információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Az élet a Nagy Zátony környékén tele van veszélyekkel. Jól tudja ezt Pizsi, a kis bohóchal, s erre próbálja megtanítani egyetlen fiát, Némót is. Ám az ifjonc - ahogy az már lenni szokott - tele van kalandvággyal, és amikor eljön az idõ, el kell hagynia otthonát, és elindulni az iskolába. Pizsi idegesen kíséri õt, és szorongva figyeli minden mozdulatát. Aggodalma nem is alaptalan, mert Némó, dacolva intelmeivel, túlúszik a biztonságos határon, hogy megnézzen egy hajót, és az apa tehetetlenül nézi végig, ahogy egy búvár hirtelen elragadja csemetéjét.
Bénult döbbenetét hamar elkeseredett tettvágy váltja fel, és fia nyomába ered, hogy megmentse. Ahogy elhalad az iskola növendékei mellett, szó szerint beleütközik egy Szenilla nevû nyájas kék halba, aki tüstént felajánlja neki a segítségét. Az egyetlen probléma vele, hogy súlyos memóriazavarban szenved: amint megtörténik valami, nyomban el is felejti. Pizsi elfogadja támogatását, és a furcsa páros nekivág az óceánnak a "lehetetlen küldetésére".
Eközben Némó is megérkezett új "otthonába": egy sydney-i fogorvos rendelõjében álló akváriumba, ahol csuda figurákkal ismerkedik meg. Az akváriumban Búb, az erõs ostoroshal a fõnök. Õ szintén az óceánról jött, és titokban arról álmodozik, hogy egy napon visszatérhet oda. Az új jövevény megjelenése ismét felkelti benne a vágyat a menekülésre.
Pizsi és Szenilla hamar veszélyes vizeken találják magukat: elõször három cápa bukkan fel, majd egy ördöghal, végül rengeteg medúza között kell elõre evickélniük. A Kelet-Ausztráliai Áramlatnál közeli kapcsolatba kerülnek egy hatalmas kékbálnával, melyet egy csapat tengeri teknõc kísér, késõbb pedig az éhes sirályok támadásait kell elkerülniük, ahogy megközelítik Sydney kikötõjét. Kalandjaiknak hamarosan híre kel a halak és a madarak között, még Némó akváriumába is eljut a hõsies vállalkozás híre.
Némó meglepõdik és megörül, mikor megtudja, hogy apja a keresésére indult. Búb bátorításával merész menekülési tervet készül végrehajtani, hogy visszatérhessen apjához. De szorít az idõ, mert a fogorvos izgága unokahúga másnap magával akarja vinni Némót...
Az ötlet születése
A Némó nyomában sztoriját Andrew Stanton forgatókönyvíró-rendezõ életének néhány eseménye ihlette. 1992-ben, a Marine World látogatása alatt kezdett gondolkodni arról, hogyan lehetne élethûen visszaadni a tenger alatti világot komputeranimációs eszközökkel. Ez a nagy sikerû Toy Story bemutatója elõtt három évvel történt, de Stantont már akkor megragadta a csodálatos környezet létrehozásának lehetõsége. A másik meghatározó momentum egy gyerekkori emlék volt: a család fogorvosának rendelõjében állt egy szép akvárium, ezért Stanton mindig nagyon várta, hogy odamenjenek, mert megcsodálhatta a benne úszkáló halakat. Közben pedig arra gondolt, milyen furcsa hely ez az óceán lakói számára. Vajon nem hiányzik nekik az otthonuk? És vajon elmenekülnének-e és visszamennének-e a tengerbe, ha tehetnék?
Az utolsó inspiráló esemény pedig saját fiával kapcsolatban érte. "Mikor a fiam ötéves volt, egyszer elvittem õt a parkba. Nagyon sokat dolgoztam, és bûntudatot éreztem, amiért olyan kevés idõt töltök vele. Ahogy sétáltunk, rájöttem, hogy mennyire hiányzik nekem. Mégis, az egész séta alatt végig olyasmikkel szekáltam, hogy »ne fogd meg azt!«, »ne csináld ezt!«, »le fogsz esni onnan!«. Akkor megszólalt a fejemben egy hang, és azt mondta: »Tökéletesen elvesztegeted a fiaddal töltött idõt.« Megszállottja lettem a gondolatnak, hogy a félelem mennyire megakadályozza az embert, hogy jó szülõ legyen. Ezzel a felismeréssel helyre is került az összes történetdarabka, és készen állt a sztori."
