információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Brian De Palma
Laura alakja ennek a filmnek a kiindulási pontja és egyben a gerince is. Olyan hõsnõt akartam teremteni, aki mulatságos, szexi és elragadóan kegyetlen, valaki, aki erõs érzelmeket ébreszt. Szándékosan folyamodtam a negyvenes-ötvenes évek filmjeibõl oly jól ismert "femme fatale" archetípusához és igazítottam hozzá ezt a figurát egy napjainkban játszódó történethez.
A sztori gyorsan megszületett. Szinte megrohantak a gondolatok, míg Laura jellemét alakítgattam és megteremtettem a helyzeteket, amelyek mind az õ cselekedeteinek közvetlen következményei. A célom az volt, hogy a mese szálait úgy szõjem, a sztorit úgy vigyem filmre, hogy a nézõ számára minden pillanatban teljességgel lehetetlen legyen kitalálni, hogy mi fog történni.
A FORGATÁS
Marina Gefter
Brian imádja Franciaországot és a következõ filmjét itt akarta leforgatni. Azt hiszem, hogy több függetlenségre is vágyott, meg kissé el is akart távolodni Hollywood óriási stúdióitól és az olyan, speciális effektusokra épülõ, monstre filmektõl, mint a Mission: Impossible és (A Mars mentõakció) Mission to Mars. Brian megkért, hogy nézzem át az éppen befejezett forgatókönyvét. Elolvastam, és nagyon ígéretesnek találtam. Felhívtam Tarak Ben Ammar-t, akivel éppen egy másik projekten dolgoztunk együtt. Tarak egyetlen hétvége leforgása alatt elolvasta a forgatókönyvet, ami rá is olyan mély benyomást tett, mint rám, s azonnal el is határozta, hogy producere lesz a Femme Fatale (Femme Fatale) címû filmnek, méghozzá az amerikaiak segítsége nélkül.
Tarak Ben Ammar
Brian azért jött Franciaországba, hogy élvezze az életet és távol legyen Hollywood-tól. Mint sok amerikai rendezõ, õ is jónak tartja a stúdió-rendszer kínálta eszközöket és lehetõségeket, de nem kedveli az összes hatalmat a kezükbe kaparintó, s ebben nagyon egy húron pendülõ producerek, jogászok és marketing fõosztályok merevségét és megalkuvó konformitását. Mind jómagam, mind a Quinta Communications nevû cégnél dolgozó partnereim arra törekszünk, hogy ugyanazokat a lehetõségeket és eszközöket nyújtsuk a filmrendezõknek, mint az amerikai stúdiók, miközben a minimumra szorítjuk a pazarló költekezést és jóval nagyobb mûvészi és alkotói szabadságot biztosítunk. Sose vállaltam volna el, hogy a Femme Fatale (Femme Fatale) címû film producere legyek, ha Brian ragaszkodott volna az amerikai munkamódszerhez vagy amerikai stáb alkalmazásához. Hatvan filmen dolgoztam Tunéziában, mint szolgáltatás-szervezõ és mindig arra bátorítottam, arra ösztönöztem a külföldieket, hogy bízzanak meg a helyi munkatársakban. Ugyanezt az elvet követem Franciaországban is és nagyon örülök, hogy De Palma ilyen gyorsan tudott alkalmazkodni a körülményekhez.
A FÕSZEREPLÕKRÕL
Laura
Brian De Palma
"Laura született cselszövõ. Rendkívüli képessége, hogy stílust váltson és új személyiséget öltsön, még erõteljesebbé teszi elbûvölõ vonzerejét. Rabul ejt minket, miközben hiába próbáljuk felfedni valódi szándékait, a belõle áradó báj és erotika elvarázsol, fogva tart. Valósággal felkínáljuk magunkat skorpió-fullánkja mérges csípésének. A Femme Fatale (Femme Fatale) mindenek felett vizuális film, mindössze két-három, párbeszédet is tartalmazó kulcs-jelenettel és a lehetõ legkevesebb hozzáfûzött magyarázattal. Ezernyi apró, látszólag nyomra vezetõ jel tûnik fel a filmben, elhitetve velünk, hogy értjük a dolgot, de amikor Serra nyomozó felfedi az igazságot, felsóhajtunk: "Úristen, hát ez egyáltalán nem az, amire számítottunk!" Ahogy a pók szövi láthatatlan hálóját áldozata köré, úgy hálózzák be Nicolas-t. Így a nézõ - csakúgy mint Nicolas - ott találja magát a háló csapdájában vergõdve. Mire végre rájövünk, hogy mit is mûvel Laura, akkor már késõ. Annyi idõbe telik, míg észrevesszük, hogy jön a vonat, hogy már el is gázolt.
