információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
AZ ALKOTÓK ÉLETRAJZA
SYLVAIN CHOMET
Rendezõ
Sylvain Chomet 1963-ban született Maison-Lafitte-ben, s 1982-ben szerezte meg a képzõmûvészeti érettségit, majd az Angoulême-i Képregényiskolában vette át diplomáját 1987-ben.
1986-ban jelenik meg az elsõ képregénye, a Szitakötõk rejtélye (Futuropolis) címmel, majd Nicolas de Crécy-vel Victor Hugo Burg Jargal címû regényét dolgozzák fel.
Sylvain Chomet végleg rajzfilmeket kezd készíteni a Richard Purdum stúdióban Londonban asszisztensként, majd 1988-tól kezdve szabadúszó rajzfilmes lesz, s néhány londoni stúdiónak dolgozik, ahol reklámfilmeket készít (Swissair, Principality, Swinton, Renault...). 1991-ben kezdi el az Öreg hölgy és a galambok címû filmet, amelyhez Nicolas de Crécy rajzolja a díszleteket. 1992-ben készíti a Híd az iszapban [Le pont dans la vase (Glénat)] forgatókönyvét, amely egy fantasztikus történelmi képregényfolyam lett, s a közelmúltban jelent meg. Majd a következõ évben megszületik a Vacak Léon [Léon-la-came] címû rajzfilm, amelyet Nicolas de Crécy rajzolt és a Casterman kiadó jelentetett meg 1995-ben, s 1996 januárjában el is nyerte a Goscinny díjat.
Sylvain Chomet Canadában él 1993. óta, itt fejezte be 1995-ben és 1996-ban az Öreg hölgy és a galamok címû rövidfilmjét. A filmet César és Oscar díjra is jelölték. Ezután a film elnyerte az Annecy Fesztivál Arany Cartoon nagydíját és az Angers-i "Peremier Plan" Fesztivál közönség- és zsûri díját.
1997 elején Sylvain Chomet publikálja A csúnya, szegény és beteg címû képregényt, még mindig Nicolas de Crécy közremûködésével. A könyvet a Casterman kiadó mutatta be az Angoulême-i Képregényfesztiválon, 1997-ben az album elnyerte a Legjobb képregény díjat.
A Belleville randevú az elsõ nagy rajzfilmje.
BELLEVILLE RANDEVÚ
BESZÉLGETÉS SYLVAIN CHOMET-VAL
- Hogyan jellemeznéd a rajzfilmes stílusod?
Sylvain Chomet: Az utánzáson alapul és a szereplõk játékán. Sokkal nagyobb hatással vannak rám a valóságos beállítások, mint a rajzfilmes nézõpontok. Tati filmjei természetesen és a némafilmek mesterei inspirálnak: Chaplin, Keaton. Az idõzítés is nagyon fontos. Ezért szeretem nagyon Louis de Funès-t és az egész angol komikus iskolát, az Absolutly Fabulous, vagy a Black Adder sorozatokat Rowan Atkinsonnal. Kedvelem Richard Williams és Tex Avery rajzfilmes munkáit is. A Goosens képregény is az idõzítés mestermûve.
- Az Öreg hölgy és a galambok címû filmben, ahogy a Belleville-i randevúban is szerények, de bensõségesek a belsõ terek, az 50-es, 60-as évek francia kisemberének a világát és az akkori párizsi hangulatokat idézik. Miért ilyen a hangulat és miért szereted ennyire a szereplõidet?
S.C.: Mert én is egy ilyen szerény környezetbõl származom, nem a gazdagok világából. Emlékszem, hogy egyszer meglátogattam egy öreg hölgyet, az egyik nénikém barátnõjét, aki egy nagyon kicsi, padlóviasz szagú lakásban élt, s ahol a legapróbb tárgynak is megvolt a maga becses helye. Képtelen vagyok a gazdagok világában játszódó történeteket rajzolni. Valójában a saját életembõl merítek ihletet.
- Mi fog meg téged a vasút, a hidak és a Tour de France világában?