Késõbb Stanton felkereste mentorát és kollégáját, John Lassetert, és rengeteg látványötlettel illusztrálva a történetet, teljesen belemerült a mesélésbe. Egy óra múlva a kimerült Stanton megkérdezte, mit szól az ötlethez. Lasseter elfogadta. "Emlékszem, mikor az Egy bogár élete munkálatai zajlottak, Andrew asztalán lehetett látni rajzocskákat, melyek két apró halacskát ábrázoltak, ahogy egy óriási bálna nyomában úsznak - mondja Lasseter. - Mindig nagyon tetszettek. Elárulta, hogy egy ötlet részei, melyen még gondolkodik, de aztán semmit nem hallottam felõlük egészen a bemutatójáig. Miközben mesélt, tudtam, hogy a történet remekül megvalósítható a rendelkezésre álló eszközeinkkel. Mi, a Pixarnál mindig büszkék voltunk arra, hogy a filmjeink témája jól illeszkedik a közvetítõ médiumhoz. Mikor halakról és víz alatti világról beszélt, azonnal tudtam, hogy ez a film nagyszerû lesz."
"Nagyon izgatott a történet, melynek egy apa a fõhõse - mondja Stanton. - Nem emlékszem, hogy valaha is láttam animációs filmet ebbõl a szemszögbõl. Meg akartam írni, mert meg voltam róla gyõzõdve, hogy el tudom mesélni a történetet. Az óceán remek metaforája az életnek. Ez a világ egyik legijesztõbb és legérdekesebb helye, mert bármi megtörténhet benne, jó is, rossz is. Jó volt eljátszani a témával úgy, hogy közben magam is szülõ vagyok, akit az élettõl való félelmek akadályoznak a szülõi adottságok kibontakoztatásában. A fõszereplõnek is úrrá kell lennie ezen, hogy jobb apa váljon belõle. Mindez az óceán kellõs közepén történik, ahol hõsünknek csupa olyasmivel kell megbirkóznia, amivel sosem akart szembenézni: ez jó lehetõséget teremtett számunkra a szórakoztatásra, ugyanakkor azt is lehetõvé tette, hogy kicsit komolyabb témákban is elmerüljünk.
Az apám adott néhány jó tanácsot a szülõi szereprõl - folytatja. - Azt mondta például, határozottan el kell dönteni, hogy szülõ vagy barát leszel a gyerekeid számára. Választani kell, és ez egy életen át tartó dilemma. A Pixarnál általában engem tartanak a csapat legcinikusabb tagjának. Én vagyok az elsõ, aki megmondja, ha valami túl érzelgõs vagy túl giccses. Ezzel együtt mégis azt mondanám, én vagyok a legnagyobb romantikus balek a világon, ha igaz érzelmekrõl van szó. Egyszerûen imádtam az apa-fiú történetet. Ez egy örök konfliktus."
Halak minden mennyiségben
A Pixar animátorai a múltban már végeztek olyan bonyolult feladatokat, mint játékok, bogarak és szörnyek életre keltése, de a mostani minden eddiginél nehezebbnek bizonyult. Sokféle elõkészület és a tengeri élet tanulmányozása elõzte meg a tényleges munka kezdetét. Akváriumokat kerestek fel, merüléseket végeztek Monterey és Hawaii közelében, megfigyelték a Pixarral szembeni hatalmas akvárium lakóinak életét, és leckéket vettek egy szakembertõl, aki segített nekik elmélyedni a témában. Az animátorok megnéztek jó néhány Disney-klasszikust is, melyekben víz alatti jelenetek is láthatók, ilyenek például a Pinokkió, A kis hableány, a "The Sword in the Stone" vagy a Ágygömb és seprûnyél. A legnagyobb hatást azonban a Bambi gyakorolta az alkotókra, hiszen e filmben sikerült a legjobban az állati élet természethû ábrázolása.
"Folyton a Bambihoz tértünk vissza - mondja Stanton -, mert ott a filmkészítõk ragaszkodtak ahhoz, hogy természetes módon adják vissza az állatok mozgását. Ez szolgált alapul a sokfajta kifejezés és cselekvés ábrázolásához. Azt akartuk, hogy a mi szereplõink hasonló módon mûködjenek."
