információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A Föld belsõ magja ismeretlen okból abbahagyta forgását, s emiatt a bolygó mágneses mezõje gyorsan gyengülni kezdett. Az élet világszerte drámai változáson megy át. Boston egyik negyedében 32 pacemakeres ember hirtelen életét veszti. San Franciscóban összedõl a Golden Gate-híd, több száz ember halálát okozva. Londonban, a Trafalgar Square-en a galambok elvesztik navigációs képességüket, belerepülnek a pánikba esett tömegbe, és nekicsapódnak az autók szélvédõjének, tömeges balesetet idézve elõ. Rómában pedig több ezer döbbent turista szeme láttára összeomlik a Colosseum.
Az amerikai kormány és a hadsereg vezetõi nekilátnak a válság megoldásához. Felkérik Dr. Josh Keyes geofizikust (Aaron Eckhart) és csapatát, hogy hatoljon be a Föld magjába egy különleges jármûvel, amelyet két "terranauta", Rebecca "Beck" Childs õrnagy (Hilary Swank) és Robert Iverson parancsnok (Bruce Greenwood) vezet. Feladatuk: robbantsanak fel egy atombombát, hogy a detonáció újra forgásba hozza a Föld magját, megmentve a világot a biztos pusztulástól.
A Paramount Pictures bemutatja A mag címû science fiction thrillert, amelynek rendezõje Jon Amiel, producerei pedig David Foster, Cooper Layne és Sean Bailey. A film fõszereplõi Aaron Eckhart, Hilary Swank, Delroy Lindo, Stanley Tucci, D.J. Qualls, Richard Jenkins, Tchéky Karyo, Bruce Greenwood és Alfre Woodard. A forgatókönyv szerzõi Cooper Layne és John Rogers.
A történet
Amikor világszerte megmagyarázhatatlan katasztrófák történnek, Thomas Purcell tábornok (Richard Jenkins) Washingtonba rendeli Dr. Josh Keyes geofizikust (Aaron Eckhart) és a francia Dr. Sergei Leveque (Tchéky Karyo) atomfegyver-szakértõt, hogy állapítsák meg, nem titkos ellenséges hadmûveletrõl van-e szó. Keyes munkához lát csapatával az Illinois-i Egyetemen, és olyan felfedezést tesz, amely ijesztõbb minden háborús cselekménynél. A Föld belsõ magja nem forog többé. Ennek következményeként a bolygó elektromágneses mezõje, amely védi a Földet a káros sugaraktól, összeomlóban van. Ha a problémát nem sikerül gyorsan megoldani, a repülõgépek lezuhannak a levegõbõl, és minden elektromos berendezés tönkremegy. A statikus töltés "szuperviharokat" idéz elõ a légkörben, ezért a talajt villámok millió pásztázzák majd, de ami még ennél is rosszabb: a mikrohullámú sugárzás szó szerint megsüti a bolygót.
Keyes maga is alig akarja elhinni, amit felfedezett, ezért kikéri egy másik tudós, Dr. Conrad Zimsky (Stanley Tucci) véleményét is, aki hasonlóan rémisztõ eredményre jut. Megállapítják: a mag újraindítása csak úgy lehetséges, ha valaki behatol a bolygó kérge alá. De hogyan lehetséges ez? Az ember eljutott a Holdra, feltérképezte a Marsot, de arra még soha nem vetemedett, hogy a saját bolygójának belsejébe utazzon ... egészen mostanáig.
A Utah-i sivatagban élõ kitûnõ tudós, Dr. Ed "Braz" Brazzelton (Delroy Lindo) olyan "földalattjárót" fejlesztett ki, amely képes mélyen behatolni a földkéreg alá, egészen a magig. Most Keyesre, tudósok egy csapatára, valamint az elsõ két "terranautára", Rebecca "Beck" Childs õrnagyra (Hilary Swank) és Robert Iverson parancsnokra (Bruce Greenwood) hárul a feladat, hogy a különlöges jármûvel eljussanak a Föld magjába, és felrobbantsanak egy atombombát, helyreállítva a bolygó mágneses egyensúlyát. Ez az egyetlen remény...
