információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
AZ ALKOTÓK ÉLETRAJZA
Rendezõ - JEAN-PIERRE LIMOSIN
Az Essonne megyei Yerres mûvelõdési házában találkozik a hetvenes évek végén Jean-Pierre Limosin a Cahiers du cinéma akkori kritikusával, Alain Bergalával. Közösen egy fotó- és videómûhelyt alapítanak. 1983-ban együtt rendezik Faux Fuyants (Hamis menekülõk) c. filmjüket, annak a férfinak a történetét feldolgozva, aki egy srác elgázolása után annak családi életébe keveredik. Ugyan abban az évben a Kritikusok Hetének vetítésén Cannes-ban bemutatják a filmet. A ’80-as évek végéig még két munkát forgat, Gardien de la nuit (Éjjeliõr, 1986) és L' Autre nuit (A másik éjszaka, 1988) címmel.
A kilencvenes évek elején Jean-Pierre Limosin egy idõre felhagy a játékfilmekkel, hogy a dokumentumfilm felé fordulhasson. 1993-ban Abbas Kiarostami, 1995-ben Alain Cavalier portréját alkotja meg a Cinéma de Notre Temps (Napjaink mozija) sorozat számára. Ezt követõen még pár jelentõs személyrõl forgat életrajzi filmet, ám rövidesen Japán kelti fel az érdeklõdését. Ott tér vissza a fikciós filmekhez, és forgatja Tokyo Eyes címmel következõ nagyjátékfilmjét, a szerep- és videojáték közt csapongó thrillert. A következõ évben dokumentumfilmet forgat Tokióról, és egy portréfilmet a Tokyo eyes-ban is feltûnõ Takeshi Kitanóról.
Kísérletképpen 2002-ben a Novo-val újból a közönségfilmek felé fordul.
EDUARDO NORIEGA (Graham)
1973. augusztus 1., Santander, Cantabria, Spanyolország.
A santanderi Drámai Iskola, majd a Madridi Királyi Színitanoda elvégzése után Eduardo Noriega néhány rövidfilmben játszik, mint az Alejandro Amenabar rendezte Luna-ban. Idõvel Amenabar Noriega fétis-rendezõjévé lesz, tõle kapja 1996-ban elsõ nagyjátékfilm-szerepét is a Thesis-ben. A snuff movies zavaros világában játszódó thriller egyik rejtélyes diákját alakítja. A film Spanyolország-szerte nagy siker, ami a fiatal színész karrierjére is pozitívan hat. A következõ évben a szintén Amenabar-jegyezte Abre los ojos (Nyisd ki a szemed) fõszerepét kapja meg. A film Spanyolország eddigi legnagyobb mozisikerei közé tartozik... A jóképûségét egy autósbalesetben örökre elveszített Don Juan alakításáért 1999-ben a Legjobb Színész kategóriában az “ibériai César"-ra, a Goya-díjra jelölik.
A filmet az Egyesült Államokban újraforgatják Vanilla Ice címmel, melyben már Tom Cruise játssza a fõszerepet.
Eduardo Noriega hazájának egyik legfelkapottabb fiatal színésze lesz, és számos - elég komor hangulatú - nagyjátékfilm "sztárszerepében" játszik. 1999-ben két filmben is szerepel, a Mateo Gil (Alejandro Amenabar forgatókönyvírója) rendezte Nadie conoce a nadie (Szerepjáték), és a Miguel Santesmases jegyezte La fuente amarilla (A sárga forrás) címûben, míg 2000-ben Marcelo Pineyro Plata Quemada-jában (Elégett életek). A 2002-es évben négy igen különbözõ filmben játszik, Guillermo Del Toro tudományos-fantasztikus El espinazo del diablo címû munkájában, a spanyol katonák koszovói bevetéseit feldolgozó Guerreros-ban (Harcosok), a Visionnaires-ban (Látnokok), ami Szûz Mária ’30-as évekbeli spanyolországi misztikus megjelenéseinek témájával foglalkozik, és az emlékezetkiesést humoros formába öntõ, Jean-Pierre Limosin-féle Novo-ban.
NOVO
ANNA MOUGLALIS (Iréne)
1978., Nantes, Franciaország
Anna Mouglalis 1994-ben érkezett Párizsba, ahol a Színmûvészeti Fõiskolára iratkozik. Néhány színházi fellépést követöen 1997-ben játszik elõször filmben, a Francis Girod rendezte Terminale-ban (Végállomás). A nagyközönség számára a barna szemû, lágy hangú színésznõt azonban csak a Claude Chabrol rendezte Köszi a csokit (Merci pour le chocolat) egyik címszerepe teszi ismertté, melyben Jacques Dutronc, a zongorista, oldalán alakítja a diákot, ki mesterét azzal gyanúsítja, hogy egyben apja is. Manöken-karrierje mellett a 2002-es év három nagyjátékfilm-szereppel is várta; Philippe Gandrieux drámája, a La Vie nouvelle (Az új élet), melyben egy ukrán örömlányt alakít, Hugo Santiago Le Loup de la côte ouest (A nyugati part farkasa), és Jean-Pierre Limosin Novo-ja. Az utóbbi két filmben partnere James Faulkner és Eduardo Noriega.
"time is not money"
