információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A PRODUKCIÓRÓL
A Mackótestvér szerzõi a világ számos kultúrájában fellelhetõ átváltozás-legendák idõtlen hagyományából merítettek ihletet. A film az alapötlet megszületésétõl kezdve az utolsó simításokig Chuck Williams producer és Aaron Blaise és Bob Walker rendezõk irányítása alatt formálódott. A forgatókönyvet Tab Murphy, Lorne Cameron & David Hoselton és Steve Benchich & Ron J. Friedman írta.
Az alkotók jó néhány felfedezõ utat tettek Alaszkába, Kaliforniába és Wyomingba, hogy megragadják a film csendes-óceáni helyszínének végtelen pompáját. Blaise, Walker és Williams elkísérte a stáb kulcsembereit a Denali Nemzeti Parkba (amely otthont ad a 6000 méter magas Mt McKinleynek), a Sequoia Nemzeti Parkba és a Katmai Nemzeti Park vulkanikus völgyébe, melynek neve, a Tízezer Füst Völgye, a Tûzvölgy jelenetethez adott ihletet a filmben. Robh Ruppel mûvészeti rendezõ, Barry Kooser háttérfelelõs, Jeff Dickson, a térbeosztás felelõse és a Disney mûvészek egy csapata megjárta Wyoming hegységeit, hogy emlékezetükbe véssék a táj földöntúli vonásait.
Egy tehetséges színésztársulat is csatlakozott a Mackótestvér családhoz, hogy megelevenítsék a szereplõket és hangelõadásaikkal adjanak ihletet az animátoroknak. Így született meg fõhõsünk, Kenai, a csökönyös fiatalember, aki hátborzongató helyzetben talalálja magát, amikor jó kétméteres medvévé változik. Egészen más jellegû karakter útitársa, a Koda névre hallgató ifjú kölyökmackó, aki addig nem tágít, míg Kenai bele nem egyezik, hogy segít neki eljutni a családi összejövetelre. Kevésbé eredményes, de annál mulatságosabb Rutt és Tuke, a két idétlen jávorszarvas, akiknek bõrében a felejthetelen Rick Moranis és Dave Thomas kabarépáros csiklandozza a közönséget. Kenai legidõsebb bátyja és egyben a két fiatalabb fiú gyámja az önfeláldozó Sitka, aki saját élete árán menti meg kisöccsét egy felbõszült medvétõl. A természetétõl fogva szelíd és játékos középsõ fiút, Denahit a szerencsétlenségek sorozata csillapíthatatlan haragra gerjeszti, és már csak az a vágy hajtja, hogy megbosszulja két elveszettnek hitt testvérét. Nem csekély feladat hárul így a törzs nagytudású bölcsére, Tanana sámánra.
ÁTVÁLTOZIK A TÖRTÉNET
A Mackótestvért házilag készült termékként szereti emlegetni a Disney Florida Animation Stúdio. Ez az elsõ olyan vállalkozás, amit az alapötlet megszületésétõl kezdve a végsõ megvalósításig szinte teljes egészében ezen a stúdión keresztül hoztak létre.
A medvékrõl szóló film ötlete majdnem egy teljes évtizeddel ezelõtt merült fel elõször. A film korai verziói egy komoly drámai témára épültek, melyben Shakespeare Lear királyának elemei is feltüntek. A projekt irányítását Aaron Blaise veterán animátor és a Florida Stúdió fejlesztési vezetõje, Chuck Williams vette kezébe. Blaise 1977-ben kezdett a projekten dolgozni, majd hamarosan csatlakozott hozzá Bob Walker, mint társrendezõ.
"Lényegében ez egy eredeti történet-idézi fel Williams.-Aaron és én üres lappal kezdtünk dolgozni. A kutatást azzal indítottuk, hogy különbözõ bennszülött legendákat és átváltozás-történeteket olvastunk. Hamarosan kiderült, hogy szerte a világon szinte minden kultúrában felbukkan valamiféle történet, amiben emberek állatokká változnak. Gyakori az a motívum, hogy egy fiú medvévé változása a férfivé válás rituáléjának része. Találkoztunk olyan hagyománnyal is, ahol az ifjak egy meghatározott ideig eljátszák a medve szerepét, hogy azután a törzs teljes értékû férfiaiként emelkedjenek ki a szerepjátékból. Az eredeti változatban a film egy apja ellen lázadó fiúról szólt, aki medvévé változott, és meg kellett egyeznie apjával ahhoz, hogy visszaváltozhasson."