Dylan Brown vezetõ animátor, és két kollégája, Mark Walsh és Alan Barillaro felügyelték az animációs csapat munkáját, melynek tagjai 28 és 50 között váltakoztak. Munkájukat a népes szereplõgárdához kellett igazítaniuk: megtanulták a halak helyváltoztatási módjait, és felfedezték, hogyan hozzanak létre hihetõ mozgást karok és lábak nélkül. "Minden filmnek megvannak a maga speciális kihívásai, és mi mindig azzal kezdjük, hogy ezekre próbálunk rájönni és megoldani õket - magyarázza Brown. - A Némó esetében az volt a probléma, hogy a legtöbb szereplõ hal, és mivel nincsenek végtagjaik, egy csomó új trükköt kellett kitalálni. Elkezdtünk töprengeni, mi lehet rokonszenves a halak esetében. Sok munkát fektettünk a mimika vizsgálatába, hiszen ezeknek összhangban kellett lenniük a teljes testbeszéddel. Például mikor egy ember egyszerûen elfordítja a fejét, a hal feje csak kicsit mozdul odébb, de az egész test vele mozdul.
Másik fontos tényezõ az idõzítés - folytatja. - Az olyan szereplõk, mint Buzz vagy Woody megszokott földi gravitációnál mozognak. A halak azonban egy villanásnyi idõ alatt eltûnnek a szem elõl. Kíváncsiak voltunk, hogyan csinálják ezt, ezért tanulmányoztuk a mozgásukat videón. A lassított felvételeknél minden nagyon jól látszott. Mikor megtanultuk, hogyan juthatnak el a mi halszereplõink egyik helyrõl a másikra egy vagy két képkocka alatt, az idõzítésünk nagyon pontos lett. A halak természetes mozgását mindig próbáltuk a ’színészi játék’ részévé tenni."
Korábban mindig azt mondták az animátoroknak, hogy a szereplõknek két lábbal kell állniuk a földön, és nem szabad "lebegniük". Ebben a filmben azonban éppen az ellenkezõjét kellett kitalálni: hogyan keltsék fel a lebegés érzetét, de ezúttal nem a levegõben, hanem a vízben.
Annak érdekében, hogy a szereplõk sokféle kifejezést és mozgások sorát valósíthassák meg, a vezetõ animátorok végig szoros kapcsolatban álltak a szereplõket kidolgozó részleg munkatársaival. A tõlük kapott közvetlen útmutatás révén a technikai vezetõk új és tökéletesített eszközöket hoztak létre, melyekkel gazdagíthatták és finomíthatták a szereplõk elõadásmódját.
"A Pixar történetében most elõször állt fel egy külön részleg, melynek a szereplõk megalkotása volt a feladata, így vált lehetõvé, hogy jobban az animátorok keze alá dolgozhassunk - mondja Brian Green, a csapat CG vezetõje. - Megkaptuk a rajzokat, és hozzá olyan instrukciókat, hogy ’az elõadásmód miatt ennek inkább így kellene kinéznie’. Mi pedig végrehajtottuk a módosításokat. Igyekeztünk minél több automatikus mozgást kidolgozni egyes szereplõk számára. Az volt a célunk, hogy minden lehetséges dolgot automatizáljunk, hogy az animátorok tényleg az elõadásmód finomságaira tudjanak koncentrálni."
Az animátorok munkájához nagy segítséget jelentettek Adam Summers, a University of California elismert professzorának elõadásai is. "Biomechanikus, vagy másként fogalmazva funkcionális morfológus vagyok - mondja Summers. - Megkértek, hogy beszéljek a halak alakjáról és színérõl, de a vége az lett, hogy lényegében egy alapszintû halbiológiai kurzust tartottam a Pixar stábjának. Legalább tizenkét elõadásra került sor, és nagyon hálás dolog volt, mert ezek az emberek pont annyira szeretik a munkájukat, mint én a sajátomat. Végtelenül kíváncsiak voltak, õk voltak a legjobb diákjaim, akiket valaha tanítottam. Minden elõadás végén elõ tudtak állni olyan kérdésekkel, melyekre nem tudtam válaszolni."