Tudomány és fantasztikum
Világhírû tudósok, köztük Albert Einstein évtizedeken át kutatták a Föld mágneses mezõjének titkát. Maga Einstein is azt állította, hogy "ez a kérdés jelenti az egyik legnagyobb problémát a fizikában". Dr. Sten Odenwald, aki a Harvardon doktorált csillagászatból, egyetért ezzel a véleménnyel. "Ha a Föld mágneses mezõje hirtelen megváltozik, márpedig ez nagyjából 250 ezer évenként bekövetkezik, elképesztõ dolgok történhetnek - magyarázza. - A geofizikusok nemrégiben észlelték, hogy csökken a Föld mágneses mezõjének ereje. Még nem tudjuk, hogy ez csak természetes ingadozás-e, vagy valami sokkal rosszabb dolognak az elõjele."
A mag címû film története tehát rímel a valóságra, és éppen emiatt jóval izgalmasabb, mint egy átlagos fantasztikus mozi. "Egy csomó olyan filmet láthattunk már, amelyben a tenger mélyébe vagy a világûrbe utaztak, de a Föld magja szinte érintetlen terület" - magyarázza David Foster producer.
A mag történetét a valóság és a tudomány inspirálta, a film lendületét azonban a szabadon szárnyaló képzelet adja. "Még a tudósok is csak találgatják, mi található odalent - mondja Jon Amiel rendezõ. - Hanghullámokat küldenek a kéreg alá, és a visszaverõdések alapján arra következtetnek, hogy van egy folyékony külsõ kéreg, meg egy szilárd belsõ, ami fõleg nikkelbõl és vasból áll. De biztosat senki nem tud. A mi filmünk tényleg tudományos és fantasztikus: a fizika mostani eredményeibõl indulunk ki, és ahol véget ér a tudomány, beindul a fantázia."
"Korábban azt hittük, hogy az ûr a végsõ határ - folytatja a rendezõ. - Pedig óriási titkok rejlenek pár ezer mérfölddel a lábunk alatt is. A film egyik fontos kérdése: mit tenne egy átlagember, ha ilyen rendkívüli helyzetbe kerülne? Hõssé válna? Milyen erõket fedezne fel magában a feladat végrehajtása közben?
Mivel a cselekményt a hõsök jellemének változása lendíti elõre, egy csapat kitûnõ színész formálja meg a szereplõket, akik életüket kockáztatják az emberiség érdekében.
"Ez a film teljesen emberi szempontból mutat be egy olyan katasztrófát, amely a Föld létét fenyegeti - magyarázza Hilary Swank. - Ez még jobban hangsúlyozza, mit jelent a bolygó az emberiség számára."
"Jon Amiel arra törekedett, hogy a közönség tényleg drukkoljon ezeknek a hõsöknek - teszi hozzá Delroy Lindo. - A különleges effektusok elképesztõek, de Jon mindvégig ügyelt arra, hogy ne tereljék el a figyelmet a történet emberi aspektusairól."
"Minden izgalmas történetnek a szereplõk konfliktusa a mozgatóereje - veszi át a szót a rendezõ. - Ebbõl pedig jócskán van a filmben, hiszen ez a csapat nem hétköznapi. Van egy stréber NASA-parancsnok, mellé egy nehéz természetû ûrhajós, aztán egy nagyon vonzó teremtés: õ a legfiatalabb nõ, aki valaha is az ûrben járt. A tudósok sem piskóták: ott a francia atomfizikus, meg a kezelhetetlen Zimsky, aki azzal a kollégájával kénytelen együtt dolgozni, akivel húsz éve utálják egymást szakmai vetélkedésük miatt. Nagy élmény volt összeereszteni ezeket a karaktereket, és aztán várni, hogy kitörjön közöttük a háború."
Alfree Woodard szerint a csapat hat tagja úgy mûködik együtt, mint "az agy különféle részei". A török származású Tchéky Karyo a legénység etnikai összetettségét is fontosnak tartja. "Nagy kulturális különbségek vannak - kapcsolódik be a beszélgetésbe - , de az emberek végsõ soron mégiscsak emberek, és összehozza õket a nagy feladat, hiszen ezúttal tényleg a lét a tét."
