információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
AZ ALKOTÓK ÉLETRAJZA
Merzak Allouache
Rendezõ
Született: 1944. október 6., Algír.
Allouache a frankofón Algéria szülötteként és filmesként dolgozik azon, hogy a maghreb kultúrát második hazájában, Franciaországban és a világban képviselje. Producerként, forgatókönyvíróként és rendezõként jegyzett közel 20 alkotása is errõl tanúskodik, köztük az itthon filmklubokban és fesztiválokon negysikerrel vetített Bab El-Oued City c. filmmel. A szimpatikus balek Chochou-ról szóló filmje könnyed és élvezetes hangnemben beszél a maghreb bevándorló transzvesztiták egészen életérõl Párizsban, amelynek forgatókönyvét a szintén maghreb származású fõszereplõ, Gad Elmaleh-val közösen írták. Most éppen a Bab El-Oued city történetének továbbfûzésén, a Bab el web c. filmen dolgozik, többek között Samy Naceri-vel (a Taxi sofõrje) és Faudel-lal, a világhírû rai énekessel a szerplõk között.
SZÍVEM CSÜCSKE, CHOUCHOU
BESZÉLGETÉS GAD ELMALEH-VAL
- Hogyan született meg Chouchou figurája?
Gad Elmaleh: Egy napon testvérem hívta fel a figyelmemet "az igazi Chouchou-ra" egy Pigalle-i parókás transzvesztitára, akinek a kiejtése egyszerre volt nõies és magrebi, egy igazi Fellini-féle hõs... Bámulatosnak találtam, és azon nyomban elraktároztam emlékeim közé... Egy napon az egyik színdarabot próbáltuk Isabelle Nanty-val, a rendezõmmel és hirtelen kissé rekedtes hangon rákezdtem: "Imádom...és így tovább". Akkor Isabelle azt mondta: "Ez egy kis bohózat....csináld még, játszd tovább!" Színre vittem és egybõl jól ment. A nézõk kiabáltak az elõadások alatt: "Chouchou! Chouchou!" Éreztem, hogy ebben van még lehetõség, hogy Chouchou körül még számtalan variációt tudnék megvalósítani. Így kezdõdött ez a kaland.
- Mi adta a végsõ lökést ahhoz, hogy mozifilm készüljön?
G.E.: Merzak Allouache, a "Salut Cousin" rendezõje noszogatott, hogy dolgozzak ki egy hosszú változatot egy filmhez. Valaki kellett, hogy a kezdeti álmodozásból végül el tudjam kezdeni a munkát. A történet valahogy aztán már jött magától. Elég volt azt kérdeznem: "Honnan jött? Hová tart? Mit csinál, és miért teszi?". Ez után már sínen voltam. Merzok a történet felépítésén dolgozott, én, pedig az ötleteket gyûjtöttem. Például én hoztam a történetbe a pszichoanalitikust. Chouchou-t nagyon is el tudtam képzelni egy ilyen helyzetben, de azt mégse lehetett, hogy õt analizálják, ezért, mint "takarítónõt" küldtem a rendelõbe. Nos így haladt elõre a közös forgatókönyv megírása.
- Egyértelmû volt, hogy Merzak lesz a rendezõ?
G.E.: Igen, teljes mértékben. Valaki olyan kellett, aki közel áll hozzám, aki megérti a személyes világomat, és soha nem ûz gúnyt a transzvesztitákból. Mivel õ vezetett be a mozi világába, így a kettõnk kapcsolata még erõsebb.
SZÍVEM CSÜCSKE, CHOUCHOU
- Hogy történt Christian Fechnerrel az elsõ találkozás?
G.E.: Elõször elmentem hozzá, hogy a tervünkrõl beszéljek, majd otthagytam nála a forgatókönyvet. Ezt követõen minden nagyon gyorsan ment. Néhány nappal késõbb felhívott és újabb találkozót beszéltünk meg.