"Az átváltozás-legendák célja eredetileg az volt, hogy az életre tanítsák a fiatalokat, és ezért szájról szájra jártak hosszú éveken át különbözõ kultúrákban-teszi hozzá Blaise.-Szerkezetükben eltérnek a nyugati népmeséktõl, arra alapoznak, hogy át lehet térni az egyik kultúrából a másikba, vagyis egy állatvilágból az emberi világba. Az a meggyõzõdés tükrözõdik bennük, hogy az állatok is csak emberek, csak más öltözetben. Nagyon megtetszett nekünk az ötlet, hogy egyik kultúrából átvándorolhatsz a másikba."
EGY MEDVE-VÁLLALKOZÁS: A KARAKTEREK MEGELEVENÍTÉSE
A Mackótestvér sokféle kihívást és megannyi sikerélményt jelentett az animációs stáb számára Disney Florida Stúdiójában. Most elõször volt igazán alkalmuk olyan animációs filmet teremteni, melyben dominálnak az állatkarakterek. A változatos állatsereg, a nagyszarvú kostól és apró rágcsálóktól kezdve a medvén és jávorszarvason át a mamutig, bõséges alkalmat adott a szokatlan anatómiák és mozgásstílusok kitanulmányozására. Válogatott szakértõk és vendégelõadók látogatták a studiót tanácsaikkal, és egy-egy mackókölyök és egyéb állatfajta is benézett néha. Medvekutató/állatvédõ/szerzõ Timothy Treadwell is eljött a stúdióba, hogy megossza a stábbal saját tapasztalatait és szakvéleményét ezekrõl a fönséges állatokról.
A medve-Kenai megelevenítését Byron Howard felügyelte. "Még soha nem elevenítettem meg állatfigurát-vallja be Howard.-És bár a medvéknek többenetesen ember-szerû formájuk van, amikor két lábra állnak, valójában egészen más a felépítésük, mint az emberé., amikor Kenai elõször medvévé változik, megpróbálja megtartani felegyenesedett testtartását, de kevés sikerrel. Nem elég ügyes, túlságosan megváltozott a teste. Végül rájön, hogy a négylábon járás a legegyszerûbb. Igazság szerint a medvéket könyebb megeleveníteni, mint a legtöbb más négylábút, mert a medvék teljes talpukon járnak, nem a lábujjaikon. Az is segít, hogy hatalmas gömbölyded hóemberszerû formák veszik körül a vázukat, ami lehetõvé teszi az elnagyzolt mozdulatokat és viszonylag jól tûri az apróbb kihágásokat. Kenai esetében, amikor egy emberrel van dolgunk medvebõrben, jó ha be lehet illeszteni néhány emberi gesztust.
"Kenai egy középméretû fiatalabb medve, mondjuk két vagy talán két és fél méter magas és úgy 400 kiló lehet-teszi hozzá Howard.-Sokat tanultunk a medve anatómiájáról és mozgásstílusáról Stuart Sumidától (biológia professzor, akinek az állati mozgás a szakterülete) és a feleségétõl, Beth Regától. Egy Terryl Whitlatch nevû grafikus (aki a legutóbbi két Csillagok Háborúja filmen is dolgozott) negyven vagy ötven oldalnyi fantasztikus rajzot készített a medvék anatómiájáról, ami sokat segített. Ellátogattunk a Silver Springs vadasparkba is Floridában, ahol néhány centiméteres távolságból nézhettünk szembe több kifejledt medvével."