"Nekem az tetszett a legjobban, hogy ebben a filmben aztán minden van - jegyzi meg Eckhart. - Humor, egy kis romantika, és persze a nagy, hõsies kaland. Arról már nem is beszélve, hogy a történet teljesen új távlatokat nyit meg a sci-fi történetében."
Jon Amiel rendezõ biztos abban, hogy a közönség legalább annyira élvezni fogja a filmet, mint a stáb annak elkészítését. "Fantasztikus utazásra hívunk mindenkit, és ígérjük: olyan világot mutatunk meg, amilyet korábban emberi szem nem látott."
A produkció
Amikor a film producere és társ-forgatókönyvírója, Cooper Layne Hawaii-on nyaralt, látott egy lávakitörést: a magma lefolyt a hegy oldalán, elérte a tengert, és a vízben kihûlt. "Ekkor jutott az eszembe, milyen érdekes lenne egyszer alászállni egy kráterben, és elutazni egészen a Föld olvadt középpontjáig - emlékszik vissza Layne. - Aztán rájöttem, hogy tényleg egy vulkán az a bejárat, ahonnan el lehet jutni a folyékony magmáig."
Így született A mag ötlete, és amint Layne befejezte a forgatókönyvet, megmutatta David Foster producernek. Foster több mint 25 olyan produkcióval a háta mögött, mint A szökés (The Getaway), a Veszélyes vizeken (The River Wild) vagy a Zorro álarca (The Mask of Zorro), már elsõ látásra meg tudja mondani, milyen a jó forgatókönyv. A magé kétségtelenül ilyen volt. A producer felkereste barátját, Jon Amiel rendezõt, akivel már régóta együtt akart dolgozni, és a vállalkozás sínen volt.
A következõ lépésben szétküldték a forgatókönyveket azoknak a színészeknek, akiket az egyes szerepekre kiszemeltek.
Eckhart számára, aki a film "vonakodó hõsét" alakítja, nem csupán a lebilincselõ történet jelentett vonzerõt, hanem az is, hogy ezúttal olyan produkcióban játszhat, amely mindenkit érdekel, beleértve a saját gyerekeit is.
"Ez a film olyan emberekrõl szól, akik összefognak, hogy megmentsék a bolygónkat - magyarázza a színész. - Azt hiszem, a megtekintése után a nézõk egészen másként fognak a Földrõl gondolkodni."
Hilary Swank az egyik terranautát, Rebecca Childs õrnyagot alakítja, aki a Föld középpontjába vezeti a tudósok jármûvét. A színésznõt a rábízott erõs nõ karaktere ragadta meg, és az a tény, hogy Amiellel dolgozhat.
"Egyszerûen imádom Jon Amielt! - jelenti ki Hilary. - Aztán amikor megtudtam, kik játsszák a többi szerepet, még inkább kedvet kaptam a munkához. Ráadásul milyen gyakran játszhat az ember olyan karaktert, mint egy terranauta? A film alapötletét teljesen elképesztõnek találtam!".
"A történet rendkívül szórakoztató, izgalmas és eléggé humoros is - folytatja Bruce Greenwood, aki Iverson parancsnokot alakítja. - A párbeszédek is intelligensek, a karakterek között pedig elég feszült a viszony ahhoz, hogy ebbõl is rengeteg izgalom származzon."
Stanley Tucci, aki a folyton okvetetlenkedõ tudóst alakítja, különösen azt értékelte, hogy a forgatókönyv megfelelõ egyensúlyt tud tartani a figurák jellemfejlõdése és az akciók között. "Remek alkalom volt, hogy a színészcsapat valamennyi tagja legjobb formáját hozza. A mag már csak emiatt is gondolkodásra készteti a nézõt."
A film minél nagyobb hitelessége érdekében Jon Amiel minden fõszereplõ mellé megfelelõ tanácsadót rendelt, így tudósok, a NASA ûrhajósai, a UCLA professzorai és katonai szakértõk is részt vettek a produkció elkészítésében.