Azt mondta: "Ez jó. Tetszik. Megcsinálom". Merzakkel alig tértünk magunkhoz, azok után, hogy a mozis szakmában csak rosszhírekrõl, befejezetlen projektekrõl lehet hallani. Christian Fechner még a forgatás pontos dátumát is megadta, és a megbeszélt napon ott voltunk, hogy elõször mondhassuk ki "csapó". Számomra ez a találkozás a csodával határos volt. Nemcsak azért mert Christian Fechner a szakma neves szereplõje, hanem azért is, mert nagyon közel áll a filmhez, hozzánk és a színészekhez is. A forgatás és az utómunkálatok során igazi szövetség alakult ki közöttünk. Christian Fechner a filmkészítés alatt nemcsak a finanszírozást érti, hanem az ötletek gyártását, finomítását, az alkotás magát. Mi ketten ugyanígy mûködünk ösztönösen: nevetünk vagy nem, meghatódunk vagy nem, megérezzük, ha valami jól mûködik a vászon vagy a színpadon. Hatásosnak lenni, ez a kulcsa a mi munkánknak.
- És a többi szereplõ?
G.E.: Stanislas szerepe Alain Chabatnak íródott, Jean atyáé, pedig Roscdy Zem-nek. Amikor a jeleneteket, szituációkat írtam, mindig beleképzeltem õket. Roschdy és Claude Brasseur a "De l’autre cote de la mer" címû filmben együtt játszottak, innen jött az ötlet Brasseur szerepeltetésére a filmben. Láttam, ahogy együtt dolgoztak és arra gondoltam: "Ez az! Megtaláltam azt a kontrasztot, ami Chouchou-nak kellett! Ez az, ami mozgatja a komikumot a filmben velem együtt.
A pszichiáternek stílusos, szép elegáns személyt szerettem volna, éreztem, hogy Catherine Frot nagyon jó ellentéte lesz egy ilyen eszement õrültnek. Ami Micheine Presles-t illeti, õ egy este bejött hozzám a Párizsi kaszinóban lévõ öltözõmbe és megcsókolt. Ezt én nem felejtettem el. Amikor felhívtam, rögtön igent mondott. Alain Chabat-tal a jeleneteinket valódi párként játszottuk el, nagyon is komolyan. Õ, mint férfi, én, pedig nõként. Ellentétben azzal, amit gondolnánk, ezek a jelenetek inkább lettek meghatóak, mint mókásak. Hasonlóképpen sikerültek a szülõkkel játszódó jelenetek Micheline Presles-vel. Máskülönben játszottunk már együtt az Õrült nõk ketrecében, amit össze sem lehet hasonlítani a Chouchou-val.
SZÍVEM CSÜCSKE, CHOUCHOU
- Kicsoda Chouchou valójában?
G.E.: Mindenekelõtt a tolerancia érdekében, egy kitalált személy. Vele kapcsolatban az a legfontosabb, hogy egy teljesen szabad ember. Ahogy a világ egyre keményedik körülöttünk, úgy nekem annál inkább kedvem támadt ebbe az irányba haladni, mint egy védekezõ reflexként. Azt akartam, hogy a nézõk derûsen, kissé megkönnyebbülten hagyják el a mozit, mintha C’ átjárta volna a lelküket.
- Máshogy játszott a kamerák elõtt?
G.E.: Természetesen. A színpadon, megjelenek, mesélek, de a nézõnek kell odaképzelni a Place Pigalle-t vagy az Apocalypse-t. A filmen minden látszik, járkálok, be vagyok öltözve, sokkal erõteljesebben vagyok kifestve, mint a színpadon, a kis székemen ülve. Amúgy ez kész pokol volt a számomra. Minden reggel két óra elõkészület: szõrtelenítés, szemöldök-csipeszelés, szemfestés, paróka, magas sarkú cipõk, jó kis munka volt. Egyik nap még hisztériás rohamom is volt, letéptem a parókámat, nem bírtam tovább... Komolyan minden elismerésem a nõké! Ugyanazt a hangszínt igyekeztem megtartani, mint a színpadon vigyázva, hogy ne beszéljek túl vékony hangon, különben a film groteszké vált volna.