Alex Kupershmidt, aki legutóbb A csillagkutya csintalan címszereplõjének megelevenítését felügyelte, itt a lerázhatatlan mackókölyök, Koda életre keltéséért volt felelõs. "Stitch és Koda annyiban hasonlítanak, hogy mindketten kisfiúk. Stitch figurájában egy bizonytalan gyermekkel találkozunk, aki soha nem ismerte a családját. Koda viszont egy nagyon is kiegyensúlyozott gyerkõc, egy egyenes nyíl, aki bízni tud önmagában és az ítéleteiben.
"Szerintem minden állatfigurának megvan a maga baja-teszi hozzá Kupersmitdt.-Minden állat más. A mi feladatunk az, hogy kiderítsük mi is az egy-egy állat mozgásában, ami megkülönbözteti a többiektõl. Azt kell eltúlozni az animációban. A medvék gyakran döcögnek egyik lábukról a másikra járás közben és mivel olyan hatalmas tömeget hordoznak, a lábaik szét vannak terpesztve. Esetlen járásnak tûnik, pedig egyszerûen csak így helyezik át a súlyukat.
"A mackókölykök, mint Koda, könnyedebbek és játékosabbak-figyeli meg az animációs szakértõ.-A mozdulataik kicsit nyersek és csiszolatlanok, éppúgy mint az embergyerekeké. Megprobáltuk úgy mozgatni Kodát, ahogy egy embergyerek mozog: egy kicsit koordinálatlanul."
A mókát és szórakozást a két komikus jávorszarvas fokozza a Mackótestvérben, akiknek beszédstílusa igencsak emlékeztet Rick Moranis és Dave Thomas kabarészínészekre. Az állandóan veszekedõ szarvastestvérpár megelevenítéséért felelõs Broose Johnson (Tuke) és Tony Stanley (Rutt) szerencsésnek mondhatják magukat. "A terv az volt, hogy a két kanadai jávorszarvast valóban Rick és Dave szólaltatja majd meg a filmben-idézi fel Johnson.-Így szarvasokat kifejezetten hozzájuk alakítottuk. Nagy csodálója vagyok az elõadásaiknak és most alkalmunk volt kifejezni csodálatunkat. A jávorszarvas pedig a kedvenc karakterem, mindig is az volt. A Pocahontasban volt egy jelenet, amikor a kutya elszalad egy jávorszarvas mellett és rávettem a rendezõt, hogy engedje, hogy megelevenítsem a szarvast."
"Amikor terveztük a szarvasokat, megpróbáltuk Rick és Dave mintájára alakítani a látványt is.-teszi hozzá Stanley.-Rutt, a Rick figura, kisebb és egy kicsit görnyedtebb. Kissé szomorúnak is tûnik és még enyhén kancsal is. Tuke, a Dave figura, sokat játszik a szemöldökével. Láthatóan azt gondolja, õ a fõnök."
Johnson személyesen is találkozott jávorszarvasokkal Alaszkában. Stanley meg kellett, hogy elégedjen dokumentumfilmek és a Disney állatgyûjtemény tanulmányozásával a felkészüléshez. A jávorszarvas akár két és fél méter magas is lehet, 500 kg-os testsúllyal és közel két méter átmérõjû aganccsal. Az agancs jelentette a legnagyobb kihívást az animátoroknak. Végül a számítógép kínált megoldást.
"A nagy titok, amitõl mindketten bepörögtünk az agancs volt.-magyarázza Johnson.-Nagyon nehéz egy ilyen ágas-bogas tárgyat úgy megeleveníteni, hogy közben megtartsa a formáját. Végül rájöttünk, hogy ha egy kicsit visszafelé dolgozunk és a számítógéppel dolgoztatjuk ki a részleteket, akkor több idõnk marad a mûvészi rajzokra. Gondosan megterveztük a szarvasok beszédjeleneteit és interakcióit, bevittük a vázlatrajzokat a számítógépbe és CG segítségével helyretettük az agancsokat., amikor elkészültek a digitális képek, bemértük õket és átmásoltuk papírra., hogy befejezhessük az animációt. Gyorsan rájöttünk, hogy az egész koponyának az aganccsal összhangban kell mozognia és a szemeket rögzíteni kell ahhoz, hogy az agancs természetes maradjon."