D.J. Qualls, aki Ratet, a komputerzsenit alakítja, olyan hackerekkel konzultált, akiket tevékenységükért börtönbe zártak, majd rehabilitáltak, miután a kormány szolgálatába álltak.
"Csak néztem, ahogy ezek a srácok a számítógépes adatokat manipulálják, és komolyan megrémültem - meséli Qualls. - Egy ponton már úgy éreztem, hogy nem is akarok errõl többet tudni. Eleget láttam abból, mire képesek."
Minden színész igyekezett valami igazán személyeset hozzáadni az általa megformált karakternek. Delroy Lindo például tudósokról készített dokumentumfilmeket nézett, és nagyon izgalmasnak találta, hogy egy nagy koponyát alakíthat.
Alfre Woodard a földi irányítóközpont vezetõjét játssza - ezt a posztot a valóságban nõ még soha nem alakította. A színésznõ alaposan átgondolta, hogy egy nõ hogyan emelkedhet egy ilyen magas pozícióba. "Elbeszélgettem egy tudóssal az ûriparról és a NASA-programokról - meséli Woodard - , és megtudtam, hogy a nõk miként tudnak felemelkedni a ranglétrán. A végére teljesen fel tudtam építeni a karakteremet: tisztában voltam vele, hol született, hova járt iskolába, milyen szakmával került a NASA-hoz, és hogyan állja meg a helyét ebben a kemény világban."
Az asztronautából terranautává váló szereplõket alakító Bruce Greenwood és Hilary Swank két ûrhajóssal, Tom D. Jonesszal és Susan Helms ezredessel találkozott. Jones, aki ma ûrhajózási szakértõ, író és közszereplõ, összesen 53 napot töltött az ûrben, és megosztotta tapasztalatait a színésszel.
"Nagyon izgalmas volt elsõ kézbõl megismerni az ûrhajózást. Tom mutatott egy videófelvételt, amit az ûrben készített - egyszerûen fantasztikus volt!" - meséli Greenwood.
Swank már csak azért is örült, hogy találkozhat Susan Helmsszel, aki két hónapot töltött az amerikai ûrállomáson, mert valamikor õ maga is ûrhajós szeretett volna lenni.
"Ez a régi álmom ma sem múlt el - vallja be a színésznõ. - Még mindig szeretnék eljutni a világûrbe. Nagyszerû spirituális élménynek tartom, hiszen arra késztet bennünket, hogy átgondoljuk, milyen kicsik is vagyunk a világegyetemben."
Amíg a szereplõk felkészültek, a trükkcsapat nekilátott, hogy megalkossa a Föld belsejének világát. A lehetõségeik szinte korlátlanok voltak, mégis megkötötték kezüket a nézõk elvárásai.
"Az volt a dilemma, hogy olyannak kellett megalkotnunk ezt a világot, ahogyan a közönség elképzeli, és nem olyannak, amilyen a valóságban lehet - magyarázza Gregory L. McMurry, a vizuális effektusok felelõse. - Szóval meg kellett kérdeznünk magunkat, mit képzel el a nézõ, és ennek megfelelõen láttunk munkához."
Két dolgot kellett ehhez figyelembe venni: korábban hogyan képzelték el a Föld belsejét, és mi az a kevés, amit a tudomány ma a bolygó magjáról tud. Közismert például az a film, amely Jules Verne Utazás a Föld középpontjába (Journey to the Center of the Earth) címû regényébõl készült 1959-ben. "Verne dinoszauruszokat képzelt a föld alá, egy óriási tavat meg az elveszett Atlantiszt - mosolyog Jon Amiel. - Mi ennél azért egy kicsit reálisabban közelítettük meg a témát..."
"A mi filmünkben nem szaladgálnak szörnyek - folytatja McMurry. - Komoly szerep jut a tudománynak. Ám mivel a Föld belsejérõl jóval kevesebb információnk van, mint a világûrrõl, fogtuk a valóságos tényeket, aztán igyekeztünk olyan messzire távolodni tõlük, ameddig még hihetõnek tûnik a dolog."