A halak mozgásának tárgyalása során Summers olyan dolgokra is felhívta az animátorok figyelmét, mint az uszonyok és evezõk közti különbség. A bohóchalak a melluszonyuk vízszintes mozgatásával hajtják magukat elõre, és nagyobb sebességnél az egész testük tekergõzik. A kék hal viszont le-fel csapkod az uszonyával, és szinte sohasem mozgatja az egész testét. Ezért van az, hogy Pizsi mozgása a filmen kecsesebb és lágyabb, míg Szenillaé sokkal szögletesebb.
Minden jó animációs elõadás elengedhetetlen része a figurák hangja. A Némó-ban eredetileg Albert Brooks (Pizsi), Ellen DeGeneres (Szenilla) és Alexander Gould (Némó) kölcsönözték hangjukat a fõszereplõknek.
Újabb nagy lépések a komputeranimáció világában
A film munkálatai 2000 januárjában kezdõdtek, mindent összevetve 180 ember dolgozott elkészítésén. A munkák a Pixar Animation Studios vadonatúj, modern részlegében zajlottak a kaliforniai Emeryville-ben.
"Túlléptük mindazt, amit a Pixar eddig elért - mondja John Lasseter. - A halak mozgásának megvalósítása nehéz munka volt, de a technikai csapat gyönyörû víz alatti világot teremtett. Az igazi tengermélyi környezet annyira látványos, hogy az már maga is egy fantáziavilág. Azt akartuk, hogy a közönség végig tisztában legyen vele: a mi óceánunk torzított utánzat, ez a csodálatos világ nem létezik. Ám a komputeranimáció lehetõségei révén az egész mégis teljesen hihetõnek tûnik. A célunk tehát a hihetõség, és a valósághûség részleges kerülése volt egyszerre. A stilizáció, a hozzáadott mértani alakzatok és a felturbózott színek segítségével tudtunk létrehozni egy természetes és hihetõ világot a szereplõink köré."
"Ez a film jóval bonyolultabb, mint a Szörny Rt. volt - mondja Oren Jacob technikai vezetõ. - Itt minden egyes jelenetben van valamilyen szimulációs program vagy szimulált mozgás. Átlagban képkockánként jóval több dolog zajlik, mint a korábbi filmekben. Ezúttal jobban függtek egymástól a filmen dolgozó csoportok is, és gyakran többször is visszatértünk ugyanarra a részre, hogy a fények és más elemek tökéletesek legyenek."
A Némó nyomában újabb nagy lehetõséget jelentett a Pixar technikai és kreatív csapata számára, hogy megmutathassa tudását. A meggyõzõ látvány érdekében új megoldásokra volt szükség. Széleskörû kutatás és fejlesztés elõzte a munkát, hogy a forgatókönyvben foglaltaknak minél inkább meg tudjanak felelni. Oren Jacob komoly erõfeszítéseket tett, hogy megragadja egy korallzátony és az óceán látványát és érzetét úgy, hogy az természetes módon illeszkedjen a szereplõk akcióihoz. Kezdettõl fogva öt kulcsmotívumra koncentráltak, ezek voltak: a fények (pl. a tengerfenéken villódzó fény mintázatai), a szemcsés anyag, a víz hullámzása (az állandó áramlás, mely a növényzetet és a tengeri életet mozgásban tartja), a homály (hogyan szûrõdik át a fény színe nagy távolságból), valamint a tükrözõdések és fénytörések.
"Már a forgatókönyv végleges változatának elkészülte elõtt tudtuk, hogy a történet hol játszódik - mondja Jacob -, s a technikaiaknak ez elegendõ volt, hogy elkezdjenek gondolkodni a megvalósítás mikéntjérõl. A korallzátonyok organikus élõlények, tehát nem kezelhettük statikus díszletként. A felkészülés során jártunk Hawaiin, és búvárkodtunk kicsit. Aztán begyûjtöttük az összes hozzáférhetõ Jacques Cousteau-, National Geographic- és Blue Planet-videófilmet. Megnéztünk továbbá minden víz alatt játszódó filmet A cápától és A mélység titkától kezdve a Viharzónáig, hogy megértsük, min kell majd késõbb változtatnunk. Kialakult bennünk az elképzelés, hogy nagyjából mihez szokott a közönség a tengervíz kapcsán, és kidolgoztuk saját elképzeléseinket."