Rebecca Romijn-Stamos
Laura lényegében egy szajha. Szépségét és szexualitását fegyverként - nagyon hatásos fegyverként - használja, hogy elérje, amit akar. Laura a rossz megtestesülése és fikarcnyi lelkiismeret furdalása sincs emiatt. A cselekedeteit az önzés vezérli, és végtelenül tényleg tetszett nekem! Született színésznõ, aki a másodperc tört része alatt képes improvizálni, és e képessége révén mászik ki minden kalamajkából. Laura nagyon jól tudja, ki is õ valójában. Rendkívül erõsnek kell lennie, és persze nagyon összeszedettnek, hogy a sok különféle felvett személyazonosság között el ne tévedjen, ne hibázzon. Miután nekem is nagyon erõs az én-tudatom, úgy érzem, ki tudom fejezni a figurának ezt a jellegzetességét.
Nicolas
Antonio Banderas
Ki is ez a Nicolas? Fantázia-szülte alak, profi "voyeur", mások magánügyeit szívesen szellõztetõ "kukkoló", mint annyian mások is a Brian De Palma teremtette figurák között. Nicolas tulajdonképpen Laura szellemének, képzeletének és félelmeinek a kivetítése. Laura szemén keresztül feketébe öltözött, veszedelmes alaknak látjuk, aki szakadatlanul üldözi, valósággal vadászik rá, megpróbálva leleplezni Laurát és felfedni, hogy ki is ez a nõ valójában.
Brian De Palma
A film alapvetõen vizuális: ez egy leskelõdõ-láttató, "kukkoló" jellegû mûvészet, lényegében kémkedik az emberek után, akik mind szintén kémkednek a környezetükben lévõk után. Nicolas, az egykori paparazzo, aki mûvésszé akar elõlépni: egy fotomontázson dolgozik. Amikor Nicolas egy - botrányokat szellõztetõ - nagy pletyka-magazin számára lefényképezi Laura-t, ezzel életveszélybe sodorja a nõt. A férfi tulajdonképpen bûntudatot érez emiatt és ez még sebezhetõbbé, még védtelenebbé teszi a "femme fatale", a végzet asszonyával szemben. Ennek a fényképnek a megjelentetésével bizonyos értelemben õ maga okozza saját vesztét, és Laura ezt természetesen a legteljesebb mértékben kihasználja.
Van Orson Welles-nek egy híres mondása: "Amivel mi próbálkozunk, az nem más, mint villámlást csiholni egy palackban!" Lényegében ez az, amit mi rendezõk teszünk: próbálunk optimális feltételeket teremteni, minden tõlünk telhetõt megteszünk, hogy megragadjuk a közönséget, de sosem tudjuk, hogy vajon a varázslat mûködni fog-e és mikor.
Nicolas készített egy óriási puzzle-játékot, egy kirakós fotót egy térrõl Bellevillle-ben, s ez a tér a film utolsó jeleneteinek helyszíne. Évek óta keresi az utolsó darabot, amivel mestermûvét teljessé tehetné. A fotomontázs ötletét David Hockney egyik mûvébõl vettem, aki Párizs egyik terérõl készített számtalan polaroid felvételt, mindegyiket más-más szögbõl, más-más napszakban és más-más idõpontban, s aztán ezekbõl készített kollázst. Párizsban egyébként a mûvészek évtizedeken át festették a képeket ugyanazokról az épületekrõl és hidakról, más-más fényviszonyok között. Nicolas is pontosan ugyanezt teszi.
SZEREPOSZTÁS
Ki játssza Laura szerepét...?
Marina Gefter
Brian így fogalmazott: "A tökéletes választás egy ismeretlen lenne, akit kedvemre formálhatnék és alakíthatnék, a titokzatosság aurájával körülvéve. Könnyebb lenne elhitetni Laura kettõs személyiségét és a hatás még varázslatosabb lenne, mint egy ismert, híres sztárral." Ebben valamennyien egyetértettünk vele.
Brian De Palma
Laura szerepének kiosztása komplex folyamat volt, mert olyan, feltûnõen szép, fiatal nõt kellett találnunk, aki emellett még azzal a képességgel is rendelkezik, hogy három-négy különbözõ figurát személyesítsen meg. Nagy szerencsénk volt Rebecca Romijn-Stamos-szal, aki viszonylag késõn tûnt fel a szereplõkeresés folyamatában.
Tarak Ben Ammar
Találkoztam John McTiernan-nal Los Angeles-ben. Beszélgettünk Rebeccá-ról, akit John éppen azt megelõzõen rendezett a Rollerball - Könyörtelen játék (Rollerball) címû filmben. Nagyszerûnek találtam az alakítását. John azt mondta: "Ajánlom Rebeccá-t, fantasztikusan tehetséges, idegen akcentusokat is tud utánozni, stb." Meghívtam Rebeccá-t az irodámba, majd felhívtam Brian-t és tájékoztattam, hogy Rebecca Párizsba megy egy hétvégére, hogy próbafelvételeket készítsünk vele. S Rebecca a teljes stábot, az operatõrtõl a sminkesig és a hangmérnökig mindenkit azonnal levett - valósággal "ledöntött" - a lábáról.
