Nemzetbiztonság Bt. (2003)
információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Martin Lawrence legújabb akciódús vígjátékában egy Los Angeles-i rendõrjelöltet alakít, aki remek zsaru lehetne, ha nem lenne meglehetõst önfejû és nagyképû. Earlt lázadó természete miatt kicsapják a rendõrakadémiáról, és kénytelen egyszerû biztonsági õrként elhelyezkedni a "Nemzetbiztonság" nevû cégnél.
Amikor konfliktusba keveredik egy rendõrrel, Hank Raffertyvel (Steve Zahn), Earl bántalmazással vádolja õt. Hanket megfosztják jelvényétõl, börtönbe zárják, és végül szintén a "Nemzetbiztonság"-nál köt ki.
Earl ráakad egy szokatlan csempész-mûvelet nyomaira, amelyek Nash-hez (Eric Roberts) vezetnek, sõt, talán a rendõrség is érintve van a dologban.
Hirtelen mindenki holtan szeretné látni Earlt és Hanket - bár úgy tûnik, õk maguk fogják megoldani ezt a problémát: közel vannak hozzá, hogy meggyilkolják egymást.
A produkcióról
A Nemzetbiztonság Bt. rendezõje, Dennis Dugan - aki egyformán otthonosan mozog a vígjátékok és az akciófilmek világában - nem csak annak örült különösen, hogy Martin Lawrence-szel és Steve Zahnnal dolgozhatott. Bevallása szerint "nagyszerû nap mint nap úgy munkába indulni, hogy tudod, felrobbanthatsz egy csomó mindent, ráadásul teljesen legálisan". A színészbõl lett rendezõ korábban számos televíziós akciósorozatot készített, majd olyan mozifilmeket rendezett, mint az Apafej és a Happy, a flúgos golfos.
A vígjátékok és az akciófilmek két vonatkozásban nagyon hasonlítanak egymásra: mindkét mûfajban fontos a pontos idõzítés és gondosan ügyelni kell az apró részletekre. A két fõszereplõ, Lawrence és Zahn remek komikusi adottságokkal rendelkeznek, így segíteni tudtak Dugannek abban, hogy kiaknázza a forgatókönyv adta lehetõségeket.
Bobby Newmyer producer szerint a két színész habitusának és humorának különbsége volt a biztosíték arra, hogy ez a film különbözzön a mûfaj eddigi darabjaitól. Newmyer véleménye szerint Jay Scherick és David Ronn forgatókönyvének hitelét a két központi karakter ellentéte adja. A történet elején a Martin Lawrence által játszott figura, Earl Montgomery, akit eltanácsolt a Los Angeles-i rendõrség, testi sértéssel vádol egy rendõrt, Hank Raffertyt (Steve Zahn), miután õt magát tévesen rablással gyanúsították meg. Raffertyt kirúgják a rendõrségtõl és hat hónapra börtönbe zárják.
Amikor a két fõszereplõ újra találkozik, mindketten biztonsági õrök. "Jó okuk van rá, hogy megvessék és gyûlöljék a másikat - mondja Newmyer. - Mivel mind a két figura meg van gyõzõdve róla, hogy igaza van, és a másik téved, és mivel a félreértések tisztázása csak a film végére sikerül, egymást érik a humoros helyzetek."
Dugan szerint bár a két figura nem hasonlít egymásra, mégis mindkettõvel együtt lehet érezni. "Steve szerepe szerint olyasvalaki, aki mindig betartotta a szabályokat. Ez persze megváltozik, amikor megölik a társát, majd megfosztják rendõri jelvényétõl, és börtönbe kerül, mert tévedésbõl azzal vádolják, hogy megütötte Earlt. Earl a felszínen nagyon magabiztosnak látszik, de valójában fél kiadni magát és minden rosszat, ami vele történik, a rasszizmus számlájára ír. Pedig nem ez volt az oka, hogy nem sikerült rendõri pályafutása. Egyszerûen csak nem tartotta be a szabályokat. A történet szerint mind a két figurának vannak olyan erényei, amelyeket a másik nélkülöz. Hamarosan rájönnek, hogy külön-külön nem sokra mennek. Amikor végre valahára megbíznak egymásban, akkor sikerül elérni céljaikat."
A Nemzetbiztonság Bt. legfontosabb humorforrása Zahn szerint az, hogy "a két fickó megszállott, de ellentétes oldalakon állnak. És minél jobban gyûlölöm én õt, annál jobban gyûlöl õ is engem. Végül mégis egymásra leszünk utalva, egyszerûen azért, mert egyikünknek sincs senkije, akiben bízhatna."
Lawrence véleménye szerint "Earl egyfolytában pörög. Túlmozgásos, fölényeskedõ, beképzelt alak. De Hank visszafogja, és mindig emlékezteti rá, hogy ez nem túlságosan célravezetõ. Végsõsoron a film egy barátság kialakulásáról szól, arról, hogyan kezd két ember bízni egymásban, hogyan segítik egymást. Vagyis, hogy a másik embert a cselekedetei és a személyisége alapján kell megítélned, nem pedig - mondjuk - az alapján, hogy milyen színû a bõre."