- Beszélhetünk jól végzõdõ tündérmesérõl?
G.E.: Igen. Egyébként akkor lennék a legboldogabb, ha a nézõk egyszerre gondolnának az Aranyoskámra és a Micsoda nõre. Egy mozifilmnek mégis csak szebbnek kell lennie a valós életnél azért, hogy melegséget vigyen a nézõk szívébe. Részemrõl a film megvalósítása az elejétõl a végéig õszinte volt, szívembõl jött és a film sorsa most a nézõk kezében van.
- Kik a kedvencei a vígjátékok világából?
G.E.: Számomra, jelenleg, minden kategória gyõztese a legnagyobb francia komikus Louis de Funes és az is marad mindörökre. Minden, amit csinált zseniális volt. Az összes színiiskolában tanítani kellene, megmutatni, hogy mire volt képes a kamerák elõtt. Õrület, szinte megbabonázta játékával a közönséget. Aztán megemlíteném Jacques Tati nevét. Imádom. A nagybátyám címû filmje az egyik kedvencem. Amúgy a maiak közül a családom kedvenc vígjátékait két név fémjelzi: Woody Allen és Nani Moretti.
SZÍVEM CSÜCSKE, CHOUCHOU
- Miért pont Chopint hallunk a színpadi jeleneteknél?
G.E.: Ez olyasmi, ami apámtól maradt rám. Õ pantomimszínész volt a marokkói kabaréban. Minden alkalommal Chopin zenéjére lépett a színpadra. Megtartottam emlékül ezt a kazettát, mivel apámról sajnos nincs felvételem. Ugyanazt a zenei betétet alkalmaztam Chouchou-ként a színpadon és így biztos volt, hogy a filmben is ugyanezt fogom használni. Ez a fellépõs kazetta végigkísérte a gyerekkoromat a Nocturne-val, ami megérint engem, és szerintem a közönséget is.
BESZÉLGETÉS MERZAK ALLOUACHE-SAL
- Emlékszik Gad Emalech-vel való elsõ találkozására?
Merzak Allouache: Igen, 1995-ben volt a Salut Cousin címû filmem szereplõ válogatásán. Egy fiatal komikust kerestem, aki eljátszaná az egy kis üzleti ügy miatt pár napra Franciaországban érkezõ algériai bevándorló szerepét. Gad megjelent a válogatáson, készítettünk egy próbafelvételt, és én kiválasztottam õt annak ellenére, hogy még soha nem találkoztam vele, nem is tudtam ki õ valójában. Ez volt a debütálás számára a filmipar területén. Késõbb kapcsolatban maradtunk, figyelemmel kísértem a munkásságát, az elõadásait... Pigalle és Clichy közötti úton történõ beszélgetéseinkbõl már látszott, hogy egy transzvesztita megformálását tervezgeti, a jövõbeni "Chouchou" figuráját. Megkérdezte a véleményemet, és én bíztattam, hogy ezt az ötletét vigye színpadra. Amikor megláttam, éreztem, hogy ennek sikere lesz. Algériában is eljátszotta és óriási volt a fogadtatás, pedig egy maghrebi transzvesztita megformálása kockázatos, de sikerült.
- Mit szeret ebben a komikusban, aki Önnek köszönhetõen egyszemélyes showman-bõl mozifilmszereplõvé vált?
M.A.: Mindenekelõtt az egyszerûségét. Mára már sztár lett, de még mindig nem fogja fel olyan komolyan. Valóban népszerû, de õ mindig mindenki számára elérhetõ. Közös vonásunk, hogy mindketten bevándorlók vagyunk, Õ Marokkóból, én Algériából. Amit szintén szeretek benne az-az éleslátása, amivel olyan dolgokat vesz észre a hétköznapi életben, amiknek késõbb hasznát veszi. Mindig ezt tapasztalom, ha vele megyek valahova. Adjuk meg a császárnak, ami a császáré: Gad ötlete volt, hogy Chouchou figuráját a színpadról mozivászonra vigye. A szakmabeliek gyakran mondogatták neki, hogy ez a bohózat filmvászonra való. Azt hiszem kedve volt ahhoz, hogy létrehozza a saját világát, és ne csak másoknál vállaljon szerepeket. Így hát belevágtunk a közös film megírásába. Minden ötletünket papírra vetettük, különféle szituációkat találtunk ki, a párbeszédeket természetesen õ írta. Az ötletek sokaságából érezni lehetett, hogy valami alakul. A forgatókönyv szinte magától kialakult.