"Van egy olyan jelenet, amikor Rutt és Tuke összeakasztják az agancsaikat és ettõl rettegtünk-jegyzi meg Stanley.-Aztán lassan kiügyeskedtük, mint egy ilyen kínai türelemjátékot, ami végül is szétválik, ha nem idegeskedsz. Ezen ketten együtt dolgoztunk, sõt közös papírlapon elevenítettük meg a két figurát."
"Amit leginkább szerettünk a munkában, az az volt, hogy ez a két karakter tulajdonképpen a humoron túl is fontos szerepet játszik a filmben, merthogy segítenek abban, hogy Koda a testvériségrõl tanuljon valamit-fejezi be Johnson.-Az én kedvenc szórakoztató filmjeimben mindig van egy-egy könnyfacsaró pillanat, és a szarvastestvéreknek van egy igazan bájos megható pillanata a film vége felé."
A film három emberi fõszereplõje egész más kihívásokat jelentett. Denahi figurájáért Ruben Aquino volt a felelõs. "Denahi érdekes szereplõ, mert annyi változáson megy keresztül a film során, hangulatában is és külsejében is-magyarázza Aquino.-A film elején gondtalan és játékos és szeret az öccsével lovacskázni., amikor Sitkát megöli egy medve, Denahi komorabb lesz. Késõbb, amikor azt hiszi Kenainak is ez lett e sorsa, dühössé válik. Rengeteg érzelem van benne, rengeteg pantomim. A film nagyrészében Denahi még csak nem is szólal meg, úgyhogy a feladat az, hogy a közönség megértse a mozdulatain és az arckifejezésein keresztül, hogy mit érez. Ahogy a történet kifejlõdik, egyre vadabb és megszállottab lesz, amit az öltözéke és a haja is tükröz."
Sitka megelevenítéséért Anthony Michaels volt felelõs: "Sitka tipikus amerikai srác-mondja.-Stabilan a földön jár és megpróbálja két kisöccsét kordában tartani. Hármuk közül õ a legnagyobb és a legerõsebb. Az a jelenet, amikor Sitka a medvével bírkózik igencsak próbára tette a mûvészetemet és meg kell mondjam, nagyon büszke vagyok rá."
HÍV A TERMÉSZET: A TERMÉSZETES KÖRNYEZET KIALAKÍTÁSA
A rendezõk jól illettek a feladathoz. Mindketten lelkes természetbarátok, akik szabadidejük jó részét hegymászással, csónakázással, természetjárással töltik. Hamar felismerték, hogy a film mûvészeti kivitelezése a lehetõ legtermészethûbb kell, hogy legyen. "A rendezõk teljesen természetes hátteret akartak a filmhez-magyarázza a mûvészeti vezetõ, Robh Ruppel.-Ez úgy értendõ, hogy a természetre akarták mintázni, de a mûvészeten keresztül értelmezni. A mûvészeinknek nagyon sokat segített, hogy ellátogattak Alaszkába és festõtábort tartottak Wyomingban. Leginkább az ragadott meg minket, hogy mennyire nyers és primitív itt a táj a véget nem érõ hegységrengetegekkel. Anyiféle ég volt itt, annyi különféle felhõtípus. Rajzoltunk és festettünk és rengeteget fényképeztünk. Ahogy ott ülsz és rajzolsz valamit, sokkal bennsõségesebb viszonyba kerülsz vele. Ahogy fürkészed és tanulmányozod. Részben az teszi a mûvészetet naggyá, hogy a saját szemeddel értelmezel valamit, hogy a háromdimenziós teret és színeket és formákat lefordítod a rajz és a festés nyelvére. Így sokkal bensõségesebben megismered azt, ami körülötted zajlik."
"A mûvészeti kivitelezésben az volt a célunk, hogy életszerû legyen és ezt a megvilágítással és a kompozícióval probáltuk elérni-teszi hozzá Ruppel.-Nem úgy néz ki, mint egy színpadi elõadás. Olyan, mintha a helyszínen filmezték volna. Igyekeztünk valódi levegõt és fényt vinni bele, hihetõ fényforrásokból."
