információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A Hét év Tibetben címû könyv elõszava; megjelent a Bódhiszattva kiadónál.
Mára Nyugat számára Tibet vagy csupán az izgalmas misztikum fényét, vagy pedig a börtön-lágerek sárga lámpáinak vigasztalan pislákolását jelenti. Nem igazán lehet tudni, melyik fogja végérvényesen elhomályosítani Tibet igazi, természetes, áhított arcát. Világunk legborzalmasabb pusztításának idején játszódik ez a - az európai kultúra egyik központjából érkezõ ember és a régi Tibet találkozásáról szóló - könyv. Az egyik kultúra félreértelmezett felsõbbrendûségénél fogva pusztít, míg a másik anakronisztikusnak tûnõ szellemisége miatt fog hamarosan pusztulni. Heinrich Harrer mint - nemcsak alaposságánál fogva-ízig-vérig igazi német lelkületû ember kerül barátjával, Peter Aufschnaiterrel mesésen kalandos szökések sora után Lhászába, Tibet fõvárosába, a Dalai Lámák õsi székhelyére.
Elsõsorban róla szól a könyv, hogyan látja az éles szemû utazó és tapasztalt hegymászó szemével Tibet hétköznapjait, és a Dalai Láma udvarának életét. Hogyan kerül kapcsolatba és késõbb barátságba a fiatal Dalai Lámával, és válik tanítójává az európai gondolkodásmód és technikai csodák megismertetésében. Szemtanúként hogyan látja és éli meg a helyszínen a Tibettel szemben mindíg résen álló nagyhatalom, Kína gátlástalan, rafinált politikai sakkjátszmáit, és leplezetlen végjátékként 1949-ben a világ tetejének gyarmatosítását.
Szerencsére nemcsak kalandos útleírás, érdekes korkép, és néprajzi megfigyelésekben is bõvelkedõ beszámoló ez a könyv, hanem elsõsorban egy önmagával kûzdõ ember belsõ életének megváltozásáról, spirituális fejlõdésérõl szóló szinte akaratlan önvallomás is. Az ember tiszta vagy téves tudata és a megélt, kivetített külvilág: e két dolog uniója, feszültsége és ennek polaritása okozza szenvedésünket vagy boldogságunkat anyagi világunkban.
Létezik-e valami tiszta mezõ, boldog sziget, meg tudjuk-e találni itt a földön Sambhalát, tudatunk mítikus birodalmát, ahol a szomorúságtól ugyan nem, de a szenvedéstõl, fájdalomtól végre mindenképpen megszabadulhatunk? Hogy Harrernak sikerült-e, ennek eldöntése nem a mi feladatunk, de talán az nem véletlen, hogy mindez Tibetben történt, abban az országban, ahonnan az emberi élet szellemi hagyománya - minden materialista nyomás ellenére - máig is a leghitelesebbként sugárzik a világba.
"time is not money"
