információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
DÍJAK:
Malaga Filmfesztivál, 2003
Legjobb Film, Legjobb Rendezõ, Legjobb Színész, Legjobb Színésznõ
Cinespana, A Spanyol Film Fesztiválja, 2003
Legjobb Film, Legjobb Forgatókönyv, Legjobb Operatõr, Legjobb Színésznõ, Legjobb Színész, Legjobb Zene
"Premios Ondas", 2003
Legjobb Színész, Legjobb Színésznõ
Palm Springs Nemzetközi Filmfesztivál, 2004
Új Hangok - Új Látásmód (Nagyjátékfilmes Fõdíj)
Sant Jordi Díj, 2004
Legjobb Elsõfilm
Butaca Díj, 2003
Legjobb Katalán Színésznõ
A filmet 2004-ben 4 Goya-díjra jelölték, valamint ez volt Spanyolország Oscar-jelöltje is!
AZ ALKOTÓK ÉS A SZEREPLÕK A FILMRÕL
Pablo Berger (rendezõ)
A nyolcvanas évek elején, 18 éves koromban az olyan filmek, mint a "Tourism - What a great idea" és a "Manolo la nuit" arra indítottak minket a barátaimmal, hogy - gyerekkori példaképeink mintájára - gyönyörû skandináv hölgyeket próbáljunk meghódítani a mi torremolinosi paradicsomunkban. Be kell vallanom (de kérem, ne árulják el senkinek), hogy bár barna, szõrös mellkasú ibériai macsók voltunk, mégsem sikerült egyetlen nõt sem felcsípnünk Torremolinosban.
Kevés pénzünk volt, ezért éjjel indultunk Madridból a transz-ibériai vonattal, mely másnap reggelre ért Malagába. Míg a haverjaim aludtak, egy férfi jött be a fülkénkbe. Egy esküvõre utazott, és hogy a hosszú úton elüssük az idõt, elmesélte egyik régi iskolatársa történetét. Az elképesztõ sztori egész éjjel nem hagyott nyugodni. Malagában elköszöntünk egymástól, és átadott nekem egy névjegykártyát: "López Films - Keresztelõk, elsõ áldozás, esküvõk és temetések". Soha nem láttam viszont ezt az embert.
15 évvel késõbb megtaláltam a névjegyét egy fiók mélyén, és eszembe jutott az egész fura história, ahogy azon az éjszakán elmesélte nekem...
Egy film létrehozása vagy megrendezése hosszú és bonyolult ügy. Négy év telt el azóta, hogy a filmrõl elõször gondolkodni kezdtünk. Ezidõ alatt megírtuk a forgatókönyvet, és kerestük a finanszírozási lehetõségeket. Amikor elérkezett a filmkészítés ideje, a tervezgetésekkel eltöltött évek hirtelen valósággá váltak. Beszélni kell a színészekkel, a díszlettervezõvel és az operatõrrel. Mintha életre keltenénk egy forgatókönyvet.
A Torremolinos 73 fekete vígjáték Megríkatni és nevettetni akar, de mindenekelõtt nevettetni. Ám nem kinevetjük a két fõszereplõt; biztos vagyok benne, hogy egy ilyen helyzetben a világon mindenki ugyanígy cselekedett volna.
A film egyfajta idõutazás. Hûséges újraalkotása, és nem karikatúrája a megismételhetetlen hetvenes éveknek: a ruhák, a frizurák, a zene mind ezt idézik. Nem a korszak a film fõszereplõje, de ez a történet csak azokban az években eshetett meg.
Tomás Cimadevilla (producer):
"Ez egy különleges film, mert olyan témákat vet fel, melyeket ritkán lehet filmen látni. A határok átlépésérõl és az erotikáról szól. A hetvenes években játszódik, mely idõszak általában nem kedvezett a világ filmjeinek, de a spanyol filmnek különösen nem. Ez elsõsorban szórakoztató film, nagyon személyes és emberi. A közönség soraiból sokan magukra fognak ismerni benne."
Candela Peña:
"Carmen, az általam játszott szereplõ modern nõ, még akkor is, ha olyan háziasszony, aki teljesen a férje szolgálatának rendeli alá magát. Egyetlen döntést hoz - a film végén -, mely összhangban van a meggyõzõdéseivel. Minden másban egyszerûen megpróbál eleget tenni a férje igényeinek, és érte tesz mindent.
Nem hiszem, hogy Carmen összes nõi kortársa a férje uralma alatt állt. És Carmen is modern nõ, még ha teljesen a férjének szenteli is magát. Alfredo a filmkészítésért rajong, Carmen viszont szenvedélyesen vágyik arra, hogy legyen egy közös gyerekük."
Javier Cámara:
"Egy szerelmi történetet akartunk ábrázolni a filmben. Nem tudom, hogy sikerrel jártunk-e. Remélem, a közönség megérti majd. A forgatókönyv arról a szerelemrõl szól, melyet egyes emberek éreznek a filmkészítésnek nevezett csodás tevékenység iránt, és olyan mértékben ennek jegyében élnek, hogy minden másról megfeledkeznek. A film végi lecke azonban arra tanít, hogy a fikció nem lehet fontosabb a valóságnál. Csak a valóság számít. Valós dolgokért kell küzdeni, nem a fikcióért.
Alfredo, akit játszom, össze van zavarodva, és kizárólag arra törekszik, hogy valóra váltsa az álmát, tekintet nélkül mások igényeire. Alfredo és a felesége elég intelligensek, hogy rájöjjenek: együtt kell tenniük azért, hogy közös álmaikat megvalósítsák."
Az elsõ spanyol-dán koprodukciós film forgatása 8 hétig zajlott Madridban és Torremolinosban. A produkció költségei 2,4 millió eurót tettek ki. A film elkészültéhez a MEDIA II program, az Eurimages és a Dán Filmintézet nyújtott anyagi támogatást. Európa egyik vezetõ filmes cége, a dán Nimbus Film - mely a Születésnap (1998) és a Mifune utolsó dala (1999) címû Dogma-filmeket is gondozta - lett a Telespan 2000, az Estudios Picasso és a Mama Films partnere a közös vállalkozásban. A film dán vonatkozásai kulcsfontosságúak a történet szempontjából, így jött létre a spanyol és a dán kultúra eredeti és egyedülálló találkozása.
A film zenéjét Mastretta jegyzi, de felcsendül a hetvenes évek néhány nagy slágere is, mint az "Eres Tu" a Mocedadestõl, vagy a "Delilah" Tom Jonestól.
Korábban már jó néhány film története játszódott a pornófilmes ipar világban, és nyúlt a kényes témához ízléssel és tisztelettel - ezek közül a legismertebbek: Pedro Almodóvar: Kötözz meg, és ölelj!, Paul Thomas Anderson: Boogie Nights és Milos Forman: Larry Flynt, a provokátor címû alkotása voltak.
"time is not money"