A film hitelessége érdekében tudósokat kérdeztek meg arról, mekkorák és milyen alakúak a különbözõ képzõdmények a földkéreg alatt, milyen meleg van ott, és mi lehet az az anyag, ami ekkora hõt kibír. Virgil, a "földalattjáró" elkészítésekor több modell is készült, és végül azt fogadták el, amelyik a legjobban tetszett mindenkinek.
"A modellek egy részérõl Jon Amielnek az volt a véleménye, hogy túl "startrekes" vagy a Csillagok háborúja ûrhajóira emlékeztet - emlékszik vissza David Foster producer. - Aztán belegondoltunk, hogy melyik lény szokta magát átrágni a földön, és rájöttünk, hogy a földigiliszta. Ezzel megvolt a jármû alakja."
Ezután el kellett dönteni, hogy azon kívül, hogy hosszú és ízelt, milyen legyen még a "földalattjáró". "Nem volt kis dolog, mert egy csomó kérdésre kellett válaszolnunk - meséli Amiel. - Hogyan rágja át magát a szilárd rétegeken? Miként halad elõre? Hogyan kanyarodik? Három szempontot kellett még figyelembe vennünk: milyen a földigiliszta, a rakéta és a tengeralatjáró, hiszen a mi jármûvünk az õ tulajdonságaikat egyesíti."
Életnagyságú jármûvet építettek, mert a film alkotói úgy gondolták, ezzel jobban lehet dolgozni, mint makettekkel. A feladat végrehajtását Philip Harrison látványtervezõ irányította. Kibéreltek egy nagy stúdiót és egy mozgódarut, és mintha csak egy hajót építenének, elõször fölálították a jármû vázát, majd belülrõl haladtak kifelé. Az elképesztõ végeredmény: 60 méter hosszú és 9 méter magas "földalattjáró" született. "Képzeljenek el egy 737-es Boeing méretû jármûvet, ami éjfekete és brutálisan funkcionális" - ad támpontot a rendezõ.
Bár a jármû látványához azért számítógéppel is hozzátettek egy kicsit, az a "földalattjáró", amit a nézõ lát, teljesen valóságos. "Ez azt jelenti, hogy elég szûk helyeken kellett forgatnunk - mutat rá Garry Elmendorf, a speciális effektusok felelõse. - Emiatt a díszlet mozgatható szekciókból épült, hogy a kamera és a stáb mindenhova beférjen."
A jármû mozgatásához Elmendorf légzsákokból épített egy szerkezetet, mert a hidraulika túl hangos lett volna. "Minden légzsák akkora volt, mint egy teherautó, harminc centi magasra lehetett õket felfújni, és mindegyik tíz tonnát bírt el. Az aktuális jelenetnek megfelelõen lágyan ringathattuk a jármûvet, zötyögtethettük vagy jó nagy lökést adhattunk neki. Ezáltal a színészek kilengése hiteles volt, ráadásul a hajót hátulról elõre is tudtuk dönteni."
Az egyik leglátványosabb díszlet az az óriási kristálybarlang, amelyen a Virgil keresztültör útban a Föld magja felé. Philip Harrison látványtervezõ maga is meglepõdött, amikor anyaggyûjtés közben megtudta, hogy valóban léteznek ilyen hatalmas barlangok a földkéreg alatt. Harrison körülbelül 7 kilométernyi akrilanyagot használt el a 6-7 méter magas kristályok elkészítéséhez.
A barlangon kívül jó néhány meglepetés várja még a nézõt a filmben - mamuttemetõ, vulkanikus járatok, hatalmas földalatti olajtavak és olyan gyémántmezõk, ahol az egyes gyémántok mérete akkora, mint Cape Cod. Több mint 400 vizuális effektus látható a filmben.
A mag a világ változatos tájain készült: Angliában, Franciaországban, Olaszországban, Mexikóban és Kanadában. A forgatás 2001. december 9-én kezdõdött Vancouverben, a stáb dolgozott a Utah-i sivatagban, és egy napot a USS Abraham Lincoln repülõgép-hordozón is.
"time is not money"