A stáb elsõ útját Alaszkába 1999 augusztusában tette és egy évre rá visszatért egy második látogatásra. Jártak a Denali nemzeti parkban és a Kenai Fjord nemzeti parkban, ahol megnézték a Holgate gleccsert. A mûvészek hegyláncokat és alvó vulkánokat festettek az alkonyatban. A "plein-air" stílust gyakorolták, ahol a mûvész természetes fényben dolgozik és különös figyelmet szentel annak, hogy a fény, hogyan esik a témára.
"Az egyik klasszikus mûvész, akitõl ihletett merítettünk Albert Bierstadt volt, a híres XIX. századi festõ, aki az amerikai nyugat tájképeinek mestere volt és megörökítette a Szikláshegységet és a Yosemite völgyet-mondja Ruppel. A Hudson River iskola tagja volt, akik a szelídítetlen tájak megrázó ábrázolásáról voltak híresek, és a drámai fényefektusok használatáról például a köd és a naplemente megfestésében. Ezt a hatás próbáltuk felidézni a Mackótestvérben."
Ugyancsak erõs hatással volt a film megjelenítésére a floridai stáb tehetséges háttér tervezõje, Xiangzuan Jie. "Ez a fickó az egyik legdöbbenetesebb festõ, akivel valaha is találkoztam-mondja Blaise.-Bob és én láttuk egy kiállítását és rögtön tudtuk, hogy ilyenre akarjuk a filmet festeni. Látszanak az ecsetvonások a képein. Elnagyzolt, festõi, háromdimenziós hátterek ezek. Lényegében átvettük a stílusát a Mackótestvérhez. Robh nagyszerûen összeillesztett mindent."
A háttérfelelõs Barrz Kooser a mûvészcsoportjával együtt ellátogatott Wyomingba 2001-ben, hogy a jól ismert kortárs nyugati tájképfestõvel, Scot Christensennel dolgozzanak. Tanultak tõle egy módszert a tárgyak leegyszerûsítésére, miszerint elõbb ki kell alakítani a téri dimenziókat és azután hozzá lehet adni a részleteket. Ehhez a filmhez tizennyolc mûvész hozott létre mintegy 800 hátteret a 30 cm-es mezõtõl kezdve a háromnegyed méter magas és több mint egy méter hosszú dinamikus tájképekig.
"Ennek a filmnek a hátterei egészen mások, mint A csillagkutya aquarel stílusa-magyarázza Kooser.-Ez a stílus inkább nagyon is olajfestményszerû. A megközelítés lényege a sejtetés, elnagyzolt vázlatos vonásokkal. Vannak a háttereknek olyan részei, ahol sok a részlet, de olyanok is vannak, ahol a nézõ fantáziájára van hagyva, hogy kiegészítse a képet."
A film mélységét és térbeliségét a "Deep Paint" vagyis "mély festés" eljárás erõsíti. Ezt az igen hatásos és közvetlen térfestési módot mintegy féltucat kulcsjelenetben alkalmazták, hogy hangsúlyozottabb dinamizmus hatását keltsék. Ilyen jelenet például az, amikor Kenai és Koda átkelnek egy hídon és eléjük tárul egy csodálatos táj a halászó medvékkel. Egy másik jelenetet, amiben Kenai érzelmes vallomást tesz Kodának, egy helikopter kép mozgat meg, amint a fák, sziklák és más tárgyak körül kõröz.
A mûvészeti kivitelezés szempontjából a film egyik leghatásosabb jelente Kenai emberbõl medvévé változása. A film érzelmi hatását tovább fokozza a kreatív színkészlet és a látványos efektusok. "Közvetlenül Kenai átváltozása elõtt fokozatosan kifakítjuk a környezetet-mondja Ruppel.-A hátterekben a szürke, kék és fekete dominál., amikor megtörténik az átváltozás, a színek hirtelen felfokozódnak. A semleges színekhez szokott szem számára az átváltozás hihetetlen erõvel hat."