Jacob felügyelete alatt 6 technikai csoport dolgozott, mindegyik a filmben látható környezetek egyikére specializálódott. Lisa Forsell és Danielle Feinberg vezették az óceánt megjelenítõ komputeranimációs csapatot. David Eisenmann és kollégái kezelték a korallzátonnyal kapcsolatos modelleket, árnyékokat, fényeket, szimulációkat, stb. Steve May csapata dolgozott a cápás, a bálna gyomrában játszódó és a legtöbb kikötõbeli jeleneten. Jesse Hollander vezette az "Akvárium-csapatot", Michael Lorenzen és társai alkották meg a több ezer halat és a teknõs-jelenet kulcselemeit. Brian Green pedig a szereplõkért felelõs csapatot vezette, mely közel 120 vízi, légi és emberi lény külsejét és mozgását dolgozta ki.
"Büszke vagyok rá, hogy a Némó-ban olyan eredményeket értük el, melyek révén a rendezõ már a filmkészítés aspektusaira tudott koncentrálni, és kevéssé kellett küszködnie a technikai korlátok és akadályok miatt - mondja Jacob. - Továbbá az animátoroknak is gyorsabb, real-time modelleket tudtunk adni. Ez szintén áttörést jelent. Összességében csökkentettük az egyes képkockák kidolgozására szánt idõt, biztosítottuk a rendezõnek az általa elgondolt vizuális gazdagságot, és mindezt a kitûzött határidõ és költségvetés keretein belül."
A látványterv és az operatõri munka
A film látványtervéért Ralph Eggleston, a Pixar régi munkatársa felelt. A felkészülés során õ is részt vett néhány búvártúrán, és ellátogatott Sydney kikötõjébe, hogy pontos képet alkothasson a szárazföldrõl és a tengerrõl. "Alapvetõ döntés volt, hogy milyen mértékben változtassuk meg a valóságot - mondja. - Andrew elég hajthatatlan volt, nem akarta túlságosan antopomorfizálni a szereplõket. Így végül is más irányba kellett haladnunk, és a környezõ világot közelebb kellett hoznunk a halakhoz. Ha ezeket a halakat egy kvázi-reális világba helyezzük, akkor az egész nem mûködik. A szereplõknek és a környezetnek meg kell felelniük egymásnak.
Másik fõ szempontunk az volt, hogy a figuráknak rokonszenvesnek kellett lenniük. A halak síkos, pikkelyes állatok, ezzel együtt az volt a cél, hogy a közönség szeresse õket. A vonzóbbá tétel egyik módja, hogy fénylõnek ábrázoltuk õket. Háromféle hal van a filmben: ruganyos, sima és fémes. Az elsõ típusba tartozik például Némó és Pizsi, hozzájuk valami tömörség és melegség társul. Hátsó megvilágítást és peremfényeket használtunk, így a pikkelyességük kikerült a fókuszból. A bársonyos halaknak - pl. Szenilla - lágy a felületük, a fémes halak csoportjába pedig a legtöbb pikkelyes hal került."
A film két operatõre Sharon Calahan és Jeremy Lasky volt. Eggleston és Calahan mindketten kedvelik a negyvenes évek lágy, fényes Technicolor-filmjeit, és gyakran beszélgettek arról, hogyan lehetne egy olyan komputeranimációs filmet készíteni, mely pont úgy nézne ki, mint annak a kornak a filmjei. Most lehetõségük nyílt valóra váltani az ötletet. A víz alatti helyszín alkalmas a tompa hátterekhez és a fényburokkal körülvett szereplõkhöz.
"A Némó nyomában nem úgy néz ki, mint egy háromsávos Technicolor-film, hanem inkább egy modern változata annak - mondja Eggleston. - A másik komoly inspirációt a Disney Bambi címû filmje jelentette, mely nagyon impresszív alkotás. A dolgok elhalványulnak a háttérben, a nézõ a szereplõkre összpontosít. Ezt akartuk megvalósítani mi is."
"Világítási szempontból a Némó nyomában a legkomplexebb film a Pixar történetében - teszi hozzá Calahan. - Munkánk fõ része abban állt, hogy hihetõ víz alatti környezetet teremtsünk. Ez több formát is jelentett, hiszen hol tiszta vízben, hol piszkos vízben, hol pedig akváriumban zajlik a történet. Ki kellett találnunk a közös elemeket, hogy stilisztikailag mindent közös nevezõre tudjunk hozni."