Dugan, a rendezõ számára fontos volt, hogy a történet ugyanolyan fordulatos és kanyargós legyen, mint a film autós üldözései. Az egyik legmeglepõbb fordulat és egyben az egyik legszellemesebb jelenet az, amikor megismerjük Hank volt barátnõjét (Robinne Lee alakítása), aki fekete. Ez Earlt teljesen váratlanul éri. "Erre igazán nem számított Earl - mondja a színésznõ. - És az a legszebb a jelenetben, hogy nincs túlmagyarázva."
A filmbéli gonosz különbözik a megszokottaktól. "Eric Roberts nem egy fogvicsorgató, nyomasztó figurát alakít - mondja Dugan. - Pontosan az ellenkezõjét csinálja annak, amire számítunk. Egy rosszfiú, aki élvezi az életet, és élvezi azt is, hogy õ rossz."
És Roberts valóban élvezte a szerepet. "Legszívesebben gonoszokat játszom. Sokkal jobb dolguk van, mint a jó fiúknak. Rájuk nem vonatkoznak szabályok."
Bár a Nemzetbiztonság Bt. elsõsorban vígjáték, nem kevés olyan jelenet is van benne, amely bármely akciófilmnek is dicsõségére válna. Dugannek ez nem titkolt célja is volt, amelynek elérésében munkatársaiban, Oliver Wood operatõrben és Mickey Gilbert vezetõ kaszkadõrben komoly segítõkre talált. "Oliver remek operatõr, az akció a specialitása. Olyan filmekben dolgozott, mint az Ál/Arc, a U-571 és A Bourne-rejtély - meséli Dugan. - Pontosan tudja, mitõl néz ki jól egy akció filmen. Ettõl sokkal nagyobb biztonságban éreztem magamat. Ugyanez igaz Mickeyre is. Több mint negyven éve kaszkadõr, és vitathatatlanul a szakma mestere."
"Úgy élveztük a forgatást, mint a gyerekek - emlékszik vissza Lawrence. - Dennis sokat tett azért, hogy minden együtt töltött napot élvezzünk."
Zahn a Nemzetbiztonság Bt.-ben szerepelt életében elõször akciójelenetben. Nem kellett hozzá sok idõ, hogy rá is átragadjon Lawrence és Dugan lelkesedése. "Annyira más volt, mint a korábi munkáim - mondja -, alig tudtam kivárni azokat a napokat, amikor végre átugorhattunk mindenfélén, és lelõhettük a rosszfiúkat." De hamarosan rá kellett jönnie, hogy az akciójelenetek nem is olyan könnyûek. "Olyan, mint a versenysport. Öt kamera van körülötted és háromszáz robbanótöltet mögötted. És nem facsarhatsz ki magadból mindent, mert a következõ napon és azután is újra pályára kell lépned."
"Ha vegyíteni akarjuk a vígjátékot és az akciófilmet, ahogy ez a Nemzetbiztonság Bt.-ben szándékunk volt, nem elég egy az egyben felvenni akciójeleneteket - jelenti ki Bobby Newmyer. - Sokkal jobban ki kell találni a kaszkadõrök jeleneteit, hogy legyen bennük valami csavar."
Még Zahn és Lawrence fizikai felkészítése is meglehetõsen humoros volt. A felkészítés felelõse Mike Grasso volt, aki mögött húszéves rendõri tapasztalat áll. "Arra kértem Mike-ot, hogy hadd csináljak mindent úgy, ahogy az a nagy könyvben meg van írva - emlékszik Zahn. - Attól kezdve, ahogy a fegyvert kezelem, az összes többiig. Talán más azt mondaná, hogy ez felesleges egy vígjátékhoz, de szerintem minél komolyabban vesszük a dolgot, az eredmény annál viccesebb lesz."
Zahn kívánsága teljesült. Miután különbözõ célpontokon gyakorolhatott, Grasso vezetésével néhány modellezett helyzetben is kipróbálhatta magát. "Látni akartam, hogyan tudja kézben tartani a szituációt - meséli Grasso. - A megfigyelõképességét is próbára tettem. Autózás közben megkérdeztem, hány ember ült abban a kocsiban, ami mellett eljöttünk? Van valaki abban a házban, az utca másik oldalán? Szegény Steve eleinte csak kapkodta a fejét. Nagyon igyekezett, hogy mindent lásson, és mindent megjegyezzen. És gyorsan bele is jött. Hamarosan fel tudta mondani azoknak az autóknak a rendszámát, amik mellett elmentünk."