Az átváltozás jelenet hatását tovább fokozta a harminc tagú speciális efektus stáb, akik Garrett Wren vezetésével létrehoztak egy Északi Fény aurórát az átszaladó állatokkal együtt. Három és kétdimenziós efektusok széles választékával is hozzájárultak a filmhez. "Az efektusok szempontjából ez egy nagyon összetett film volt-jegyzi meg Wren.-Az egyik legnehezebb feladat a gleccser jelenet volt, amiben beomlik egy kinyúló szikla és lezuhan a vízbe. Összedolgoztuk a háromdimenziós elmeket, mint a szikladarabok és törmelékek, a kétdimenziós felfröccsenõ vízzel. A film végén a találkozóhelyen mintegy 70 különbözõ vízesés van, ami mind háromdimenziós. A Tûz Völgyében vulkanikus iszaptavak és gejzírek is vannak. A nagy hójelenetekhez a rendezõk azt kérték, hogy emerre is és amarra is fújjon. A hó egy CG efektus, véletlenszerû részecskékbõl, a szereplõk pedig kétdimenziósak, aminek az lett a következménye, hogy a hórétegeket hol elõttük, hol mögöttük kellett megjeleníteni, amint szaladtak. Szerintem nincs olyan efektus, amit ne használtunk volna fel a filmben."
MEDVETÁVLATBÓL:, hogyAN LÁSSUK MÁS SZEMÉVEL A VILÁGOT
A Mackótestvér egyik legélelmesebb újdonsága a látószög manipulálása. A film a manapság megszokott 1.85:1 formátummal nyit. Ahogy a történet második harmadába érünk, amikor Kenai medvévé változik, a látószög kitárul és ezután szélesvásznú Cinemascope, vagyis 2.35:1 formátumban követhetjük az eseményeket.
Walker, aki a térbeosztás szakértõje, így nyilatkozik: "Számomra ez a film tökéletes feladat volt, a csendesóceáni északnyugati helyszínével. A szélesvásznú megoldással sokkal nagyobb területen kísérletezhettünk és ki tudtuk fejezni a helyszínek hatalmas arányait., amikor Kenai medvévé változik, gondoltuk talán a közönségnek is vele kellene tartani."
"Az ötlet az volt, hogy mivel Kenai eszmei látókörét kiszélesíti az átváltozás, miért ne tágítsuk ki a közönség perspektíváját is-teszi hozzá Blaise.-A színskála visszafogott színekrõl élénk, telített, gyönyörû színekre vált. Tulajdonképpen az Óz a csodák csodájának egy sokkal enyhébb változata ez, és sokan talán észre sem veszik a változást."
"Ehhez a filmhez jobban kellett a szélesvászon, mint eddig bármelyik filmünkhöz-magyarázza Jeff Dickson térbeosztás tervezõ.-Alaszkában az ember rögtön arra figyel fel, hogy minden milyen nagy. Minden képzeletet felülmúl. Egymás hegyén hátán sorakoznak a hegyláncok a végtelenségbe. A szélesvásznú formátumban meg tudtuk ragadni ennek a világnak a fantasztikus méreteit. A Mackótestvér jeleneteinek megtervezésében az alaphozzáállás az volt, hogy ez egy olyan világ, amihez túlságosan szûk a kamera. Azt a hatást próbáltuk kelteni, hogy a táj messze túlnyúlik a képmezõ határain. A hegyek több jelenetben is kitüremkednek a képbõl, ami azt az érzetet kelti, hogy csak egy keskeny kis sávot látunk ebbõl az óriás világból. Ezeket az arányokat szinte lehetetlenség 1:85-ös formátumban megkomponálni."
Dickson és a térbeosztás stáb gyorsan megtanulták a szélesvászon elõnyeit és korlátait.
"A közelképpel vannak az igazi bajok-mondja Dickson.-Ha közelképet akarsz egy fejrõl, talán egy kicsit a vállakból is hozzá, ott marad ez a nagy üres felület a háttérben és csinálnod kell vele valamit. Nem mindegy, hogy mit teszel oda, mert nem akarod elterelni a figyelmet a szereplõrõl. Emiatt inkább szûkebb közelképeket kellett használni, mondjuk a homloktól éppen csak az áll aljáig. Az volt a szerencsénk, hogy a medvék feje lényegében horizontális.