S.C.: Inkább a Tour de France-on szereplõ emberek ragadnak meg, semmint maga a verseny. Emlékszem, hogy mennyire tetszett, amikor emberek marokkal szórták egész úton a tollakat és a sapkákat. Mivel Poissyból, a külvárosból származom, a vonat szorosan hozzátartozik az életemhez. A külvárosi vonatok folyton arra emlékeztetnek, hogy reggel fel
kell kelni, és dolgozni kell menni. Sok régi fényképet megnéztem, amikor diák voltam, s próbáltam kitalálni, milyen történeteket rejtegetnek. Emlékszem egy képre egy híddal, ahol egy vonat haladt át egy kisváros fölött.
- Hogyan jutott eszedbe Belleville? Milyen Montréal-i vagy New York-i hatások érzõdnek ebben az építészeti koktélban?
BELLEVILLE RANDEVÚ
S.C.: A legelsõ dolog, ami Belleville-bõl látható a filmen, a Frontenac-i vár Québec-ben. Sok Québec-ben és Montréal-ban látható dologra hivatkozunk, amikor elképzeljük, hogyan fejlõdhedtek volna ezek a városok New York-hoz hasonlóan. Amikor Québec elnyerte függetlenségét, akkor inkább Torontóba, az angol nyelvû nagyvárosba fektettek sok pénzt. A filmben megjelenõ híd a Jacques Cartier híd, körülötte tipikus Québec-i házakkal. A Szabdságszobor feltûnése az amerikai életmódot jelképezi, s a rengeteg kövér embert, akivel az amerikai városok utcáin találkozhatunk. Ez mindig is megdöbbentett.
- A 3D technika nagyon áthatja a film grafikai világát. Hogyan lehetett ilyen diszkréten alkalmazni?
S.C.: Úgy, hogy nagyon figyelmesen tanulmányoztam a kézzel készített rajzfilmeket és megpróbáltam õket lemásolni. A 2D technikát inkább a színek kiválasztásához használtuk, és a jól kidolgozott vonalakhoz, így lemondunk a 3D által nyújtott könnyítésekrõl. Sok idõt eltöltöttünk egy kézzel rajzolt vonal másolásával., persze nem sikerült tökéletesen utánoznunk Jevgenyij Tomov díszlettervezõ "reszketõ" vonalait. A renderelés eljárását alkalmaztuk, amely minden mostani 3D programban megtalálható, s amely lehetõvé teszi, hogy tiszta kontúrvonalakat húzzunk bármilyen tárgy köré. Tökéletesítettük ezt az eljárást a Digital Fusion program segítségével, hogy meggyorsítsuk az igen bonyolult 2D-s effektek alkalmazását. Átmásoltam elõbb egy rajz körvonalát papírra, majd hozzáadtam a 3D által kiadott tárgyhoz. Addig változtattam a kontúrvonalat, amíg már nem lehetett megkülönböztetni a 2D-t és a 3D-t. A munka második részében a színekkel dolgoztunk. Biztosan észrevehetõ, hogy a film szereplõinek nincs árnyéka. Carole Roy kiválasztott vagy egy tucatnyi különbözõ színt mintegy ezer beállításhoz. Monumentális, tökéletes munkát végzett. Ugyanígy jártunk el minden 3D effekt esetében, kiválasztottuk azt a színt, amely a legjobb összhangban van a díszlettel, nem használtunk sem árnyékolást, sem pedig túlságosan kifinomult renderelést.
- Melyek a film legfõbb számítástechnikai trükkjei?
S.C.: Nagyon sok vizet szimuláló trükk van benne: az óceán, a mocsár. Sok idõt töltöttünk a szereplõk kezében látható újságok és a képregények elsõ oldalának "feltérképezésével". Mivel a rajzolt arányok nem igazán hasonlítanak a valós geometriára, ez a munka sokkal bonyolultabb volt, mint gondolnának. A többi trükköt, a robbanásokat, a tûzijátékokat, vagy a villámlást a rendes játékfilmek trükkjeinél használatos programokkal oldottuk meg.
"time is not money"
