gérard Depardieunek csak egy jelmeze volt, amit nem lehet elmondani Monica Bellucciról, akit elkényeztettek a jelmeztervezõk...
"Kleopátrának annyi jelmeze van, ahány jelenete, azaz kilenc - tart gyors fejszámolást Florence Sadaune. - Hármat Philippe Guillotel tervezett, hatot pedig Liberatore. Az egyik jelmezt 5 000 gyöngy díszíti! Csak a melltartó kosarain 350-350 gyöngy volt, kézzel varrva. Az egész ruhaköltemény elkészítése 400 munkaórát vett igénybe."
"Nóniusszal kapcsolatban azt találtuk ki, hogy elrejtjük a lábait - mondja Alain Chabat. - Azt akartam, a nézõnek olyan érzése legyen, hogy ez a sötét figura úgy siklik a talajon, mint egy kígyó. Skiccpausznál viszont azt kértem a jelmeztervezõktõl, hogy divatos szandált és laza ruhákat készítsenek számára, mivel a karaktert alakító színész, Jamel sokat mozog, ráadásul jól is csinálja."
Smink és haj
Kleopátra sminkjének és hajviseletének megtervezésekor alapos történeti kutatásokat végeztek.
"Monica minden reggel másfél órát töltött a sminkszobában - meséli Christophe Danchaud maszkmester. - A hajviselethez természetesen a korabeli divat szolgált inspirációs forrásul - folytatja John Nollet hajspecialista. - Arra azonban vigyáztunk, hogy pontosan ne másoljunk le semmit az ókorból, inkább úgy közelítettük meg a dolgot, mintha a legújabb divatshow-ra készülnénk."
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, Kleopátrát mennyire elkényeztették. Kerek egy tucat parókát terveztek számára, míg a többi szereplõ összesen csaknem 1 500 álhajat kapott.
A speciális effektusok
Alain Chabat azt akarta, hogy a speciális effektusok minél inkább felidézzék az eredeti képregény hangulatát.
"Biztos voltam abban, hogy a mágikus fõzetes trükköknek a képregénybeli megoldásokra kell hasonlítaniuk - magyarázza a rendezõ. - Meg kellett mutatnunk, hogy a fõzet ereje hogyan árad szét abban, aki megitta, s milyen rendkívüli képességekkel ajándékozza meg."
A trükkök bonyolultsága megkövetelte, hogy a két effekt-csapat - a mechanikus, illetve a digitális trükkök felelõsei - szorosan együttmûködjön. Íme egy példa arra, milyen feladatokat kellett megoldaniuk.
KÜLSÕ - NÍLUS, NAPPAL
Obelix a hátán úszik a folyóban, és vagy 15 szállítóhajót vontat. A kövekkel színültig rakott hajók úgy száguldanak, mint a motorcsónakok.
"A trükkcsapat talált egy kiszáradt folyómedret Zagora mellett - emlékszik vissza Chabat. - Építettek bele egy kétszáz méteres sínrendszert, amely elég erõs volt ahhoz, hogy megtartson három nagy hajómodellt. Aztán meg kellett töltenünk vízzel a medret - ehhez egy völgyzárógát vizét használtuk. Ezután fölvettük, amint Obelix a hajókat vontatja. Ezt követõen jöttek a trükkök: szépen teleraktuk a felvételt pálmafákkal, bámészkodókkal, és rengeteg követ varázsoltunk a hajókra."
Az elsõ kapavágástól az utolsó trükkig majdnem egy évig tartott e jelenet elkészítése, és száz ember munkáját igényelte.
A hang
"Imádok a hanggal pepecselni - vallja be a rendezõ. - Elképesztõ, hogy csak a hangok révén mennyi mindennel gazdagítható a film. Thierry Lebon hangmérnökkel és megszállott csapatával mindenféle effekttel pakoltuk meg a jeleneteket, vigyázva persze, nehogy megsüketítsük a nézõket. Munka közben egy csomó olyan poén is eszünkbe jutott, amikre a forgatókönyv megírásakor nem is gondolhattunk."