"A kamera mozgatás sem volt éppen egyszerû-teszi hozzá.-A szélesvásznon kisebb a kamera mozgás tûrõképessége. Minden mozdulat leterheli az érzékek feldolgozó képességét. Ezt úgy oldottuk meg, hogy a megszokottnál több réteggel dolgoztunk és egy kicsit óvatosabban mozgattuk a kamerát."
"A második rész azzal kezdõdik, hogy Kenai magához tér, immár medvebõrben-teszi hozzá Williams, a producer.-Elõször minden egy kicsit elmosódott, ahogy felnéz az égre és ezekre a gyönyörû fákra. Most már szélesvásznon kapjuk a látványt. Ráadásul a színek gazdagabbak, a hangok élesebbek és a háttérzajok fel vannak erõsítve. Ezenkívül felszabadítjuk a kamerát. Most már háromdimenziós térben mozgunk."
MUZSIKUS LELKEK:
PHIL COLLINGS ÉS MARK MANCINA KÖZREMÛKÖDÉSE
A legendás Phil Collins nagyszerû csatornát talált zenei tehetsége kimutatására, amikor csatlakozott a Disney animációs játékfilm stábhoz az 1999-es Tarzan produkcióhoz. A Tarzan angliai premierje napján felkeresték Collinst azzal az ajánlattal, hogy vegyen részt a Mackótestvér készítésében is. Ezt követõen írt hat új dalt a filmhez és megosztozott háromszoros Grammy Díj nyertes Mark Mancinával a zeneszerzõi dicsõségen.
"Elmesélték nekem a Mackótesvér történetét és adtak egy kötet festményt, ami a film látványát megihlette-emlékszik vissza Collins.-Sok fantasztikus tájkép volt benne az amerikai északnyugat végtelen tereirõl. Lapozgattam a könyvet és leírtam a kifejezéseket és benyomásokat, amik eszembe jutottak. Így jött létre a "Great Spirits" címû dal szövege."
A "Great Spirits" a film elsõ száma, a legendás Tina Turner nagyszerû elõadásában hallhatjuk. A dal szövege megalapozza a a filmet végigkísérõ témát, a testvériességet. Turner, aki már visszavonult a turnézásból és Svájcban telepedett le, így nyilatkozik: "A dal remek és a zene csodálatos. Tele van érzelmekkel., amikor elõször olvastam a szöveget, azt gondoltam ’Ez egy ima’. Késõbb ahogy újra és újra meghallgattam, tudtam, hogy ez egy olyan dal, amit el tudnék énekelni. Ez egy olyan dal, amit el akarok énekelni. Át tudtam érezni. Van benne valami vallásos érzület, szeretetrõl és gondoskodásról és összetartozásról szól."
"Tina elõadása tiszta, anyaföldközeli ézést visz a dalba.-jegyzi meg Chuck Williams.-Tanana sámán nézõpontját képviseli és a világ Nagy Szellemeihez szól."
A film legkülönösebb dala a "Transformation" ("Átváltozás"), ami Kenai medvévé változását kíséri. Collins szövegét lefordították Inuit nyelvre és a dalt a Bolgár Nõi Kórus adja elõ. "Még sosem írtam ehhez hasonló dalt-ismeri el Collins.-Számítógéppel szereztem a zenét, és így lehetett ide-oda rakosgatni részeket és kísérletezni, amivel egyébként sosem próbálkoztam volna. Megírtam a szöveget, azzal a feltételezéssel, hogy én fogom elénekelni. Azután felmerült a Bolgár Nõi Kórus ötlete. Ezután mintha magától fejlõdött volna a dal és ha most meghallgatom a kórussal és a zenekarral, már nem is tudom, hogy, hogyan írtam. Egészen más, mint, amit valaha is írtam és Disney filmben sem találkoztam még ehhez hasonlóval."
"A dal azoknak a szellemeknek a hangján szól, akik Kenait átváltoztatják-teszi hozzá Williams.-Ez van a szövegben: ’Add a kezed, megmutatok egy világot, amilyet még nem láthattál, megmutatok egy világot, ahogy azt egy másik látja.’"
