információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A portugáliai Alcacerben egy napon Joana Carda kimegy az erdõbe és egy faággal vonalat húz a földre. A vonal repedéssé mélyül, és semmi módon el nem törölhetõ.
A spanyolországi Zahinasban, Extremadurában, egy tanító az iskolaudvaron áll a gyerekek közt egy szünetben, amikor egyszer csak seregélycsapat jelenik meg, elözönlik az iskolaudvart, s attól fogva a madarak követik a tanítót, José Lópezt, bárhová megy.
Megint csak Portugáliában, Azenhasban, a tengerparton, Joaquim Sassa fölemel egy követ, amelynek súlya nagyjából a saját súlyával egyezik meg, elhajítja, s a kõ mintegy 500 métert repül a hullámok felett.
Szintén Spanyolországban, az andalúziai Venta Micenában, Pedro Orce, az idõs patikus remegni érzi a földet a lába alatt.
A föld remegését egyedül Pedro Orce érzékeli, ám miközben a szeizmográfok semmiféle remegést nem mutatnak ki, a Pireneusok kettéhasadnak, az Ibériai-félsziget leválik Európáról, s úszni kezd az óceánban. Kitör a pánik, felbolydul a világ, a kormányok nyilatkozatokat adnak ki, s Európa fiatalsága váratlanul ibérnek, azaz függetlennek szeretné nyilvánítani magát. A sziget pedig sodródik a tengerben, egyenest az Azori-szigetek felé, s várható az összeütközés, a nagy katasztrófa.
Eközben Joaquim Sassa nekiindul, hogy megkeresse csodás jelenségeket észlelõ társait, a tanítót meg a patikust, és Joana Carda is rájuk talál. Érzik, hogy valami összeköti õket, s hogy valami módon közük van a Pireneusok kettéhasadásához.
A Pireneusokból pedig elindul egy loncsos szõrû, szürke kutya - lába már csupa vér -, szájában egy kék fonalgombolyag, megkeresi a kis csoportot, s elvezeti õket Maríához, a fiatal özvegyasszonyhoz, a kék fonal tulajdonosához a spanyolországi Asztúriába.
A két nõt, a három férfit és a kutyát szoros kötelék fûzi össze. María házában, mintha mind otthonukra találtak volna, de fenyeget az összeütközés az Azori-szigetekkel, így hát nekivágnak az útnak...
A film a nagy portugál író, a Nobel-díjas José Saramago azonos címû regényébõl készült. A meghökkentõ alapötletbõl mélyértelmû, ironikus-poétikus történet bomlik ki.
"Amikor elolvastam José Saramago regényét, nyomban megérintett és elbûvölt a könyv poétikus volta, az író varázslatos, hihetetlen gazdagságú prózája. Elfogott a vágy, hogy filmet készítsek, egy vizuálisan szépséges filmet, gyöngédebbet, mint amilyeneket az elmúlt években rendeztem. Lehet, hogy világunk kegyetlensége s politika képmutatása ösztönzött arra, hogy ezúttal harmonikusabb témát válasszak. Bár a harmonikus témák általában nem az eseteim, kihívást éreztem.
Azt mondtam magamnak, sok mindent el kell felejtenem, s bármi áron is, tartani kell magam a regény mágikus realizmusához és poéziséhez. A KÕTUTAJ egy mesés, epikus utazás és egy természetfeletti jelenségekkel teli metafizikus kaland különös fabulája.
Számomra a KÕTUTAJ mint film, inkább a tapasztalatok, mintsem a jelentések és magyarázatok talajából nõtt ki. A regénybeli karakterek nem a világ normális logikájához igazodnak, ismeretlenek számukra a legtöbb filmben elõforduló szokványos lélektani motivációk. Azt akartam, hogy hasonlóképpen, a filmbeli karakterek cselekedeteit se feltétlenül a pszichológia vagy a logikus gondolkodás és viselkedés diktálja, inkább a megérzés. A filmet csak néznünk kell és átélnünk; semmire sem akar rábeszélni minket. Az élet misztériumát megérezhetjük, de meg nem magyarázhatjuk.
A KÕTUTAJnak arra kell emlékeztetnie bennünket, hogy át kell értékelnünk az intelligencia fogalmát, jobban kell bíznunk természetes ösztönünkben, olykor rá kell bíznunk magunkat az állatok tudására, többre kell értékelnünk a pillanatot az idõ logikájánál, meg kell adnunk magunknak a lehetõséget, hogy örökösen úton legyünk, anélkül, hogy tudnánk, miért, vagy mi céllal tesszük azt."
George Sluizer
GEORGE SLUIZER
producer-rendezõ
George Sluizer rendezõ, producer és forgatókönyvíró holland, de Párizsban született, s ott végezte el az IDHEC filmakadémiát. Elsõ, 1961-ben készített filmje, a Tartsd vissza a tengert (Hold back the sea) dokumentumfilm, amely a Berlini Filmfesztiválon Ezüst Medve díjat nyert.
Az 1960-as évektõl az 1980-as évek elejéig számos dokumentum és TV-filmet rendezett, és több filmben dolgozott producerként, köztük Werner Herzog Fitzcarraldójában. Forgatókönyvíróként és rendezõként 1971-ben forgatta le elsõ játékfilmjét a Joao és a kést, amit A nõ kétszer (Twice a woman) követett Anthony Perkins-szel és Bibi Anderssonnal a fõszerepben, majd a Vörös sivatag fegyház (Red desert penitentiary). 1988-ban a Nyom nélküllel (The Vanishing) nemzetközi elismerésre tett szert. A film számos díjat nyert és Hollandia 1989-ben Oscar-díjra jelölte. 1992-ben elkészítette a film remake-jét a 20th Century Fox-nál Jeff Bridges, Kiefer Sutherland és Sandra Bullock fõszereplésével. 1991-ben Bruce Chatwin Utz címû regényének adaptációját készítette el Armin Mueller-Stahllal a fõszerepben. 1995-ben A bûn ideje (Crimetime) következett, egy thriller a valóság-showk káros hatásairól, Stephen Baldwinnal és Pete Postlethwaite-tel a fõszerepben. Producere és társrendezõje egy 1996-os nosztalgikus komédiának Meghalok, hogy hazamehessek (Díing to Go Home) címmel, 1997-ben pedig megrendezi a Megbízottat (The Commissioner), melynek fõszereplõi: John Hurt és Rosana Pastor.
A thriller mûfaj mestereként elismert Sluizer, pályafutása alatt hat különbözõ nyelven rendezett filmeket, s mélységesen európai rendezõnek tekinti magát.
"A filmcsinálás számomra személyes látásmódomnak és annak a kombinációja, amit szerintem a nézõ látni akar. Én végül is csak a sarkköveket állítom fel, s magának a nézõnek kell összeraknia a történetet, saját hangulatai és érzései szerint újra kitalálni azt. Azt azonban nem tagadom, hogy ösztönösen a nézõ megzavarására törekszem."
"time is not money"