Lawrence tanára is Grasso volt, bár az õ esetében más volt a feladata. Azt kellett megtanítania, hogyan kell mindent másképp, azaz rosszul csinálni, hiszen Earlt öntörvényûsége miatt kirúgták a rendõrakadémiáról. "Martin össze-vissza ugrált, pörgött a tengelye körül, lövöldözött mindenre, ami csak az útjába került - emlékszik vissza Grasso. - Pökhendien járt-kelt, mint aki meg van gyõzõdve róla, hogy õ a csúcs. Ez azért volt tökéletes, mert a rendõrakadémián egy célravezetõ út van: szinte az alázatosságig szerénynek lenni. Ne akard, hogy észrevegyenek. Még azt se akard, hogy a kiképzõk tudják a nevedet. Jobb csak úgy ellavírozni."
Dennis Dugan célja az volt, hogy megtalálja a megfelelõ egyensúlyt a dinamikus akciójelenetek és a komikus elemek között. Erre példa az a jelenet, amikor lövöldözés tör ki a két biztonsági õr, Lawrence és Zahn és a rosszfiúk között egy hatalmas raktárban. Amikor Dugan elõször járt a forgatási helyszínen, csalódott volt. Semmi különös nem volt a nagy, üres, kongó térben. Aztán eszébe jutott valami. "Egyszer rengeteg Coca-Colás dobozt láttam egy hasonló térben, és arra gondoltam, milyen jól mutatna, ha egymás után durrannának szét egy géppisztolysorozattól" - meséli a rendezõ.
A különleges effektekért felelõs szakemberekkel és a kaszkadõrökkel kidolgozták ezt az ötletet, amelybõl végül a film egyik legizgalmasabb és legemlékezetesebb jelenete lett. Úgy döntöttek, hogy inkább mûanyag és üvegpalackokat használnak - 350.000 darabot -, mert "azokon keresztül lehet világítani, ami önmagában is jól néz ki, és amikor szétrobbannak, szinte szikrázik rajtuk a fény" - mondja Dugan. Ettõl pontosan olyan lett a jelenet, amilyenre a rendezõ vágyott. A színészek dolgát viszont ez az ötlet nem könnyítette meg. A fõszereplõknek, miközben rájuk is lõttek és õk maguk is lövöldöztek, meg kellett küzdeniük a rájuk zúduló ragacsos, szénsavtól pezsgõ folyadékokkal is.
A jelenet humorát a szereplõk reagálása adta. Nash-t (Eric Roberts), a filmbéli gonoszt egyáltalán nem zavarja súlyos sebesülése, sõt, mintha élvezné is. Zahn szerepe szerint folyamatosan rémüldözik és igyekszik életben maradni, míg újdonsült partnere, akit Lawrence játszik, egyszerre fél és lelkesedik amiatt, hogy végre részt vehet egy igazi lövöldözésben.
Hogy eleget tegyenek mind a vígjáték, mind az akciófilm követelményeinek, sokkal több munkára és felkészülésre volt szükségük, mint egy átlagos filmnél. "Az egyes számú stábbal hétfõtõl péntekig dolgoztam -meséli Dugan -, aztán hétvégenként a második stábbal, és ez így ment tizenkét héten keresztül. Ha ilyesmibe kezd az ember, jó erõben kell lennie."
Még Mickey Gilbert vezetõ kaszkadõr is, aki negyven éve dolgozik a szakmában, emberpróbálónak találta a feladatot. "Humoros akciójelenetet elég nehéz csinálni - vallja be. - Sok akciófilmben dolgoztam, kemény jeleneteket vettünk fel, de ha mindezt mulatságossá akarja tenni az ember, akkor az egésznek sokkal nagyobbnak kell lennie, még a kaszkadõröknek is. Ugyanakkor vigyázni kell arra, hogy hiteles maradjon a jelenet, ne úgy nézzen ki, mint valami kaszkadõr-bemutató, mert abban már semmi humoros nincs. Dennisszel sok mindent kipróbáltunk, hozzátettünk, elvettünk belõle, míg megtaláltuk a szerintünk helyes arányokat."
Gilbert egyik kedvenc jelenete egy roncstelepen játszódó autósüldözés. Gilbert a fiával, Troyjal egy különleges homorú rámpát tervezett ehhez a filmhez, amelynek segítségével az autók tovább tudnak a levegõben maradni. Ezt használták ahhoz a hatásos képhez is, amikor az egyik autó lassítva áttör egy hatalmas üvegtáblán.
"A legtöbb elõkészületre a roncstelepi forgatáshoz volt szükség - mondja Gilbert. - Alagutakat építettünk a kocsikból, ezek között száguldoztunk a motorbiciklire szerelt kameraállvánnyal. Imádom az autók oldalára, elejére szerelt kamerákat, és azokat is, amelyek az autó és a benne ülõk szemszögébõl mutatják az eseményeket. Ezekkel persze nagyon óvatosnak kell lenni ilyen körülmények között, ahol centire ki van számítva a tér, az autók a levegõbe repülnek, és egymásra esnek. Akár egy snittben is fel lehetne ezeket a jeleneteket venni, így viszont a nézõ végig úgy érzi, hogy részese az eseményeknek, és ez akkor is fontos, ha az operatõr haja felvétel közben égnek áll. Persze, az autók orrára és oldalára nem a legdrágább kamerákat szoktuk szerelni."
"time is not money"