A kaszkadõrmutatványok
"Alain ragaszkodott ahhoz, hogy minden valószerû legyen, úgyhogy kábelekkel oldottuk meg a kunsztokat - mondja Philippe Gueguan kaszkadõr-koordinátor. - Az egyik leglátványosabb mutatvány, amikor a gallok megisszák a mágikus fõzetet, és ennek köszönhetõen messzire röpítik a rómaiakat. Ezekhez a jelenetekhez pneumatikus katapultokat használtunk, amelyek 8-9 méter magasra képesek repíteni a kaszkadõröket. Elég vad mutatvány, úgyhogy rendkívüli körültekintésre volt szükség."
A legionáriusok röptetési jeleneteiben 15 kaszkadõr dolgozott.
"Aki megissza a fõzetet, hihetetlen dolgokra képes! - folytatja Gueguan. - Nóniusz és Skiccpausz összecsapásakor például a két karakter tíz méter magas oszlopokon verekszik, miközben maguk is tízmétereseket ugranak. Ez azt jelenti, hogy húszméteres magasságban püfölik egymást!"
"Ezt a jelenetet hetekig forgattuk, remek hangulatban - veszi át a szót Alain Chabat. - Jamel és Gérard minden energiájukkal belevetették magukat a munkába. Mindent maguk akartak csinálni, amit persze nem engedhettünk meg, hiszen egy-két mozzanat kivitelezése még a profi kaszkadõrök számára is embert próbáló feladatot jelentett. Mókás volt, ahogy õk ketten a forgatási szünetekben lógtak a kábeleiken, és új meg új repülési variációkat próbáltak ki, csak úgy a maguk szakállára."
"Az a jelenet, amelyben Obelix felmászik a Szfinxre, a vártnál bonyolultabbnak bizonyult - folytatja a kaszkadõr-koordinátor. - Különösen amiatt, hogy a jelmezt nem kifejezetten mászásra tervezték. A végén kénytelen voltunk kábelekre függeszteni Obelixet. Depardieu-nek meg se kottyant, hogy hétméteres magasságban kellett játszania."
Az állatok
A produkció jelentõs állatseregletet sorakoztatott fel: tevék, madarak, kutyák, macskák nyüzsögtek a kamerák elõtt. Ugyanolyan gonddal válogatták ki õket, mint a statisztákat.
Amikor megkérdezték Uderzót, hogy Töpszlix milyen fajtájú, tömören csak így felelt: "kutya". Alain Chabat kistermetû állatot akart, amelyet Obelix a karján vihet. Patrick Pittavino kutyaidomár faladata volt, hogy kiválassza és betanítsa a szerepre kiválasztott ebet. Néhány hetes keresés után meg is lett az ideális jelölt, a kis fehér angol terrier.
Az összes állat gyorsan megtalálta a helyét a stábban, egyet kivéve: Cannabis, Skiccpausz szamara renitensnek bizonyult.
"Cannabisszal alaposan meggyûlt a bajunk - nevet a rendezõ. - Soha nem azt csinálta, amit kellett volna. Szerencsére Jamel utolérhetetlenül improvizál, úgyhogy ki tudta aknázni a csökönyös állat szeszélyeit. Csak a végén derült ki, hogy a szamarat eredetileg Marijuanának hívják..."
Az állatos jelenetekhez mindig sok szerencse és nagy türelem kellett. Jól illusztrálja ezt az a felvétel, ahol légy száll Obelix arcára.
"Ez egy közeli: Obelix szemöldökére egy légy száll, miközben õ azt mondja: bolond rómaiak. Elhessenti a legyet, amely el is repül. Legalábbis ez áll a forgatókönyvben. Biztos voltam abban, hogy elõbb-utóbb egy légy majd csak landol Gérard arcán. Sergio Leone elõtt akartam ezzel tisztelegni. Szóval beállítottuk a jelenetet, álltunk az 53 fokos marokkói forróságban, és vártuk a legyünket. Gérard végül elunta, és kimondta a varázsigét: bolond rómaiak. Ebben a pillanatban egy légy szállt a szemöldökére..."
A forgatásra hívatlan vendégek is ellátogattak kígyók és skorpiók személyében. A helyzet annyira veszélyessé vált, hogy egy hivatásos kígyóbûvölõt kellett felfogadni, akinek az volt a feladata, hogy távol tartsa a csúszómászókat.
"time is not money"