Marina Gefter
Tíz jól ismert amerikai színésznõt kerestünk meg, illetve ajánlottuk fel nekik - néha még a rábeszéléstõl sem riadva vissza - a lehetõséget, hogy Laura szerepét eljátsszák. De így persze lemondtunk volna arról, amit úgy hívnak: a meglepetés erejével hatni! Végül úgy döntöttünk, hogy egy lényegében ismeretlent választunk, azaz olyan megoldást, amit Brian már máskor is alkalmazott, gyakran látványos sikerrel. Ilyen volt Michelle Pfeiffer a Scarface, vagy Melanie Griffith a Alibi test (Body Double) címû filmben. Rebecca óriási kihívással szembesült, nevezetesen két, egymástól nagyon különbözõ nõalakot kellett megformálnia, s emellett számos más személyazonosság mögé rejtõzve kellett feltûnnie a film során. Rebecca gyönyörû, nagyon "Hitchcock-i". Óriási meglepetés lesz a közönség számára.
Antonio Banderas
Rebecca rendkívül szép, intelligens, szellemes és az életszemlélete meglehetõsen ironikus. Brian egy új Kim Novak-ot csinált belõle.
Nicolas szerepe
Brian De Palma
Nicolas szerepének kiosztása nehéz volt, mert ez a figura nem a fõalak a filmben, és igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy Antonio elvállalta a szerepet. Tetszett neki a sztori, és azt hiszem Melanie Griffith, aki már dolgozott velem, azt mondta neki: "Muszáj elvállalnod." Ez nem ártott.
Elõkészületek
Marina Gefter
Rebecca három héttel a forgatás megkezdése elõtt érkezett és Brian sokat foglalkozott vele, hogy felkészítse az elsõ napra, amikor a jelenetek forgatása már élesben megy.
Brian De Palma
A szíve mélyén Rebecca nagyon kedves teremtés, és nagyon örült a lehetõségnek, hogy a "gonosz" szerepét játszhatja. Remekül érezte magát ebben a közegben. Kipróbáltuk, és újra és újra próbáltuk az összes elképzelhetõ értelmezési lehetõséget. 100%-os hévvel vetette bele magát a munkába, aminek meg is volt az eredménye, mint pl. az a fantasztikus sztriptíz jelenet, amit egy híres koreográfus segítségével tökéletesített.
Nicolas alakján kissé változtattunk, mivel Antonio Banderas tapasztalt színész. Banderas nem akarta, hogy az általa életre keltett Nicolas passzív legyen. Alakításában a figura aktívabb lett, sokkal inkább egyenrangú Laurával.
Rebecca Romijn-Stamos
Brian és én sokat dolgoztunk a próbák elsõ napjaiban és õ rengeteget segített nekem. Nagyszerû volt, hogy a forgatás megkezdése elõtt volt néhány hetünk a felkészülésre, mert így, mire a jelenet tényleges beállítására került sor, már kevesebb gond volt magával a színészi játékkal.
A Femme Fatale (Femme Fatale) forgatókönyve annyira sokrétû, hogy szinte naponta fedeztünk fel újabb és újabb szempontokat. Idõrõl-idõre újra elolvastam a forgatókönyvet, méghozzá tövirõl-hegyire, hogy tökéletesen megragadjam a sztori különbözõ szintjeit. Számos eleme, részlete változáson ment át, mihelyt elkezdtünk forgatni: új elgondolásokkal, Brian új ötleteivel játszadoztunk. Fantasztikus élmény volt!
Laura öt vagy hat különbözõ személyazonossággal, kinézéssel jelenik meg a filmben. A különbözõ figurák között oly nagy a kontraszt, hogy megformálásuk rendkívüli élvezet volt. Modellként rengeteget tanultam; olyan technikai dolgokat, mint a megvilágítás, a fény használata, vagy a dolgok üzleti oldala. De ez persze egészen más. Ez kétdimenziós cselekvés, ahol csak annyit mutatsz meg a kamerának, amennyit tényleg akarod, hogy lásson, s legalább annyit rejtesz el, mint amennyit megmutatsz.
A modell állandóan tudatában van a saját image-ének. A színészi alakítás ennek pontosan az ellentéte. Amikor játszol, el kell szakadnod, teljesen meg kell feledkezned önmagadról. Egy modell számára nehéz ez az elszakadás, nehéz feladat, hogy csak az adott percnek éljen.
"time is not money"