A film következõ dala a vidám, optimista "On My Way" ("Úton") Collins és Jeremy Suarez elõadásában. Új irányt mutat Kenainak és Kodának, amint együtt elindulnak az ismeretlen úton. Céljukat elérve, Kenai és Koda találkozik egy csapat halászó és trécselõ medvével. Ezt a boldog pillanatot Collins üdvözlõ dala teszi teljessé. A dalt a legendás "The Blind Boys of Alabama" kelti életre, ami 2002-ben és 2003-ban is Grammy Díjat nyert gospel albumaiért. A "No Way Out" ("Nincs kiút") címû dal egy gyönyörû ballada Collins elõadásában. Azt az érzelemmel teli jelenetet kíséri a filmben, amikor Kenai és Koda felfed egy szomorú igazságot. A dal szövege Kenai legbensõbb érzelmeit fejezi ki: "Nincs olyan szó, mely megmásíthatná azt, amit tettem"-énekli Collins, amint Kenai Kodához fordul. Ez a jelenet kulcsfontosságú a történetben, itt érti meg Kenai, hogy mik az elveinek és a tetteinek valódi következményei. Collins így foglalja össze közremûködését a Mackótestvérben: "A mindenkori próba az, hogy az eddigieknél jobbat csinálj és én élvezem az újdonságot. Ez a film egészen más, mint a Tarzan és nagyon tetszett a megbocsátás, együttérzés és megértés témája, amirõl itt szó van. Mint dalszerzõ, az én feledatom az, hogy olyan dalokat írjak, amik tetszenek az embereknek és, amik viszik a történetet. Az is izgalmas volt, hogy részt vehettem a zene megkomponálásában. Minden nap alig vártam, hogy bemehessek a studióba dolgozni. Öröm volt Markkal dolgozni."
Mancinának, aki közismerten kedveli a szokatlan hangszereket, volt alkalma kibontakozni a jégkorszak végén játszódó film hangszerelésében. "Különbözõ fafújos hangszerekkel kezdtük a filmet, amiket strucctojásból és kilyuggatott állati csontokból csináltunk, mert egészen kezdetleges zenei hátteret akarunk teremteni-mondja Mancina.-Használtunk Hopi hangszereket és amerikai bennszülött dobokat. A cél az volt, hogy hibrid hangzást teremtsünk. Például összekombináltunk egy óriás bálna dobot, egy fém dobot és egy Taiko dobot, hogy sajátos hangzást érjünk el. A zenekar lényegében húroshangszerekbõl és fa- és rézfúvós hangszerekbõl áll, finom kis fûszerezésekkel ezekbõl a hibrid hangszerekbõl.
"A filmzeneszerzés nagyon magányos feladat-foglalja össze Mancina.-Hazaviszed a filmet, leülsz a zongorához, bámulod a képeket. Mindenki csodát vár, te pedig csak ott ülsz. Phillel dolgozni élmény volt, mert ott volt velem valaki. Phil isteni dobos, így a ritmus könnyen jött. De más hangszerekre is sikerült ráhangolódnia, ami még a Genesis idejébõl jöhet. Nekem pedig van némi tapasztalatom a dalszerzésbõl és így adogathattuk egymásnak a labdát. Nagyon sikeres együttmûködés volt."
A magyar változat munkatársai
Kenai HEVÉR GÁBOR
Koda MORVAY GÁBOR
Denahi BARÁT ATTILA
Dörgõ KÁLID ARTÚR
Csupata KÁLLOY MOLNÁR PÉTER
Sitka VICZIÁN OTTÓ
Tanana PÁSZTOR ERZSÉBET
Tug KONRÁD ANTAL
Kos1 FARAGÓ ANDRÁS
Kos2 SZÛCS SÁNDOR
Medvemama KASSAI ILONA
Medvefiú SZATMÁRI ATTILA
Medvelány ZAKARIÁS ÉVA
Zima DARKO CESAR
Mókus 1 KATONA ZOLTÁN
Narrátor VÉGVÁRI TAMÁS
*Szinkronrendezõ: MESTER ÁGNES
*Fordította: ROZSNYIK LÁSZLÓ
"time is not money"