A tenger hangja: Thomas Newman filmzenéje és Gary Rydstrom hangeffektusai
Thomas Newman, a négyszeres Oscar-jelölt és Emmy-díjas filmzeneszerzõ jelentõs ösztönzést adott már jóval azelõtt, hogy valóban elkezdett dolgozni a filmen. Andrew Stanton ugyanis az õ zenéit hallgatva írta a forgatókönyvet. "Thomas mindent eljátszott nekünk az otthoni szintetizátorán - mondja Graham Walter producer. - Ahogy közeledett a produkció vége, szinte már hetente mentünk el hozzá és hallgattuk meg a zenéit a stúdiójában. Ez hihetetlenül jó munkatapasztalat volt. Mire a tényleges felvételekre került a sor, már mindent hallottunk, persze sokkal jobban szólt az egész egy 105 tagú zenekarral."
"Nagyon jó volt vele dolgozni, úgy mûködött együtt velünk, mintha õ is a Pixar tagja lenne - mondja Lee Unkrich társrendezõ.- A lehetõ legtöbb szabadságot akartuk hagyni neki, õ pedig minden tõle telhetõt megtett a filmért. Tudta, milyen keményen dolgoztunk rajta, és azt akarta, hogy jól sikerüljön. A zenéjében gyakran van valami sötét humor."
A hétszeres Oscar-díjas hangvágó, Gary Rydstrom részt vett minden Disney/Pixar produkcióban, és most is derekasan kivette a részét a munkából. A film izgalmas látványához és a víz alatti világ hiteles megteremtéséhez az õ találékony megoldásaira is szükség volt. "Ebben a filmben nincsenek lábak, lábnyomok és hagyományos zörejek - mondja. - Tehát az egyik legalapvetõbb dolgom az volt, hogy hihetõ hangokat találjak ki a halak mozgásához, sõt mindegyikhez külön karaktert kellett társítani. Az egyik kedvenc jelenetem, amikor Némónak megsérül az uszonya. Szegényke csak csapkod, úgy verdes az uszonyával, mintha egy szárny suhogását hallanánk. Nagyon egyszerû trükkel állítottam elõ: egy papírtörölközõvel. Kipróbáltunk minden létezõ trükköt, hogy hangzásban is elkülönítsük egymástól a fõbb szereplõket.
Arra is hamar rájöttünk, hogy azok a dolgok, melyeket a víz alatt rögzítettünk, elég unalmasak, ezért mi magunk állítottunk elõ egy csomó hangzást. Elmentünk egy állatkereskedésbe, ahol sok akvárium volt, és belelógattuk a mikrofonokat a vízbe. Azt akartuk, hogy a filmbeli akvárium-jelenet és a nyílt tengeren játszódó jelenetek között észlelhetõ legyen a különbség."
Rydstrom nemcsak az óceánban vett fel hangokat, hanem egy parti barlangban is, ahol a víz nekiütõdik a falnak. Ezt a késõbbiekben a bálna gyomrában zajló jeleneteknél hasznosították.
Szenilla - Dory (palettás doktorhal): Zakariás Éva
Pizsi - Marlin (bohóchal): Király Attila
Némó - Nemo(bohóchal): Morvai Gábor
Protkó - Bruce (cápa): Borbély László
Pöröly - Anchor (cápa) Forgács Gábor
Záp - Chum (cápa) Kerekes József
Búb - Gill Végvári Tamás
Lufi - Bloat Vass Gábor
Sztár - (tengeri csillag) Horváth Lili
Hypo - Gurgle Gergely Róbert
Bubi - Bubbles Faragó András
Süke - Deb Farkasinszky Edit
Jacques - Jacques (rák) Várkonyi András
Iszák - Nigel Epres Attila
Cool - Crush (teknõs) Galambos Péter
Korál - Tad (Bohóchal) Götz Anna
Szotyi - Squirt (teknõs) Morvay Bence
Plecsni Faragó András
Mr. Sherman (fogorvos) Kõszegi Ákos
Undi -- Mánya Zsófi
Csõr - Sheldon Berkes Bence
Tüll - Pearl Kántor Kitty
Ráró (csikóhal) Gacsal Ádám
Halrajvezetõ ifj. Jászai László
Magyar szöveg: Bajomi András
"time is not money"