SZÍVEM CSÜCSKE, CHOUCHOU
- Hogyan bõvítették Chouchou világát, hogy egy másfél órás film születhessen?
M.A.: Elõször is kizártuk Chouchou úgymond ’kurvás’ oldalát. Aztán sokat játszottunk a szituációk és párbeszédek elcsúsztatásával, épp úgy, mint ahogy az a bohózatban van, ahol is Chouchou, piros sálban egy széken ülve meséli el az életét egy lebujban. Szerintem a végleges forgatókönyv a mi kettõnk világának keveréke. Az ötletek természetes erõvel törtek elõ, és úgy vélem ez az alkotás csodája.
- Mivel járult hozzá a film megszületéséhez Christian Fechner, a producer?
M.A.: A film három tényezõ egyesülésén alapul, ezek: a két személy által megírt forgatókönyv, a producer és a komikus. A producer rögtön belefolyt a mi világunkba, megértette mi is volt az álmunk. Még emlékszem mikor elõször találkoztunk - egy hétre rá, hogy a forgatókönyvet megkapta - minden olyan gyorsan zajlott. Christian Fechner ott ült egy tárgyalóteremben, a falat az általa finanszírozott filmek plakátjai díszítették, vele volt híres szivarja is, melyet sosem gyújt meg. Lenyûgözõ volt. A legrosszabbtól tartottam, hogy újra irattatja a forgatókönyvet, vagy valami hasonlót tesz. Ám nem így történt azt mondta nekünk, megcsináljuk a filmet, és ezzel el volt intézve. Ilyet még sosem tapasztaltam. Ráadásul Christian Fechner végigkísérte a filmet az elejétõl a végéig. A rendezõ számára ez a legideálisabb, hiszen nincs stressz, mivel napról-napra látja, hogyan halad a munka. Így nem lephetem meg és nem is csalódhat bennem: mindent tud A-Z-ig.
- Milyen Chouchou hangvétele, hogyan határozná meg a film stílusát?
M.A.: Természetesen ez egy komédia, de olyan, amelybõl kihagytuk a túlzottan röhejes vagy groteszk elemeket, olyan melybe helyenként beszorítottuk a transzvesztiták világát. Próbáltunk inkább az emberi, érzékeny oldalról közelíteni és kevésbé a homoszexualitás oldalát hangsúlyozni. Ez a film tehát intolerancia ellenes, rengeteg gyengédség és humor szövi át. A vallás, a hit iránti tisztelet végig irányított minket a forgatás alatt, még ha egyes viccek merészre sikeredtek a filmben.
SZÍVEM CSÜCSKE, CHOUCHOU
- Ez mégiscsak új mûfaj az Ön részérõl?
M.A.: Most valóban mást csináltam, de hû maradtam a saját világomhoz. A kiindulópont mégiscsak egy illegális bevándorló, aki mindenféle dolgokban lódít. Ennyi segítséget egy forgatás alatt még sosem kaptam.
Ilyen rangos, sokszínû szereplõgárdával, a francia mozivilág nagy neveivel együtt dolgozni, õket irányítani teljesen szokatlan volt számomra, egy kissé ijesztõ is volt. Egyesek biztosan kommersz filmkészítõnek fognak tartani, de nem lesz igazuk, mert egy ilyen álma mindenkinek lehet, amit nem kell megtagadni. Boldog vagyok, hogy kikerültem abból a skatulyából, ahová annyi éven át voltam bezárva és most a szélesebb közönségnek dolgozhattam, nemcsak fesztivál résztvevõknek. A feltett kérdésre valójában a film fogja megadni a választ.
"time is not money"
